Jövedelemeloszlási statisztika

2017. februárban adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. május

1. ábra: Szegénységi arány és küszöb, 2015
Forrás: Eurostat (ilc_li01) és (ilc_li02)

2. ábra: Szegénységi arány a szociális transzferek után, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li02)

1. táblázat: Szegénységi arány a szociális transzferek után a leggyakoribb gazdasági aktivitás szerint, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li04)

3. ábra: Szegénységi arány háztartástípusok szerint, eltartott gyermek nélküli háztartások, 2015
(a meghatározott lakosság %-ában)
Forrás: Eurostat (ilc_li03)

4. ábra: Szegénységi arány háztartástípusok szerint, eltartott gyermeket tartalmazó háztartások, 2015
(a meghatározott lakosság %-ában)
Forrás: Eurostat (ilc_li03)

5. ábra: Szegénységi arány a szociális transzferek előtt és után, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li02) és (ilc_li10)

6. ábra: A jövedelemeloszlás egyenlőtlensége, 2015
(jövedelmi ötödök aránya)
Forrás: Eurostat (ilc_di11)

7. ábra: Relatív mediánjövedelem-hányados, 2015
(a 65 év felettiek rendelkezésre álló ekvivalens jövedelme mediánértékének és a 65 év alattiak rendelkezésre álló ekvivalens jövedelme mediánértékének hányadosa)
Forrás: Eurostat (ilc_pnp2)

8. ábra: Relatív medián szegénységi rés, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li11)

E szócikk az Európai Unióban (EU) tapasztalható jövedelmi szegénységről és jövedelemegyenlőtlenségről készült legfrissebb statisztikákat elemzi. Az egyes országok életszínvonalának összehasonlítása gyakran az egy főre jutó bruttó hazai terméken (GDP) Per capita alapul, amely pénzben fejezi ki, mennyire jómódú egy adott ország a másikhoz viszonyítva. Ez a kiemelt mutatószám azonban keveset árul el a jövedelem országon belüli eloszlásáról, és nem ad tájékoztatást egyes olyan, nem anyagi természetű tényezőkről sem, amelyeknek jelentős szerepük lehet az adott népesség életminőségének meghatározásában. A jövedelemeloszlás egyenlőtlenségei egyrészről arra ösztönözhetik az embereket, hogy munkával, innovációval vagy új készségek elsajátításával helyzetük javítására törekedjenek. Másrészről azonban az ilyen jövedelemegyenlőtlenségeket gyakran hozzák összefüggésbe a bűnözéssel, a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel.

Főbb statisztikai eredmények

Szegénységi arány és küszöb

Az EU-28 területén a szegénységi arány (szociális transzferek után) 2010 és 2013 között szinte változatlan maradt; 16,5%-ról 16,7%-ra emelkedett. 2013 és 2014 között a szegénységi arány 0,5 százalékponttal nőtt, majd 2015-ben kis mértékben nőtt (0,1 százalékpontig) és elérte a 17,3%-ot.

Az EU-28-ra vonatkozó, a nemzeti adatok súlyozott átlagaként számított ráta azonban nem világít rá az uniós tagállamok között fennálló számottevő különbségekre (lásd az 1. ábrát). Nyolc tagállamban – Romániában (25,4%), Lettországban (22,5%), Litvániában (22,2%), Spanyolországban (22,1%), Bulgáriában (22,0%), Észtországban (21,6%), Görögországban (21,4%) és Horvátországban (20,0%) a lakosság legalább egyötöde volt kitéve az elszegényedés kockázatának; ez volt a helyzet Szerbiában (25,4%), Törökországban (23,1%, 2013-as adat) és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (21,5%) is. Az elszegényedés kockázatának kitettek aránya a Cseh Köztársaságban (9,7%) és Hollandiában (11,6%) volt a legalacsonyabb, de a közölt adatok szerint viszonylag alacsony volt az elszegényedés kockázatának kitett lakosság aránya Norvégiában (11,9%) és Izlandon (9,6%) is.

A szegénységi küszöb (lásd az 1. ábrán is) a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem nemzeti mediánértékének 60%-a. Értékét az országok megélhetési költségei közötti különbségek figyelembevétele céljából gyakran vásárlóerő-egységben (PPS) fejezik ki. A szegénységi küszöb 2015-ben jelentős eltéréseket mutatott az uniós tagállamok körében, értéke 2600 PPS-től (Románia) 13 200 PPS-ig terjedt (Ausztria) – a luxemburgi küszöb 17 600 PPS-es értékével kilóg ebből a tartományból. A szegénységi küszöb viszonylag alacsony volt továbbá Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (2700 PPS), Szerbiában (3000 PPS) és Törökországban (3200 PPS), ugyanakkor Svájcban (15 400 PPS, 2014-es adat) és Norvégiában (17 000 PPS) pedig viszonylag magas.

Különböző társadalmi csoportokat eltérő mértékben fenyeget a jövedelmi szegénység. 2015-ben a (szociális transzferek utáni) szegénységi arány tekintetében viszonylag csekély különbség mutatkozott a férfiak és a nők között az EU-28 területén; a legfrissebb ráta a férfiaknál 16,9%, a nőknél enyhén magasabb (17.7%) (lásd a 2. ábrát). A legnagyobb nemek közötti különbséget 2015-ben Lettországban figyelték meg (5,1 százalékpont), de Bulgária, Észtország, Svédország, Szlovénia és a Cseh Köztársaság is arról számolt be, hogy a nők körében legalább 2,5 százalékponttal magasabb a szegénységi arány, mint a férfiaknál – és ugyanez áll Svájcra (2014-es adatok) és Norvégiára is. Ezzel szemben hét uniós tagállamban – Magyarországon, Lengyelországban, Spanyolországban, Dániában, Hollandiában és Görögországban –, valamint Szerbiában is, a férfiak szegénységi aránya némileg magasabb volt a nőkénél.

A szegénységi arányban mutatkozó különbségek szembetűnőbbek voltak a népesség gazdasági aktivitás szerinti osztályozása esetén (lásd az 1. táblázatot). A munkanélküliek kiemelten kiszolgáltatott csoportot alkotnak: a munkanélküliek közel fele (47,5%) volt kitéve 2015-ben az elszegényedés kockázatának az EU-28 területén. Arányuk Németországban volt messze a legmagasabb (69,1%), emellett további hét tagállam (a három balti tagállam, Bulgária, Magyarország, Románia és Málta) számolt be arról, hogy a munkanélküliek több mint felét érintette az elszegényedés kockázata 2015-ben.

Megközelítőleg minden nyolcadik nyugdíjas (13,2%) volt kitéve a szegénység kockázatának az EU-28 területén 2015-ben; Litvániában (27,6%), Bulgáriában (30,0%), Lettországban (36,7%) és Észtországban (40,1%) az EU-28 átlagánál legalább kétszer magasabb értékeket mértek.

A munkahellyel rendelkezők jóval kevésbé voltak kitéve az elszegényedés kockázatának (2015-ben átlagosan 9,5% az EU-28 teljes területén). Ennek ellenére Romániában (18,8%), illetve – mögötte kissé lemaradva – Görögországban (13,4%) és Spanyolországban (13,1%), viszonylag magas volt a szegénység kockázatának kitett foglalkoztatottak aránya, míg Luxemburg, Olaszország, Lengyelország és Portugália egyaránt arról számolt be, hogy munkavállalóinak több mint egytizede volt kitéve az elszegényedés kockázatának 2015-ben.

A szegénységi arány nem egyenletesen oszlik meg a különböző szerkezetű (eltérő számú felnőttből és eltartott gyermekből álló) háztartások között sem. Az eltartott gyermek nélküli háztartások közül (lásd a 3. ábrát) az egyedül élők voltak a leginkább kitéve a szegénység kockázatának – köztük ez az arány 2015-ben 25,4% volt. Ezzel ellentétben a szegénységi arány a két vagy több felnőttet tartalmazó háztartások körében kevesebb mint feleennyi volt: 11,5%. Az elszegényedés kockázata némileg alacsonyabb (10,4%) volt azok körében, akiknek a háztartása két olyan felnőttből állt, akik közül legalább az egyik 65 éves vagy annál idősebb volt.

Az EU-tagállamok többségében többé-kevésbé ez a tendencia érvényesült. Az összes tagállamban az egyszemélyes háztartásokban volt a legmagasabb a szegénységi arány az eltartott gyermek nélküli háztartások közül, kivéve Máltát, ahol a ráta magasabb volt az olyan kétszemélyes háztartásokban, amelyeknek legalább az egyik tagja 65 éves vagy idősebb volt. Máltához hasonló volt a helyzet Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, azzal a kivétellel, hogy a három elemzett típus közül az egyedül élők esetében számoltak be a legalacsonyabb rátáról. Az olyan két felnőttből álló háztartások szegénységi aránya, amelyeknek legalább az egyik tagja 65 éves vagy idősebb, általában alacsonyabb volt, mint az összes két vagy több felnőttet tartalmazó háztartásé, bár ez alól kivételt képezett Ciprus, Észtország, Ausztria, az Egyesült Királyság, Belgium, Lettország, Horvátország, Bulgária és Málta.

Az eltartott gyermeket tartalmazó háztartások esetében (lásd a 4. ábrát) az EU-28 területén a legmagasabb szegénységi arányt – közel egyharmados, 33,7%-os aránnyal – az eltartott gyermeküket egyedül nevelők körében mérték. A két felnőttet tartalmazó háztartások esetében az egy eltartott gyermeket tartalmazó háztartásokban az arány 12,9% volt, valamivel kisebb mint fele a három vagy több eltartott gyermeket tartalmazó háztartások esetében mértnél (27,1%). A 4. ábrán szereplő három háztartástípus közül az összes EU-tagállamban a két felnőttből és egy gyermekből álló háztartásokban volt a legkisebb a szegénység kockázata. Meg kell jegyezni, hogy Izlandon a két felnőttből és három vagy több eltartott gyermekből álló háztartásokban volt a legkisebb a szegénység kockázata. A legtöbb uniós tagállam arról számolt be, hogy a szegénységi arány az eltartott gyermeküket egyedül nevelők körében volt a legmagasabb, bár több olyan ország is volt, ahol a ráta magasabb volt azon háztartások esetében, amelyekben két felnőtt nevelt három vagy több gyermeket. Ilyen volt Bulgária és Románia, valamint enyhébb mértékben Spanyolország, Portugália, Szlovákia, Olaszország, Lengyelország és Horvátország; ugyanez volt a helyzet Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Törökországban (2013-as adatok), valamint kisebb mértékben Svájcban (2014-es adatok) és Szerbiában is.

Szociális védelmi intézkedések alkalmazásával visszaszorítható a szegénység és a társadalmi kirekesztés. E célt szolgáló intézkedés lehet például a segélyezés. A szociális védelmi intézkedések eredményessége értékelhető többek között a szegénységi mutatóknak a szociális transzferek előtti és utáni összehasonlításával (lásd az 5. ábrát). A szociális transzferek 2015-ben az EU-28 népességének körében a transzferek előtti 26,0%-ról a transzferek utáni 17,3%-ra csökkentették a szegénységi arányt, ezzel az egyébként az elszegényedés kockázatának kitett lakosság 8,7%-át a szegénységi küszöb fölé emelték. Ilyen nézőpontból a szociális juttatások relatív hatása Romániában, Görögországban, Lettországban, Lengyelországban és Olaszországban, valamint Törökországban (2013-as adatok) és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban gyenge volt. Ezzel szemben Írországban, Finnországban és Dániában a szociális transzfereknek köszönhetően a szegénység kockázatának kitettek legalább fele a szegénységi küszöb fölé került, csakúgy, mint Norvégiában és Izlandon.

Jövedelemegyenlőtlenségek

A kormányok, a politikai döntéshozók és összességében a társadalom nem tudja leküzdeni a szegénységet és a társadalmi kirekesztést annak vizsgálata nélkül, hogy a jövedelemegyenlőtlenségi problémák gazdasági vagy társadalmi jellegűek-e. A gazdasági egyenlőtlenségre vonatkozó adatok különösen fontosak a relatív szegénység felméréséhez, mivel a gazdasági erőforrások eloszlása közvetlenül befolyásolhatja a szegénység mértékét és mélységét.

2015-ben nagyok voltak a jövedelemeloszlási egyenlőtlenségek: az EU tagállamai számadatainak a lakossággal súlyozott átlagát tekintve (lásd a 6. ábrát) az egyes tagállamok lakosságának a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem szempontjából a felső 20%-ba tartozó része 5,2-szer akkora jövedelmet élvezhetett, mint a legalsó 20%-ba tartozók. Ez az arányszám mindamellett jelentős eltéréseket mutatott az EU tagállamai körében: míg Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban mindössze 3,5, Portugáliában, Észtországban, Lettországban, Görögországban, Spanyolországban, Bulgáriában és Litvániában meghaladta a 6,0-et, a legmagasabb értéket mutató Romániában pedig 8,3 volt. A 6. ábrán bemutatott harmadik országok közül Izland (3,4) és Norvégia (3,5) szintén rendkívül alacsony arányról számolt be a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége tekintetében, ezzel szemben Törökországban (8,7 – 2013-as adatok) és Szerbiában (9,0) ez az arány magasabb volt, mint bármely uniós tagállamban.

A szakpolitika különös figyelmet fordít a számos társadalmi csoportot érintő egyenlőtlenségekre. Kiemelt figyelmet kap az idősek csoportja, részben mivel egyre növekszik a 65 évnél idősebb uniós népesség aránya. A nyugdíjrendszerek fontos szerepet játszhatnak az idősek körében tapasztalható szegénység kezelésében. E tekintetben érdemes összehasonlítani az idősek jövedelmét a népesség többi részének jövedelmével.

Az EU-28 egészét tekintve 2015-ben a 65. életévét betöltött népesség medián jövedelme a 65 év alatti népesség medián jövedelmének 93%-a volt (lásd a 7. ábrát). Hat uniós tagállamban (Luxemburgban, Görögországban, Franciaországban, Spanyolországban, Magyarországon és Romániában), valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, Szerbiában és Törökországban (2013-as adatok) az idősek medián jövedelme elérte vagy meghaladta a 65 évnél fiatalabbakét. Olaszországban, Lengyelországban, Ausztriában, Portugáliában, Szlovákiában és Szlovéniában – akárcsak Norvégiában – az idősek medián jövedelme a 65 év alattiak jövedelmének legalább 90%-a volt. 80% alatti arányt mértek Belgiumban, Svédországban, Dániában, Máltán, Litvániában, Bulgáriában, Lettországban és Észtországban; ezek a viszonylag alacsony mutatók valószínűleg a nyugdíjjogosultság sajátosságaira vezethetők vissza.

A szegénység mélységével számszerűsíthető a szegénység tényleges mértéke, amely a relatív medián szegénységi rés alkalmazásával mérhető. Az EU-28 területén az elszegényedés kockázatának kitett személyek medián jövedelme 2015-ben átlagosan 24,8%-kal volt a szegénységi küszöb (azaz a tagállam összes lakosának rendelkezésre álló ekvivalens jövedelméből számított nemzeti mediánérték 60%-a) alatt (lásd a 8. ábrát). A relatív medián szegénységi rés az uniós tagállamok közül Romániában (38,2%) és Spanyolországban (33,8%) volt a legnagyobb, de 25% feletti volt Görögországban, Bulgáriában, Olaszországban, Portugáliában, Szlovákiában, Horvátországban, Litvániában és Lettországban is. E rés viszonylag magas volt Szerbiában (37,6%) és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (33,1%), Törökországban pedig 25,0% felett volt (2013-as adat). A legkisebb szegénységi rést Finnországban mérték(13,2%), utána következett Franciaország (15,7%).

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) összeállítása az Eurostat, az Unió hat tagállama (Ausztria, Belgium, Dánia, Görögország, Írország és Luxemburg) és Norvégia között létrejött informális megállapodás alapján kezdődött meg 2003-ban. Az EU-SILC statisztikát a jövedelmekkel és az életkörülményekkel kapcsolatos mutatók alapjául szolgáló adatok összegyűjtése érdekében vezették be. Az adatgyűjtés jogalapja az Európai Parlament és a Tanács 1177/2003/EK rendelete. A vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése hivatalosan 2004-ben vette kezdetét 15 országban, majd hatókörének 2005. évi kibővítését követően az EU-25 többi tagállamára, valamint Izlandra és Norvégiára is kiterjedt. Az EU-SILC Bulgáriában és Törökországban 2006-ban, Romániában 2007-ben, Svájcban 2008-ban vette kezdetét, Horvátország pedig 2010-ben vezette be a felmérést (a Horvátországra vonatkozó 2009-es adatok másik adatforrásból, a háztartási költségvetési felmérésből származnak). Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság esetében 2010 óta, Szerbia esetében pedig 2013 óta állnak rendelkezésre adatok. Az EU-SILC keresztmetszeti és longitudinális dimenzióval is rendelkezik.

A háztartások rendelkezésre álló jövedelme a háztartás valamennyi tagja által bármilyen forrásból megszerzett monetáris jövedelem (ideértve a munkából, befektetésből és szociális juttatásokból származó jövedelmet) és a háztartás szintjén megszerzett jövedelem befizetett adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal csökkentett összege. A háztartások méretében és összetételében fennálló különbségek figyelembevétele érdekében ezt az összeget standard (ekvivalencia-)skála, az úgynevezett „módosított OECD-skála” használatával el kell osztani az „ekvivalens felnőttek” számával; e skála a háztartásban lévő első felnőtthöz 1,0-es súlyt, a háztartás 14. életévét betöltött további tagjaihoz 0,5-es súlyt, 14 év alatti tagjaihoz pedig 0,3-es súlyt rendel. Az így kapott szám az úgynevezett ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem, és a háztartás valamennyi tagjára vonatkozik. A szegénységi mutatók alkalmazásában az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem az egyes háztartások teljes rendelkezésre álló jövedelmének és az ekvivalens háztartásméretnek a hányadosa, következésképpen a háztartás valamennyi tagja azonos ekvivalens jövedelemmel rendelkezik.

A jövedelmi referencia-időszakot minden ország esetében rögzített 12 hónapos időszakként (például az előző naptári vagy adóév) határozzák meg, kivéve az Egyesült Királyságot, ahol a jövedelmi referencia-időszak a felmérés éve, valamint Írországot, ahol a felmérés folyamatos, és a jövedelmet a felmérést megelőző 12 hónapra vonatkozóan összesítik.

A szegénységi arány azon népesség részaránya, amelynek a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelme nem éri el a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem nemzeti mediánértékének 60%-ában megállapított – vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett – szegénységi küszöböt. Az Európai Tanács határozatai szerint a szegénységi arányt az Unió egyes tagállamaiban fennálló helyzethez viszonyítva, nem pedig valamennyi tagállamra azonos küszöbértéket alkalmazva kell mérni. A szegénységi arány kiszámítható a szociális transzferek figyelembevételével és anélkül, az így kapott értékek különbsége pedig az egyes országok szociális transzferei által az elszegényedés kockázatának csökkentése terén elméletben kifejtett hatást méri. Az öregségi és özvegyi nyugdíjak transzferek előtti jövedelemnek, nem pedig szociális transzfernek számítanak. A szegénységi arány számos módon, például kor, nem, gazdasági aktivitás, háztartástípus vagy iskolai végzettség alapján elemezhető. Megjegyzendő, hogy a mutató nem a vagyoni helyzetet méri, hanem az alacsony aktuális jövedelem relatív mérőszáma (az azonos országban élőkhöz viszonyítva), így nem feltétlenül jelez alacsony életszínvonalat. Az EU-28 aggregátuma az egyes országok számadatainak a lakossággal súlyozott átlaga.

Háttér

Az Európai Tanács 2001. decemberi laekeni ülésén Európa állam- és kormányfői elfogadták a társadalmi kirekesztésre és a szegénységre vonatkozó közös statisztikai mutatók első csomagját, amelyet a szociális védelemmel foglalkozó bizottság mutatókkal foglalkozó alcsoportja folyamatosan tökéletesít. E mutatók a nyitott koordinációs módszer alapvető elemeként az uniós tagállamok által a szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorításában elért eredmények nyomon követésére szolgálnak.

Az EU-SILC a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztikák, valamint különösen a társadalmi integrációra vonatkozó mutatók referencia adatforrása. Az Európa 2020 stratégiával összefüggésben az Európai Tanács 2010 júniusában elfogadta a társadalmi integrációra vonatkozó kiemelt célt, amelynek értelmében 2008-hoz képest 2020-ra legalább 20 millióval kell csökkenteni az elszegényedés kockázatának és a társadalmi kirekesztésnek kitett emberek számát az Európai Unióban. Az e kiemelt cél tekintetében elért előrehaladás nyomon követése az EU-SILC adatainak felhasználásával történik egy, a szegénységi arányból, a súlyos anyagi nélkülözési arányból, valamint a rendkívül alacsony munkaintenzitású háztartásban élők arányából álló mutató segítségével (további információkért lásd a társadalmi integrációs statisztikákról szóló szócikket).

Lásd még

Children at risk of poverty or social exclusion (angolul)
Housing conditions (angolul)
Lakásstatisztika
People at risk of poverty or social exclusion (angolul)
Social inclusion statistics (angolul)

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Statisztikai könyvek

Sajtóközlemények

Statistics in focus sorozat

Income inequality: nearly 40 per cent of total income goes to people belonging to highest (fifth) quintile — Statistics in focus 12/2014 (angolul)
Is the likelihood of poverty inherited? — Statistics in focus 27/2013 (angolul)
Living standards falling in most Member States — Statistics in focus 8/2013 (angolul)
Children were the age group at the highest risk of poverty or social exclusion in 2011 — Statistics in focus 4/2013 (angolul)
In 2009 a 6.5 % rise in per capita social protection expenditure matched a 6.1 % drop in EU-27 GDP — Statistics in focus 14/2012 (angolul)
23 % of EU citizens were at risk of poverty or social exclusion in 2010 — Statistics in focus 9/2012 (angolul)

Fő táblázatok

Income and living conditions (t_ilc)

Adatbázis

Income and living conditions (t_ilc), lásd:

Income distribution and monetary poverty (ilc_ip)

Monetary poverty (ilc_li)

Monetary poverty for elderly people (ilc_pn)

In-work poverty (ilc_iw)

Distribution of income (ilc_di)

Egyéb információk

1177/2003/EK rendelet (2003. június 16.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC)
1553/2005/EK rendelet (2005. szeptember 7.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC) szóló 1177/2003/EK rendelet módosításáról
1791/2006/EK rendelet (2006. november 20.) [...] a statisztika [...] területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról

Külső hivatkozások