ELVÁLASZTHATATLANOK vagyunk

Európában tenyésztett - Kérdések és válaszok

Európában tenyésztett - Kérdések és válaszok

Miért van szükség egyáltalán haltenyésztésre?

A hal étrendünk alapvető része, ám a vadon élő halak és egyéb tengeri élőlények állományai fogyatkozóban vannak. A vadon élő halállományokat kímélő, fenntartható halászat mellett a haltenyésztés is elengedhetetlen ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani az egyre sokasodó emberiség által támasztott globális kereslettel.
Az EU-ban fogyasztott halászati termékek 68%-a importáru, melynek jelentős hányada halgazdaságokból származik. Ezzel szemben a tagállamokban fogyasztott halászati termékeknek csak 10%-a származik uniós halgazdaságból. Pedig minél több halat tenyésztenek halgazdaságainkban, annál kevésbé vagyunk ráutalva az importra, illetve a vadon élő halállományokra, és nem mellékes az sem, hogy ez új munkahelyeket teremt, és felpezsdíti a gazdasági életet az érintett térségekben.

Mely víziállatfajtákat tenyésztik elsősorban az EU-ban?

Az uniós akvakultúra-gazdálkodás 50%-át a puhatestűek és a rákfélék teszik ki, közülük is a kagyló és az osztriga a legnépszerűbb. A tengeri halak, pl. a lazac, a durbincs és a sügér az EU-beli halgazdaságokban tenyésztett állomány mintegy 27%-át teszik ki, az édesvízi halak (pl. a pisztráng és a ponty) pedig 23%-ot.
Az EU-ban nagyon sokféle víziállatfajtát tenyésztenek, pl. különböző kagylóféléket, homárt, tilápiát, tokhalat (kaviárt), sőt még olyan intenzíven halászott, vadon élő fajtákat is, mint a rombuszhal, a tőkehal és a nyelvhal. Az algatermelés is egyre inkább teret nyer. 
További részletekért kérjük, látogasson el honlapunkra:

http://ec.europa.eu/fisheries/cfp/aquaculture/species/index_hu.htm

Hogyan tenyésztik a halakat és a többi víziállatot?

A puhatestűeket, így például a kagylóféléket és az osztrigát köteleken, rudakon vagy nagyméretű, asztalszerű lapokon tenyésztik. Ezeknek az állatoknak tiszta vízre van szükségük, amelyből ki tudják nyerni a számukra szükséges tápanyagokat. A tengeri halakat, például a lazacot és a süllőt a tenger felszínén kiterített, nagy kiterjedésű hálórekeszekben tenyésztik. Az édesvízi halakat, például a pisztrángot tartályokban tartják, melyeken folyóvizet vezetnek keresztül. A többi édesvízi halat, pl. a pontyot külön erre a célra létrehozott halastavakban tenyésztik.
További részletekért kérjük, látogasson el honlapunkra:

http://ec.europa.eu/fisheries/cfp/aquaculture/aquaculture_methods/index_hu.htm

Igaz az, hogy az akvakultúra károsíthatja a környezetet?

Minden más gazdasági tevékenységhez hasonlóan az akvakultúra-gazdálkodást is fenntartható módon, felelősségteljesen kell végezni. Hasonlóan más élelmiszerek gyártóihoz a haltenyésztőknek is tartaniuk kell magukat a vonatkozó környezetvédelmi és egészségügyi normákhoz. Az EU környezetvédelmi szabványai a legszigorúbbak és a leghatékonyabbak közé tartoznak a világon. A haltenyésztők egyébként is fontos szerepet játszanak a környezetvédelem terén: az akvakultúrának helyet adó tavak például hozzájárulhatnak a természetes tájkép, valamint a vadon élő madár- és egyéb veszélyeztetett fajok élőhelyének megóvásához.
A puhatestűek és a rákfélék segítenek tisztán tartani a part menti vizeket, hiszen olyan vízi élőlényekkel táplálkoznak, amelyek károsítják a víz minőségét. Végezetül a fenntarthatóság az üzletmenet szempontjából is előnyös, ezért a haltenyésztők élen járnak a környezet állapotának figyelemmel kísérésében és a környezeti károk megelőzésében.

A tenyésztett hal ugyanolyan egészséges mint a vadon élő hal?

Az uniós jog szigorú élelmiszer-biztonsági szabályokat tartalmaz, például a szennyezőanyagok határértéke tekintetében. Ezeket a határértékeket a tenyésztett és a vadon élő állományok esetében ugyanúgy be kell tartani, és a hivatalos ellenőrzési mechanizmusoknak köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy az általunk vásárolt halászati termék biztonságos és egészséges, akár az EU-ból, akár importból származik.

Több mint 1 kg vadon élő halra van szükség 1 kg tenyésztett lazac előállításához. Mi értelme van akkor a tenyésztett halakat vadon élő hallal etetni?

A ragadozó halak, pl. a lazac, valóban vadon élő halfajtákkal táplálkoznak, és magától értetődik, hogy ez nem kis kihívást jelent a fenntartható akvakultúra szempontjából. Ezért a gazdasági szereplők folyamatosan egyre több alternatívával állnak elő a táplálékforrásokat és azok felhasználását illetően, aminek meg is van az eredménye: az egy kg tenyésztett hal táplálására fordított vadhalmennyiség csökkenő tendenciát mutat. A fenntarthatósági szempont mellett a takarmányként felhasznált vadhal mennyiségének csökkentése pusztán gazdasági megfontolásból is indokolt: a haltenyésztők számára ez az egyik legjelentősebb költségforrás. A Bizottság segíteni fogja az ágazatot abban, hogy még nagyobb előrelépést tudjon elérni ezen a téren.
Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az uniós akvakultúra-gazdálkodás fele puhatestűek és rákfélék tenyésztéséből áll, és ezek nem igényelnek különleges takarmányt. Ugyanez a helyzet a nem ragadozó halaknál, például a pontynál. 

Hogyan támogatja az EU az akvakultúrát?

A közelmúltban megreformált közös halászati politikájában az EU kiemelt hangsúlyt fektet az akvakultúra-ágazat támogatására. A Bizottság nemrég iránymutatásokat tett közzé, melyekben ismerteti az európai haltenyésztési ágazatra vonatkozó közös prioritásokat és általános célkitűzéseket. Négy kiemelt területet határozott meg:

  • szigorú minőségvédelmi, egészségügyi és környezetvédelmi normák érvényesítése,
  • a haltenyésztők területtel és vízzel kapcsolatos szükségleteinek hatékonyabb kielégítése,
  • az ágazatra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése,
  • a versenyképesség javítása.

Az EU pénzügyi forrásokat bocsát rendelkezésre (az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból) annak biztosítására, hogy a halgazdaságok a lehető legkedvezőbb feltételekkel működhessenek. Az EU finanszírozást fog nyújtani a haltenyésztés és a környezetvédelem kölcsönhatásaira, a tenyésztett halakkal kapcsolatos egészségügyi és táplálkozástani szempontokra, valamint a szaporításra és a tenyésztésre irányuló kutatásokhoz, hiszen mindezek a területek kulcsfontosságúak az európai akvakultúra-gazdálkodás fenntartható fejlesztésében.