Halászat

INSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable Fish

Keresés
    Szabad szöveg alapján
Kapcsolódó anyagok
Hírek
The setting of Total Allowable Catch for NAFO fish stocks will take centre stage at the 36th Annual Meeting to be held in Vigo, Galicia from 22-26 September 2014.
Since 14 September 2014, eight shark and ray species have received extra protection from unsustainable trade. They have been listed under the Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) and now have to be accompanied by export or import permits issued by EU countries when they enter or leave the EU market.

Tengeri sügérek

A partok közelében és a mikroorganizmusokban gazdag folyótorkolatokban élő állatként a tengeri sügér régóta a hagyományos akvakultúra tárgya.A halakat engedték a lagúnákba, vagy a speciálisan kialakított medencékbe (gyakran a sólepárló medencékbe) beúszni, majd ezek kijáratát lezárták. Ez az alapelve az olasz vallikultúrának és a Dél-Spanyolországban alkalmazottesteros-oknak, amelyek még jelenleg is működnek. A foglyul ejtett tengeri sügérek ekkor természetes módon táplálkoztak a begyűjtésükig, amely azonban azzal a hátránnyal járt, hogy falánkságuk gyakran tönkretette a lagúnák ökoszisztémáját. Bizonyos helyeken a helyi halászok által kifogott fiatal egyedekkel népesítették be ezeket a medencéket. Az 1960-as években azonban a fiatal egyedek megritkulása, valamint a lazac akvakultúrás tenyésztésének észak-európai fejlődése arra ind

Tengeri sügérek © ScandFish
Latin elnevezés:Dicentrarchus labrax
Termelés (EU-27) – 57 893 t (2007.); a világtermelés 92 %-a.
Érték (EU-27) – 304 millió euró (2007.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Görögország, Spanyolország, Olaszország, Franciaország.
Főbb termelő országok a világon – Görögország, Törökország, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Horvátország.
Tájékoztató kiadvány pdf - 515 KB [515 KB] български (bg) čeština (cs) dansk (da) Deutsch (de) eesti keel (et) ελληνικά (el) English (en) español (es) français (fr) Gaeilge (ga) italiano (it) latviešu valoda (lv) lietuvių kalba (lt) Malti (mt) Nederlands (nl) polski (pl) português (pt) română (ro) slovenčina (sk) slovenščina (sl) suomi (fi) svenska (sv)

Szaporodás

A tengeri sügér szaporodását teljes mértékben keltető-telepeken tartják ellenőrzés alatt, a tenyészetekben kiválasztott tenyészhalak segítségével.

A tengeri sügér szaporodási ciklusának meghosszabbítása érdekében a fotomanipuláció technikáját alkalmazzák, amely abból áll, hogy a faj szezonális szexuális viselkedését gerjesztik a mesterséges „napsütés” hosszának befolyásolásával. A hím által megtermékenyített ikrákat az ívómedence felületéről begyűjtik, majd a keltető medencékbe helyezik, ahol 48 óra múlva kikelnek. A lárvákat ekkor ivadékmedencékbe helyezik.

A tengeri sügér szaporodási ciklusának meghosszabbítása érdekében a fotomanipuláció technikáját alkalmazzák, amely abból áll, hogy a faj szezonális szexuális viselkedését gerjesztik a mesterséges „napsütés” hosszának befolyásolásával. A hím által megtermékenyített ikrákat az ívómedence felületéről begyűjtik, majd a keltető medencékbe helyezik, ahol 48 óra múlva kikelnek. A lárvákat ekkor ivadékmedencékbe helyezik.

Halivadék-telepítés

A tengeri sügér ivadékainak intenzív tenyésztés céljára történő telepítése bonyolult folyamatot követ, amely az 1960-as és 1970-es évek során hosszú tudományos kutatási programok tárgyát képezte.

E folyamat kidolgozása tette lehetővé a tengeri sügér (valamint a durbincsok) földközi-tengeri akvakultúrás tenyésztésének megindítását az 1980-as években. A keltetés során aprólékos technikai szempontokat kell figyelembe venni, és magasan képzett személyzet szükséges: ügyelni kell, hogy jó feltételek álljanak rendelkezésre a lárvák növekedéséhez, biztosítani kell a visszaforgatásos rendszer optimális működését, elő kell állítani a táplálékot, stb. Mindez a tenyésztési folyamat ezen első szakaszának specializálódásához vezetett. Bár vannak példák a vertikális integrációra is, az európai keltető-telepek általában függetlenek, és ők értékesítik az ivadékokat a hizlaló telepeknek. Az ivadék-telepítés általában három szakaszban történik:

A lárvakultúra – A lárva a kikelést követő 6 nap múlva veszti el szikhólyagját. Ekkor nagyon speciális táplálékot kap, amely először algákból és kerekesférgekből (mikroszkopikus állati plankton), majd amikor mérete megengedi, sóférgekből (kisméretű rákféle, amely a lagúnákban, delta- és tölcsértorkolatokban él) áll. Ezt az élő táplálékot mindig a keltető-telepen állítják elő.

Az elválasztás – 40–50 nap után a lárvát elválasztási egységbe helyezik át, ahol fokozatosan szoktatják fehérjében igen gazdag, főként halolaj és halliszt alapú táplálékhoz. A miniatűr granulátumokban adagolt táplálék nagyon közel áll ahhoz az élelemhez, amelyet a tengeri sügér tenyésztésének fennmaradó ideje során kapni fog. Ez a fehérjében dús étrend, valamint a víz minősége biztosítja a kulcsfontosságú első hónapokban a lárvák maximális növekedését és túlélését.

A fiatal egyedek nevelése – 3–4 héttel később, az ivadékokat a fiatal egyedek nevelésére szolgáló egységbe helyezik át. Itt granulátumokkal táplálják őket, hogy körülbelül két hónap múlva elérjék a 2–5 g tömeget, amely lehetővé teszi, hogy átkerüljenek a hizlaló telepre.

A lárvakultúra – A lárva a kikelést követő 6 nap múlva veszti el szikhólyagját. Ekkor nagyon speciális táplálékot kap, amely először algákból és kerekesférgekből (mikroszkopikus állati plankton), majd amikor mérete megengedi, sóférgekből (kisméretű rákféle, amely a lagúnákban, delta- és tölcsértorkolatokban él) áll. Ezt az élő táplálékot mindig a keltető-telepen állítják elő.

Az elválasztás – 40–50 nap után a lárvát elválasztási egységbe helyezik át, ahol fokozatosan szoktatják fehérjében igen gazdag, főként halolaj és halliszt alapú táplálékhoz. A miniatűr granulátumokban adagolt táplálék nagyon közel áll ahhoz az élelemhez, amelyet a tengeri sügér tenyésztésének fennmaradó ideje során kapni fog. Ez a fehérjében dús étrend, valamint a víz minősége biztosítja a kulcsfontosságú első hónapokban a lárvák maximális növekedését és túlélését.

A fiatal egyedek nevelése – 3–4 héttel később, az ivadékokat a fiatal egyedek nevelésére szolgáló egységbe helyezik át. Itt granulátumokkal táplálják őket, hogy körülbelül két hónap múlva elérjék a 2–5 g tömeget, amely lehetővé teszi, hogy átkerüljenek a hizlaló telepre.

Hizlalás

A tenyésztő telepek egyik legnagyobb, újra és újra jelentkező befektetése a fiatal egyedek keltető-telepről történő beszerzése.

A hizlalás a parttól kis távolságra telepített úszó ketrecekben történik, legalábbis, ami az európai termelés nagy részét illeti (azaz a Földközi-tengeren és a Kanári-szigeteken). Léteznek olyan telepek is, amelyek a tengeri sügéreket szárazföldön található, általában visszaforgatásos rendszerrel táplált medencékben tenyésztik, ami lehetővé teszi a víz hőmérsékletének ellenőrzését és szabályozását, s a tengeri sügér északabbra fekvő földrajzi szélességeken történő tenyésztését. A tengeri sügéreket főképpen halolajból és hallisztből, de emellett növényi kivonatokból is álló granulátumokkal táplálják. Szabadon a tengeri sügér elérheti az 1 méteres hosszúságot és a 12 kg-os súlyt, a tenyésztett tengeri sügért azonban általában akkor gyűjtik be és vágják le, amikor súlya eléri a 300–500 g-ot, amely a víz hőmérsékletétől függően másfél-két évet vesz igénybe. A teljesség kedvéért meg kell említeni néhány félig intenzív, a hagyományos extenzív akvakultúrás gyakorlatból kifejlesztett tenyészet létezését is, amelyek keretében a lagúnákba és part menti halastavakba keltetett ivadékokat telepítenek, és ipari módon előállított táplálék-kiegészítővel hizlalnak.

A hizlalás a parttól kis távolságra telepített úszó ketrecekben történik, legalábbis, ami az európai termelés nagy részét illeti (azaz a Földközi-tengeren és a Kanári-szigeteken). Léteznek olyan telepek is, amelyek a tengeri sügéreket szárazföldön található, általában visszaforgatásos rendszerrel táplált medencékben tenyésztik, ami lehetővé teszi a víz hőmérsékletének ellenőrzését és szabályozását, s a tengeri sügér északabbra fekvő földrajzi szélességeken történő tenyésztését. A tengeri sügéreket főképpen halolajból és hallisztből, de emellett növényi kivonatokból is álló granulátumokkal táplálják. Szabadon a tengeri sügér elérheti az 1 méteres hosszúságot és a 12 kg-os súlyt, a tenyésztett tengeri sügért azonban általában akkor gyűjtik be és vágják le, amikor súlya eléri a 300–500 g-ot, amely a víz hőmérsékletétől függően másfél-két évet vesz igénybe. A teljesség kedvéért meg kell említeni néhány félig intenzív, a hagyományos extenzív akvakultúrás gyakorlatból kifejlesztett tenyészet létezését is, amelyek keretében a lagúnákba és part menti halastavakba keltetett ivadékokat telepítenek, és ipari módon előállított táplálék-kiegészítővel hizlalnak.

Fogyasztás

Levágását követően a tenyésztett tengeri sügért általában frissen és tisztítva, elsősorban nagyáruházakban és éttermekben értékesítik.