Navigációs útvonal

Az EU hivatalos nyelvei

Az Európai Uniónak 23 hivatalos és munkanyelve van.  Ezek a következők: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.

A hivatalos nyelveket rögzítő első közösségi rendeletet 1958-ban fogadták el. A jogszabály az akkori tagállamok nyelveit, azaz a francia, a holland, a német és az olasz nyelvet határozta meg az EU első hivatalos és munkanyelveként. Ahogy egyre több ország csatlakozott a Közösséghez, az Uniónak egyre több hivatalos és munkanyelve lett. A hivatalos nyelvek száma azonban nem éri el a tagállamok számát, mivel bizonyos országokban ugyanazokat a nyelveket beszélik. Így például Belgiumban a holland, a francia és a német a hivatalos nyelv, Ciprus hivatalos nyelve pedig a görög, ezt a nyelvet beszéli a helyi lakosság legnagyobb része.

A „hivatalos és munkanyelv” két dolgot jelent:

  • az uniós intézményeknek e nyelvek bármelyikén lehet írni, és az intézmények ugyanezen a nyelven fognak válaszolni, 
  • az európai uniós rendeletek és más jogalkotási dokumentumok valamennyi hivatalos és munkanyelven megjelennek a Hivatalos Lapban.  

A munkadokumentumokat időbeli és költségvetési korlátozások miatt viszonylag ritkán fordítják le az összes nyelvre. Az Európai Bizottság rendszerint az angolt, a franciát és a németet eljárási nyelvként használja, az Európai Parlament pedig a képviselők igényei szerint biztosít fordítást a különböző nyelvekre.

Bővebben:

  • Hivatalos nyelvek és más tudnivalók az európai országokról