AA+A++Nyomtatható változatHonlaptérképRSSRSS

Gazdasági kormányzás

Dominók eldőlését megakadályozó kéz © iStockphoto

A válság számos európai országban alapvető problémákra és fenntarthatatlan tendenciákra világított rá. Egyértelművé tette azt is, hogy az egyes uniós gazdaságok mennyire egymásra vannak utalva. A problémák megoldása, valamint a növekedés és a foglalkoztatás fellendítése érdekében fokozni kell az uniós gazdaságpolitikai koordinációt.

Az EU jövőképe: megerősödve kijutni a válságból

Az EU összetartóbb, mint valaha: hathatósan kezeli a pénzügyi válságot, megerősíti a gazdasági és monetáris uniót, és megteremti ezáltal a szilárd politikai unió alapjait.

Az új uniós gazdasági kormányzás alapját az alábbi három intézkedés képezi:

  • A gazdasági menetrend megerősítése szorosabb uniós felügyelet mellett. Ide tartoznak többek között: az Európa 2020 stratégiában meghatározott szakpolitikai prioritások és célok, az Euró Plusz Paktumban történő részvételre irányuló további tagállami kötelezettségvállalások, a gazdasági és költségvetési szakpolitikák szigorúbb uniós felügyelete a Stabilitási és Növekedési Paktum révén, illetve a makrogazdasági egyensúlyzavarok orvoslására irányuló új eszközökön keresztül, valamint egy új munkamódszer, az európai szemeszter, amely a gazdasági és költségvetési prioritások rendszeres éves megvitatását jelenti.
  • Az euróövezet stabilitásának megőrzésére irányuló intézkedések.Az államadóssággal kapcsolatos válságra az EU 2010-ben a tagállamoknak támogatást nyújtó ideiglenes mechanizmus felállításával reagált, amelyet 2013-ban az állandó európai stabilitási mechanizmus vált fel. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) szoros együttműködésben kidolgozott támogatási intézkedések feltétele a szigorú költségvetési konszolidáció és reformprogramok megvalósítása.
  • A pénzügyi ágazat helyreállítására irányuló intézkedések (lásd alább).

Az alábbiakban bemutatjuk az új uniós gazdasági kormányzás néhány alapvető jellemzőjét.


 

Az európai szemeszter

Az évente ismétlődő európai szemeszter hat hónapja során a tagállamok összhangba hozzák költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikáikat, hogy az uniós megfontolásokat a nemzeti költségvetésük kidolgozásának korai szakaszában, illetve a gazdaságpolitikai döntéshozatal egyéb szempontjainak kialakítása során figyelembe tudják venni.

Az európai szemeszter legfőbb állomásai:

A Bizottság januárban kibocsátja éves növekedési jelentését, amely tartalmazza az adott évre a növekedést és a munkahelyteremtést megcélzó uniós prioritásokat.

Az EU kormány-, illetve államfői márciusban az éves növekedési jelentés alapján uniós iránymutatást bocsátanak ki, amelyben meghatározzák a tagállami politikaalkotás irányát.

A tagállamok áprilisban benyújtják a rendezett államháztartásra (stabilitási vagy konvergenciaprogramok), valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést megcélzó reformokra és intézkedésekre (nemzeti reformprogramok) irányuló terveiket.

A Bizottság júniusban értékeli ezeket a programokat és adott esetben országspecifikus ajánlásokat készít. Az ajánlások megvitatása a Tanácsban történik, jóváhagyásukra az Európai Tanácsban kerül sor.

Végezetül a Tanács június végén vagy július elején hivatalosan is elfogadja az országspecifikus ajánlásokat.



 

A stabilitási és növekedési paktum

A stabilitási és növekedési paktum egy sor olyan szabályból áll, amely a rendezett államháztartás fenntartására ösztönzi a tagállamokat.

A paktumnak két ága van:

  • A prevenciós ág keretében a nemzeti reformprogrammal együtt az euróövezet országainak minden évben stabilitási, a többi országnak pedig minden évben konvergenciaprogramot kell készíteniük. A programok azt hivatottak bemutatni, hogyan kívánja az adott tagállam középtávon elérni és fenntartani a rendezett államháztartást. A Bizottság ezután vagy szakpolitikai ajánlásokat tesz (az európai szemeszter részeként júniusban) vagy túlzott hiány esetén korai figyelmeztetés kibocsátását javasolja a Tanácsnak.
  • A korrekciós ág a túlzott hiány esetén követendő eljárásra vonatkozik. Az eljárás alapján ha egy adott tagállam túllépi a Szerződésben rögzített 3%-os költségvetési hiányt, a Tanács ajánlásokat ad ki a probléma orvoslásáról. Ha egy euróövezetbeli tagállam nem fogadja meg az ajánlásokat, ellene szankciók is életbe léptethetők.

A stabilitási és növekedési paktum átalakításon ment keresztül. A javasolt módosítások a következők:

  • Lehetővé kell tenni, hogy a paktum korrekciós ága jobban figyelembe vegye az adósság és a hiány közötti kölcsönhatást, különösen a magas (a GDP 60%-át meghaladó) adóssággal rendelkező országok esetében.
  • A túlzott hiány esetén követendő eljárást fel kell gyorsítani és a tagállami szankciók kivetését félig automatikussá kell tenni, azaz ahelyett, hogy a Tanácsban a szankciók elfogadását szavaznák meg, a jövőben a szankciók elutasításáról kell majd (minősített többséggel) dönteni.
  • Javítani kell a tagállami költségvetési kereteket (azaz a számvitelt és a statisztikát, valamint az előrejelzési gyakorlatokat).

 

A makrogazdasági egyensúlytalanságok korrigálása

Az elmúlt évtizedben a tagállamok eltérő gazdasági tendenciákat tapasztaltak, ami az EU-n belül versenyképességi különbségekhez és jelentős makrogazdasági egyensúlytalanságokhoz vezetett. Ennek elkerülése érdekében a Bizottság új felügyeleti mechanizmust hozott létre, amellyel az ilyen eseteket sokkal korábban fel lehet térképezni és lehet korrigálni. A mechanizmus keretében a Bizottság nyomon fogja követni azokat a makrogazdasági egyensúlyzavarokat (pl. ingatlanbuborékokat, a folyó fizetési mérleg növekvő hiányát, illetve a versenyképességi kapacitás csökkenését vagy növekedését), amelyek esetleg veszélyeztetik a tagállami gazdaságokat. Ha egy tagállam eléri a „riasztási küszöbértéket”, a Bizottság beható tanulmányokat fog végezni, hogy megállapítsa, veszélyesek-e az egyensúlytalanságok. Az intézmény adott esetben ajánlásokat bocsát ki.


 

Euró Plusz Paktum

Az euróövezeti tagállamok egymás között – nagyobb egymásra utaltságukra tekintettel – megállapodtak egy további reformokat tartalmazó kiegészítő menetrendről, az Euró Plusz Paktumról, amelyhez az alábbi hat nem euróövezeti ország is csatlakozott: Bulgária, Dánia, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Románia. A paktum négy területre összpontosít: versenyképesség, foglalkoztatás, az államháztartások fenntarthatósága és a pénzügyi stabilitás megerősítése.

Az EU vezetői 2011 márciusában hagyták jóvá a paktumot. Mind a 23 aláíró ország vállalta a reformok részletes végrehajtását. A fennmaradó négy tagállam szabadon csatlakozhat a paktumhoz, ha úgy kívánja. A Paktum teljes mértékben részét képezi az új gazdasági kormányzás keretének, és a benne foglalt kötelezettségvállalások szerepelnek az érintett tagállamok nemzeti reformprogramjában.


 

A pénzügyi ágazat helyreállítása

Az EU új szabályokat és ügynökségeket hozott létre, hogy megelőzzön bármilyen felmerülő problémát, és hogy minden pénzügyi szereplő vonatkozásában biztosítsa a megfelelő szabályozást és felügyeletet. További intézkedések kidolgozása is folyamatban van: az EU mindenekelőtt biztosítani szeretné, hogy bankjai elégséges tőketartalékkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy ellen tudjanak állni a pénzügyi rendszer bármely jövőbeli válságának, és tovább tudják nyújtani a hiteleket a vállalkozásoknak és a háztartásoknak.

Az oldal tetejére