A gazdasági teljesítmény mérése évtizedeken át a bruttó hazai termék (GDP) és hasonló gazdasági mutatók segítségével folyt. Az Európai Bizottság most új alapokra kívánja helyezni a gazdasági fejlődés mérését szolgáló uniós módszereket. A bruttó hazai termék fogalmát a nagy gazdasági világválság hívta életre. GDP alatt az egy adott ország által egy adott évben előállított javak (termékek és szolgáltatások) összességének értékét értjük. Noha a mutató a gazdasági termelés mérésére kiválóan alkalmas, az általános jólét jelzése tekintetében már számottevő hiányosságokkal rendelkezik.

A problémát az jelenti, hogy a bruttó hazai termék fogalma minden gazdasági tevékenységre, így azokra is kiterjed, amelyek károsítják a környezet épségét és az emberek egészségét. A GDP ezen túlmenően a javak elosztásáról sem szolgál információval. Jó néhány olyan ország létezik, ahol a viszonylag magas GDP ellenére a jólétet tekintve óriási szakadék húzódik a lakosság gazdag és szegény rétegei között.

Egyre több ember ébred rá arra, hogy a gazdasági növekedés szempontjából a minőség legalább olyan fontos, mint a mennyiség. Egy közelmúltban készült felmérés szerint az európaiak több mint kétharmada úgy véli, hogy a kormányoknak nagyobb fontosságot kellene tulajdonítaniuk a társadalmi és a környezeti jólét kérdésének. A kérdés az, hogyan lehet ezeket mérni.

Az Európai Bizottság olyan átfogó környezeti mutatót kíván kidolgozni, mely az éghajlatváltozás, a biológiai sokszínűség, a levegőszennyezés, a vízfelhasználás és a hulladéktermelés terén végbemenő változásokat egyaránt figyelembe fogja venni. A Bizottság azt is fontosnak és szükségesnek tartja, hogy a jelenleginél pontosabb adatokkal rendelkezzünk a gazdasági egyenlőtlenségek alakulásáról. A jövőben azoknak az erőfeszítéseknek is lendületet kell adni, amelyek az adatok időszerűségének javítására, valamint a legfontosabb szennyező anyagok határértékeinek és a megújuló energiaforrások küszöbértékeinek meghatározására irányulnak.