• Európai Bizottság
• Bővítés
• A szakpolitika
• A bővítés feltételei

A bővítés feltételei

Bármely olyan európai ország kérheti felvételét az Európai Unióba, amely tiszteletben tartja a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság elvét, valamint az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat. A csatlakozás feltételeit az Európai Unióról szóló szerződés rögzíti (6. cikk  , 49. cikk  ).

Az EU-tagság kérelmezése csupán az első lépést jelenti a szigorú szabályok közt lefolytatott, hosszadalmas eljárás során. A folyamat hivatalosan azzal indul, hogy a csatlakozni kívánó ország tagság iránti kérelmet nyújt be az Európai Unióhoz. A gyakorlatban a kérelem benyújtását minden esetben az EU-val kialakított szilárd bilaterális kapcsolat előzi meg. Amennyiben a jelentkezés érvényesnek bizonyul, egy sor uniós értékelési eljárás veszi kezdetét, mely végül eredményezheti a kérelmező ország meghívását a tagok közé. Az egyes országok esetében a folyamat üteme attól függ, hogy az adott ország milyen gyorsan tudja megközelíteni a közösségi célokat.

A csatlakozni kívánó ország a Tanácsnak juttatja el tagsági kérelmét. Az Európai Bizottság hivatalos véleményt fogalmaz meg a kérelmező országról, melynek alapján a Tanács eldönti, elfogadja-e a kérelmet. A kérelem elfogadása után a Tanács egyhangú határozat révén tárgyalásra való felhatalmazást bocsát ki, és ezzel megkezdődhetnek a hivatalos tárgyalások a tagságot kérelmező ország és a tagállamok között. Ez a folyamat azonban nem minden esetben zajlik automatikusan: a tárgyalások csak abban az esetben indulhatnak meg, ha a kérelmező ország megfelel bizonyos kiemelt kritériumoknak.

Ezek az alapvető követelmények „ koppenhágai kritériumok ” néven is ismertek, mivel 1993 decemberében a koppenhágai Európai Tanács dolgozta ki őket. Ezek értelmében a tagjelölt státusz feltétele, hogy az ország:

• stabil intézményrendszerrel rendelkezzen, amely biztosítja a demokráciát és a jogállamiságot, illetve az emberi jogok, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét;
• életképes piacgazdaságot működtessen, és képes legyen megbirkózni az EU-ban működő piaci erőkkel és a versennyel;
• tudja vállalni a tagsággal járó kötelezettségeket, különösen a politikai és gazdasági célokat, valamint a monetáris unió célkitűzéseit.

1995-ben a madridi Európai Tanács tovább pontosította  a feltételeket, amikor kikötötte, hogy a csatlakozni kívánó országnak képesnek kell lennie az EU szabályainak és eljárásainak végrehajtására. A csatlakozás feltételei között szerepel továbbá az is, hogy a csatlakozni kívánó országban adottak legyenek az ország integrációját biztosító, megfelelően kialakított irányítási struktúrák. A csatlakozni kívánó országok egyik legfontosabb feladata, hogy az uniós jogot átültessék saját nemzeti jogukba, ám ugyanilyen jelentősséggel bír, hogy a közösségi jogszabályokat hatékonyan, megfelelő adminisztratív és igazságszolgáltatási struktúrákon keresztül hajtsák végre. Ez az előfeltétele az uniós tagság elnyeréséhez szükséges kölcsönös bizalomnak.

A jelentkező országok felvételét az is befolyásolja, hogy az EU képes-e új tagok befogadására, azaz tudja-e biztosítani, hogy intézményeit a bővítést követően is hatékonyan működteti, és a közösségi döntéshozatali folyamatokat felelősségteljesen hajtja végre. Az Uniónak továbbá meg kell őriznie képességét arra, hogy az új tagállamok felvétele után is minden területre vonatkozóan tudjon közös szakpolitikai intézkedéseket kidolgozni és foganatosítani, valamint hogy politikáit fenntartható módon finanszírozza.