Minden, amit a pénzről tudni kell

A pénz nem mindig a bankokban elhelyezett pénzautomatákból jött. Hosszú múltra tekint vissza, több ezer év alatt nyerte el mai formáját. Társadalmunk fejlődésével párhuzamosan nőtt a kifinomultabb típusú pénzek iránti igényünk is. Erről olvashatsz ebben a részben.

Mi a pénz?

A pénz történetéből megtudjuk, hogy a pénz nem más, mint a kereskedés során használt csereeszköz. Azért tudjuk csereeszközként használni, mert világos, mindenki számára megbízható értékkel rendelkezik.

Emellett a pénz arra is szolgál, hogy értéket őrizzünk meg vele későbbi felhasználásra. Így például félretehetünk pénzt, hogy később valami drágát vásároljunk rajta.

Végül a pénz elszámolási egységként is szolgál. Könnyen lehet vele számolni, így lehetővé teszi, hogy segítségével világosan megadjuk a különböző áruk értékét.

És mi a helyzet a bankjegyekkel?

A pénz egészen a közelmúltig kizárólag érmék formájában létezett. Ennek oka az volt, hogy az érmék pontosan meghatározott mennyiséget tartalmaztak egy adott, ismert értékű fémből, például aranyból vagy ezüstből. Ezt a típusú pénzt fémpénznek hívjuk, értékét az a nemesfém garantálja, amelyet tartalmaz.

Ahogy egyre kiterjedtebbé vált a kereskedelem, csereeszközként egyre több pénzre volt szükség. Ezért a bankok és a kormányzatok bankjegyeket kezdtek kibocsátani.
A bankjegyek nem tartalmazzák azt az értéket, amelyet képviselnek.
Ehelyett a bankjegy kibocsátója garantálja az értékét. Ezt fedezet nélküli papírpénznek hívjuk.

A pénz története

Cserekereskedelem



IDŐUTAZÁS
Valahogy a kőkorszakban kötöttél ki! Kelj át több veszélyes korszakon, és gyűjtsd össze a megfelelő fizetőeszközöket, hogy vissza tudj ugrani a jelenbe!

Sok ezer évvel ezelőtt európai őseink vadászként és földművesként éltek.


Kőbalta
a kőkorszakból
A fémeket még nem fedezték fel, ezért kőeszközökkel vadásztak és munkálták meg a földet. Ezt az időszakot kőkorszaknak hívjuk. A kőkorszaki férfiaknak és nőknek még nem voltak olyan bankjegyeik és érméik, mint amilyeneket ma használunk. Ehelyett árukat cseréltek egymással: a vadász például állatbőröket cserélt a földművessel gabonára, vagy a halász szép kagylóhéjakat cserélhetett a vadásszal egy csiszolt kőbaltára. Ezt a fajta cserét cserekereskedelemnek nevezzük. A cserekereskedelem fontos jellemzője, hogy a cserélt tárgyaknak van értéke.


Csereeszköz

Amikor őseink megtanulták, hogy hogyan lehet fémeket előállítani, a csere könnyebbé vált.


Ezüströg

A fémek, mint pl. az arany, az ezüst, az ón és a vas ugyanis mindenki számára értékesek voltak. Így a földműves el tudta cserélni a tehenét egy bizonyos súlyú ezüstért, majd később ennek az ezüstnek egy részét fel tudta használni az adói kifizetésére. Így az értékes fémek és más tárgyak "értékmérővé", "csereeszközzé" váltak, valamint olyan eszközzé, amelynek segítségével megőrizhető az érték, amíg szükség nem lesz rá.


Az első pénzérmék

Az első pénzérméket mintegy 2600 évvel ezelőtt készítették Kis-Ázsiában.

Ókori görög pénzérme

Az ókori görögök gyorsan átvették ezt az új gondolatot, és ezüst-, valamint bronzérméket kezdtek készíteni, például az ezüstből készült drachmát. Ezek a korai érmék meghatározott súlyú, egy bizonyos értékkel rendelkező fémet tartalmaztak. Ezt a súlyt pedig úgy garantálták, hogy az érmékre rányomták a kibocsátó király, város vagy ország pecsétjét.

Az érmék praktikusak voltak, mert már nem kellett a súlyukat mérni, hiszen meg lehetett számolni őket. Mivel ezekben az új pénzérmékben megbíztak, és hatékony "csereeszköznek" bizonyultak, jelentősen hozzájárultak a kereskedelem hatékonyabbá tételéhez az ókorban.

Az első európai pénznemek

Annak érdekében, hogy garantálják az érmék értékét, a királyok és a kormányzatok szigorú ellenőrzés alatt tartották előállításukat.


Denarius, rajta
Juno Moneta képével

Az ókori Rómában az érmék előállítása Juno Moneta templomában zajlott, innen ered a "monetáris" szó.

Később, ahogy a Római Birodalom terjeszkedett, további pénzverdéket is nyitottak, és a római érméket a brit szigetektől egészen Törökországig, vagyis egész Európában elfogadták csereeszközként. Megszületett az első páneurópai pénznem.



Később, amikor a római birodalom széthullását követően kezdtek megjelenni az európai nemzetek, minden ország a saját ellenőrzése alatt tartotta a pénzverését.



Római templom
Ezektől az európai nemzetektől örököltük azt a sokféle érmét és pénznemet, amelyek az euró előtt léteztek. Gyakran mértékegységek alapján nevezték el ezeket, mint például az olasz lírát vagy a finn márkát, mivel az érmék eredetileg rögzített mennyiségű aranyat és ezüstöt tartalmaztak.

A sok pénznem egyik problémája az, hogy az egyes gazdaságok sikerességétől függően a pénznemek közötti átváltási árfolyam erőteljesen változhat. Ez kockázatossá teszi az országok közötti kereskedést, és így ellene hat.

Közös valuták a történelemben

Az euró előtt már máskor is kísérleteztek közös valuta bevezetésével járó monetáris uniókkal.

A latin monetáris unióban, amely 1867-ben közös arany- és ezüstérméket vezetett be, Franciaország, Belgium, Svájc, Görögország és Bulgária vett részt, a skandináv monetáris unió pedig 1875-ben jött létre. Ezek az uniók többek között azért vallottak kudarcot, mert az arany ára változott az ezüstéhez képest, és ez destabilizálta ezeket a fizetőeszközöket.


Régi német birodalmi százmárkás
bankjegy
A Német Szövetség monetáris uniója viszont sikeresnek bizonyult. 1834-ben létrehoztak egy vámuniót, és rögzítették a valutaátváltási árfolyamokat.

Ezt követte aztán egy közös valuta, a birodalmi márka (Reichsmark), a német márka elődje. A német monetáris unió részben azért volt sikeres, mert világos szabályok határozták meg, hogy hogyan kell készíteni az érméket.


20. századi pénznemek Európában

Az euró bevezetése előtt a legtöbb európai ország saját érmékkel és bankjegyekkel, azaz saját pénznemmel rendelkezett.


Ha valaki utazni vagy kereskedni akart, a határokon való átlépéskor át kellett váltania a pénzét. Németországban német márkával fizettek, viszont ha valaki átutazott Németországból Franciaországba, át kellett váltania a német márkát francia frankra, és így tovább.

Európa régi pénznemeinek a neve gyakran elárul valamit azok eredetéről: