Foglalkoztatási statisztikák

2015. augusztusi adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. október. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.
1. táblázat: Foglalkoztatási ráta, 15–64 éves korcsoport, 2004–14
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
1. ábra: Foglalkoztatási ráta, 15–64 éves korcsoport, 2014
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
2. táblázat: A lakosság kiválasztott csoportjaira vonatkozó foglalkoztatási ráták, 2004–14
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
2. ábra: Foglalkoztatási ráta nemek szerint, 15–64 éves korcsoport, 2014 (1)
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
3. ábra: Foglalkoztatási ráta korcsoport szerint, 2014 (1)
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)
3. táblázat: Foglalkoztatási ráta legmagasabb iskolai végzettség szerint, 25–64 éves korcsoport, 2014
(%)
Forrás: Eurostat (lfsa_ergaed)
4. táblázat: Részmunkaidőben vagy másodállásban foglalkoztatottak, 2004–14
(az összes foglalkoztatott %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsa_eppga), (lfsa_e2gis) és (lfsa_egan)
4. ábra: Részmunkaidőben foglalkoztatottak, 15–64 éves korcsoport, 2014 (1)
(az összes foglalkoztatott %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsa_eppga)
5. ábra: A határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottak aránya, 15–64 éves korcsoport, 2014
(az összes foglalkoztatott %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsa_etpga)

Ez a szócikk az Európai Unió (EU) legfrissebb foglalkoztatási statisztikáját ismerteti, valamint tartalmazza a foglalkoztatási adatok jelentősebb társadalmi-gazdasági vetületeinek elemzését: a foglalkoztatási statisztikában jelentős eltérések figyelhetők meg nem, életkor és iskolai végzettség szerint. Az egyes uniós tagállamok között is számottevő munkaerő-piaci eltérések mutatkoznak.

A munkaerő-piaci statisztikák központi szerepet töltenek be az uniós szakpolitikákban, mióta 1997-ben az Amszterdami Szerződést egy foglalkoztatási fejezettel bővítették. A foglalkoztatási ráta, vagyis a foglalkoztatottaknak a munkaképes korú népességhez viszonyított százalékos aránya kulcsfontosságú társadalmi mutató az elemzők számára a munkaerő-piaci fejlemények tanulmányozásához.

Főbb statisztikai eredmények

Foglalkoztatási ráta nemek, életkor és iskolai végzettség szerint

2014-ben az EU–28-ban a 15–64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája azeurópai uniós munkaerő-felmérés (EU MEF) szerint 64,9 % volt. Az EU–28 foglalkoztatási rátája 2008-ban volt a legmagasabb, 65,7 %, majd az azt követő években csökkent, és 2010-ben 64,0 % volt. A pénzügyi és gazdasági világválság alatt mért, összesen 1,6 százalékpontos csökkenés után 2010 és 2013 között stabilitás következett, amikor is az EU–28 foglalkoztatási rátája 64,1 % és 64,2 % között mozgott. 2014-ben a foglalkoztatási ráta visszatért a válság előtt megfigyelt felfelé ívelő pályára: 2013-hoz képest 0,8 százalékponttal emelkedett, így 64,9 %-ot ért el — lásd 1. táblázat

Az EU tagállamaiban 2014-ben a legmagasabb foglalkoztatási ráták a 71 % és 74 % közötti sávba estek Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Dániában, Hollandiában és Németországban, a csúcsértéket pedig Svédország regisztrálta 74,9 %-kal. A skála másik végét vizsgálva a foglalkoztatási ráta 60 % alatti volt az EU–28 négy tagállamában, amelyek közül a legalacsonyabb értékeket Görögországban (49,4 %) mérték – lásd az 1. ábrát.

A pénzügyi és gazdasági válság kezdete és 2014 között (a legfrissebb rendelkezésre álló adatok) jelentős különbségek voltak az egyes munkaerőpiacok teljesítményei között. Míg az összesített foglalkoztatási ráta az EU 28 tagállamában 2014-ben 0,8 százalékponttal elmaradt a 2009-es szinttől, 11 uniós tagállam saját mutatójának emelkedéséről számolt be. A legnagyobb növekedés Máltán (6,8 százalékpont) és Magyarországon (5,4 százalékpont) következett be, de Németország és Luxemburg is több mint 3,0 százalékpontos növekedést regisztrált. Ezzel szemben a görög foglalkoztatási ráta a 2008-ban mért 61,4 %-ról 2013-ban és 2014-ben valamivel 50 % alá esett. 2009 és 2014 között ugyancsak jelentős – legalább 5 százalékpontos – csökkenést regisztráltak Cipruson, Spanyolországban, Írországban, Horvátországban, Portugáliában és Dániában.

A foglalkoztatási ráta rendszerint alacsonyabb a nők és az idősebb munkavállalók körében. 2014-ben a férfiak foglalkoztatási rátája az EU 28 tagállamában 70,1 % volt, szemben a nők 59,6 %-os értékével. Az ennél hosszabb időszakra vonatkozó összehasonlítás szerint a foglalkoztatási ráta 2014-ben a férfiak esetében a 10 évvel korábbi szint alatt volt (2004-ben 70,3 %), a foglalkoztatott nők részarányában ugyanakkor számottevő növekedés következett be, és az a 2004-es 55,5 %-ról 4,1 százalékponttal emelkedett – lásd a 2. táblázatot.

A férfiak foglalkoztatási rátája 2014-ben az EU mind a 28 tagállamában meghaladta a nőkét, jóllehet jelentős eltérések mutatkoztak a tagállamok között. Máltán például – ahol a harmadik legalacsonyabb női foglalkoztatási rátát (49,3 %) mérték – a foglalkoztatási ráták nemek szerinti különbsége elérte a 25,6 százalékpontot. Olaszország, Görögország és a Cseh Köztársaság 16–18 százalékpontos nemek közötti különbségeket jelentett; Görögország és Olaszország esetében ez annak tulajdonítható, hogy a legalacsonyabb és a második legalacsonyabb női foglalkoztatási rátát jelentették; a Cseh Köztársaságból jelentett nagyobb mértékű nemek közötti különbség inkább a különösen magas férfi foglalkoztatási rátát (77,0 %, az EU-tagállamok közül a harmadik legmagasabb) tükrözi, mintsem alacsony női foglalkoztatási rátát. Finnországban és Litvániában nagyon csekély különbség mutatkozott a nemek foglalkoztatási rátája között: a női ráták kevesebb mint 2,0 százalékponttal maradtak el a férfiakétól. A foglalkoztatási ráták szempontjából a nemek közötti különbségek viszonylag alacsonyak voltak Svédországban és Litvániában is.

A 2. táblázatban szereplő harmadik országok közül a foglalkozási ráta nemek szerinti eltérése kiugróan Törökországban volt a legnagyobb: a nők 29,5 %-os mutatója 40,0 százalékponttal maradt el a férfiakétól. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Japán szintén viszonylag magas nemek közötti különbséget mért. Norvégiában és Izlandon egyaránt viszonylag alacsony (5.0 százalékpont alatti) volt a foglalkoztatási ráták nemek szerinti különbsége — lásd 2. ábra.

A nők foglalkoztatási rátájának emelkedéséhez hasonlóan az is bizonyítást nyert, hogy az idősebb (55 és 64 év közötti) munkavállalók foglalkoztatási rátája a pénzügyi és gazdasági válság ellenére gyorsan emelkedett. 2014-ben az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája az EU–28-ban 51,8 %-ot ért el; a ráta 2002 (az EU–28 idősorának kezdete) óta 2014-ig (a legfrissebb rendelkezésre álló adatok) bezárólag minden évben nőtt. 2014-ben az EU–28 11 tagállamában50 % és 66 % között volt az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája; Svédország pedig kiugróan magas eredményt (74,0 %) ért el – lásd a 2. táblázatot. Azon három EFTA-állam, amelyekről adatok állnak rendelkezésre, ugyancsak magas foglalkoztatási rátát regisztrált az idősebb munkavállalók körében: e ráták mindhárom országban 70 % fölöttiek, a legmagasabb értéket (83,6 %) pedig Izlandon mérték. Japán, illetve kisebb mértékben az Egyesült Államok is viszonylag magas foglalkoztatási rátával rendelkezett az idősebb munkavállalók körében. A 3. ábra szemlélteti a korcsoportok szerinti foglalkoztatási ráta részletesebb elemzését, amely megerősíti, hogy a foglalkoztatási ráta következetesen a 25–54 évesek esetében a legmagasabb.

A foglalkoztatási ráták számottevő eltéréseket mutatnak iskolai végzettség szerint is; az erre vonatkozó statisztikákban a foglalkoztatási ráta a 15–64 éves korcsoport helyett a 25–64 éves korcsoporton alapul. 2014-ben a felsőfokú oktatásban (rövid ciklusú felsőoktatás, felsőfokú alapképzés, mesterképzés és doktori képzés (vagy ezekkel egyenértékűek) részesült lakosság foglalkoztatási rátája az EU 28 tagállamában 83,7 % volt (lásd a 3. táblázatot), ami jóval meghaladta a legfeljebb alapfokú vagy alsó középfokú oktatásban résztvevőkét (52,6 %). Az EU 28 tagállamában a legfeljebb felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder képzésben részesültek foglalkoztatási rátája 73,4 % volt. A pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása óta (2008 és 2013 között) a legnagyobb mértékű (3,9 százalékpontos) csökkenés a legfeljebb alapfokú vagy alsó középfokú végzettségűek körében volt tapasztalható, ugyanakkor viszont jóval kisebb csökkenés figyelhető meg a felsőfokú végzettségűek (1,4 százalékponttal kevesebb), valamint a legfeljebb felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder képzésben részesültek (1,4 százalékponttal kevesebb) körében .

Részmunkaidőben vagy határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottak

2004 és 2014 között folyamatosan (16,7 %-ról 19,6 %-ra) nőtt az EU–28 15–64 éves korcsoporthoz tartozó, főállásukat részmunkaidőben végző munkavállalóinak részaránya. 2014-ben a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya Hollandiában volt messze a legmagasabb (49,6 %), majd Ausztria, Németország, az Egyesült Királyság, Dánia, Svédország, Belgium és Írország következett, amely országokban a részmunkaidős foglalkoztatás a foglalkoztatottak mintegy negyedét tette ki. Ezzel szemben a részmunkaidős foglalkoztatás viszonylag ritka Bulgáriában (a foglalkoztatottak 2,5 %-a), továbbá Szlovákiában, Horvátországban, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon (5,1 % és 5,5 % között) — lásd 4. táblázat.

A részmunkaidős foglalkoztatás gyakorisága terén jelentős eltérés mutatkozik a férfiak és a nők között. 2014-ben az EU 28 tagállamában foglalkoztatott 15–64 év közötti nők csaknem harmada (32,2 %) dolgozott részmunkaidőben, ami jóval magasabb, mint a férfiak részmunkaidős aránya (8,8 %). 2014-ben a Hollandiában foglalkoztatott összes nő több mint háromnegyede (76,7 %) részmunkaidőben dolgozott, ami az EU tagállamai között messze a legmagasabb arány [1].

Az EU 28 tagállamában a határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottak részaránya 2014-ben 14,0 % volt. Lengyelországban a munkavállalók több mint egynegyede (28,3 %) ideiglenes szerződéssel rendelkezett, de ugyanez az arány Spanyolországban (24,0 %), Portugáliában (21,4 %) és Hollandiában (21,1 %) is meghaladta a 20 százalékot – lásd az 5. ábrát. Az EU–28 többi tagállamában a határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottak aránya a ciprusi 19,0 %-tól a litvániai 2,8 %-ig, illetve a romániai 1,5 %-ig terjedt. A határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazása terén a tagállamok között megfigyelhető jelentős különbségek feltehetően – legalábbis bizonyos mértékig – a tagállami gyakorlatokat, a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, a növekedéssel/zsugorodással kapcsolatos munkáltatói várakozásokat, valamint azt tükrözik, hogy mennyire könnyű alkalmazottakat felvenni, illetve elbocsátani.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Forrásstatisztika

A gazdaságilag aktív népességet (munkaerő) a foglalkoztatottak és a munkanélküliek alkotják. Az EU MEF meghatározása szerint a foglalkoztatott olyan, 15. életévét betöltött személy, aki a bázishéten akár csak egy órán át, de munkát végzett fizetés, nyereség vagy családi haszon ellenében. A munkaerő magában foglalja azokat a személyeket is, akik nem dolgoztak, viszont rendelkeznek munkahellyel vagy vállalkozással, amelytől ideiglenesen távol maradtak például betegség, szabadság, munkaügyi vita, oktatás vagy képzés miatt.

A foglalkoztatás a foglalkoztatottak létszámában vagy a munkahelyek számában mérhető teljes munkaidős egyenértékben vagy ledolgozott munkaórákban. Az e cikkben szereplő becslések mindegyike a foglalkoztatottak létszámát veszi alapul; a foglalkoztatási rátákkal kapcsolatos adatok szintén a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó becsléseken alapulnak. Az egyes országok népességszámában bekövetkező időbeli változások kiküszöbölése és a különböző méretű országok összevethetőségének megkönnyítése érdekében a foglalkoztatási statisztika gyakran foglalkoztatási rátaként jelenik meg. Ezeket a rátákat jellemzően a munkaképes korú lakosságra vonatkozóan adják ki, ami általában a 15 és 64 év közöttieket jelenti, bár Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Izlandon a 16–64 éves korcsoportot veszik figyelembe. Más nemzetközi statisztikai szervezetek is a 15–64 év közötti korcsoportot használják mintaként.

Az EU munkaerő-felmérése az alábbi fő foglalkoztatási jellemzőket a következőképpen definiálja:

  • alkalmazott: a magán- vagy állami munkáltató számára munkát végző és bér, fizetés, prémium vagy természetbeni juttatás formájában ellenszolgáltatásban részesülő személy, ideértve a fegyveres erők nem sorkatonai szolgálatot teljesítő tagjait is;
  • önálló vállalkozó: saját vállalkozásában, mezőgazdasági üzemében vagy szakmai praxisában dolgozó személy. Az önálló vállalkozó akkor tekintendő úgy, hogy a bázishéten dolgozik, ha teljesíti az alábbi kritériumok egyikét: nyereségszerzés céljából dolgozik; vállalkozás működtetésére fordít időt, vagy jelenleg hoz létre vállalkozást;
  • a teljes munkaidős és a részmunkaidős foglalkoztatás megkülönböztetése általában a válaszadók spontán válaszán alapszik. Ez alól a fő kivételek Hollandia és Izland, ahol a 35 órás küszöböt alkalmazzák, Svédország, ahol az önálló vállalkozókra munkaidő-küszöböt alkalmaznak, valamint Norvégia, ahol a 32–36 órában alkalmazottak esetében megkérdezik, hogy teljes vagy részmunkaidős álláshelyről van-e szó;
  • a másodállással rendelkező foglalkoztatottakkal kapcsolatos mutatók csak azokra a személyekre vonatkoznak, akik egyszerre egynél több állással rendelkeznek; a bázishéten munkahelyet váltó személyek nem minősülnek két állással rendelkezőnek;
  • az alkalmazott munkaviszonya abban az esetben tekinthető ideiglenesnek, ha a munkáltató és a munkavállaló megállapodik abban, hogy a munkaviszony olyan objektív feltételek teljesülése esetén szűnik meg, mint például egy adott időpont elérése, megbízás teljesítése vagy egy ideiglenesen helyettesített másik munkavállaló ismételt munkába állása. Néhány tipikus példa: idénymunkát végzők; munkaerő-közvetítő ügynökség vagy vállalkozás által alkalmazott és harmadik fél részére meghatározott feladat végrehajtása céljából kiközvetített személyek (határozatlan időre szóló, írásos munkaszerződés nélkül); speciális képzési szerződéssel rendelkezők.

Háttér

A foglalkoztatási statisztika számos elemzéshez használható, ideértve a makrogazdasági (vagyis munka, mint termelési tényező), a termelékenységi vagy versenyképességi vizsgálatokat is. Felhasználható ezen kívül az egyének foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos társadalmi és magatartási szempontok, például a kisebbségek társadalmi integrációjának vagy a foglalkoztatásnak mint a háztartások jövedelemforrásának a tanulmányozására.

A foglalkoztatottság strukturális és rövid távú mutató egyszerre. Strukturális mutatóként rávilágíthat a munkaerőpiacok és a gazdasági rendszerek szerkezetére, amely a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egyensúlyával vagy a foglalkoztatás minőségével mérhető fel. Rövid távú mutatóként követi a gazdasági ciklust; e téren azonban megvannak a korlátai, hiszen a foglalkoztatottságot gyakran nevezik utólagos mutatónak.

A foglalkoztatási statisztika központi szerepet tölt be az uniós szakpolitikákban. Az európai foglalkoztatási stratégiát (European Employment Strategy, EES (EES) 1997 novemberében a luxembourgi foglalkoztatási csúcstalálkozón indították útjára, majd a 2005-ben végrehajtott átalakításának célja az volt, hogy az uniós foglalkoztatási stratégia összhangba kerüljön az átdolgozott lisszaboni célkitűzésekkel; 2008 júliusában pedig a 2008 és 2010 közötti időszakra vonatkozó foglalkoztatáspolitikai iránymutatások is frissültek. Az Európai Bizottság 2010 márciusában indította útjára az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiát; ezt az Európai Tanács hivatalosan 2010 júniusában fogadta el. Az Európai Tanács öt kiemelt célban állapodott meg, amelyek közül az első a 20–64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátájának 75 %-ra való emelése 2020-ig. Az EU tagállamai saját nemzeti célokat is meghatározhatnak e fő célkitűzések alapján, ezen kívül olyan nemzeti reformprogramokat kell kidolgozniuk, amelyek a stratégia végrehajtását szolgáló intézkedéseket tartalmaznak. A stratégia legalább részben a munkaerő-piaci részvétel fokozására alkalmasnak tartott, rugalmas munkafeltételek, például a részmunkaidő vagy az otthoni munkavégzés támogatásával valósítható meg. Az embereket a munkaerőpiacra lépésre ösztönözhetik többek között olyan további kezdeményezések, mint például a gyermekgondozási létesítmények igénybevehetőségének javítása, további lehetőségek biztosítása az egész életen át tartó tanulásra, valamint a foglalkoztatási mobilitás támogatása. E téren központi kérdés a rugalmas biztonság („flexicurity”): vagyis azon politikák, amelyek egyszerre foglalkoznak a munkaerőpiacok, a munkaszervezés és a munkaügyi kapcsolatok rugalmasságával, figyelembe véve egyúttal a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét, a foglalkoztatás biztonságát és a szociális védelmet. Az EES az Európa 2020 stratégiával összhangban olyan intézkedések végrehajtását ösztönzi, amelyek 2020-ig elősegítik az alábbi három kiemelt cél elérését:

  • a 20–64 éves lakosság 75 %-a rendelkezzen munkával;
  • az iskolai lemorzsolódási arány csökkenjen 10 % alá, és a 30–34 évesek legalább 40 %-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel;
  • legalább 20 millióval csökkenjen a szegénységben élők vagy az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek száma.

A pénzügyi és gazdasági válságból való lassú kilábalás és a növekvő munkanélküliségre utaló számtalan adat arra késztette az Európai Bizottságot, hogy 2012. április 18-án javaslatokat tegyen a foglalkoztatás fellendítését célzó intézkedésekre egy célzott foglalkoztatási csomag révén. E javaslatok többek között a munkahelyteremtés keresleti oldalát célozták meg, és módszereket kínálnak az uniós tagállamok számára arra vonatkozóan, hogyan ösztönözhetik a foglalkoztatást a munkát terhelő adók csökkentésével vagy az induló vállalkozások támogatásával. Továbbá, a javaslatok azonosítani kívánták a gazdaság azon területeit, ahol jelentős munkahelyteremtésre van lehetőség: ilyen lehet például a zöld gazdaság, az egészségügyi szolgáltatások vagy az információs és kommunikációs technológiák.

2012 decemberében, a több uniós tagállamban magas és továbbra is emelkedő ifjúsági munkanélküliség kezelése céljából, az Európai Bizottság Ifjúsági foglalkoztatási csomagra (COM(2012) 727 final) vonatkozó javaslatot terjesztett elő. Ez a csomag nyomon követte a tágabb körű foglalkoztatási csomagban felvázolt ifjúsági intézkedéseket, és számos javaslatot terjesztett elő, például:

  • hogy valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön (ifjúsági garancia);
  • konzultáció az európai szociális partnerekkel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről, hogy a fiatalok biztonságos körülmények között tehessenek szert minőségi munkahelyi tapasztalatokra;
  • a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége a tanulószerződéses gyakorlati képzés minőségének és kínálatának javítása és a fiatalok mobilitását akadályozó tényezők csökkentésére szolgáló módszerek kidolgozása érdekében.

Az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére tett erőfeszítések 2013-ban is folytatódtak, amikor is az Európai Bizottság bemutatta az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést (COM(2013) 144 final), amely az ifjúsági foglalkoztatási csomagban felvázolt intézkedések erősítésére és felgyorsítására szolgált. Kiemelt célja volt az oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben részt nem vevő olyan fiatalok támogatása, akik 25 %-nál magasabb ifjúsági munkanélküliségi mutatóval rendelkező régiókban laknak. Ezután következett az „Együttműködés az európai ifjúság érdekében – Felhívás az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni fellépésre” című közlemény (COM(2013) 447 final), amelynek célja az ifjúsági garancia végrehajtásának a meggyorsítása és az uniós tagállamok és vállalkozások abban való támogatása, hogy több fiatal munkavállalót tudjanak felvenni.

A 2014-ben hivatalba lépő biztosi testület egyik fő prioritása az, hogy a hangsúlyt a munkahelyteremtés, növekedés és befektetés fellendítésére helyezze, valamint csökkentse a szabályozást, és okosabban használja ki a meglévő pénzügyi erőforrásokat és állami pénzeszközöket. 2015. februárban az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásokat (angolul) tett közzé, amelyekben elemzi az uniós tagállamok gazdaságpolitikáit, valamint tájékoztatást nyújt arról, hogy az uniós tagállamok mit tűztek prioritásként az elkövetkező évekre a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítése céljából. Szintén februárban az Európai Bizottság javaslatot tett továbbá arra, hogy 2015-ben tegyenek elérthetővé 1 milliárd eurót az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből, hogy ezzel mintegy 30-szorosára növeljék az ifjúsági foglalkoztatási ráták fellendítése és mintegy 650 000 fiatal munkába segítése céljából a tagállamok számára rendelkezésre álló előfinanszírozás összegét.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

LFS main indicators (t_lfsi)
Population, activity and inactivity - LFS adjusted series (t_lfsi_act)
Employment - LFS adjusted series (t_lfsi_emp)
Unemployment - LFS adjusted series (t_une)
LFS series - Detailed annual survey results (t_lfsa)
LFS series - Specific topics (t_lfst)

Adatbázis

LFS main indicators (lfsi)
Population, activity and inactivity - LFS adjusted series (lfsi_act)
Employment - LFS adjusted series (lfsi_emp)
Unemployment - LFS adjusted series (une)
LFS series - Detailed quarterly survey results (from 1998) (lfsq)
LFS series - Detailed annual survey results (lfsa)
LFS series -Specific topics (lfst)
LFS ad-hoc modules (lfso)
2013. Accidents at work and other work-related health problems (lfso_13)
2012. Transition from work to retirement (lfso_12)
2011. Access to labour markets for disabled people (lfso_12)
2010. Reconciliation between work and family life (lfso_10)
2009. Entry of young people into the labour market (lfso_09)
2008. Labour market situation of migrants (lfso_08)
2007. Work related accidents, health problems and hazardous exposure (lfs_07)
2006. Transition from work into retirement (lfso_06)
2005. Reconciliation between work and family life (lfso_05)
2004. Work organisation and working time arrangements (lfso_04)
2003. Lifelong learning (lfso_03)
2002. Employment of disabled persons (lfso_02)
2000. Transition from school to working life (lfso_00)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

Kiadványok

ESMS metaadat-fájlok és az EU munkaerő-felmérésének módszertana

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. A teljes munkaidő/részmunkaidő meghatározását ld. a „Forrásstatisztikában”.