Halászat

INSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable FishINSEPARABLE - Eat, Buy and Sell Sustainable Fish

Keresés
    Szabad szöveg alapján
Kapcsolódó anyagok
Hírek
Maria Damanaki, European Commissioner for Maritime Affairs and Fisheries, and Jacob Vestergaard, Fisheries Minister of the Faroe Islands, met in Athens on 29 August. The discussions were held in a friendly and constructive atmosphere and followed Commissioner Damanaki’s visit to the Faroe Islands in December last.
The European Union and Cape Verde have agreed on a new Protocol to the Fisheries Partnership Agreement between the European Union and Cape Verde. The four-year Protocol will replace the current Protocol which expires on 31 August 2014.

A közönséges tőkehal

A közönséges tőkehal fontos helyet foglal el az európai gasztronómiai kultúrákban.A bizonyos vadon élő állományok kimerülésével kapcsolatos beszerzési nehézségek ellenére még mindig igen nagy a kereslet iránta. Tenyésztése tehát ígéretes kereskedelmi lehetőségként jelentkezik. Az 1980-as éves óta a norvég tudósok nagy figyelmet fordítottak a közönséges tőkehal tenyésztésének kidolgozására. Ezzel párhuzamosan a norvég lazactenyésztők tevékenységük diverzifikálására törekedve megkezdték a tengerből kifogott, vadon élő közönséges tőkehalak hizlalását, ily módon finomítva táplálásuk technikáit. Azonban 2000-ben, a keltető-telepen először előállított fiatal egyedekkel kezdődött meg valóban a könzöséges tőkehal akvakultúrás tenyésztése, elsősorban Norvégiában. E tevékenység terén az első próbálkozások több-kevesebb sikerrel napvilágot láttak Skóciában és Írországban is, ahol a lazactenyésztők használták ki a két faj hizlalási technikáiban rejlő hasonlóságokat.

A közönséges tőkehal © ScandFish
Latin elnevezésGadus morhua
Termelés (EU-27) – 2 560 t (2007.); a világtermelés 21 %-a.
Érték (EU-27) – 9,2 millió euró (2007.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Írország, Egyesült Királyság.
Főbb termelő országok a világban – Norvégia, Izland, Írország, Egyesült Királyság.

Szaporodás

A közönséges tőkehal szaporítása keltető-telepen történik, a tengerből fogott tenyészhalakkal.

A hímeket és a nőstényeket ugyanabba a medencébe helyezik. A szaporodási ciklust mesterségesen, fotomanipuláció technikájával hozzák újra létre, amely abból áll, hogy a faj szezonális szexuális viselkedését gerjesztik a mesterséges „napsütés” hosszának befolyásolásával. Ez azzal az előnnyel jár, hogy egész évben előállíthatók ikrák és halak. A hím által természetes módon megtermékenyített ikrákat az ívómedence felületéről gyűjtik be. Kb. 5°C-os, emelkedő áramlású tengervizet tartalmazó keltetőgépbe helyezik őket. Az ikrák 12–14 nap elteltével kelnek ki.

A hímeket és a nőstényeket ugyanabba a medencébe helyezik. A szaporodási ciklust mesterségesen, fotomanipuláció technikájával hozzák újra létre, amely abból áll, hogy a faj szezonális szexuális viselkedését gerjesztik a mesterséges „napsütés” hosszának befolyásolásával. Ez azzal az előnnyel jár, hogy egész évben előállíthatók ikrák és halak. A hím által természetes módon megtermékenyített ikrákat az ívómedence felületéről gyűjtik be. Kb. 5°C-os, emelkedő áramlású tengervizet tartalmazó keltetőgépbe helyezik őket. Az ikrák 12–14 nap elteltével kelnek ki.

Ivadék-telepítés

A természetben a nőstény egymillió ikrát bocsát ki, amelyek túlélési aránya igen alacsony, mert más, ragadozó fajok prédájává válnak, magának a tőkehalnak a kannibalizmusa, az ivadékok által igényelt speciális étrend, valamint a fertőzésekkel szembeni érzékenységük, a tengeri áramlások, a víz minősége és hőmérséklete miatt (amelynek a fejlődés stádiumától függően különbözőnek kell lennie), stb.

A tőkehal ivadékainak nevelése tehát abban áll, hogy olyan fejlett műszaki szintet kell elérni, amely lehetővé teszi e pataméterek hatásának csökkentését úgy, hogy ipari méretekben elfogadható túlélési arányt érjenek el.

A lárvakultúra – Kikelésüket követő 3–4 napon belül a lárvák (0,2 mg) már elfogyasztották szikhólyagjukat, és az „első táplálási” medencékbe kerülnek áthelyezésre, amelyek 11 °C-os, folyamatos áramlású tengervízzel vannak megtöltve. A lárvákat kerekesférgekkel (mikroszkopikus állati plankton, amelyet a keltető-telepen állítanak elő) táplálják megközelítőleg 2 hónapon át, amíg el nem érik a 0,2 g tömeget.

Az ivadékgondozó – Az ivadékokat ekkor nagyobb medencékbe helyezik át, amelyben még mindig tengervíz áramlik folyamatos áramlással. Megközelítőleg 2 hónapon keresztül, magas fehérjetartalmú, élettelen táplálékkal - igen finom, összesajtolt por formájában (amelyben néha a keltető-telepen előállított sóférgek is vannak) - fokozatosan elválasztják őket. Be is oltják őket, különösen a vibriosis ellen, amely betegség a faj jelentős elhullását okozhatja. Ettől a stádiumtól kezdve a fiatal tőkehal egyedeket állandó jelleggel mechanikus eljárással válogatják, méretük szerint elkülönítik (osztályozás), mivel a legnagyobb egyedek hajlamosak felfalni a kisebbeket.

A fiatal egyedek növekedése – Amikor 2 g-ot nyomnak, az ivadékokat nagy medencékbe helyezik, ahol hallisztből és halolajból álló granulátumokkal, valamint növényi fehérjékből álló táplálék-kiegészítőkkel táplálják őket. 30-40 g-os tömeg elérésekor injekcióval beoltják őket a bakteriális fertőzések ellen. Az osztályozás folytatódik a kannibalizmus által okozott elhullás korlátozása érdekében. A fiatal tőkehalak 5–10 hónapig ezekben a nagy medencékben maradnak, amíg el nem érik az 50–200 g-os tömeget. A ketrecbe helyezés tömege valójában a víz hőmérsékletétől, az évszaktól, a ketrec méretétől és a háló hálószemeinek nagyságától, stb. függ.

A tőkehal ivadékainak nevelése tehát abban áll, hogy olyan fejlett műszaki szintet kell elérni, amely lehetővé teszi e pataméterek hatásának csökkentését úgy, hogy ipari méretekben elfogadható túlélési arányt érjenek el.

A lárvakultúra – Kikelésüket követő 3–4 napon belül a lárvák (0,2 mg) már elfogyasztották szikhólyagjukat, és az „első táplálási” medencékbe kerülnek áthelyezésre, amelyek 11 °C-os, folyamatos áramlású tengervízzel vannak megtöltve. A lárvákat kerekesférgekkel (mikroszkopikus állati plankton, amelyet a keltető-telepen állítanak elő) táplálják megközelítőleg 2 hónapon át, amíg el nem érik a 0,2 g tömeget.

Az ivadékgondozó – Az ivadékokat ekkor nagyobb medencékbe helyezik át, amelyben még mindig tengervíz áramlik folyamatos áramlással. Megközelítőleg 2 hónapon keresztül, magas fehérjetartalmú, élettelen táplálékkal - igen finom, összesajtolt por formájában (amelyben néha a keltető-telepen előállított sóférgek is vannak) - fokozatosan elválasztják őket. Be is oltják őket, különösen a vibriosis ellen, amely betegség a faj jelentős elhullását okozhatja. Ettől a stádiumtól kezdve a fiatal tőkehal egyedeket állandó jelleggel mechanikus eljárással válogatják, méretük szerint elkülönítik (osztályozás), mivel a legnagyobb egyedek hajlamosak felfalni a kisebbeket.

A fiatal egyedek növekedése – Amikor 2 g-ot nyomnak, az ivadékokat nagy medencékbe helyezik, ahol hallisztből és halolajból álló granulátumokkal, valamint növényi fehérjékből álló táplálék-kiegészítőkkel táplálják őket. 30-40 g-os tömeg elérésekor injekcióval beoltják őket a bakteriális fertőzések ellen. Az osztályozás folytatódik a kannibalizmus által okozott elhullás korlátozása érdekében. A fiatal tőkehalak 5–10 hónapig ezekben a nagy medencékben maradnak, amíg el nem érik az 50–200 g-os tömeget. A ketrecbe helyezés tömege valójában a víz hőmérsékletétől, az évszaktól, a ketrec méretétől és a háló hálószemeinek nagyságától, stb. függ.

Hizlalás

A hizlalás ugyanolyan fajta úszó ketrecekben történik, mint amelyet a lazac esetében használnak, vagy visszaforgatási rendszert alkalmazó szárazföldi medencékben. A közönséges tőkehalakat halolajból és hallisztből, valamint növényi kivonatokból álló granulátumokkal táplálják. A tőkehalat akkor gyűjtik be és vágják le, amikor elérte a 3–4 kg-os tömeget, vagyis körülbelül két évi hízlalást követően.

Fogyasztás

A levágott tőkehalat feldolgozó üzembe szállítják, amely frissen, tisztítva és feldarabolva árusítja.

A közönséges tőkehal akvakultúrás tenyésztése Norvégiában fejlődött ki, ahol számtalan lazac-tenyésztő fektetett be ebbe az üzleti lehetőségbe többféle formában: tengeri ketrecekben, szárazföldi medencékben, szokásos, vagy bio tenyésztés formjában, stb. A tevékenység fejlődőben van Izlandon, a Feröer-szigeteken és Kanadában. Az Európai Unión belül nagy méretekben történő kísérlet zajlott a Shetland-szigeteken (Egyesült Királyság), amely pénzügyi kudarccal zárult 2008-ban. Jelenleg új fejlesztések Írországban és Skóciában vannak. E tevékenység jövője nagyban függ az Atlanti-óceán északi részén található és az északi-sarki halászterületek közönséges tőkehallal való ellátottságának alakulásától.

A közönséges tőkehal akvakultúrás tenyésztése Norvégiában fejlődött ki, ahol számtalan lazac-tenyésztő fektetett be ebbe az üzleti lehetőségbe többféle formában: tengeri ketrecekben, szárazföldi medencékben, szokásos, vagy bio tenyésztés formjában, stb. A tevékenység fejlődőben van Izlandon, a Feröer-szigeteken és Kanadában. Az Európai Unión belül nagy méretekben történő kísérlet zajlott a Shetland-szigeteken (Egyesült Királyság), amely pénzügyi kudarccal zárult 2008-ban. Jelenleg új fejlesztések Írországban és Skóciában vannak. E tevékenység jövője nagyban függ az Atlanti-óceán északi részén található és az északi-sarki halászterületek közönséges tőkehallal való ellátottságának alakulásától.