Navigációs útvonal

További eszközök

  • Nyomtatható változat
  • Szövegméret csökkentése
  • Szövegméret növelése

Kövessen minket

Facebook

Tengereink megmentése

A túlhalászás következtében napjainkban az európai halállományok közel felének egyedszámaalatta marad a biztonságos értéknek. Ha halászati tevékenységünket a jelenlegi ütemben folytatjuk, 2050-re kimerülnek a világ halállományai.

A halászat során nem csak a kifogni kívánt, ún. célfajok kerülnek a halászhálóba, hanem más tengeri élőlények is. Ezeket nevezzük egy szóval mellékfogásnak. Egyes halászati módszerek veszélyt jelentenek más élőlényekre is, így például a delfinekre, a teknősökre és a madarakra, amelyek beakadnak a halászhálóba, illetve amelyekre rátekeredik a horgászzsinór.
A tengerfenéken vonóhálóval végzett halászat súlyosan károsíthatja a tengerfeneket, s ezáltal alapjaiban megváltoztathatja az ott élő állatközösségek szerkezetét.

Ha azt akarjuk, hogy az uniós halászati ágazat fenntarthatóvá váljon, alaposan fel kell mérnünk a halállományok állapotát, és hatékonyabb halgazdálkodásra kell áttérnünk.
Az emberi tevékenységek nyomán rendkívül sokféle szennyező anyag és tápanyag kerül a környezetbe.

A higany és más szennyező anyagok bejuthatnak a táplálékláncba, és megjelenhetnek a halak és az emberi táplálékul szolgáló egyéb tengeri élőlények szervezetében, ami nyilvánvaló veszélyt jelent az emberi egészségre. A tápanyagok közé tartozó nitrátok algaburjánzást idéznek elő. Amikor az algák lebomlanak, oxigént vonnak el a vízből, ez pedig több más faj pusztulását okozza.

A tengerekbe kerülő műanyaghulladék veszélyt jelent a tengeri madarakra, melyek tápláléknak nézhetik a szemetet. A halász- és horgászfelszerelések egyes darabjai a tengerekbe kerülve foglyul ejthetik az ott élő állatokat, például a teknősöket.

A nem őshonos fajok olyan fajok gyűjtőneve, amelyek akkor jelennek meg természetes előfordulási területükön kívül, ha vagy szándékosan betelepítik, vagy véletlenül behurcolják őket (pl. a hajók ballasztvizében). Közülük egyesek elszaporodnak, és ún. özönfajjá válnak, kiszorítva az őshonos fajokat.

Példaként említhető a fésűs medúza (Mnemiopsis leidyi). Ez a húsevő faj 1982-ben jutott be a Fekete-tengerbe, és azóta rendkívüli mértékben elszaporodott. Csúcsragadozó, mely zooplanktonnal és hallárvával táplálkozik.

A globális felmelegedés miatt a trópusi fajok számára egyre könnyebbé válik a túlélés Európa tengereiben, ami új veszélyeket hoz magával.