Navigációs útvonal

Miért robbant ki a válság?

Miért robbant ki a válság?

Az európai adósságválság kiváltó oka az amerikai bankszektorban végbement eseményekben keresendő.

Az Amerikai Egyesült Államok gazdasági fejlődésének lelassulása miatt azok az amerikai lakástulajdonosok, akiknek jövedelme már nem fedezte az általuk kiváltott magas jelzáloghitelek törlesztőrészleteit, nem tudtak fizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Ennek következtében az amerikai jelzáloghitel-piacba pénzt befektető bankok világszerte veszteségeket kezdtek felhalmozni.

Amerika negyedik legnagyobb befektetési bankja, a Lehman Brothers összeomlott a rossz befektetések súlya alatt, komoly riadalmat okozva a vele üzleti kapcsolatban álló bankok és befektetők körében.

Attól való félelmükben, hogy további bankok eshetnek áldozatul a válságnak, a befektetők és a pénzintézetek rendkívüli óvatosságot kezdtek tanúsítani: a bankok nem voltak hajlandók többé hitelezni egymásnak, miáltal azok a pénzintézetek, melyek léte a hitelektől függött, a tönk szélére sodródtak.

A hitelválság súlyos csapást mért azokra az európai bankokra, amelyek korábban komoly pénzeket fektettek be az amerikai jelzáloghitel-piacba. A nemzeti kormányok az Európai Unió számos tagállamában – így pl. Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Dániában, Hollandiában és Belgiumban is – kísérletet tettek arra, hogy megmentsenek egyes bankokat a csődtől. A bankmentő akciók azonban nagyon sokba kerültek. Írországban például, ahol a kormány mentőövet dobott a bankoknak, csak azért nem ment csődbe az államháztartás, mert az uniós tagállamok pénzügyi segítséget nyújtottak az országnak.

2009 folyamán Európa recesszióba süllyedt, azok a problémák pedig, amelyek kezdetben a bankszektorban ütötték fel a fejüket, egyre súlyosabb gondot kezdtek jelenteni az egyes államháztartások számára, mivel a piacok nem bíztak többé abban, hogy mindegyik ország képes lesz előteremteni a bankmentéshez szükséges forrásokat.

A befektetők óvatosabbá váltak, és döntéseiket megelőzően behatóan tanulmányozták az egyes országok pénzügyi helyzetét. A legnagyobb figyelem Görögországra irányult, ahol a súlyos gazdasági helyzetet tetézte, hogy az egymást követő kormányok a teljes gazdasági volumen kétszeresének megfelelő adósságállományt halmoztak fel.

A bankcsődök veszélye miatt létfontosságúvá vált, hogy az országok rendezett államháztartással rendelkezzenek.

Azoknak az országoknak, amelyek korábban megszokták, hogy költségvetésüket minden évben nagy összegű hitelek felvételével finanszírozzák, és ennek következtében adóssághegyeket görgettek maguk előtt, egyik napról a másikra azzal kellett szembesülniük, hogy már nem tudnak könnyűszerrel hitelhez jutni a piacokról.

A bankszektorból kiindult válság államadósság-válsággá nőtte ki magát.

A válság az EU gazdaságirányítási rendszerének számos hiányosságára rámutatott

  • Túlzott hangsúly a hiánymutatókon: az államháztartási monitoring az éves hiányra koncentrált, és nem fordított kellő figyelmet az államadósság szintjére. Néhány, az uniós szabályokat betartva alacsony éves hiányt vagy éppen többletet produkáló ország ezzel együtt pénzügyi nehézségekkel szembesült a globális pénzügyi válság idején az államadósság magas szintje miatt. Szükség volt tehát e mutató nyomon követésének szigorítására.
  • A versenyképességi és makrogazdasági egyensúlytalanságok felügyeletének hiánya: az uniós gazdaságok felügyelete nem fordított kellő figyelmet a versenyképesség és a hitelállomány-bővülés nem fenntartható folyamataira, amelyek a háztartások eladósodásához, a pénzügyi intézmények meggyengüléséhez és ingatlanpiaci buborékok kialakulásához vezettek.
  • A számonkérés hiányosságai: a szabályokat megsértő euróövezeti tagállamokkal szemben nem léptek fel a szükséges mértékben; szigorúbb, hitelesebb szankcionálási mechanizmusra lett volna szükség.
  • Lassú döntéshozatal: az intézményi gyengeségek túl gyakran vezettek az aggasztó makrogazdasági folyamatokkal kapcsolatos kemény döntések halogatásához. Problémát okozott továbbá az is, hogy a gazdasági helyzetet az euróövezet egésze szempontjából nem vizsgálták kellőképpen.

Mentőcsomagok: a válság bekövetkeztekor nem állt rendelkezésre olyan mechanizmus, amely pénzügyi támogatást tudott volna nyújtani azon euróövezeti országok részére, amelyek hirtelen pénzügyi nehézségekkel voltak kénytelenek szembenézni. A pénzügyi támogatásra nemcsak egy-egy ország problémáinak kezeléséhez volt szükség, hanem „tűzfalat” is kellett képezni annak érdekében, hogy a problémák ne terjedjenek át a kockázatoknak kitett többi országra.

További eszközök

  • Nyomtatható változat 
  • Szövegméret csökkentése 
  • Szövegméret növelése