Navigációs útvonal

A GMU alapjául szolgáló szabályok

The rules of EMU

Európa gazdasági és monetáris uniója egy sor szabályon alapul. A legtöbb szabály valamennyi uniós országra vonatkozik, azonban vannak olyan különös szabályok, amelyek csak azokra az országokra vonatkoznak, amelyek pénzneme az euró.

Az először 1992-ben jóváhagyott alapszabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződésben – az ún. Lisszaboni Szerződésben – határozták meg.

119-3. cikk: A tagállamok és az Unió ezen tevékenységei feltételezik a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.

121-1. cikk: A tagállamok közös érdekű ügynek tekintik és összehangolják gazdaságpolitikájukat.

Az országok megalapozott államháztartásának biztosítása érdekében a szabályok azt is kimondják, hogy az államadósság egyik országban sem haladhatja meg a GDP 60%-át, továbbá hogy az állami költségvetési hiány (a kormány által, a bevételeit meghaladó kiadásai kompenzálására felvett hitel összege) egyik évben sem haladhatja meg a GDP 3%-át.

Ezeket a szabályokat évek során dolgozták ki, és a Stabilitási és Növekedési Paktum elnevezésű megállapodásban rögzítették.

Stabilitasi es Novekedesi Paktum

Az 1997-ben elfogadott és 2005-ben, valamint 2011-ben módosított Stabilitási és Növekedési Paktum a nemzeti költségvetési politikák összehangolására szolgáló egyik eljárás. A Stabilitási és Növekedési Paktum biztosítja az uniós államháztartások megalapozottságát, ez az alapja az euró-övezet gazdasági és pénzügyi stabilitásának. Középtávon kismértékű hiány vagy többlet az elvárás, ami lehetővé teszi, hogy a tagállamok sikeresebben birkózzanak meg a gazdaság ciklikus ingadozásaival.

  • A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága: Az uniós országoknak éves stabilitási vagy konvergencia programot kell benyújtaniuk, amelyben bemutatják, hogy középtávon hogyan kívánják megszilárdítani vagy fenntartani pénzügyi helyzetüket, figyelembe véve a népesség öregedésének várható költségvetési hatását. Ezeket a programokat a Bizottág és a Tanács értékeli, szakpolitikai ajánlásokat tehet, valamint korai figyelmeztetést fogalmazhat meg a túlzott hiány vagy más makroökonómiai probléma megelőzése érdekében.
  • A Stabilitási és Növekedési Paktum kiigazító ága: ha egy uniós ország meghaladja a Szerződésben engedélyezett hiány- vagy adósságszintet, a Tanács bizottsági ajánlás alapján túlzott költségvetési hiány esetén követendő eljárást indít. A túlzott hiány esetén követendő eljárás több lépésből áll – többek között a kiigazítás határidejének meghatározása, valamint az euró-övezethez tartozó országok esetében pénzügyi szankciók lehetősége –, hogy az érintett tagállamot a hiány vagy adósság kiigazítására ösztönözze.

Makrogazdasági felügyelet

A költségvetési szabályok megerősítése mellett az EU új keretet hozott létre a makrogazdasági egyensúlytalanságok felügyeletére és időben történő kiigazítására is. A cél a kockázatos folyamatok – például az eszközárbuborékok és a versenyképesség-hanyatlás – kezelése még azt megelőzően, hogy azok az EU valamely tagállamának, az euróövezetnek vagy az EU egészének stabilitását fenyegetnék.

A Bizottság következésképpen rendszeresen figyeli a potenciális makroökonómiai egyensúlyhiányt (olyan területeken, mint a munkaerőköltség, lakásárak vagy munkanélküliség). Az esetlegesen aggodalomra okot adó tendenciákat mutató uniós országok esetében részletes elemzésre kerül sor. Ha egyensúlyhiányt állapítanak meg, az érintett országot felkérik, hogy tegyen intézkedéseket a helyzet romlásának megelőzésére. Ha túlzottnak vélik az egyensúlyhiányt, az adott országnak fel kell lépnie a helyzet korrigálása érdekében. Az euró-övezet tagországai esetében a szabályok végrehajtását szankciók támogatják.

Az európai szemeszter

Az új gazdasági struktúra garantálja azt is, hogy az uniós országok Brüsszelben tett kötelezettségvállalásait nemzeti szinten megfelelően végre is hajtják, vagy másképpen fogalmazva: a szavakat tettek követik.

Az Európai Unió gazdasági kormányzási rendszerének egyik kulcsfontosságú eszköze az európai szemeszter. 2013 a szemeszter működésének harmadik éve volt. A szemeszter folyamata biztosítja a tagállamok költségvetési politikáinak szoros koordinálását.

A szemeszter céljai a következők:

  • az EU és az euróövezet fő gazdasági és társadalmi kihívásainak azonosítása, amelyek tükrözik a gazdaságaink közötti kölcsönös függés erősödését;
  • a szakpolitikai előrelépés értékelése, az új szakpolitikai kihívások korai felismerése és az országspecifikus ajánlások révén útmutatás nyújtása a tagállamok számáraa szakpolitikáik oly módon történő végrehajtásához, amely segíti az EU-t a fenntartható átállásban és növekedésben, valamint abban, hogy munkahelyet és tisztességes életszínvonalat biztosítson minden polgárának.

A európai szemeszter akkor veszi kezdetét, amikor a Bizottság elfogadja eves növekedési jelentését, amelyben meghatározza a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából legfontosabb jövő évi uniós feladatokat. A Parlament az úgynevezett „gazdasági párbeszéd” útján fontos szerepet játszik e folyamatban. Az uniós intézmények közötti párbeszéd elmélyítése érdekében a Parlament az európai szemeszter bármely konkrét eseménye vagy lépése kapcsán felkérheti az uniós intézmények elnökeit a parlamenti vitában való részvételre, amint az az alábbi grafikonon is látható.

The European Semesterjpeg(521 kB) Az előző linken elérhető szöveg fordításai 

Szigorúbb jogérvényesítés

A végrehajtást megerősítendő bevezetésre került továbbá a „fordított minősített többségi” szavazás széles körű alkalmazása. Ennek értelmében a Bizottság által a Tanács elé tárt ajánlást vagy javaslatot elfogadottnak tekintik, kivéve, ha a tagállamok minősített többsége ellene szavaz.

Melyek az euró-övezethez való csatlakozás kritériumai?

Az euró bevezetéséhez az adott országnak először is EU-tagnak kell lennie. Az országoknak az 1992-es maastrichti szerződésben megállapított iránymutatásokhoz (lásd alább) is tartaniuk kell magukat (ez a szerződés hozta létre hivatalosan a Gazdasági és Monetáris Uniót és vezetett az euró létrehozásához). Ezek a kritériumok következésképpen maastrichti kritériumokként ismertek:

  1. Költségvetési hiány: az ország éves költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP (a gazdaság mérete) három százalékát.
  2. Államadósság: az ország összes kumulált adóssága nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát (habár kivételek lehetnek, ha megállapítást nyer, hogy az adott ország adóssága egyenletesen csökken). Tehát ha egy ország GDP-je 100 milliárd euró, akkor az adott ország tartozása nem haladhatja meg a 60 milliárd eurót.
  3. Infláció: az adott országban az éves általános árszintnövekedés mértéke legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg az euró-övezetben az adott időszakban legjobban teljesítő három ország inflációs rátáját.
  4. Kamatlábak: Max. 2 százalékponttal lehet magasabb, mint az árstabilitás szempontjából 3 legjobban teljesítő tagállamban.
  5. Átváltási árfolyamok: az ország átváltási árfolyama (egyik valutának másik valutára való átváltásakor alkalmazott árfolyam, például 1 euró 1,07 USA dollárral volt egyenlő az 1999-es bevezetéskor) bizonyos határokon belül ingadozhat csak. Ez annak igazolására szolgál, hogy az adott gazdaság elég stabil-e az euró bevezetéséhez.

A tagállamoknak a maastrichti kritériumok teljesítésén kívül a nemzeti bankjaikat irányító nemzeti törvényeket és szabályokat is az uniós jogszabályokhoz kell igazítaniuk. Ennek célja, hogy támogassa a Gazdasági és Monetáris Unió hatékony végrehajtását, keretet biztosítson a munkahelyteremtésnek és a növekedésnek, és elkerülje a zavart.

A maastrichti konvergencia kritériumok célja annak biztosítása, hogy a tagállam gazdasága megfelelően felkészült legyen az euró bevezetésére. Ezek a kritériumok szolgálnak viszonyítási alapul az euró-övezethez csatlakozni kívánó országok államháztartása stabilitásának, megalapozottságának és fenntarthatóságának értékelésekor.

A maastrichti kritériumokat alkalmazzák az euró bevezetését követően is. Minden ország a bevezetést követően évente meg kell, hogy feleljen ezeknek az iránymutatásoknak. Ennek célja, hogy stabilitást és összhangot teremtsen az euró-övezet gazdaságában.

További eszközök

  • Nyomtatható változat 
  • Szövegméret csökkentése 
  • Szövegméret növelése