Navigációs útvonal

Az euró

Az euró – az európai egységes valuta – jelenleg az Európai Unió 18 tagállamában hivatalos fizetőeszköz. Ezen országok összessége az euróövezet. Az euró 1999-es bevezetése nagy előrelépést jelentett az európai integráció során, s ez az egyik legnagyobb sikere is: mintegy 333 millió uniós polgár használja saját fizetőeszközként, és élvezi előnyeit. Minél több országban válik hivatalos valutává az euró, a használatában rejlő lehetőségeket annál jobban ki lehet aknázni.

Amikor 1999. január 1-jén az euró elindult, 11 tagállamban lett az új hivatalos pénznem. A nemzeti valutákat – amilyen a német márka és a francia frank – két szakaszban váltotta fel. Először virtuális valutaként vezették be készpénzmentes fizetésekre és számviteli célokra, miközben a készpénzes fizetésekre továbbra is a régi valutákat használták, és azokat az euró "alegységeinek" tekintették. Ezt követően fizikai formát öltve, bankjegyekként és érmékként, 2002. január 1-jén jelent meg.

Az euró nem minden EU-tagállamban hivatalos pénznem. Két ország (Dánia és az Egyesült Királyság) a Szerződésben „kimaradási záradékról” állapodott meg, amely mentesít a részvétel alól, míg a többiek (a legtöbb újonnan csatlakozott tagállam és Svédország) még nem felelnek meg az egységes valuta bevezetéséhez szükséges feltételeknek. Mihelyt teljesítették a követelményeket, nemzeti valutájukat euróra fogják cserélni.

MELY ORSZÁGOK FOGADTÁK EL AZ EURÓT – ÉS MIKOR?

Az euró és a Gazdasági és Monetáris Unió

Az összes EU-tagállam részét képezi a Gazdasági és Monetáris Uniónak (GMU), amely az egységes piacon alapuló gazdasági integráció előrehaladott szakaszaként írható le. Magában foglalja a gazdasági és költségvetési politika szoros összehangolását és a szükséges feltételeket teljesítő országok esetében az egységes monetáris politikát és az egységes valutát – az eurót.

A gazdasági és monetáris integráció az Unió története során folyamatosan fejlődött. Amikor az EU-t 1957-ben megalapították, a tagállamok arra összpontosítottak, hogy „közös piacot” építsenek ki. Idővel azonban világossá vált, hogy a belső piac fejlődéséhez és további kibontakozásához szorosabb gazdasági és monetáris együttműködésre van szükség. A GMU-t és az egységes valutát, mint célkitűzéseket azonban az Európai Unió létrehozásáról szóló 1992-es Maastrichti Szerződésig nem szentesítették. A szerződésben foglalt vonatkozó szabályok kimondják, hogy melyek a GMU célkitűzései, ki miért felel és mely feltételeket kell a tagállamoknak teljesíteniük ahhoz, hogy az eurót bevezethessék. Ezeket a feltételeket „konvergenciakritériumoknak” (vagy „maastrichti kritériumoknak”) nevezzük. A konvergenciakritériumok az alacsony és stabil inflációra, az árfolyam-stabilitásra és az egészséges államháztartásra vonatkoznak.

Ki irányítja?

Amikor az euró létrejött, a monetáris politika az erre a célra létrehozott, független Európai Központi Bank (EKB) és az eurót alkalmazó tagállamok nemzeti jegybankjainak felelőssége lett. Ezek együtt alkotják az eurórendszert.

A fiskális politika (az adózás és a kiadások) a nemzeti kormányok kezében maradt, a tagállamok azonban vállalták, hogy a stabilitási és növekedési paktumban foglalt államháztartással kapcsolatos, közösen egyeztetett szabályokat betartják. Teljes körűen felelnek saját struktúrapolitikájukért is (munkaerő, nyugdíj és tőkepiacok), ugyanakkor beleegyeznek, hogy a stabilitás, a növekedés és a foglalkoztatás közös céljainak elérése érdekében ezeket a többi nemzettel összehangolják.

Ki használja?

Az eurót 18 euróövezeti országban 333 millió ember használja. Egy sor más országban is lehet euróval fizetni, akár hivatalos fizetőeszközként, akár gyakorlati célokból, például az EU szomszédos országai esetében vagy a hajdani gyarmatokon.

Nem meglepő hát, hogy az euró rövid idő alatt a dollár után a második legfontosabb nemzetközi valutává vált, bizonyos vonatkozásokban (pl. a forgalomban lévő készpénz értéke szerint) pedig még meg is előzte azt.

Miért van rá szükségünk?

Az utazás megkönnyítésén túl az egységes valuta gazdasági és politikai téren is fontos szerepet játszik. Az irányítására szolgáló keretrendszernek köszönhetően az euró olyan stabil valuta, mely az infláció és a kamatlábak alacsonyan tartását és az államháztartás egészséges működését biztosítja. Magától értetődő, hogy az egységes pénznem részét képezi az egységes piac működésének, még hatékonyabbá téve azt. Az egységes valuta használata megnöveli az árak átláthatóságát, kiküszöböli a devizaátváltási költségeket, megolajozza az európai gazdaság kerekeit, megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmet, és az EU hatékonyabban hallathatja véleményét a világban. Az euróövezet mérete és ereje jobb védelmet biztosít olyan külső gazdasági sokkhatásokkal szemben is, amilyen a váratlan olajár-emelkedés vagy a devizapiacok zavarai.

Végül, de nem utolsósorban, az euró az EU polgárai számára az európai identitás kézzelfogható szimbóluma. E jelképre az európaiak egyre büszkébbek lehetnek, mivel az euróövezet bővül, és ezáltal az euróhasználatban rejlő előnyök a meglévő és jövőbeni tagok számára megsokszorozódnak majd.

További eszközök

  • Nyomtatható változat 
  • Szövegméret csökkentése 
  • Szövegméret növelése