Navigációs útvonal

Gazdasági és monetáris unió

A gazdasági és monetáris unió (GMU) létrejötte mérföldkövet jelent az uniós gazdaságok integrációjának folyamatában. A GMU építőelemei közé tartozik a gazdasági és költségvetési politikák összehangolása, a közös monetáris politika, valamint a közös valuta, az euró. A gazdasági unióban az EU mind a 28 tagállama részt vesz, néhány tagállam azonban ennél is messzebb ment az integráció felé vezető úton, amikor elfogadta az egységes valutát, az eurót. Ezek az országok alkotják az euróövezetet.

A gazdasági és pénzügyi válság kitörését követően az Európai Unió példátlan erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy javítsa a gazdasági kormányzás szabályozási keretét a gazdasági és monetáris unióban (megerősítette például a Stabilitási és Növekedési Paktumot, új mechanizmusokat vezetett be a gazdasági egyensúlyhiányok megakadályozására, és szorosabbra fonta a gazdaságpolitikai koordinációt a tagállamok között).

Az EU gazdasági kormányzásának fejlődéstörténete

Ezeket a sebtében hozott intézkedéseket azonban meg kellett szilárdítani és hosszú távra szóló megelőző intézkedésekké kellett átalakítani annak érdekében, hogy a jövőben ne következhessen be hasonló mértékű, a gazdasági és monetáris uniót alapjaiban megrengető válság. Ezért négy EU-intézmény – az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Központi Bank és az Európai Tanács – elnöke (ez utóbbi az euróövezeti csúcstalálkozó elnökeként), valamint az eurócsoport elnöke közös jelentést adott ki, melyben kétszakaszos ütemtervet vázoltak fel a gazdasági és monetáris unió elmélyítésére 2015. júliustól kezdődően, majd teljes kiépítésére legkésőbb 2025-ig:

  • az 1. szakasz2015. július 1-jétől 2017. június 30-ig tart, melynek során a cél a GMU elmélyítése, mégpedig a versenyképesség és a strukturális konvergencia fokozása, felelős nemzeti és euróövezeti szintű költségvetési politikák megvalósítása, a pénzügyi unió kiteljesítése, valamint a demokratikus elszámoltathatóság javítása révén. Mindezt a meglévő eszközök felhasználásával és a hatályos uniós szerződések alapján kell végrehajtani;
  • a 2025-ig tartó 2. szakaszbana GMU teljes kiépítése a cél: több nagy horderejű intézkedés van tervbe véve, melyek célja, hogy erőteljesebben ösztönözzék a tagországokat a konvergenciára – szó van például közösen megállapított, jogszabályban rögzített referenciaértékek bevezetéséről, valamint euróövezeti kincstár létrehozásáról.

2015 októberében a Bizottság intézkedéscsomagot fogadott el, s ezzel megkezdte az öt elnök jelentésében foglaltak megvalósítását. Ha további információkra kíváncsi, vagy ha el szeretné olvasni a jelentést, kérjük, látogasson el a Bizottság prioritásait ismertető webhely GMU-val foglalkozó oldalára: Mélyebb és méltányosabb gazdasági és monetáris unió

Konzultáció a tagállamokkal

A Bizottság széles körű konzultációt indított az EU-beli érdekelt szervezetekkel az említett intézkedéscsomagban előirányzott teendőkről. Több mint 60 rendezvényre került sor a tagországokban, melyeknek a résztvevői megvitatták, mit is jelent tulajdonképpen a gazdasági és monetáris uniós elmélyítése.

Az Európai Tanács tagjai 1991-ben a hollandiai Maastrichtban döntöttek úgy, hogy országaik gazdasági és monetáris unióba (GMU) tömörülnek. Ennek jogi kereteit a később hatályba lépett, Európai Unióról szóló szerződés (a Maastrichti Szerződés) rögzítette. A gazdasági és monetáris unió létrehozása újabb mérföldkő a teljes gazdasági integráció felé vezető úton, melyen az EU alapító országai még 1957-ben indultak el. A nagyobb méret, valamint a belső hatékonyság és az ellenálló képesség növekedése révén a gazdasági integrációból az uniós gazdaság egészének és az egyes tagállamok gazdaságainak egyaránt előnyük származik. Ez pedig elősegíti, hogy növekedjen a gazdasági stabilitás, és lendületet kapjon a növekedés és a foglalkoztatás. Ezek ez eredmények közvetlen javulást hoznak az uniós polgárok életébe. Gyakorlati szempontból a GMU a következőket jelenti:

  • a tagállamok összehangolják egymással gazdaságpolitikájukat;
  • a tagállamok összehangolják egymással költségvetési politikájukat, főképp azáltal, hogy bizonyos szint alatt tartják államadósságukat és költségvetési hiányukat;
  • az Európai Központi Bank (EKB) független monetáris politikát folytat;
  • egységes pénzgazdálkodási és felügyeleti szabályok vonatkoznak az euróövezetbeli pénzintézetekre;
  • az euróövezet országai közös fizetőeszközt használnak.

Gazdasági kormányzás a GMU-ban

A gazdasági és monetáris unióban nem egyetlen intézmény felel a gazdaságpolitikáért. Az ezzel kapcsolatos feladatok megoszlanak a tagállamok és az EU-intézmények között. Ezen a téren a legfontosabb szereplők a következők:

  • az Európai Tanács, amely kijelöli a fő szakpolitikai irányvonalakat;
  • az EU Tanácsa (a Tanács), amely összehangolja a gazdaságpolitikai döntéshozatalt és dönt arról, hogy az euróövezetbe felvételt kérő tagállam teljesíti-e annak a feltételeit, hogy hivatalos fizetőeszközként bevezesse az eurót;
  • az ún. eurócsoport, amely összehangolja az euróövezeti tagállamok mindegyikét érintő szakpolitikai intézkedéseket;
  • a tagállamok, amelyek az elfogadott hiány- és adósságkorlátokon belül kialakítják nemzeti költségvetéseiket, és döntenek saját strukturális politikáikról, ideértve a munkaerőpiacokra, a nyugdíjrendszerekre és a tőkepiacokra vonatkozó intézkedéseket;
  • az Európai Bizottság, amely ellenőrzi, hogyan teljesítenek a tagállamok, illetve hogy betartják-e a közös szabályokat;
  • az Európai Központi Bank, amely meghatározza az euróövezet monetáris politikáját, legfontosabb célként az árstabilitást tartva szem előtt, és központi felügyeletet gyakorol az euróövezetben működő pénzintézetek felett;
  • az Európai Parlament, amely a Tanáccsal együtt társjogalkotói feladatokat lát el, továbbá – elsősorban az új gazdasági párbeszéden keresztül – demokratikus kontrollt gyakorol a gazdaságirányítás felett.