Az irányelv a tanácsi kompromisszum értelmében a következő fő elemekből áll:

• A heti maximum munkaidő továbbra is 48 óra marad, hacsak a munkavállaló másként nem kérelmezi. Az ilyen kérelmek elfogadására csak olyan tagállamban van lehetőség, ahol erre a tagállami törvények lehetőséget nyújtanak, illetve ahol erről létezik megállapodás a szociális partnerek között.
• Bármelyik tagállam szabadon dönthet a munkahét 48 óránál rövidebb meghatározása mellett. Egyetlen munkavállalót sem lehet arra kötelezni, hogy az így elfogadottnál (azaz maximum 48 óránál) többet dolgozzon.
• "Opt-out"-ra, azaz a 48 órás munkahét alapszabálya alóli kivételre, különleges körülmények között van lehetőség. Nem írhat alá többletmunkaidőre vonatkozó kérelmet például az a munkavállaló, aki egy hónapnál rövidebb ideje dolgozik az adott munkahelyen, a munkaadó pedig köteles számon tartani a többletmunkaidőt. Az irányelv-tervezet határozottan tiltja a többletmunkaidő kérelmet nem aláíró munkavállalók bárminemű hátrányos megkülönböztetését.
• A többletmunkaidőt kérelmezőket az irányelv-tervezet azzal védi, hogy esetükben a munkaidőt heti 60 órában maximálja, amennyiben a szociális partnerek másban nem állapodnak meg.
• Az irányelv-tervezet megkülönbözteti az aktív és inaktív ügyeleti időt is. Abban az esetben, ha az inaktív ügyeleti idő a munkaidő részét képezi, a heti munkával töltött órák száma nem haladhatja meg a 65 órát.

A fentiekből tehát nyilvánvalóan látszik, hogy a híradásokkal ellentétben a munkahét alapszabályként nem haladhatja meg a maximum 48 órát. Kivételek létezhetnek az alapszabály alól, ám ezekre is csak akkor van lehetőség, ha azt a munkavállaló kéri és a tagországban a szociális partnerek között létrejött megállapodások ezt lehetővé teszik.