A szegénység nemcsak a fejlődő országokat, hanem az európai társadalmakat is sújtja. Sokrétű problémáról van szó – s az érintettek számára elérhetetlen az az életforma, amelyet a legtöbbünk olyannyira természetesnek vél. A szegénység hátterében sokféle ok húzódhat meg: a megfelelő szintű képzettség hiánya, függőség, vagy éppen nélkülözésben töltött, kulturális, társadalmi és anyagi forrásokban szűkölködő gyermekkor.

Az Unióban azokat az embereket tekintjük szegénynek, akiknek jövedelme nem éri el az átlagjövedelem 60%-át abban az országban, ahol élnek. E fogalommeghatározás alapján az európai polgárok közül csaknem 80 millió – a lakosság több mint 15%-a – él a szegénységi küszöb alatt vagy azt megközelítő életszínvonalon. Az európaiak 10%-a olyan háztartásban él, ahol nincs munkahellyel rendelkező személy, a foglalkoztatottak 8%-a pedig nem keres eleget ahhoz, hogy ki tudjon lábalni a szegénységből.

Mégsem reménytelen a helyzet. Az egyik legfontosabb európai érték a szolidaritás. Az Unió ezért a 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánította. Számos kezdeményezés és tevékenység szerepel az év programjában: így például májusban a különböző európai országokban szegénységben élő polgárok részvételével találkozóra kerül sor, októberben pedig kerekasztalbeszélgetés várja az érdeklődőket. Emellett minden tagállam szervez saját rendezvényeket is, amelyek meghatározott problémákat járnak majd körül.

A szegénység felszámolása az egyik fő célja a lisszaboni stratégia néven is ismert növekedési és munkahelyteremtési tervnek , amelyet a tagállamok 2000-ben fogadtak el. A várakozások szerint az európai év elősegíti majd, hogy a szegénység elleni küzdelem továbbra is kiemelt cél maradhasson, és a tervek valóra válhassanak.