Halászat

INSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable Fish

Keresés
    Szabad szöveg alapján
Kapcsolódó anyagok
Hírek
The European Commission has announced measures to avert the collapse of the declining sea bass stock. Immediately effective emergency measures will place a ban on targeting the fish stock by trawling while it is reproducing, during the spawning season, which runs until the end of April. This will be complemented by further measures to ensure that all those who fish sea bass make a balanced and fair contribution to saving the stock.

A szivárványos pisztráng

A szivárványos pisztráng, amely nevét a bőrén található számos szivárványszínű folt alapján kapta, az édesvízben folytatott európai akvakultúra által tenyésztett legfőbb faj. Az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékéről származik, és Európában a XIX. század végén honosították meg. Erőteljességének és gyors növekedésének köszönhetően igen hamar különösen alkalmasnak bizonyult az akvakultúrás tenyésztésre. Napjainkban a szivárványos pisztrángot majdnem valamennyi európai országban tenyésztik, különösen a mérsékelt éghajlatú part menti országokban.

A szivárványos pisztráng © ScandFish
Latin elnevezésOncorhynchus mykiss
Termelés (EU-27) – 204 745 t (2007.); a világtermelés 31%-a.
Érték (EU-27) – EUR 539 million (2007).
Főbb termelő országok az EU-ban – Olaszország, Franciaország, Dánia, Spanyolország, Németország.
Főbb termelő országok a világban – Chile, Norvégia, Törökország, Irán, Egyesült Államok.
Tájékoztató kiadvány pdf - 757 KB [757 KB] български (bg) čeština (cs) dansk (da) Deutsch (de) eesti keel (et) ελληνικά (el) English (en) español (es) français (fr) Gaeilge (ga) italiano (it) latviešu valoda (lv) lietuvių kalba (lt) Malti (mt) Nederlands (nl) polski (pl) português (pt) română (ro) slovenčina (sk) slovenščina (sl) suomi (fi) svenska (sv)

Szaporodás

A szivárványos pisztráng nehezen tud természetesen szaporodni Európában, mert a nőstény nem tud ikrákat rakni ősszel.

Az akvakultúrás tenyészetek ezért tenyészhalak széles variációját tartják fenn, hogy ne kelljen az ikrák hiányával szembesülniük, amely miatt a múltban az európai tenyészeteknek importálniuk kellett az ikrákat. A nőstényeket ritkán használják szaporításra három vagy négy éves koruk előtt. A leggyakrabban alkalmazott módszer a mesterséges megtermékenyítés. A gamétákat kézzel végzett nyomással távolítják el. Több hím haltejét keverik a petesejtekhez. Az így megtermékenyített ikrák a megtermékenyítést követő 20 perc és 48 óra között szállíthatók.

Az akvakultúrás tenyészetek ezért tenyészhalak széles variációját tartják fenn, hogy ne kelljen az ikrák hiányával szembesülniük, amely miatt a múltban az európai tenyészeteknek importálniuk kellett az ikrákat. A nőstényeket ritkán használják szaporításra három vagy négy éves koruk előtt. A leggyakrabban alkalmazott módszer a mesterséges megtermékenyítés. A gamétákat kézzel végzett nyomással távolítják el. Több hím haltejét keverik a petesejtekhez. Az így megtermékenyített ikrák a megtermékenyítést követő 20 perc és 48 óra között szállíthatók.

Halivadék-telepítés

A pisztrágok lárváit üvegszálból vagy betonból készült kör alakú tartályokban nevelik, hogy fenntartsák a tartályban a folyamatos áramlást és a lárvák egyenletes eloszlását.

A lárvák szikhólyaggal születnek, amely az alapvető fejlődésükhöz szükséges összes tápanyagot tartalmazza. Amikor magukba építették ezeket a tápanyagokat, az ivadékok a víz felszínére emelkednek, hogy táplálékot és az úszóhólyagjuk első alkalommal történő felfújásához szükséges levegőt keressenek. Ekkor fehérjékből, vitaminokból és olajokból álló, igen kis darabokban agadolt étrendet kapnak. Fejlődésük első stádiumaiban a kézzel való etetést részesítik előnyben, hogy elkerülhető legyen a túltáplálás. A kisméretű granulátumokból álló táplálékokat mindaddig kapják, amíg el nem érik az 50 g tömeget és a 8–10 cm-es hosszúságot.

A lárvák szikhólyaggal születnek, amely az alapvető fejlődésükhöz szükséges összes tápanyagot tartalmazza. Amikor magukba építették ezeket a tápanyagokat, az ivadékok a víz felszínére emelkednek, hogy táplálékot és az úszóhólyagjuk első alkalommal történő felfújásához szükséges levegőt keressenek. Ekkor fehérjékből, vitaminokból és olajokból álló, igen kis darabokban agadolt étrendet kapnak. Fejlődésük első stádiumaiban a kézzel való etetést részesítik előnyben, hogy elkerülhető legyen a túltáplálás. A kisméretű granulátumokból álló táplálékokat mindaddig kapják, amíg el nem érik az 50 g tömeget és a 8–10 cm-es hosszúságot.

Hízlalás

A fiatal egyedeket ekkor növekedési helyükre helyezik át, tavakban található úszó ketrecekbe, vagy leggyakrabban egy folyó mentén elhelyezkedő kis halastóba (vivárium).

E négyszögletes alakú, általában betonból készült viváriumok két módszer szerint működnek: nyílt rendszer, folyamatos vízáramlással, amely abból áll, hogy a folyó vizét egy vízvezető csatorna segítségével átvezetik a létesítményen, valamint a visszaforgatásos zárt rendszer, amely abból áll, hogy a vizet a medencékben cirkuláltatják, és azt szivattyú- és kezelési egységeken keresztül visszakeringtetik. A visszaforgatás azzal az előnnyel jár, hogy a víz hőmérséklete ellőrizhető és szabályozható, amely lehetővé teszi a téli termelés fenntartását Közép-Európa és Észak-Európa országaiban. A húsevő pisztrángoknak magas fehérjetartalmú étrendre van szükségük. Kedvező környezetben a pisztráng a 350 g-os tömeget 10–12 hónap alatt éri el, míg a 3 kg-os tömeget két év alatt. Léteznek tengeri hizlalótelepek is, ahol úszó ketrecekben, a Balti-tenger vagy a skandináv fjordok védett, enyhén sós vizeiben nevelik a pisztrágot. A tengeri pisztrángok a lazachoz hasonló táplálékot kapnak, amely magyarázatot ad húsuk rózsaszín színére, amelyet „lazacrózsaszínnek” neveznek. Hizlalásuk során az állománnyal való helyes gazdálkodás megkívánja, hogy a többinél gyorsabban növekedő pisztrángokat különválasszák: az állományt a termelési ciklus folyamán általában négyszer válogatják. Amikor elérték forgalomba hozatali tömegüket, a pisztrángokat a medencékből hálóval emelik ki, míg a ketrecekben nevelt egyedeket élve szivattyúzzák ki.

E négyszögletes alakú, általában betonból készült viváriumok két módszer szerint működnek: nyílt rendszer, folyamatos vízáramlással, amely abból áll, hogy a folyó vizét egy vízvezető csatorna segítségével átvezetik a létesítményen, valamint a visszaforgatásos zárt rendszer, amely abból áll, hogy a vizet a medencékben cirkuláltatják, és azt szivattyú- és kezelési egységeken keresztül visszakeringtetik. A visszaforgatás azzal az előnnyel jár, hogy a víz hőmérséklete ellőrizhető és szabályozható, amely lehetővé teszi a téli termelés fenntartását Közép-Európa és Észak-Európa országaiban. A húsevő pisztrángoknak magas fehérjetartalmú étrendre van szükségük. Kedvező környezetben a pisztráng a 350 g-os tömeget 10–12 hónap alatt éri el, míg a 3 kg-os tömeget két év alatt. Léteznek tengeri hizlalótelepek is, ahol úszó ketrecekben, a Balti-tenger vagy a skandináv fjordok védett, enyhén sós vizeiben nevelik a pisztrágot. A tengeri pisztrángok a lazachoz hasonló táplálékot kapnak, amely magyarázatot ad húsuk rózsaszín színére, amelyet „lazacrózsaszínnek” neveznek. Hizlalásuk során az állománnyal való helyes gazdálkodás megkívánja, hogy a többinél gyorsabban növekedő pisztrángokat különválasszák: az állományt a termelési ciklus folyamán általában négyszer válogatják. Amikor elérték forgalomba hozatali tömegüket, a pisztrángokat a medencékből hálóval emelik ki, míg a ketrecekben nevelt egyedeket élve szivattyúzzák ki.

Fogyasztás

Európában a pisztráng egész éven keresztül kapható.

400 g-ig fehér vagy lazacszínű hússal, egészben vagy filézve, frissen vagy füstölve kínálható. Ha egy kicsit tovább nevelik, és a hal eléri az 1,5 kg tömeget, a szivárványos pisztrángot a lazachoz hasonlóan frissen (filézve vagy nagy szeletekben) vagy füstölve (szeletekben) árusítják. Ikráit sózva, különösen Észak-Európában fogyasztják.

400 g-ig fehér vagy lazacszínű hússal, egészben vagy filézve, frissen vagy füstölve kínálható. Ha egy kicsit tovább nevelik, és a hal eléri az 1,5 kg tömeget, a szivárványos pisztrángot a lazachoz hasonlóan frissen (filézve vagy nagy szeletekben) vagy füstölve (szeletekben) árusítják. Ikráit sózva, különösen Észak-Európában fogyasztják.