Navigációs útvonal

A Gazdasági és Monetáris Unió

A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) létrehozása fontos lépést jelentett az uniós nemzeti gazdaságok integrációja felé vezető úton. A GMU magában foglalja a költségvetési és a gazdaságpolitikai koordinációt, a közös monetáris politikát, valamint a közös valutát, az eurót. Míg a gazdasági unió mind a 28 tagállamra kiterjed, egyes országok az integráció magasabb fokára léptek, és egységes valutát vezettek be. Ezek az országok alkotják az euróövezetet.

A Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásáról szóló határozatot az Európai Tanács egy holland városban, Maastrichtban hozta meg, 1991 decemberében. Ezt később az Európai Unióról szóló szerződés (a Maastrichti Szerződésben) rögzítette. A Gazdasági és Monetáris Unió az EU-t újabb lépéssel vitte előre a gazdasági integráció felé vezető úton. A folyamat 1957-ben, a Közösség megalapításakor indult el. A gazdasági integrációt a nagyobb kiterjedésből és a belső hatékonyságból fakadó előnyök fémjelzik, melyeket az uniós gazdaság egésze és a tagállamok külön-külön is élvezhetnek. Ennek köszönhetően az integráció gazdasági stabilitást biztosít, és lehetővé teszi a növekedés és a foglalkoztatás fokozását, ami közvetlen kedvező hatást gyakorol az uniós polgárok életére. Gyakorlati szempontból a GMU a következőket jelenti:

  • A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása
  • A költségvetési politikák összehangolása az államadósság és az államháztartási hiány korlátozásával
  • Független monetáris politika, amelyet az Európai Központi Bank (EKB) működtet
  • Egységes valuta és euróövezet

Gazdasági irányítás a GMU-ban

A GMU-n belül nincsen olyan intézmény, amely egyedül felelne a gazdaságpolitikák kialakításáért. Ehelyett a felelősség a tagállamok és az európai intézmények között oszlik meg. A GMU legfontosabb szereplői:

  • Az Európai Tanács, mely a főbb szakpolitikai irányokat határozza meg
  • Az EU Tanácsa (a „Tanács”), mely az uniós gazdaságpolitikák kialakítását koordinálja, és dönt arról, hogy melyik tagállam vezetheti be az eurót
  • Az „Eurocsoport”, mely az euróövezeti tagállamok közös érdekeit képviseli
  • A tagállamok, melyek nemzeti költségvetésüket a hiány és az adósság meghatározott korlátainak függvényében állítják fel, és saját struktúrapolitikát alakítanak ki a munkaerő, a nyugdíjak és a tőkepiacok tekintetében
  • Az Európai Bizottság, mely figyelemmel kíséri a tagállamok teljesítményét és a szabályok betartását
  • Az Európai Központi Bank (EKB), mely meghatározza a monetáris politikát, ahol az elsődleges célkitűzés az árstabilitás
  • Az Európai Parlament - társjogalkotó a Tanács mellett, továbbá – elsősorban az új gazdasági párbeszéden keresztül – demokratikus kontrollnak veti alá a gazdaságirányítást.

Mi a „gazdasági integráció”?

A gazdasági és monetáris unió általában előrehaladott lépést jelent egy gazdasági integrációs folyamatban. A gazdasági integráció hat lépésből áll:

  1. Kedvezményes kereskedelmi övezet (csökkentett vámtarifák a részt vevő országok között)
  2. Szabadkereskedelmi övezet (a részt vevő országok között megszűnnek a belső vámok néhány vagy akár minden áru tekintetében)
  3. Vámunió (amikor a részt vevő országok ugyanazokat a külső vámtarifákat alkalmazzák harmadik országokkal szemben, és közös kereskedelempolitikát folytatnak)
  4. Egységes piac (a termékekre vonatkozóan egységes szabályozás, és az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlása)
  5. Gazdasági és monetáris unió (egységes piac, közös valutával és monetáris politikával)
  6. Teljes gazdasági integráció (a fentiek összessége, valamint összehangolt költségvetési és gazdaságpolitika).

Amikor az Európai Unió 1958-ban Európai Gazdasági Közösségként létrejött, a cél a vámunió és a mezőgazdaság közös piacának kiépítése volt. A későbbiekben ez a korlátozott közös piac kibővült, és valamennyi árut és szolgáltatást magába foglalt. Az egységes piac lényegében 1993-ra valósult meg. Ma az Európai Unió a fenti modell ötödik stádiumában áll. A fokozatos gazdasági integráció nem az euró megteremtésével kezdődött; olyan hosszú folyamat, mely része az EU történetének, és a Közösség egyik legnagyobb vívmányát jelenti.