Navigációs útvonal

Az euró a világgazdaságban

Az euró nem csupán az euróövezet pénzneme: a nemzetközi gazdaságban is jelentős szerepet játszik. A valuták anyagi javak megőrzésének, védelmezésének, valamint országok, szervezetek és egyének közötti cseréjének eszközei. Az euró, mint globális pénznem, ezeket a funkciókat teljes mértékben betölti. 1999-es bevezetése óta szilárd nemzetközi pozíciót vívott ki magának: jelenleg a világon az USA-dollár után a második legfontosabb valuta.

Az euróövezeten belül az egységes valuta, az euró szolgál fizetőeszközül a kormányok, vállalatok és magánszemélyek adásvételi tranzakcióihoz. Megtakarítások és befektetések formájában anyagi javak megőrzésére és megsokszorozására is használható. Az eurózóna, mely az USA után a világ második legjelentősebb monetáris uniója, kiterjedése, stabilitása és ereje révén az eurót egyre vonzóbbá teszi a Közösség határain túli országok számára is.

A harmadik országokban az állami és a magánszektorba beáramló eurót számos célra használják, például kereskedelemre vagy devizatartalékként. Jelenleg az euró az USA-dollár után a második legfontosabb nemzetközi valuta.

Az eurónak a nemzetközi pénzügyi és monetáris rendszerben való széleskörű használata bizonyíték arra, hogy az európai egységes pénznem jelentős szerepet játszik a világgazdaságban.

  • Az eurót az egész világon egyre többször használják állami és vállalati kölcsönök nyújtásához. 2006 végén az euró részaránya a kölcsönök nemzetközi piacán körülbelül egyharmados volt, míg az USA-dollár 44%-ot tett ki.
  • A globális bankok jelentős mennyiségben folyósítanak euróban denominált hiteleket világszerte.
  • Az euró a devizapiacokon a második leggyakrabban forgalmazott valuta, amely a napi ügyletek mintegy 40%-ában szerepel.
  • Az eurót a nemzetközi kereskedelemben (és nem csupán euróövezetbeli és harmadik ország, hanem két harmadik ország között is) nagy mértékben használják számlázásnál és fizetésnél.
  • Az eurót – csakúgy, mint az USA-dollárt – széles körben alkalmazzák tartalékvalutaként monetáris szükséghelyzetekre. 2006 végén a globális devizatartalékok több mint egynegyedét tartották euróban, míg 1999-ben csupán 18%-át. A fejlődő országok azon államok csoportjába tartoznak, amelyekben a legnagyobb mértékben nőtt meg az euróban denominált tartalék, mely az 1999. évi 18%-ról 2006-ig mintegy 30%-ra emelkedett.
  • Számos ország ellenőrzi valutáját oly módon, hogy azt az euróhoz köti, mert az kulcsvalutaként vagy referenciavalutaként működik.


Az euró globális érvénye, valamint az euróövezet kiterjedtsége és gazdasági súlya azt eredményezi, hogy a nemzetközi gazdasági szervezetek, például az IMF és a G8 az euróövezet gazdaságát egyre inkább egyetlen egységnek tekinti. Ennek köszönhetően az Európai Unió erőteljesebben léphet fel a nemzetközi színtéren.

Annak érdekében, hogy e megerősödött pozícióban rejlő lehetőségeket kiaknázzák, és hatékonyan járuljanak hozzá a nemzetközi pénzügyi stabilitáshoz, az euróövezet tagjai egyre inkább egységesen lépnek fel a fontosabb gazdasági fórumokon. Ez a nemzetközi gazdasági találkozók során az euróövezethez tartozó tagállamok, valamint az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság közötti szoros koordináció révén valósul meg.

Számos harmadik ország és régió még ennél is szorosabban kapcsolódik az euróhoz, melyet a mögötte álló stabil monetáris rendszer vonzó „horgonyvalutává” tesz, különösen azon országok számára, amelyek külön megállapodást kötöttek az EU-val (ilyenek például a kedvezményes kereskedelmi megállapodások). Azzal, hogy ezek az országok valutájukat az euróhoz kötik, nagyobb biztonságot és stabilitást biztosítanak nemzetgazdaságuk számára.

Az eurót széles körben használják az euróövezettel szomszédos harmadik országokban és régiókban, például Délkelet-Európában is. Más országokban – Andorrában, Monacóban, San Marinóban és Vatikánvárosban – az euró hivatalos pénznem. Ezek az államok az EU-val kötött sajátos monetáris megállapodások alapján, bizonyos mennyiségi korlátok között saját euróérméket bocsáthatnak ki.