A jelentés felméri a gyermekszegénység elleni küzdelemre irányuló szakpolitikák hatékonyságát, valamint áttekinti, hogy a gyermekek társadalmi integrációjának támogatása mellett elkötelezett programok milyen eredményeket tudnak felmutatni. A tanulmány továbbá azonosítja azokat a szakpolitikai fellépéseket, amelyek kombinációja hatékony megoldást  biztosíthat a problémák kezelése terén. A tanulmány főbb következtetései értelmében a legtöbb tagállamra igaz, hogy általánosságban a gyermekek esetében magasabb a szegénység kockázata mint a népesség átlagát tekintve. A két legújabb tagállamban – Bulgáriában és Romániában – a legnagyobb a gyermekszegénység előfordulásának esélye. A gyermekszegénység relatív kockázata azonban – a gyermekek és a felnőtt lakosság veszélyeztetettségének összehasonlítása révén – Magyarországon és a Cseh Köztársaságban éri el a legmagasabb értéket. Dániában, Németországban, Észtországban, Cipruson, Szlovéniában és Finnországban ellenkező tendencia bontakozik ki: a szegénység esélye kisebb a gyermekek körében, mint a felnőttek között.

A szegénység súlyossága a legtöbb tagállamban hasonló képet mutat a gyermekek és a felnőttek esetében; kivételt képez Bulgária, Románia és a balti államok a különösen súlyos gyermekszegénységi mutatókkal, valamint Franciaország, Ciprus, Finnország és Svédország  az ellenkező tendenciák jelenlétével. Szinte valamennyi tagország vonatkozásában a gyermekeiket egyedül nevelő szülők gyermekei, valamint a nagycsaládban nevelkedő gyermekek a leginkább veszélyeztetett csoportok.

A kutatás eredményei alapján az uniós tagállamokat négy csoportba sorolták.

• Az első csoportba tartozó tagállamokban viszonylag kedvezőek gyermekszegénységi mutatók: a csoport tagjai a skandináv államok, Franciaország, Ciprus és Hollandia.
• A második csoportba azok a tagállamok tartoznak, ahol a gyermekszegénységre vonatkozó eredmények általánosságban jónak mondhatók vagy csak némileg maradnak el az európai átlagtól. Magyarország mellett Belgium, Németország, a Cseh Köztársaság, Észtország, Írország, Szlovákia és az Egyesült Királyság sorolhatók ebbe a csoportba.
• A harmadik csoportba azok a tagállamok tartoznak, melyek valamennyi szempontot figyelembe véve elmaradnak az átlagtól: ezek Lettország és Litvánia. Feltehetőleg Bulgária, Románia és Málta is ebbe a csoportba kerülne, ha a felmérés ezekre az országokra is kiterjedne.
• A negyedik csoportba azokat az országokat sorolták, melyek esetében magas szegénységi kockázatról beszélhetünk, legtöbbször annak ellenére, hogy viszonylag kevés gyermek él munkanélküli háztartásban. Ide tartozik Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália, valamint Luxemburg és Lengyelország.

A szakpolitikák áttekintéséből kitűnik, hogy azokban a tagállamokban, ahol a gyermekszegénység kockázata magas, a hatóságok felismerték a problémát és lépéseket tettek a helyzet enyhítése végett. Kevés tagállamban tapasztalható azonban következetesen összefüggő rendelkezés-csomag alkalmazása. Az egyik fő következtetés, hogy az anyák foglalkoztatása igen jelentős szerepet játszik abban, hogy csökkenjen a szegénység esélye. Ezzel valamennyi ország tisztában van, így egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az anyák munkába állását segítő, valamint a kedvezőbb gyermekellátás kialakítását célzó intézkedések; ezek azonban költségesek.

A gyermekszegénységhez vezető tényezők közül a háztartás bevétele nem az egyetlen számottevő szempont, lényegesek még az alábbi tényezők is:

• egészségügyi ellátás
• oktatás
• lakhatás
• a kulturális- és sportlétesítmények használatának lehetősége
• az integráció mértéke.

A jelentés szerint a gyermekjóllét vizsgálata a fenti szempontokra is kitérő komplex megközelítést tesz szükségessé. Emellett rámutat, hogy bizonyos területekről nem állnak rendelkezésünkre adatok, pl. az intézetben elhelyezett gyermekekről, az erőszak, bűncselekmény vagy az emberkereskedelem áldozatairól vagy a függőségi problémákkal küzdő gyermekekről, akárcsak a roma és a hátrányos helyzetű gyermekekről. Sürgős feladat az ő helyzetük összehangolt feltérképezése, a rájuk vonatkozó adatok gyűjtése.

Az átfogó jelentés a 2007-2013 közötti időszakra szóló foglalkoztatási és szociális szolidaritási program (PROGRESS) keretén belül készült: a programot azért hozták létre, hogy pénzügyi támogatást nyújtson az Európai Szociális Menetrendben meghatározott foglalkoztatási és szociális ügyekre vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához.