Mivel a javaslat a fenntartható növekedésre összpontosít, az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához is jelentősen hozzájárul. A stratégia hozzáadott értéket teremt a különböző szakpolitikai területek közötti koherencia és a részt vevő államok közötti fokozott koordináció révén. Noha a Bizottság nem különített el új pénzeszközöket a stratégia végrehajtására, a Duna menti államok a programok szorosabb összehangolása révén hatékonyabban használhatják fel a jelenlegi pénzügyi időszakban a régió rendelkezésére álló 100 milliárd eurót. E stratégia a balti-tengeri uniós makrorégió kialakítása után immár a második uniós makrorégió kialakítására tesz javaslatot.

Johannes Hahn, regionális politikáért felelős európai biztos kijelentette: „A konzultációs időszak folyamán a Duna menti államok legmagasabb szinten fejezték ki elköteleződésüket az új makrorégió kialakítására. Az általunk javasolt stratégia és cselekvési terv több mint 800 olyan beadványra épül, amelyek a régióból érkeztek. Meggyőződésem, hogy a stratégia nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy virágzóbb jövőt teremtsük Európának ezen a részén. A javaslatunk ugyanis a legfontosabb kérdésekre, így a mobilitásra, az energiaügyre, a környezetszennyezésre, a munkahelyekre és a biztonságra helyezi a hangsúlyt. Az Unió e második makrorégiójára úttörő szerep vár, ami az együttműködés említett formájának kialakítását illeti. Hiszek abban, hogy a makroregionális megközelítés éppen olyan kiváló eredményeket hozhat, mint amelyeknek a balti-tengeri régió esetében már most is tanúi vagyunk.”

A Duna-régió 14 országot foglal magában Németországtól Ukrajnáig (ebből nyolc uniós tagállam). A régió számos kihívással küzd, mint például a kihasználatlan hajózási lehetőségek, a közúti és vasúti összeköttetések hiánya, az összehangolatlan oktatási, kutatási és innovációs erőfeszítések, valamint a környezetet fenyegető veszélyek. A magyarországi vörösiszap-katasztrófa meggyőzően bizonyítja, hogy határokon átívelő együttműködésre van szükség a szennyezés terjedésének megakadályozása és a hasonló katasztrófák hatásainak leküzdése érdekében.

Az említett kihívások egymással összefüggő jellege miatt hatékonyabb koordináció érhető el akkor, ha az együttműködés makroregionális keretek között zajlik. E megközelítés lényege, hogy új jogszabályok és intézmények létrehozása helyett a különböző szakpolitikai területek és az érintettek közötti kapcsolatokat erősíti. A régió egészének érdekét kívánja szolgálni, miközben figyelembe veszi annak sokszínűségét.

Noha a stratégiához nem rendeltek külön uniós finanszírozási forrást, számos uniós programnak köszönhetően a régió máris jelentős támogatásban részesül. A stratégia célja, hogy a hozzáférhető támogatási összegek – 2007–2013 között csak a kohéziós politika (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Kohéziós Alap, Európai Szociális Alap) 100 milliárd eurót irányzott elő a régió számára – felhasználása hatékonyabban történjen, valamint hogy felhívja a figyelmet a makroregionális együttműködés jelentőségére a helyi problémák kezelésében.

A stratégiában vázolt részletes cselekvési terv az alábbi négy pillérre épül:

• a Duna-régió összekapcsolása a többi régióval (pl. a mobilitás fejlesztése, a fenntartható energiahasználat ösztönzése, valamint a kultúra és az idegenforgalom előmozdítása);
• a környezet védelme a Duna-régióban (pl. a vizek minőségének helyreállítása, a környezeti kockázatok kezelése, a biológiai sokféleség megőrzése);
• jólét teremtése a Duna régióban (pl. a kutatási kapacitás, az oktatás és az információs technológiák fejlesztése, a vállalkozások versenyképességének támogatása, valamint az emberi erőforrásba és képességekbe való befektetés);
• a Duna régió megerősítése (pl. intézményrendszer kibővítése és az együttműködés erősítése a szervezett bűnözés leküzdése érdekében).

A stratégia határozatlan időre szól, az erőfeszítések mozgósítása érdekében azonban több határidős célkitűzést is tartalmaz, köztük az alábbiakat:

• a dunai teherforgalom 20 %-os növelése 2020-ra;
• a tápanyagterhelés szintjének csökkentése, ami lehetővé teszi, hogy a fekete-tengeri ökoszisztémák 2020-ig az 1960-as szintre álljanak vissza;
• a régió minden uniós állampolgára számára szélessávú és nagysebességű internet-hozzáférés biztosítása 2013-ra;
• a dunai tokfajok életképes állományának kialakítása 2020-ra.

A célok megvalósítása érdekében a stratégia számos olyan intézkedést sorol fel, amely jelentős mértékben hozzá fog járulni az átfogóbb Európa 2020 stratégia fenntartható és intelligens növekedésre vonatkozó célkitűzéseihez is. Ilyenek például:

• a folyami hajlóflották korszerűsítése;
• két új folyami híd építése Románia és Bulgária között;
• a Duna-régió idegenforgalmi célállomásként való népszerűsítése;
• szükség esetén szennyvíztisztító telepek építése;
• közös kutatóközpontok létrehozása;
• a roma közösség életfeltételeinek javítása.

Előzmények
A részt vevő országok, azaz amelyekre jelenleg a dunai együttműködési folyamat kiterjed (köztük nyolc uniós tagállam): Németország (különösen Baden-Württemberg és Bajorország), Ausztria, Magyarország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Horvátország, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Moldova és Ukrajna.

A Bizottság a stratégiát az Európai Tanács kérésére terjeszti elő. A tagállamok kérték, hogy az Európai Bizottság segítse elő a stratégia kialakítását és végrehajtását.

A mai javaslat egy nyilvános konzultáció, valamint a tagállamok, a regionális és a helyi hatóságok, illetve egyéb érdekeltek bevonásával szervezett konferenciákon zajlott viták eredményeként látott napvilágot. A tagállamok valószínűleg a 2011 első félévére eső magyar elnökség alatt hagyják majd jóvá a stratégiát.