A halálokokra vonatkozó statisztika

2016. májusban adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. október. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

Ez a cikk az Európai Unióban (EU) nyilvántartásba vett halálokokról mutat be friss statisztikai adatokat. A népesség körében bekövetkező halálozások és a hátterükben álló halálokok összekapcsolása révén felmérhető a különböző konkrét betegségek és egyéb okok által előidézett halál kockázata. Ezek a számadatok azután tovább elemezhetők életkor, nem, a halál bekövetkezésének helye / az elhunyt lakóhelye szerinti ország, illetve régiók (NUTS 2 szint) szerint a standardizált halálozási arányszám használatával.

1. táblázat: Halálokok – standardizált halálozási arány, 2013
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)
1. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 lakosra, férfiak, EU-28, 2004–2013 (1)
(2009 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)
2. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 lakosra, nők, EU-28, 2004–2013 (1)
(2009 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)
3. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány, EU-28, 2013 (1)
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)
4. ábra: Ischaemiás szívbetegség okozta halálozások – standardizált halálozási arány, 2013 (1)
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)
5. ábra: Öngyilkosság okozta halálozások – standardizált halálozási arány, 2013 (1)
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)
2. táblázat: Halálokok – standardizált halálozási arány 65 évnél fiatalabb emberre, 2013
(100 000, 65 évnél fiatalabb lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)
6. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000, 65 évnél fiatalabb lakosra, EU-28, 2004–2013 (1)
(2009 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)

Főbb statisztikai eredmények

Az EU-28 legfrissebb, halálokokra vonatkozó adatai a 2013. referencia-időszakra állnak rendelkezésre. Az 1. táblázat szerint a keringési rendszer betegségei és a rák (rosszindulatú daganatok) jelentették messze a leggyakoribb halálokot az Európai Unióban.

A rákra, az ischaemiás szívbetegségekre és a közlekedési balesetekre vonatkozó standardizált halálozási arányok 2004 és 2013 között csökkenő tendenciát mutattak

2004 és 2013 között a férfiak esetében 11,0%-kal, a nők esetében 5,9%-kal csökkent az EU-28-ban a rákos megbetegedésekkel összefüggő standardizált halálozási arány (lásd az 1. és 2. ábrát). Nagyobb mértékű visszaesést tapasztaltak az ischaemiás szívbetegségek miatti halálozások terén is – itt a férfiaknál 30,6%-kal, a nőknél 33,4%-kal csökkent a halálozási arány –, és még ennél is meredekebben – a férfiaknál 45,3%-kal, a nőknél 47,0%-kal – zuhant a közlekedési balesetek miatti halálozások aránya. A mellrákkal összefüggő standardizált halálozási arány 10,1%-kal csökkent a nőknél, azaz gyorsabb ütemben, mint az összes rákos megbetegedésre vonatkozó, átfogó arányszám. Ezzel szemben az idegrendszeri megbetegedésekkel összefüggő halálozási arány a férfiaknál 18,9%-kal, a nőknél 25,1%-kal nőtt. A tüdőrák (beleértve a légcső- és a hörgőrákot is) tekintetében a nemek szerint eltérő tendencia tapasztalható: a standardizált halálozási arány a férfiak esetében 20,8%-kal csökkent, a nők esetében pedig 71,9%-kal nőtt.

2013-ban az ischaemiás szívbetegségek esetében a standardizált halálozási arány 100 000 lakosra 132 halálozás volt az EU-28-ban

A keringési rendszer betegségeit előidézheti többek között a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség és a dohányzás is; a leggyakoribb keringéssel összefüggő halálokok ugyanakkor az ischaemiás szívbetegségek és a cerebrovascularis betegségek (agyérbetegség). Az EU-28-ban 2013-ban 100 000-ből 132 lakos halálát az ischaemiás szívbetegségek okozták. Az ischaemiás szívbetegség tekintetében a standardizált halálozási arány Litvániában, Lettországban, Szlovákiában, Magyarországon és a Cseh Köztársaságban volt a legmagasabb (a 100 000 lakosra jutó halálozások száma mindegyik ország esetében meghaladta a 350-et 2013-ban), míg ez az arány Franciaországban, Portugáliában, Hollandiában, Spanyolországban, Belgiumban, Dániában, Luxemburgban és Görögországban, illetve Liechtensteinben volt a legalacsonyabb (itt 2013-ban 100 000 lakosra kevesebb mint 100 ilyen halálozás jutott).

A tüdőrák és a vastagbélrák tekintetében Magyarország számolt be a legmagasabb standardizált halálozási arányról

A rosszindulatú daganat mindegyik uniós tagállamban jelentős halálok volt 2013-ban: minden 100 000 lakosra átlagosan 265 ezzel összefüggő halálozás jutott az EU-28-ban. A rák leggyakoribb –  100 000 lakosonként több mint 10 halálozást elérő standardizált halálozási arányt eredményező – formája a légcső, a hörgő és a tüdő, a vastagbél, a szigmabél és a végbél találkozási pontja, a végbél, a végbélcsatorna és a végbélnyílás, a mell, a hasnyálmirigy, valamint a gyomor, a máj és az epevezeték rosszindulatú daganata volt.

Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Dániában és Lettországban hunytak el a legtöbben – 100 000 lakosra vetítve legalább 300-an – rákban 2013-ban. A tüdőrák eredetű standardizált halálozási arány 2013-ban Magyarországon volt messze a legmagasabb az uniós tagállamok között (100 000 lakosra 89 halálozás); amelyet Dánia (100 000 lakosra 72 halálozás), Lengyelország és Hollandia (mindkét esetben 100 000 lakosra 68 halálozás), valamint a nem uniós országok közül Szerbia (100 000 lakosra 70 halálozás) követi a sorban. A vastagbélrák standardizált halálozási aránya szintén Magyarországon volt a legmagasabb (100 000 lakosra 56 halálozás), emellett Szlovákia és Horvátország is 100 000 lakosra 50 halálesetet elérő standardizált halálozási arányról számolt be.

A légzőszervi betegségek jelentették a harmadik leggyakoribb halálokot az EU-28-ban

Az EU-28 tagállamaiban 2013-ban a keringési rendszer betegségei és a rák után a harmadik leggyakoribb halálok a légzőszervi betegség volt (100 000 lakosra átlagosan 83 halálozással). A halandóság leggyakoribb okai e betegségcsoporton belül a krónikus alsó légúti megbetegedések voltak, amelyeket a tüdőgyulladás követett. A légzőszervi betegségek összefüggésben vannak az életkorral, mivel az e betegségek okozta halálozások túlnyomó többsége a 65 éves és annál idősebb népesség körében következik be.

Az uniós tagállamok közül a légzőszervi betegségek tekintetében a legmagasabb standardizált halálozási arányról az Egyesült Királyság (100 000 lakosra 144 halálozás), Írország (100 000 lakosra 131 halálozás), Dánia (100 000 lakosra 128 halálozás) és Portugália (100 000 lakosra 124 halálozás) számolt be.

Az idegrendszeri megbetegedések terén Finnországban volt messze a legmagasabb a standardizált halálozási arány

Amint fent már említettük, az idegrendszeri megbetegedésekkel összefüggő standardizált halálozási arány az elmúlt években emelkedett. 2013-ban az EU-28 területén 100 000 lakosra átlag 38 ilyen halálozás jutott. Az uniós tagállamok közül Finnországban volt messze a legmagasabb az idegrendszeri betegségek miatti halálozási arány (100 000 lakosra 141 halálozás), több mint kétszerese a sorban következő legmagasabb adatnak (Hollandia: 100 000 lakosra 56 halálozás).

Az öngyilkosságok esetében Görögország és Málta számolt be a legalacsonyabb standardizált halálozási arányról

A külső halálokok kategóriájába többek között a szándékos önártalom (öngyilkosság) és a közlekedési balesetek okozta halálozások tartoznak. Noha az öngyilkosság nem tartozik a vezető halálokok közé, és valószínű, hogy bizonyos tagállami adatok a ténylegesnél alacsonyabb értékek bejelentése miatt nem tükrözik a valóságot, ennek ellenére ezt a mutatót általában fontosnak tekintik, mert társadalmi szinten kezelendő vagy vizsgálandó problémákra hívja fel a figyelmet. 2013-ban 100 000 lakosra vetítve 11,7 haláleset történt öngyilkosság eredményeképpen az EU-28-ban. Az öngyilkosságok esetében 2013-ban a legalacsonyabb standardizált halálozási arányról Görögország (100 000  lakosra 4,8 halálozás) és Málta (5,1) számolt be, de viszonylag alacsony – 100 000 lakosra kevesebb mint 8 haláleset – volt ez az arány Ciprusban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban, illetve Törökországban és Liechtensteinben is. Az öngyilkosság tekintetében a halálozási arány Litvániában háromszorosa (100 000 lakosra 36,1 halálozás), de Szlovéniában és Magyarországon is majdnem kétszerese (100 000 lakosra 21,7 , illetve 21,2 halálozás) volt az EU-28 átlagának.

A közlekedési balesetek miatti halálozások aránya az Egyesült Királyságban volt a legalacsonyabb

Bár a közlekedési balesetek mindennaposak, az EU-28 területén 2013-ban alacsonyabb volt a közlekedési baleset miatti halálozások aránya (standardizált halálozási arány: 100 000 lakosra 5,9 halálozás), mint az öngyilkosságoké. A közlekedési balesetek tekintetében a standard halálozási arány Romániában, Litvániában, Lengyelországban és Horvátországban volt a legmagasabb 2013-ban (100 000 lakosra legalább 10,0 halálozás), míg az Egyesült Királyságban 2,7 közlekedési baleset miatti haláleset jutott 100 000 lakosra. Az 1. táblázatban szereplő harmadik országok közül Liechtenstein viszonylag kevés közlekedési baleset miatti halálesetről számolt be (100 000 lakosra 2,3 halálozás), és ez az arányszám a többi olyan EFTA-országban sem érte el az EU-28 átlagát, amelynek adatai rendelkezésre állnak.

A standardizált halálozási arány szinte valamennyi halálok tekintetében magasabb volt a férfiak, mint a nők esetében

2013-ban az EU-28 standard halálozási arányszámai (a mellrák kivételével) valamennyi halálok tekintetében magasabbak voltak a férfiak, mint a nők esetében (lásd a 3. ábrát). A túlzott alkoholfogyasztás, a szándékos önártalom és a kábítószer-függőség tekintetében a standard halálozási arány a férfiak esetében mintegy négyszerese, a tüdőrák tekintetében pedig csaknem háromszorosa volt a nők esetében feljegyzett értéknek.

A rák miatti halálozások aránya általában magasabb volt a férfiak, mint a nők körében; mindamellett bizonyos típusú rákbetegségek túlnyomóan az egyik nemre jellemzők (ilyen a nők esetében a mellrák), illetve csak egy-egy nemre korlátozódnak (ilyen a nők esetében a méhrák, a férfiaknál pedig a prosztatarák). 2013-ban az EU-28-ban 100 000 női lakosra vetítve 33,2 nő halálát mellrák okozta. A legmagasabb arányról e tekintetben Horvátország (100 000 nőre 41,3 halálozás) és Málta (100 000 nőre 40,5 halálozás) számolt be. Ezzel szemben 2013-ban 100 000 nőre kevesebb mint 30,0 mellrák eredetű haláleset jutott Spanyolországban, Portugáliában, Észtországban, Finnországban és Svédországban, továbbá a harmadik országok közül Törökországban és Norvégiában.

A balti tagállamokban bizonyult legmagasabbnak a férfiak körében az ischaemiás szívbetegség miatti elhalálozások aránya

Az ischaemiás szívbetegségek miatti halálozási arány minden uniós tagállamban következetesen magasabb volt a férfiak körében (lásd a 4. ábrát). A férfiaknál Litvánia és Litvánia számolt be a legmagasabb standardizált halálozási arányról e betegségek tekintetében, és Észtország mellett a három balti tagállamban tapasztalták a legnagyobb eltérést is a férfiak és a nők adatai között. A férfiak és a nők körében is Franciaországban fordultak elő legkisebb arányban ischaemiás szívbetegségekkel összefüggő halálesetek.

Hasonlóképpen az öngyilkosság miatti halálozások standard aránya is következetesen magasabb volt a férfiak, mint a nők esetében (lásd az 5. ábrát). A nemek közötti eltérés Litvániában volt a legjelentősebb: itt a 100 000 lakosra vetített arány a férfiak esetében 66,3, a nők esetében pedig 11,7 volt. A férfiak és nők adatai közötti egyszerű arányszám alapján Máltán az érintett férfiak aránya (100 000 lakosra 9,7 halálozás) 24-szer magasabb volt, mint a nőké (100 000  lakosra 0,4 halálozás). A két nembeli érintettek arányának különbsége viszonylag magas volt Cipruson és Szlovákiában (a férfiaknál 8,5-ször, illetve 7,4-szer nagyobb, mint a nőknél), illetve Lengyelországban is (7,1); míg a legkiegyenlítettebb arányról Luxemburg számolt be, ahol 1,9-szer annyi férfi halálozott el öngyilkosság következtében, mint ahány nő.

Életkor szerinti elemzés

A 65 évnél fiatalabbak körében a vezető halálokok viszonylagos jelentőségüket tekintve némileg eltérőek (lásd a 2. táblázatot). Ebben a korcsoportban a rák volt a leggyakoribb halálok – 2013-ban az EU-28-ban 100 000 lakosra átlag 80,8 ezzel összefüggő halálozás jutott –, a második helyen pedig a keringési rendszer betegségei álltak. A teljes lakosságra vonatkozó adatoktól eltérően a 65 évnél fiatalabbak esetében a légzőrendszer betegségei nem szerepelnek a három leggyakoribb halandósági ok között: az e betegségekkel összefüggő standardizált halálozási arány például alacsonyabb volt, mint az öngyilkosság miatti halálesetek aránya.

2004 és 2013 között a 65 év alattiak esetében a tüdőrák kivételével a 6. ábrán bemutatott összes halálok esetében csökkent a halálozási arány az EU-28 területén. Különösen nagy visszaesés mutatkozott a közlekedési balesetek és ischaemiás szívbetegség miatti halálesetek tekintetében, ahol a halálozási arány 31,2%-kal, illetve 26,3%-kal csökkent ebben az időszakban.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A halálokokra vonatkozó statisztika a halandósági tendenciákról, így többek között a mögöttes halálokok időbeni alakulásáról nyújt tájékoztatást. A forrásokat ez a háttércikk dokumentálja részletesebben: a cikk ismerteti az adatok hatókörét, a statisztika jogalapját, az alkalmazott módszertant, valamint a kapcsolódó fogalmakat és fogalommeghatározásokat.

Az Eurostat 1994 óta gyűjti és terjeszti a halandósági adatokat. Az adatokat jelenleg a következő szempontok szerint elemzik:

Az éves adatokat abszolút értékben, nyers halálozási arányként és standardizált halálozási arányként adják meg. Minthogy a halálokok többsége esetében jelentős eltérések figyelhetők meg az életkor és a nem függvényében, a standardizált halálozási arány használata fokozza az időbeli és az országok közötti összehasonlíthatóságot, mivel ezáltal a halálozási arány a népesség korösszetételétől függetlenül mérhetővé válik.

Az Európai Bizottság 2011 áprilisában elfogadta a halálokok statisztikájáról szóló 328/2011/EU bizottsági rendeletet, amely részletesen meghatározza az uniós tagállamok által benyújtandó változókat, elemzéseket (bontásokat) és metaadatokat.

Az adatgyűjtéssel kapcsolatos országspecifikus megjegyzésekről ez a háttérdokumentum nyújt tájékoztatást.

Adatforrások

A halálokokra vonatkozó statisztika a következő két pilléren alapul: a halottvizsgálati bizonyítványon szereplő, a halál okának megállapítására használható egészségügyi adatok, valamint a halálokoknak a WHO-BNO rendszer szerinti kódolása. A népességben bekövetkező halálozások nyilvántartásának alapja a halált előidéző ok, vagyis „a halálhoz vezető kóros események folyamatát közvetlenül elindító betegség vagy sérülés, illetve a halálos sérülést okozó baleset vagy erőszakos cselekmény körülményei” (az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése által elfogadott meghatározás).

A halálokokra vonatkozó statisztika érvényességét és megbízhatóságát bizonyos mértékig a bizonyítványt kiállító orvos által szolgáltatott adatok minősége is befolyásolja. A pontatlanságnak számos oka lehet, ideértve a következőket:

  • a halottvizsgálati bizonyítvány kibocsátásakor előforduló hiba;
  • az orvosi diagnózissal kapcsolatos problémák;
  • a halál fő okának kiválasztása;
  • a halál okának kódolása.

Előfordulhat, hogy a halál oka nem egyértelmű. A halottvizsgálati bizonyítványon szereplő egészségügyi adatoknak a közvetlenül a halált okozó betegség mellett tartalmazniuk kell az elhunyt kórtörténetéhez kapcsolódó okozati láncolatot is. Olyan egyéb lényeges egészségügyi problémák is feltüntethetők, amelyek ugyan nem kapcsolódnak a közvetlenül a halált okozó betegséghez, ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolhatták a betegség lefolyását, és így hozzájárulhattak a halálozáshoz. Esetenként valóban megfogalmazódik a kritika, miszerint a várható élettartam növekedése és a megbetegedések ezzel összefüggő változásai miatt egyre valószerűtlenebb a halál okaként egyetlen betegséget feltüntetni. A 65 éves és annál idősebb elhunytak többsége esetében a számos lehetséges halálok közül egyetlen kiválasztása némileg félrevezető lehet. Emiatt egyes uniós tagállamok mérlegelni kezdték több ok kódolásának lehetőségét. Az Eurostat a halálokokra vonatkozó európai adatok minőségének javítása és összehasonlíthatóságának fokozása érdekében támogatta a tagállamokat az IRIS nevű közös automatizált kódolási rendszer kifejlesztésében.

Az európai standard népesség felülvizsgálata

Az egyes halálokok miatt bekövetkező halálesetek számát a lakosság létszámának viszonylatában is ki lehet fejezni. Erre a célra a nyers halálozási arány helyett érdemes a standardizált halálozási arányt használni, mivel az független a lakosság életkorától és nemi összetételétől: minthogy a halálokok többsége esetében jelentős eltérések figyelhetők meg az életkor és a nem függvényében, a standardizált halálozási arány használata megkönnyíti az időbeli és az országok közötti összehasonlítást.

A nyers arányszámok standardizálásához használt európai standard népesség 1976-ból származott, ezért itt volt az ideje, hogy a hetvenes évek közepe óta az Unió népességének életkori szerkezetében bekövetkezett változásoknak megfelelően kiigazítsák azt. A tagállamokkal megállapodás született a felülvizsgált európai standard népességről (ESP): az EU-27 tagállamaira és az EFTA országaira kiterjedő séma a 2010-ben, a 2011–2030 közötti időszakra készült népességi előrejelzéseken alapul, és 2013 óta van használatban.

Kontextus

A halálokokra vonatkozó statisztika az egyik legrégebb óta készülő egészségügyi statisztika, amely tájékoztatást nyújt az időbeli alakulásról, valamint a halálokok terén az uniós tagállamok között megfigyelhető különbségekről. E statisztika kulcsszerepet játszik az európai uniós polgárok egészségi állapotával kapcsolatos általános információs rendszerben, ugyanis az adatokból következtetni lehet arra, hogy mely megelőző és orvosi-gyógyászati intézkedésekkel vagy kutatási beruházásokkal növelhető a népesség várható élettartama.

Átfogó európai megbetegedési statisztikák hiányában gyakran a halálokokra vonatkozó adatokat használják az Európai Unió egészségügyi rendszereinek értékelésére, sőt azok emellett a tényalapú egészségügyi politikában is felhasználhatóak.

Az Unió átfogó megközelítést ösztönöz a súlyos és krónikus betegségek visszaszorítása érdekében. Ehhez több ágazaton átívelő, integrált fellépésre lenne szükség a kockázati tényezők tekintetében, és ezzel egyidejűleg az alábbiak révén erőfeszítéseket kellene tenni az egészségügyi rendszerek megelőzési és ellenőrzési intézkedéseinek megerősítésére:

  • fokozni kell a nemzeti statisztikák megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát, hogy azok megfelelő útmutatást nyújthassanak az eredményes szakpolitikák kidolgozásához;
  • támogatni kell azokat a figyelemfelhívó és betegségmegelőző kampányokat, amelyek kifejezetten a nagy kockázatot képviselő csoportokat és egyéneket célozzák meg;
  • az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében módszeresen integrálni kell a szakpolitikákat és a fellépéseket;
  • valamint partnerségeket kell létrehozni egyes betegségek, például a rák tekintetében.

Lásd még

Online kiadványok

Halálokok

Egészségügyi állapot – válogatott betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák

Módszertan

Az egészségügyi statisztikákról szóló általános cikkek

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

Adatbázis

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások