A cigány kultúra talán legismertebb eleme a zene. A cigány zenéről sok mindent elmondtak már, de annyi bizonyos, hogy nagyon sok műfaja van – a népzenétől a szórakoztató műzenéig, a dzsessztől a világzenéig. A laikus hallgatók és a „hozzáértő kritikusok„ általában hasonlóan „változatos„ jelzőkkel fejezik ki érzelmeiket a cigány zene hallatán. A leggyakrabban „tüzes temperamentumról„, „egzotikumról„, „vad szenvedélyről„, „ördögi virtuozitásról„ és „érzékiségről„ beszélnek. Hogy mindebből mennyi helytálló és mennyi az, amit ők szeretnének belehallani, nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy a cigány zene – akárcsak a cigány kultúra – nem ilyen egyoldalú. Talán csak belülről ismerve látható, hogy az előbbi jellemzések mellett (vagy helyett?) mennyire szelíd és lírai, szemérmes és kulturált, elegáns és szellemes, bölcs és befogadó. Természetesen ahhoz, hogy a cigány zenéről és a cigány kultúráról hitelesebb képet kapjunk, lassan meg kellene ismerni a másik oldalát is. Ehhez kíván segítséget nyújtani a Karavan Familia.

Repertoárukat különböző országok cigány dalainak feldolgozásaiból állítják össze, számukra a legfontosabb, hogy minden dal és dallam a sajátjukká váljon – tartalmában, stílusában és hangulatában. A Karavan Familia zenéje végül is cigány zene – de a Mi cigány zenénk…