- Öt évvel ezelőtt miért költöztél el Berlinbe?

- Filmekben szerettem volna forgatni, és Magyarországon nem készül olyan sok film, amely a filmes munkát folyamatosan lehetővé tette volna. Akkor egy rendező azt tanácsolta, hogy tanuljak meg németül, és költözzem Németországba. Hallgattam rá, és ennek hatására olyan életem alakult ki, amelynek két város a központja: Budapest és Berlin.

 - Nehézséget okozott a váltás, a változás?

- Azt olvastam valahol, van egy bizonyos kor, ami elmúltával, már az ember nem képes új országban otthont kialakítani. En 30 éves voltam, amikor kimentem Berlinbe, nekem talán  ez volt az utolsó pillanat. Persze vannak olyan emberek, akik 50 évesen is könnyen váltanak országot, de nagyon fontos, hogy a váltásra és a változásra kész szemlélet minél fiatalabb korban természetessé váljon.

 - A kétlakiság hogyan változtatta meg az életedet a barátaiddal?

- Kialakultak a berlini barátságok, de  megmaradtak a budapestiek közül is sokan. Ezen kívül vannak azok a barátaim, akik magyarok, de Berlinben élnek. Velük beszéljük meg, hogyan alakulnak a magyarországi változások, és azt is, hogy Berlinben melyik utcát zárják le.

 - Szakmailag hogyan csapódott le a változás?

- Egy színésznőnek csak ritkán adatik meg, hogy maga találhassa ki, mit szeretne játszani. Nekem arra van szükségem, hogy hívjanak. Magyarország 10 milliós megkeresési lehetőséget jelent, de Németországból bővítve máris 80 milliós lehetőségről beszélünk. Aztán az is nagyon nagy változás volt, hogy itthon szakmailag kicsit már beszorultam. Kialakultak bizonyos szorongásaim, amelyek Berlinben gyakorlatilag nyomtalanul eltűntek.                   

 - A legtöbb ember a múltnélküliségtől, a hivatkozási alap hiányától retteg, ha külföldi tanulásra vagy munkára gondol. Téged ez nem zavart?

- Persze vannak helyzetek, amikor nehéz, amikor be kell bizonyítani, hogy az ember tud valamit. És nekem sem volt könnyű mindent elölről kezdeni, viszont sokszor jó érzés volt, hogy senkinek sem volt előítélete velem szemben, és ez nagyon nagy lendületet adott. Sokszor úgy érzem, mintha lenne egy bónusz életem. Az én generációm még abban gondolkodott, hogy elvégezzük az egyetemet, leszerződünk egy színházba, egy munkahelyre, és ott leszünk életünk végéig. De a világ megváltozott, élni kell ezekkel a lehetőségekkel, nem szabad bezárni. Én például egészen biztos vagyok benne, hogy 5-10 éven belül lesz olyan magyar színésznő, aki világsztár lesz, mert már annyira egyszerű ez az egész. Az utánunk jövő generáció úgy tud megtanulni nyelvet, hogy nem lesz akcentusa, otthonos lesz Európában, és ez így jó.

 - Mit gondolsz, mi az a magyar sajátosság, hozzáadott érték, amellyel gazdagítjuk Európát?

- Szerintem ilyen nincs. Az emberek nem az országhatárok mentén változnak, hanem sokkal inkább az égövek mentén. Például ahogy északról haladunk dél felé, úgy egyre hangosabbak, kommunikatívabbak az emberek, és ennek nincs köze a politikai határokhoz.

 - A Youth on the Move rendezvényen túl más is hazahozott. Hamarosan bemutatják Fatih Akin rendezésében készült Soul kitchen című filmet, amelyben te is játszol.

- Ez film Fatih Akin első vígjátéka. Azt mondta, ez az ő „Heimat-filmje, otthon filmje. Nagyon örülök, hogy játszhattam a filmben, és hogy ilyen nagy sikere van szerte a világon.

- Az énekesnői karriered a RotFrontban folytatódik. Hogyan lehet egy berlini zenekarba bekerülni?

- Wahorn Simont még Szentendréről ismerem, és Berlinben találkoztunk az utcán, és mondta, van egy zenekara, és lenne-e kedvem benne énekelni. Volt. Aztán tavaly megjelent egy lemezünk, ami elég sikeres lett, és nyáron nagyon sokat koncerteztünk. Most készül a második lemez, ki tudja, hol lesz ennek a vége.

- Október 8-án a Youth on the Move-on fellép a Quartett Gryllus. Mit kell tudni erről a formációról és milyen zenét játszotok?

- Kaptunk egyszer egy felkérést németországi zenei fesztiválról. Ott játszottunk először. Ez egy családi zenekar: apukám Dániel, keresztapám Vilmos, illetve az öcsém, Samu  a zenekar tagjai. Az ő számaikat játsszuk.