Foglalkoztatási statisztikák


2017. júniusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. szeptember.

Ez a cikk az Európai Unió (EU) legfrissebb foglalkoztatási statisztikáit ismerteti, valamint tartalmazza a foglalkoztatási adatok jelentősebb társadalmi-gazdasági vetületeinek elemzését: a foglalkoztatási statisztikákban jelentős eltérések figyelhetők meg nem, életkor és iskolai végzettség szerint. Az egyes uniós tagállamok között is számottevő munkaerőpiaci eltérések mutatkoznak.

A munkaerőpiaci statisztikák központi szerepet töltenek be számos uniós szakpolitikában, mióta 1997-ben az Amszterdami Szerződést egy foglalkoztatási fejezettel bővítették. A foglalkoztatási ráta, vagyis a foglalkoztatottaknak a munkaképes korú népességhez viszonyított százalékos aránya kulcsfontosságú társadalmi mutató az elemzők számára a munkaerőpiaci fejlemények tanulmányozásához.

1. térkép: Foglalkoztatási ráta, 20–64 éves korcsoport, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
1. ábra: Foglalkoztatási ráta nemek szerint, 20–64 éves korcsoport, 1993–2016
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
2. ábra: Foglalkoztatási ráta életkor szerint, 1993–2016
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
3. ábra: Foglalkoztatási ráta iskolai végzettség szerint, 25–64 éves korcsoport, 1993–2016
(%)
Forrás: Eurostat (lfsa_ergaed)
4. ábra: Részmunkaidőben foglalkoztatottak az összes foglalkoztatott százalékában nemek szerint, 20–64 éves korcsoport, 1993–2016
(%)
Forrás: Eurostat (lfsa_eppga)
5. ábra: Másodállással rendelkező foglalkoztatottak iskolai végzettség szerint, 15–74 éves korcsoport, 1993–2016
(az összes foglalkoztatott %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsa_e2ged) és (lfsa_egaed)
6. ábra: Foglalkoztatottak foglalkozás szerint, 15–74 éves korcsoport, EU-28, 2016
(az összes foglalkoztatott %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsa_esegp)
7. ábra: A határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottak aránya foglalkozási csoport szerint, 15–74 éves korcsoport, 2016
(a foglalkozási csoport %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsa_esegt)

Főbb statisztikai eredmények

Foglalkoztatási ráta nemek, életkor és iskolai végzettség szerint

2016-ban az EU-28-ban a 20–64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája az európai uniós munkaerő-felmérés (EU MEF) szerint 71,1% volt, mely az Unióban valaha mért legmagasabb éves átlag. Az átlag mögött azonban hatalmas különbségek fedezhetők fel az egyes országok között (lásd az 1. térképet). Az egyetlen, 80% feletti foglalkoztatási rátával rendelkező ország Svédország (81,2%). Svédországon kívül csak két EFTA-tagállam, Izland (87,8%) és Svájc (83,3%) esetében haladta meg a ráta a 80%-ot.

A 70–80%-os tartományban lévő rátával rendelkező országok csoportjába tartozik az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország. Ez a csoport nyugaton Írországtól indul, és keleten Magyarországig terjed, továbbá magában foglalja a három balti államot és Finnországot, valamint Portugáliát. A 60–70%-os tartományban lévő rátával rendelkező országok két csoportot alkotnak: az egyik a nyugat-mediterrán/adriai térségben (Spanyolország, Olaszország és Horvátország), a másik az Unió keleti határán terül el, és a Balti-tenger déli partvidékétől a Fekete-tenger délnyugati részéig tart (Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária). Ebbe a csoportba tartozik Belgium is. Végül létezik egy dél-balkáni/kaukázusi csoport 60%-nál alacsonyabb rátával (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Görögország és Törökország).

Az 1. ábra szemlélteti a férfiak és nők foglalkoztatási rátájának alakulását 1993 óta. Az egyik legszembeötlőbb jellemző a foglalkoztatási rátájuk közötti különbség csökkenése. A legtöbb esetben ez a nők foglalkoztatási rátája növekedésének köszönhető (például Spanyolországban és Hollandiában), ám a kisebb eltérés bizonyos esetekben inkább a férfiakra vonatkozó ráta csökkenésének tudható be (Görögország és Ciprus). Az országok egy csoportjában a nők és a férfiak foglalkoztatási rátájának alakulása egymás mellett halad, ezáltal állandósul a foglalkoztatási ráták nemek közötti eltérése. Ez a helyzet például a Cseh Köztársaságban (19,1 százalékpontos különbség 1998-ban és 16,0 százalékpontos eltérés 2016-ban) és Svédországban (2,9 százalékpont 1996-ban és 3,8 százalékpont 2016-ban). A foglalkoztatási ráta a férfiakénál minden évben és minden országban alacsonyabb volt a nők körében két kivétellel: Lettországban és Litvániában 2010-ben, a férfiak rátájának meredek zuhanását és a nők értékének sokkal szerényebb csökkenését követően.

Az 1. ábra azt is szemlélteti, hogy az országokban igen eltérő munkaerőpiaci helyzet alakult ki abban az időszakban, amelyről az Eurostat adatokat gyűjtött. Az országok legnagyobb csoportja a foglalkoztatási ráta enyhe, stabil növekedését tapasztalta (Belgium, Németország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország, az Egyesült Királyság és Törökország). Mások egészen lapos pályát jártak be, azaz stabil foglalkoztatási rátával rendelkeznek (Dánia, Olaszország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Norvégia és Svájc). Egy másik népes csoportban komoly hullámzás következett be, ám 2016-ban magasabb volt a foglalkoztatási rátájuk, mint az országok eltérő kiindulópontjában (Bulgária, Észtország, Írország, Spanyolország, Lettország, Litvánia és Lengyelország).

A 2. ábra egyértelműen azt mutatja, hogy az EU-28-ban a foglalkoztatási ráta a 25–54 éves korcsoportban gyakorlatilag 2001 óta nem változott, míg az idősebb korosztályban (55–64 év) igen markánsan nőtt, a fiatalabbaknál (15–24 év) pedig csökkent.

A foglalkoztatási ráták számottevő eltéréseket mutatnak iskolai végzettség szerint is (lásd a 3. ábrát). Az iskolai végzettség szintje szerint elemzett foglalkoztatási ráták a 25–64 éves korcsoporton alapulnak, mivel a fiatalabbak valószínűleg még oktatásban (különösen felsőfokú oktatásban) vesznek részt, és ez megjelenhet a foglalkoztatási rátákban is. A felsőfokú oktatásban (rövid ciklusú felsőoktatás, alapképzés, mesterképzés és doktori képzés, vagy ezekkel egyenértékűek) részesült 25–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája az EU 28 tagállamában 84,8% volt 2016-ban, ami jóval meghaladta a legfeljebb alapfokú vagy alsó középfokú oktatásban résztvevőkét (54,3%). Az EU 28 tagállamában a legfeljebb felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder képzésben részesültek foglalkoztatási rátája 74,8% volt. Amellett, hogy már így is nekik van a legalacsonyabb esélyük (az említett végzettségi csoportok közül) munkát találni, leginkább a legfeljebb alsó középfokú oktatásban résztvevőket sújtotta a legkeményebben a válság: a foglalkoztatási ráta ebben a csoportban 2007 és 2013 között 5,1 százalékponttal csökkent, míg a középfokú képzésben részesültek esetében ez a szám 1,7 százalékpont, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében 1,8 százalékpont volt. A 3. ábra szemlélteti, hogy a sikeres álláskereséshez létfontosságú legalább középfokú végzettséggel rendelkezni Belgiumban, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Litvániában, Lengyelországban és Szlovákiában, ám kevésbe fontos Dániában, Észtországban, Görögországban, Cipruson és Luxemburgban.

Részmunkaidő

2002 és 2015 között lassan, de folyamatosan (14,9%-ról 19,0%-ra) nőtt az EU-28 20–64 éves korcsoporthoz tartozó, főállásukat részmunkaidőben végző munkavállalóinak részaránya, ám 2016-ban ez az arány csekély mértékben, 18,9%-ra mérséklődött. 2016-ban a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya Hollandiában volt messze a legmagasabb (46,6%), majd Ausztria, Németország, Belgium, az Egyesült Királyság, Svédország, Dánia és Írország következett, amely országokban a részmunkaidős foglalkoztatás a foglalkoztatottak több mint ötödét érintette. Ezzel szemben a részmunkaidős foglalkoztatás viszonylag ritka volt Bulgáriában (a foglalkoztatottak 1,9%-a), továbbá Magyarországon, Horvátországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában (4,8% és 5,7% között) – lásd 4. táblázat.

A részmunkaidős foglalkoztatás (a meghatározásért lásd Adatforrások és adatok rendelkezésre állása) gyakorisága terén jelentős eltérés mutatkozik a férfiak és a nők között. 2016-ban az EU 28 tagállamában foglalkoztatott 20–64 év közötti nők csaknem harmada (31,4%) dolgozott részmunkaidőben, ami jóval magasabb, mint a férfiak részmunkaidős aránya (8,2%). 2016-ban a Hollandiában foglalkoztatott összes nő közel háromnegyede (74,8%) részmunkaidőben dolgozott, ami az EU tagállamai között messze a legmagasabb arány. A részmunkaidős foglalkoztatás 1993 és 2016 között jelentősen nőtt Németországban, Írországban, Olaszországban és Ausztriában, míg Izlandon számottevően csökkent.

Egynél több munkahellyel rendelkező személyek

Az 5. ábra azt mutatja, hogy az egynél több munkahellyel rendelkező személyek részaránya alacsony, és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagyobb valószínűséggel vállalnak másodállást, mint az alap- vagy középfokú végzettségűek. Az EU 28 tagállamában minden évben, amelyről adattal rendelkezünk (2002–2016), hasonlóan alakult a helyzet: a felsőfokú képzettséggel rendelkezők körülbelül 5%-a és a két másik végzettségi csoport mintegy 3%-a vállalt másodállást. A tagállamok között a legmagasabb mért érték 16,3% (felsőfokú képzettséggel rendelkezők Lengyelországban 2000-ben), míg a legalacsonyabb 0,3% volt (középfokú végzettséggel rendelkezők, Bulgária, 2010–2016 között). Azok az országok, ahol még valamennyire szokásosnak számít másodállást vállalni a következők: Dánia, Észtország, Lettország, Hollandia, Portugália, Svédország, Izland és Norvégia.

Foglalkozások

Az EU-28-ban 2016-ban a foglalkozások legnagyobb csoportját egyértelműen a személyi szolgáltatási és értékesítési foglalkozásúak alkották, akik a foglalkoztatottak 9,5%-ának, azaz 21,4 millió embernek felelnek meg (lásd a 6. ábrát). Ez a csoport létszámát tekintve nagyobb, mint a nyolc legkisebb foglalkozási csoport együttvéve, amelyek többek között magukban foglalják az összes mezőgazdasági dolgozót, az élelmiszeriparban dolgozókat és a fegyveres erők tagjait. A szolgáltatási és értékesítési csoportot az irodai alkalmazottak követik, utánuk pedig az üzleti és gazdasági foglalkozásúak következnek.

Határozott időre szóló munkaszerződések

Az EU 28 tagállamában a 15–74 éves korcsoportba tartozó, határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottak részaránya 2016-ban 14,2% volt. Lengyelországban (27,5%), Spanyolországban (26,3%), Horvátországban, Portugáliában (mindkettőnél 22,3%) és Hollandiában (20,8%) a munkavállalók több mint egyötöde ideiglenes szerződéssel rendelkezett (lásd a 7. ábrát). Az EU-28 többi tagállamában a határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottak aránya a szlovéniai 71,0%-tól a romániai 1,4%-ig terjedt. A tagállamok közötti különbségek mellett a különböző foglalkozásoknál is eltérési minták figyelhetők meg. A legtöbb országban legkevésbé a vezetőkre jellemző, hogy határozott időre szóló munkaszerződéssel rendelkeznének, és az alacsonyabb státuszú munkavállalók körében a leggyakoribb az ilyen szerződések megléte. A részarányok azonban számottevően különböznek egymástól: Lengyelországban az alacsonyabb státuszú munkavállalók 44,1%-a van ilyen helyzetben, míg Romániában ez a szám csak 3,2%. A határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazása terén a tagállamok között megfigyelhető jelentős különbségek feltehetően – legalábbis bizonyos mértékig – a tagállami gyakorlatokat, a munkaerőpiaci keresletet és kínálatot, a növekedéssel/zsugorodással kapcsolatos munkáltatói várakozásokat, valamint azt tükrözik, hogy könnyű-e alkalmazottakat felvenni vagy elbocsátani.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Lefedettség

A gazdaságilag aktív népességet (munkaerő) a foglalkoztatottak és a munkanélküliek alkotják. Az EU MEF meghatározása szerint a foglalkoztatott olyan, 15. életévét betöltött személy, aki a bázishéten akár csak egy órán át, de munkát végzett fizetés, nyereség vagy családi haszon ellenében. A munkaerő magában foglalja azokat a személyeket is, akik nem dolgoztak, viszont rendelkeznek munkahellyel vagy vállalkozással, amelytől ideiglenesen távol maradtak például betegség, szabadság, munkaügyi vita, oktatás vagy képzés miatt.

A foglalkoztatás a foglalkoztatottak létszámában vagy a munkahelyek számában mérhető teljes munkaidős egyenértékben vagy ledolgozott munkaórákban. Az e cikkben szereplő becslések mindegyike a foglalkoztatottak létszámát veszi alapul; a foglalkoztatási rátákkal kapcsolatos adatok szintén a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó becsléseken alapulnak. Az egyes országok népességszámában bekövetkező időbeli változások kiküszöbölése és a különböző méretű országok összevethetőségének megkönnyítése érdekében a foglalkoztatási statisztika gyakran foglalkoztatási rátaként jelenik meg. Ezeket a rátákat jellemzően a munkaképes korú lakosságra vonatkozóan adják ki, ami általában a 15 és 64 év közöttieket jelenti, bár Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Izlandon a 16–64 éves korcsoportot veszik figyelembe. Más nemzetközi statisztikai szervezetek is a 15–64 év közötti korcsoportot használják mintaként (bár a 20–64 év közötti korcsoport egyre inkább teret nyer egyes politikai döntéshozóknál, mivel az uniós lakosság egyre nagyobb része folytatja tanulmányait a felsőoktatásban).

Fő fogalmak

Az EU munkaerő-felmérése az alábbi fő foglalkoztatási jellemzőket a következőképpen definiálja:

  • alkalmazott: a magán- vagy állami munkáltató számára munkát végző és bér, fizetés, prémium vagy természetbeni juttatás formájában ellenszolgáltatásban részesülő személy; ideértve a fegyveres erők nem sorkatonai szolgálatot teljesítő tagjait is;
  • önálló vállalkozó: saját vállalkozásában, mezőgazdasági üzemében vagy szakmai praxisában dolgozó személy. Az önálló vállalkozó akkor tekintendő úgy, hogy a bázishéten dolgozik, ha teljesíti az alábbi kritériumok egyikét: nyereségszerzés céljából dolgozik; vállalkozás működtetésére fordít időt; vagy jelenleg hoz létre vállalkozást;
  • a teljes munkaidős és a részmunkaidős foglalkoztatás megkülönböztetése általában a válaszadók spontán válaszán alapszik. Ez alól a fő kivételek Hollandia és Izland, ahol a 35 órás küszöböt alkalmazzák, Svédország, ahol az önálló vállalkozókra munkaidőküszöböt alkalmaznak, valamint Norvégia, ahol a 32–36 órában alkalmazottak esetében megkérdezik, hogy teljes vagy részmunkaidős álláshelyről van-e szó;
  • a másodállással rendelkező foglalkoztatottakkal kapcsolatos mutatók csak azokra a személyekre vonatkoznak, akik egyszerre egynél több állással rendelkeznek; a bázishéten munkahelyet váltó személyek nem minősülnek két állással rendelkezőnek;
  • az alkalmazott munkaviszonya abban az esetben tekinthető ideiglenesnek, ha a munkáltató és a munkavállaló megállapodik abban, hogy a munkaviszony olyan objektív feltételek teljesülése esetén szűnik meg, mint például egy adott időpont elérése, megbízás teljesítése vagy egy ideiglenesen helyettesített másik munkavállaló ismételt munkába állása. Néhány tipikus példa: idénymunkát végzők; munkaerő-közvetítő ügynökség vagy vállalkozás által alkalmazott és harmadik fél részére (határozatlan időre szóló, írásos munkaszerződés nélkül) meghatározott feladat végrehajtása céljából kiközvetített személyek; meghatározott képzési szerződéssel rendelkezők.

Adatkészletek

Az ebben a cikkben ismertetett mutatók többsége olyan adatkészletekből táplálkozik, amelyek a munkaerő-felmérés fő mutatóinak részét képezik (lfsi betűkkel kezdődő adatkészletek). Ezek a fő mutatók abban különböznek az éves és negyedéves felmérések részletes eredményeit tartalmazó adatkészletektől (lfsa és lfsq betűkkel kezdődő adatkészletek), hogy a felmérések részletes eredményei kizárólag a munkaerő-felmérés mikroadatain alapulnak, míg a fő mutatók további kiigazításon estek át. A leggyakoribb kiegészítő kiigazítás a sorozatok fő töréseinek helyesbítése és a hiányzó értékek becslése. Ezek a kiigazítások egyes évek esetében jelentős eltéréseket okoznak a két adatkészlet között.

A munkaerő-felmérés fő mutatóinak adatkészletei a munkaerő-felmérésből rendelkezésre álló foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok legteljesebb és leginkább megbízható gyűjteménye. Ugyanakkor – mivel ezek nem teszik lehetővé valamennyi háttérváltozó elemzését – egyes esetekben részletes felmérési eredményeket is fel kell használni, ahogy azt ebben a cikkben a 3. táblázat és a 4. táblázat egy részének adatai esetében is tették.

Háttér

A foglalkoztatási statisztika számos elemzéshez használható, ideértve a makrogazdasági (vagyis munka, mint termelési tényező), a termelékenységi vagy versenyképességi vizsgálatokat is. Felhasználható ezen kívül az egyének foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos társadalmi és magatartási szempontok, például a kisebbségek társadalmi integrációjának vagy a foglalkoztatásnak mint a háztartások jövedelemforrásának a tanulmányozására.

A foglalkoztatottság strukturális és rövid távú mutató egyszerre. Strukturális mutatóként rávilágíthat a munkaerőpiacok és a gazdasági rendszerek szerkezetére, amely a munkaerőpiaci kereslet és kínálat egyensúlyával vagy a foglalkoztatás minőségével mérhető fel. Rövid távú mutatóként követi a gazdasági ciklust; e téren azonban megvannak a korlátai, hiszen a foglalkoztatottságot gyakran nevezik utólagos mutatónak.

A foglalkoztatási statisztika központi szerepet tölt be számos uniós szakpolitikában. A európai foglalkoztatási stratégiát (European Employment Strategy, EES) 1997 novemberében a luxembourgi foglalkoztatási csúcstalálkozón indították útjára, majd a 2005-ben végrehajtott átalakításának célja az volt, hogy az uniós foglalkoztatási stratégia összhangba kerüljön az átdolgozott lisszaboni célkitűzésekkel; 2008 júliusában a 2008 és 2010 közötti időszakra vonatkozó foglalkoztatáspolitikai iránymutatások is frissültek. Az Európai Bizottság 2010 márciusában indította útjára az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiát; ezt az Európai Tanács hivatalosan 2010 júniusában fogadta el. Az Európai Tanács öt kiemelt célban állapodott meg, amelyek közül az első a 20–64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátájának 75%-ra való emelése 2020-ig. Az EU tagállamai saját nemzeti célokat is meghatározhatnak e fő célkitűzések alapján, ezenkívül olyan nemzeti reformprogramokat kell kidolgozniuk, amelyek a stratégia végrehajtását szolgáló intézkedéseket tartalmaznak. A stratégia legalább részben a munkaerőpiaci részvétel fokozására alkalmasnak tartott, rugalmas munkafeltételek, például a részmunkaidő vagy az otthoni munkavégzés támogatásával valósítható meg. Az embereket a munkaerőpiacra lépésre ösztönözhetik többek között olyan további kezdeményezések, mint például a gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állásának javítása, további lehetőségek biztosítása az egész életen át tartó tanulásra, valamint a foglalkoztatási mobilitás támogatása. E téren központi kérdés a rugalmas biztonság („flexicurity”): vagyis azon politikák, amelyek egyszerre foglalkoznak a munkaerőpiacok, a munkaszervezés és a munkaügyi kapcsolatok rugalmasságával, figyelembe véve egyúttal a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét, a foglalkoztatás biztonságát és a szociális védelmet. Az EES az Európa 2020 stratégiával összhangban olyan intézkedések végrehajtását ösztönzi, amelyek 2020-ig elősegítik az alábbi három kiemelt cél elérését:

  • a 20–64 éves lakosság 75%-a rendelkezzen munkával;
  • az iskolai lemorzsolódási arány csökkenjen 10% alá, és a 30–34 évesek legalább 40%-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel;
  • legalább 20 millióval csökkenjen a szegénységben élők vagy az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek száma.

A pénzügyi és gazdasági válságból való lassú kilábalás és a növekvő munkanélküliségre utaló számtalan adat arra késztette az Európai Bizottságot, hogy 2012. április 18-án javaslatokat tegyen a foglalkoztatás fellendítését célzó intézkedésekre egy célzott foglalkoztatási csomag révén. E javaslatok többek között a munkahelyteremtés keresleti oldalát célozták meg, és módszereket kínálnak az uniós tagállamok számára arra vonatkozóan, hogyan ösztönözhetik a foglalkoztatást a munkát terhelő adók csökkentésével vagy az induló vállalkozások támogatásával. Továbbá a javaslatok azonosítani kívánták a gazdaság azon területeit, ahol jelentős munkahelyteremtésre van lehetőség: ilyen lehet például a zöld gazdaság, az egészségügyi szolgáltatások vagy az információs és kommunikációs technológiák.

2012 decemberében a több uniós tagállamban magas és továbbra is emelkedő ifjúsági munkanélküliség kezelése céljából az Európai Bizottság Ifjúsági foglalkoztatási csomagra (COM(2012) 727 final) vonatkozó javaslatot terjesztett elő. Ez a csomag nyomon követte a tágabb körű foglalkoztatási csomagban felvázolt ifjúsági intézkedéseket, és számos javaslatot terjesztett elő, például:

  • hogy valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön (ifjúsági garancia);
  • konzultáció az európai szociális partnerekkel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről, hogy a fiatalok biztonságos körülmények között tehessenek szert minőségi munkahelyi tapasztalatokra;
  • a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége a tanulószerződéses gyakorlati képzés minőségének és kínálatának javítása és a fiatalok mobilitását akadályozó tényezők csökkentésére szolgáló módszerek kidolgozása érdekében.

Az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére tett erőfeszítések 2013-ban is folytatódtak, amikor is az Európai Bizottság bemutatta az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést (COM(2013) 144 final), amely az ifjúsági foglalkoztatási csomagban felvázolt intézkedések erősítésére és felgyorsítására szolgált. Kiemelt célja volt az oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben részt nem vevő olyan fiatalok támogatása, akik 25%-nál magasabb ifjúsági munkanélküliségi mutatóval rendelkező régiókban laknak. Ezután következett az Együttműködés az európai ifjúság érdekében – Felhívás az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni fellépésre című közlemény (COM(2013) 447 final), amelynek célja az ifjúsági garancia végrehajtásának a meggyorsítása és az uniós tagállamok és vállalkozások abban való támogatása, hogy több fiatal munkavállalót tudjanak felvenni.

A 2014-ben hivatalba lépő biztosi testület egyik fő prioritása az, hogy a hangsúlyt a munkahelyteremtés, növekedés és befektetés fellendítésére helyezze, valamint csökkentse a szabályozást, és okosabban használja ki a meglévő pénzügyi erőforrásokat és állami pénzeszközöket. 2015. februárban az Európai Bizottság országjelentéseket tett közzé, amelyekben elemzi az uniós tagállamok gazdaságpolitikáit, valamint tájékoztatást nyújt arról, hogy az uniós tagállamok mit tűztek ki prioritásként az elkövetkező évekre a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítése céljából. Szintén februárban az Európai Bizottság javaslatot tett továbbá arra, hogy 2015-ben tegyenek elérthetővé 1 milliárd eurót az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből, hogy ezzel mintegy 30-szorosára növeljék az ifjúsági foglalkoztatási ráták fellendítése és mintegy 650 000 fiatal munkába segítése céljából a tagállamok számára rendelkezésre álló előfinanszírozás összegét.

2016 júniusában az Európai Bizottság „Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” címmel Új európai készségfejlesztési programot (COM(2016) 381/2) fogadott el. A program célja annak biztosítása, hogy az emberek elsajátítsák az Unióban a foglalkoztathatóság, a versenyképesség és a növekedés megerősítéséért most és a jövőben szükséges készségeket.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

LFS main indicators (t_lfsi)
Population, activity and inactivity - LFS adjusted series (t_lfsi_act)
Employment - LFS adjusted series (t_lfsi_emp)
Unemployment - LFS adjusted series (t_une)
LFS series - Detailed annual survey results (t_lfsa)
LFS series - Specific topics (t_lfst)

Adatbázis

LFS main indicators (lfsi)
Employment and activity - LFS adjusted series (lfsi_emp)
Unemployment - LFS adjusted series (une)
Labour market transitions - LFS longitudinal data (lfsi_long)
LFS series - Detailed quarterly survey results (from 1998 onwards) (lfsq)
LFS series - Detailed annual survey results (lfsa)
LFS series - Specific topics (lfst)
LFS ad-hoc modules (lfso)
2014 Migration and labour market (lfso_14)
2013 Accidents at work and other work-related health problems (lfso_13)
2012 Transition from work to retirement (lfso_12)
2011 Access to labour markets for disabled people (lfso_12)
2010 Reconciliation between work and family life (lfso_10)
2009 Entry of young people into the labour market (lfso_09)
2008 Labour market situation of migrants (lfso_08)
2007 Work related accidents, health problems and hazardous exposure (lfs_07)
2006 Transition from work into retirement (lfso_06)
2005 Reconciliation between work and family life (lfso_05)
2004 Work organisation and working time arrangements (lfso_04)
2003 Lifelong learning (lfso_03)
2002 Employment of disabled persons (lfso_02)
2000 Transition from school to working life (lfso_00)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

Kiadványok

ESMS metaadat-fájlok és az EU munkaerő-felmérésének módszertana

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások