Európa világszintű szerepének megerősítése
a külső tevékenységek 2014–2020 közötti költségvetése az EU kötelezettségvállalásainak teljesítését és a közös értékek előmozdítását célozza
Brüsszel, 2011. december 7. – Az Európai Bizottság a mai napon elfogadta a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó külső fellépési eszközeinek költségvetéseire vonatkozó javaslatokat. A javaslatban szereplő összegek lehetővé teszik, hogy az Unió eleget tegyen a globális színtéren vállalt felelősségének a szegénység elleni küzdelem, valamint a demokrácia, a béke, a stabilitás és a jólét előmozdítása terén. Az EU számos pénzügyi eszköz révén támogatja majd a fejlődő országokat, az európai szomszédságpolitika partnerországait, valamint az EU-hoz történő csatlakozásra készülő országokat. A Bizottság arra törekszik majd, hogy ott használja fel erőforrásait, ahol azokra a legnagyobb szükség van, és ahol azok a legnagyobb hatást érhetik el. Egyúttal több rugalmasságot is biztosít majd annak érdekében, hogy gyorsan reagálhasson a váratlan eseményekre. E költségvetés azt is lehetővé teszi majd az EU számára, hogy megerősítse a globális színtéren betöltött szerepét, valamint előmozdítsa érdekeit és értékeit.
A költségvetési javaslatok alátámasztják a Bizottság „változtatási programjában” megfogalmazott azon új megközelítést, hogy az EU kevesebb ágazatra koncentrálja segélyeit, elősegítve ezáltal a demokráciát, az emberi jogokat és a jó kormányzást, valamint az inkluzív és fenntartható növekedést.
A „differenciálás” új elve szerint az EU több forrást allokál olyan helyekre, ahol nagyobb hatás érhető el: azokba a régiókba és országokba, amelyekben a legnagyobb szükség van rájuk – ideértve a törékeny helyzetű államokat is. Azok az országok, amelyek képesek elegendő erőforrást előteremteni saját fejlődésük biztosításához, a jövőben nem kapnak bilaterális vissza nem fizetendő támogatást, ehelyett a partnerség új formáinak előnyeiből részesülhetnek; a tematikus és regionális programokból továbbra is forrásokhoz jutnak. Mindezt különböző olyan innovatív együttműködési módozatok egészítik majd ki, mint a támogatások és kölcsönök ötvözése.
Az egyik legnagyobb újítást és egyben az egyik alapvető külpolitikai eszközt az új Partnerségi Eszköz jelenti. Ennek célja az EU érdekeinek érvényesítése és előmozdítása, valamint a jelentős globális kihívások kezelése. Az eszközzel az is lehetővé válik az EU számára, hogy a fejlesztési együttműködésen túlmutató kérdéseket is napirendre tűzhessen azokkal az iparosodott országokkal, feltörekvő gazdaságokkal és országokkal, amelyekben jelentős érdekeltségei vannak.
Előzmények
A ma elfogadott szövegek a Bizottság által 2011. június 29-én előterjesztett többéves pénzügyi keret külső tevékenységek terén történő végrehajtására irányuló jogalkotási javaslatok. A csomag felöleli az EU költségvetéséből nyújtott külső támogatások teljes spektrumát, és a következőket tartalmazza: az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló, „Globális Európa” című közös közlemény, valamint kilenc földrajzi és tematikus eszközre vonatkozó jogalkotási javaslat, melyeket egy közös végrehajtási rendelet kísér.
A kilenc eszközre a 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában javasolt teljes költségvetés összege 96 249,4 millió EUR (folyó árakon).
| Előcsatlakozási Eszköz (IPA): | 14 110 millió EUR |
| Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI): | 18 182 millió EUR |
| Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI): | 23 295 millió EUR |
| Partnerségi Eszköz (PI): | 1 131 millió EUR |
| Stabilitási Eszköz (IfS): | 2 829 millió EUR |
| A Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze (EIDHR): | 1578 millió EUR |
| A Nukleáris Biztonság Célját Szolgáló Együttműködési Eszköz (INSC): | 631 millió EUR |
| Grönland Eszköz: | 219 millió EUR |
| Európai Fejlesztési Alap (EFA, nem része az EU költségvetésének): | 34 276 millió EUR |
A csomagot az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak nyújtják be, elfogadása 2012-ben várható.
A differenciálás
A differenciálást először a DCI és az ENI hatálya alá tartozó országokban fogják alkalmazni. A javaslat szerint a DCI keretében 17, a közepes jövedelmű országok felső sávjába (Argentína, Brazília, Chile, Costa Rica, Ecuador, Irán, Kazahsztán, Kína, Kolumbia, Malajzia, a Maldív-szigetek, Mexikó, Panama, Peru, Thaiföld, Uruguay és Venezuela), illetve 2 nagy, a közepes jövedelmű országok alsó sávjába tartozó olyan ország esetében, melyek GDP-je meghaladja a globális GDP 1%-át (India és Indonézia), új partnerséget vezetnek be, amely nem bilaterális segélyeken alapul. Az olyan feltörekvő gazdaságokat, mint Kína, Brazília és India, az EU inkább partnereknek tekinti a globális kihívások megválaszolásában.
A szomszédsági és előcsatlakozási eszközök
Az európai szomszédságpolitika új megközelítésének fényében az új ENI-eszköz ugyanannak a 16 partnerországnak1 nyújt racionalizáltabb támogatást, mint elődje, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI). A differenciálás és a „többért többet” elveivel összhangban az ENI a partnerországokhoz fűződő kapcsolatok megerősítését támogatja, és kézzelfogható előnyökkel jár az EU és a partnerek számára egyaránt az olyan területeken, mint a demokrácia és az emberi jogok, a jogállamiság, a jó kormányzás, a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint az EU egységes piacába történő fokozatos gazdasági integráció.
A bővítési országokat2 az EU a megújított Előcsatlakozási Eszközön (IPA) keresztül támogatja tovább, a jelenlegi eszköz pozitív tapasztalataira építve. Az IPA ezeket az országokat a jövőbeni tagságra való felkészüléshez szükséges átfogó reformstratégiák végrehajtásában segíti, külön hangsúlyt helyezve a regionális együttműködésre, az uniós jogszabályok és normák végrehajtására, az Unió belső politikáinak igazgatásához a csatlakozás pillanatától kezdve szükséges kapacitásokra, valamint kézzelfogható társadalmi-gazdasági eredmények elérésére a kedvezményezett országokban. Nagyobb mértékben alkalmazzák majd a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel együtt létrehozott innovatív finanszírozási lehetőségeket, melyekben az uniós alapok katalizátorként szolgálnak az infrastrukturális beruházásokhoz szükséges további források előteremtéséhez.