Halászat

INSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable Fish

Keresés
    Szabad szöveg alapján
Kapcsolódó anyagok
Hírek
The European Commission welcomes the positive vote of the plenary of European Parliament on the multiannual Baltic Plan, a long-term management plan which establishes targets and conservation reference points for cod, sprat and herring stocks.
Today the European Parliament gave support to a legislative proposal that paves the way for effective and consistent implementation of the landing obligation under the new Common Fisheries Policy. With the vote, the Parliament has endorsed the political agreement reached earlier, in negotiations between the Parliament and the Council on the Commission proposal for a so-called Omnibus Regulation.

Az ehető kékkagyló és a mediterrán kagyló

A kékkagyló az első szervezett kagylótenyésztés, amelyről említést tesznek Európában: fapóznákon végzett tenyésztést említenek Franciaországban, 1235-ben.Azóta az étikagyló-tenyésztés meghonosodott a faj egész elterjedési területén, azaz az európai partvidék egésze mentén. Először az Atlanti-óceán partvidékén az ehető kékkagylóval, majd az ibériai atlanti partok és a Földközi-tenger mentén a mediterrán kagylóval, amelyet a Fekete-tengerig tenyésztenek. A különböző tenyésztési technikák a XIX. század végén tökéletesedtek, ez volt az étikagyló-tenyésztés mint olcsó fehérjeforrás fejlődésének időszaka. A kagyló ekkor vált Nyugat-Európában igen kedvelt étkezési fogássá.

Az ehető kékkagyló és a mediterrán kagyló © ScandFish
Latin elnevezésMytilus edulis (ehető kékkagyló)
Termelés (EU-27) – 175 934 t (2007.); a világtermelés 86%-a.
Érték (EU-27) – 231 millió euró (2007.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Franciaország, Hollandia, Írország, Egyesült Királyság.
Főbb termelő országok a világon – Ugyanezek.

Latin elnevezésMytilus galloprovincialis (mediterrán kagyló)
Termelés (EU-27) – 306 934 t (2007.).
Érték (EU-27) – 86 265 000 euró (2006.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Spanyolország, Olaszország.
Főbb termelő országok a világon – Ugyanezek.
Tájékoztató kiadvány pdf - 2 MB [2 MB] български (bg) čeština (cs) dansk (da) Deutsch (de) eesti keel (et) ελληνικά (el) English (en) español (es) français (fr) Gaeilge (ga) italiano (it) latviešu valoda (lv) lietuvių kalba (lt) Malti (mt) Nederlands (nl) polski (pl) português (pt) română (ro) slovenčina (sk) slovenščina (sl) suomi (fi) svenska (sv)

Begyűjtés

A két európai ehető kagylófajt természetes környezetükben tenyésztik. A földrajzi szélességtől függően március és október között a kagyló lárváknak ad életet, amelyeket az áramlatok magukkal sodornak.

Kevesebb, mint 72 órán belül ezek a lárvák meghíznak, és mivel többé már nem tudják lebegve tartani magukat, tapadási pontokat keresnek különböző támasztékokon. Az osztrigáktól eltérően a kagylók nem közvetlenül tapadnak a támasztékokra, hanem a kagylóselyemnek vagy bisszuszfonalnak nevezett szálak segítségével. Az embrió befogásának leginkább alkalmazott módja az áramlatok és a víz mikroorganizmusokban való gazdagságának függvényében megválasztott helyen elhelyezett kötél. Május és július között ezeket a köteleket kiemelik, és a szorosan vett tenyészetekbe helyezik át. Bizonyos túl hideg vizekben a kagylóembriók befogását nem tudják elvégezni, és a fiatal kagyló egyedeket ekkor természetes telepeikből emelik ki.

Kevesebb, mint 72 órán belül ezek a lárvák meghíznak, és mivel többé már nem tudják lebegve tartani magukat, tapadási pontokat keresnek különböző támasztékokon. Az osztrigáktól eltérően a kagylók nem közvetlenül tapadnak a támasztékokra, hanem a kagylóselyemnek vagy bisszuszfonalnak nevezett szálak segítségével. Az embrió befogásának leginkább alkalmazott módja az áramlatok és a víz mikroorganizmusokban való gazdagságának függvényében megválasztott helyen elhelyezett kötél. Május és július között ezeket a köteleket kiemelik, és a szorosan vett tenyészetekbe helyezik át. Bizonyos túl hideg vizekben a kagylóembriók befogását nem tudják elvégezni, és a fiatal kagyló egyedeket ekkor természetes telepeikből emelik ki.

Tenyésztés

Bármilyen legyen is az alkalmazott módszer, a kagylótenyésztés mindig planktonokban gazdag övezetekben történik.

A kagyló természetes módon ezekkel a mikroorganizmusokkal táplálkozik, a tengervíz folyamatos megszűrésével. A tenyésztés a begyűjtésig többé-kevésbé egy évet vesz igénybe. Négy módszert alkalmaznak az európai partok mentén:

Vízszintesen a talaj mentén vagy szétterítéssel (főként Hollandiában) – A fiatal egyedeket szétterítik a sekély padokon, általában az öblökben vagy védett helyeken, ahol azok a talajhoz tapadnak. A begyűjtést kotrással, kifejezetten erre a célra átalakított hajókkal végzik.

Póznákon (amelyeket Franciaországban „bouchot”-knak [fapóznákon végzett kagylótenyésztés] neveznek) – Ezt a tenyésztési kultúrát a dagálykor vízzel borított területen leszúrt fapóznák sorain végzik. A pózna köré 3–5 m-es befogó kötelet vagy embrióval telt hengert tekernek és rögzítenek a pózna köré. Az egészet háló borítja be, hogy megakadályozza a kagylók leesését, amint a póznán növekednek. A begyűjtés kézi vagy mechanikus lekaparással történik, amely művelet abból áll, hogy a kagylófürtöt leválasztják fa támasztékáról.

Köteleken (Spanyolországban és a Földközi-tengeren) – A kagylókat kötélzetekre erősítik, amelyek egy rögzített vagy úszó szerkezetről függőlegesen a vízbe függenek. Ez a módszer a gyenge apály-dagály jelenséggel rendelkező tengereken, mint amilyen a Földközi-tenger is, alkalmas, de a nyílt vízi étikagyló-tenyésztés fejlődésével elkezdték alkalmazni az Atlanti-óceánon is, így Franciaországban, Írországban és Belgiumban. A begyűjtés a fürtök leválasztásával történik, miután kihúzták a kötelet a vízből.

Asztalon – Bizonyos helyeken, a kagylókat az osztrigákhoz hasonlóan, az árapály járta partsávhoz, vagy közvetlenül a talajhoz rögzített asztalokon elhelyezett zsákokban tenyésztik.

A kagyló természetes módon ezekkel a mikroorganizmusokkal táplálkozik, a tengervíz folyamatos megszűrésével. A tenyésztés a begyűjtésig többé-kevésbé egy évet vesz igénybe. Négy módszert alkalmaznak az európai partok mentén:

Vízszintesen a talaj mentén vagy szétterítéssel (főként Hollandiában) – A fiatal egyedeket szétterítik a sekély padokon, általában az öblökben vagy védett helyeken, ahol azok a talajhoz tapadnak. A begyűjtést kotrással, kifejezetten erre a célra átalakított hajókkal végzik.

Póznákon (amelyeket Franciaországban „bouchot”-knak [fapóznákon végzett kagylótenyésztés] neveznek) – Ezt a tenyésztési kultúrát a dagálykor vízzel borított területen leszúrt fapóznák sorain végzik. A pózna köré 3–5 m-es befogó kötelet vagy embrióval telt hengert tekernek és rögzítenek a pózna köré. Az egészet háló borítja be, hogy megakadályozza a kagylók leesését, amint a póznán növekednek. A begyűjtés kézi vagy mechanikus lekaparással történik, amely művelet abból áll, hogy a kagylófürtöt leválasztják fa támasztékáról.

Köteleken (Spanyolországban és a Földközi-tengeren) – A kagylókat kötélzetekre erősítik, amelyek egy rögzített vagy úszó szerkezetről függőlegesen a vízbe függenek. Ez a módszer a gyenge apály-dagály jelenséggel rendelkező tengereken, mint amilyen a Földközi-tenger is, alkalmas, de a nyílt vízi étikagyló-tenyésztés fejlődésével elkezdték alkalmazni az Atlanti-óceánon is, így Franciaországban, Írországban és Belgiumban. A begyűjtés a fürtök leválasztásával történik, miután kihúzták a kötelet a vízből.

Asztalon – Bizonyos helyeken, a kagylókat az osztrigákhoz hasonlóan, az árapály járta partsávhoz, vagy közvetlenül a talajhoz rögzített asztalokon elhelyezett zsákokban tenyésztik.

Fogyasztás

A kagylót általában főzve fogyasztják, de az osztrigához hasonlóan nyersen is nagyra értékelik. Elsősorban élve árusítják, de feldolgozott termékek formájában, konzervként vagy marinírozva is forgalomba kerül.