Navigációs útvonal

Globalizáció

A technológiai fejlődés, a csökkenő szállítási költségek és a szakpolitikai liberalizáció az Európai Unióban és a világon mindenhol az országok közötti kereskedelmi forgalom növekedését és a külföldi befektetések szaporodását idézi elő. Ez jelentős következményekkel jár az EU gazdaságának működésére nézve. Miközben a globalizáció hatalmas előnyöket és lehetőségeket hordoz magában, egyben azt is jelenti, hogy Európának fel kell vennie a versenyt mind az alacsony költségű gazdaságokkal – például Kínával és Indiával –, mind az innováció által vezérelt gazdaságokkal, köztük az USA-val.

A növekvő nemzetközi gazdasági integráció – más néven a globalizáció – számos lehetőséget biztosít: az uniós vállalatok számára lehetővé teszi, hogy könnyebben hozzáférhessenek új és bővülő piacokhoz, finanszírozási forrásokhoz és technológiákhoz; az európai fogyasztók szélesebb árukínálatból választhatnak, és alacsonyabb áron vásárolhatnak. Mindez az Unió számára a termelékenység és a reálbérek jelentős emelkedését vetíti elő. Az Európai Bizottság becslései szerint az EU-15 országokban az elmúlt 50 év során bekövetkezett életszínvonal-emelkedés nagyjából 20%-ban a globalizációnak volt köszönhető. Az Unió ezért támogatja a gazdasági nyitottságot. Kereskedelempolitikája fontos szerepet játszik a világkereskedelem liberalizációja terén.

A közvélemény azonban a globalizációt gyakran összekapcsolja olyan jelenségekkel, mint a munkahelyek megszűnése, a bérek csökkenése és a munkakörülmények romlása. Ezen aggodalmak alapja, hogy az alacsony munkabérű országok által támasztott verseny túl nagy nyomást gyakorol a helyi termelőkre és dolgozókra, és hozzájárulhat a hazai gyárak részleges vagy teljes bezárásához, illetve külföldre telepítéséhez. Ezek az aggodalmak ugyan nem új keletűek, de sokkal fokozottabban jelentkeznek, mióta Kína és India megjelent a világkereskedelem színterén. Főként az információtechnológia széleskörű elterjedése következtében mosódtak el a határok a között, hogy mely termékek kerülhetnek kereskedelmi forgalomba és melyek nem.

A globalizációra adandó válasz kidolgozása tekinthető egy átfogóbb szakpolitikai feladat – a strukturális gazdasági változásokhoz való dinamikus alkalmazkodás – részeként. Annak érdekében, hogy a globalizációban rejlő előnyöket ki lehessen aknázni, olyan kiigazítási folyamatra van szükség, mely a termelési tényezőket – például a befektetési tőkét – megvonja a nem versenyképes vállalatoktól és tevékenységektől, és átirányítja azokat a fejlődő területekre. Noha bizonyított, hogy a globalizációnak összességében nincs negatív nettó foglalkoztatási hatása, a gazdasági struktúrák átalakítása valóban jár olyan költségekkel, melyek az erőforrásoknak a vállalatok és tevékenységek közötti mozgatásából erednek. Minél merevebbek a munkaerő-, a tőke- és a termékpiacok, annál költségesebb a szerkezeti kiigazítás, amely – legalábbis rövid távon – erősen érzékelhető lehet, különösen egyes ágazatokban és azokban a régiókban, ahol ezek az ágazatok összpontosulnak.

A szakpolitikai kihívás az, hogy a globalizációban rejlő előnyöket minimális társadalmi költségek mellett lehessen kiaknázni. Az uniós piacok működésének javítására és az innováció felfutására irányuló intézkedések hozzájárulnak a kiigazítási folyamat lerövidítéséhez, a célzott szakpolitikai lépések – például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozása – pedig a globalizáció által hátrányosan érintett dolgozók megsegítését szolgálják. A belső problémákon kívül léteznek olyan kívülről érkező kihívások is, amelyekre az Uniónak szakpolitikai intézkedésekkel kell válaszolnia. Ilyen feladat például, hogy:

  • az Uniónak ösztönöznie kell a globális kereskedelmet, és fenn kell tartania vezető világkereskedelmi pozícióját;
  • a migrációt munkaerő-forrásként kell kezelnie, segítségével ellensúlyoznia kell a társadalom elöregedését, és elő kell segítenie a gazdasági fejlődést;
  • arra kell törekednie, hogy továbbra is a közvetlen külföldi befektetések (FDI) forrása és célterülete maradjon;
  • más szereplőkkel együttműködésben helyre kell állítania a világgazdaságon belül jelentkező egyensúlyhiányokat.

A Bizottság fontos szerepet játszik egy olyan következetes szakpolitikai stratégia kialakításában, amely választ ad a globalizáció jelentette kihívásokra. Alaposan elemzi a világkereskedelem és az FDI-áramlások fő tendenciáinak alakulását, valamint az EU e téren nyújtott teljesítményét. Rendszeresen vizsgálja továbbá a globalizációnak az EU gazdasági teljesítményére gyakorolt hatását, és az elemzések alapján szakpolitikai tanácsadást nyújt.