Navigációs útvonal

Az euró a világban

Az euró – amellett, hogy az euróövezet országainak hivatalos pénzneme – jelentős szerepet tölt be a nemzetközi gazdaságban is. A valutagazdálkodás az egyes országokban előállított értékek, anyagi javak megőrzésének és védelmezésének egyik kulcsfontosságú eszköze. Az országok, szervezetek és egyének közötti kereskedelmi ügyletek szempontjából meghatározó egy fizetőeszköz értéke, stabilitása. A globális valuták, köztük az euró, ebből a szempontból különösen nagy súllyal esnek latba. 1999-es bevezetése óta az euró a világ egyik legmeghatározóbb nemzetközi fizetőeszközévé vált, az amerikai dollár után a második legfontosabb valuta.

Az euróövezet országaiban a hivatalos fizetőeszköz az euró. A kormányok, a vállalkozások és a magánszemélyek euróval fizetnek az általuk vásárolt árukért és szolgáltatásokért. Megtakarítások és befektetések formájában anyagi javak megőrzésére és növelésére is szolgál. Az eurózóna, mely az USA után a világ második legjelentősebb monetáris uniója, kiterjedése, stabilitása és gazdasági ereje révén az eurót egyre vonzóbbá teszi más országok számára is. Harmadik országok kormányai és vállalkozásai is előszeretettel használják az eurót kereskedelmi fizetőeszközként és devizatartalékként. Jelenleg az euró az USA-dollár után a második legfontosabb nemzetközi valuta. Az eurónak a nemzetközi pénzügyi és monetáris rendszerben való széles körű használata bizonyíték arra, hogy az európai egységes pénznem meghatározó szerepet játszik a világgazdaságban:

  • Az eurót – csakúgy, mint az USA-dollárt – széles körben alkalmazzák tartalékvalutaként monetáris szükséghelyzetekre. 2015-ben a globális devizatartalékok több mint egyötödét tartották euróban.
  • A devizapiacokon is az euró a második legnagyobb forgalmú valuta. A napi devizakereskedési ügyletek mintegy 33%-ában euró cserél gazdát.
  • Az eurót világszerte széles körben használják állam-, illetve vállalati kötvények kibocsátására. 2015-ben az euróban jegyzett adósságok részaránya 40% volt, amely megegyezik az amerikai dollár nemzetközi adósságpiaci részesedésével.
  • Az eurót a nemzetközi kereskedelemben is egyre növekvő mértékben használják számlázásnál és fizetésnél – nem csupán euróövezetbeli és harmadik országok, hanem két harmadik ország közötti ügyletekben is. Az összes euróövezeti import több mint 50%-ában, az összes exportnak pedig több mint 65%-ában a számlát euróban állítják ki.
  • Számos ország a saját fizetőeszközét az euróhoz köti, amely így ún. horgonyvalutaként vagy referenciavalutaként működik.

Az euró globális státuszából, valamint az euróövezet kiterjedtségéből és gazdasági súlyából adódóan a nemzetközi gazdasági szervezetek – például a Nemzetközi Valutaalap és a G7-ek csoportja – az euróövezetet egyre inkább egységes gazdasági tömbnek tekintik. Ez növeli az Európai Unió tekintélyét a nemzetközi színtéren.

Annak érdekében, hogy az e megerősödött pozícióban rejlő lehetőségeket kiaknázzák, és hatékonyan hozzájáruljanak a nemzetközi pénzügyi stabilitáshoz, az euróövezet tagjai egyre inkább egységesen lépnek fel a fontosabb gazdasági fórumokon. Az euróövezethez tartozó uniós tagállamok, valamint az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság a nemzetközi gazdasági találkozók alkalmával szorosan együttműködnek.

Számos harmadik országot és régiót még ennél is erősebb szálak fűznek az euróhoz, melyet a mögötte álló stabil monetáris rendszer vonzó horgonyvalutává tesz, különösen azon országok számára, amelyek külön megállapodást – például preferenciális kereskedelmi megállapodást – kötöttek az EU-val. Azzal, hogy ezek az országok valutájukat az euróhoz kötik, nagyobb biztonságot és stabilitást nyújtanak nemzetgazdaságuk számára.

Az eurót széles körben használják az euróövezettel szomszédos harmadik országokban és régiókban, például Délkelet-Európában is. Más országokban (pl. Monacóban, San Marinóban és Vatikánvárosban) az euró – az EU-val kötött egyedi monetáris megállapodások alapján – hivatalos pénznem, és ezek az államok bizonyos mennyiségi korlátok között saját euróérméket is kibocsáthatnak.