Két napig tartó intenzív tárgyalások eredményeként az európai uniós vezetők megállapodásra jutottak azzal kapcsolatban, hogy miként érhetők el az EU éghajlatváltozás elleni nagyratörő célkitűzései. Arról is döntöttek, hogy 200 milliárd eurót szánnak az EU lassuló gazdaságának fellendítésére. Az EU-csúcs résztvevői továbbá tervet dolgoztak ki Írországgal a Lisszaboni Szerződés ratifikálására.

José Manuel Barroso bizottsági elnök a megállapodásokat mint „történelmi döntéseket” üdvözölte, és reményét fejezte ki, hogy a világ követni fogja az éghajlat-változás ellen tett uniós lépéseket. „Igen, képesek vagytok rá. Megtehetitek, amit mi megteszünk” – mondta az Unión kívüli országoknak szánt üzenetében az EU idei utolsó csúcstalálkozóját lezáró sajtókonferencián.

A brüsszeli csúcstalálkozó döntő próbája volt annak, hogy az európai országok elkötelezettek-e a globális felmelegedés ellen indított küzdelem mellett. Az EU tartja a rekordot a világon az éghajlatváltozás elleni célok tekintetében, melyek értelmében például az uniós országoknak 2020-ig 20%-kal kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az idei év nagy részében azonban vitatéma volt az EU vezetői és jogalkotói között, hogyan lehet e célokat elérni. A nézeteltérések kiéleződtek, amikor a pénzügyi válság lelassította az európai gazdaságot, és egyes országokban aggodalmat váltott ki, hogy milyen költségekkel fognak járni ezek az intézkedések az ipar számára.

A megállapodás eredményeként az EU nagyobb súllyal léphet majd fel a jövő évi nemzetközi éghajlat-változási tárgyalásokon. Az Unió reméli, hogy több ország – így az Egyesült Államok, Kína, India, Oroszország és Brazília – követni fogja példáját. „Európa sikeresen kiállta a szavahihetőség próbáját” – mondta Barroso elnök.

Az uniós országoknak abban is sikerült megegyezniük, hogy a pénzügyi válság hatásainak enyhítésére gazdasági ösztönző csomagot állítanak össze. A növekedési intézkedéscsomag mintegy 200 milliárd euróra rúg, vagyis az EU teljes gazdasági teljesítményének 1,5%-át jelenti. Az összeg oroszlánrészét, 170 milliárd eurót a tagállami költségvetéseknek kell állniuk. A maradék 30 milliárd eurót az EU és az Európai Beruházási Bank adja. A kormányok a pénzt gazdasági szükségleteiknek megfelelően költhetik majd el.

A Lisszaboni Szerződés kérdésében Írország beleegyezett abba, hogy jövőre, a szavazók aggodalmainak megválaszolása után új népszavazást ír ki. A szerződést Írország lakossága júniusban elutasította, ezzel visszafogva az uniós intézmények régóta várt reformjának megvalósulását.

Sok ír állampolgár fél attól, hogy a szerződés befolyásolná országuk adóügyi politikáját, katonai semlegességét, és beleszólna olyan etikai kérdésekbe, mint például az abortusz. Az Európai Tanács jogi garanciákat ajánlott Írországnak arra nézve, hogy a szerződés nem sérti majd az ír kormány döntéshozói hatalmát ezeken a területeken.

Az ír szavazók az európai biztosok létszámának csökkentésére vonatkozó tervet is kifogásolták, mivel így egyes országok, – köztük Írország is – elveszítenék azt a jogot, hogy biztosuk legyen. Az uniós vezetők hozzájárultak azoknak a jogi lépéseknek a megtételéhez, melyek szükségesek annak biztosításához, hogy a szerződés hatályba lépése esetén továbbra is legyen biztosa mind a 27 tagállamnak Brüsszelben.