Navigációs útvonal

Print versionDecrease textIncrease textSubscribe to our RSS Feed
DG Interpretation Conference Video Portal
DG Interpretation Conference Streaming Portal
EU careersTREATY of Lisboneurope directItalian Presidency 2014
DG Interpretation

Rövid történeti áttekintés

A Tolmácsolási Főigazgatóság, korábbi nevén a Közös Tolmács- és Konferenciaszolgálat (vagyis – a francia névből képzett betűszó alapján – a SCIC) a kezdetektől részese volt az Európai Unióban (korábbi nevén az Európai Közösségben) folyó változásoknak, és lépést tartott az egyes bővítések kapcsán felmerülő igényekkel.

2005: Az Európai Bizottság első ízben átfogó keretstratégiát fogad el a többnyelvűséggel kapcsolatban, mely foglalkozik a nyelvtanulás kérdésével, valamint a gazdasági életben, illetve az uniós intézmények és az állampolgárok közötti kommunikáció során megvalósuló nyelvhasználattal. Döntés születik arról, hogy az ír nyelv (bizonyos megszorításokkal) 2007-től az EU hivatalos nyelveinek sorába lép. Az Európai Unió Tanácsa elismeri a hivatalos társnyelveket (a regionális hivatalos nyelveket). A tagállamok saját költségükön lehetővé tehetik, hogy részükre az EU intézményei ezekre a nyelvekre korlátozott mértékben fordítást és tolmácsolást biztosítsanak. Spanyolország eseti alapon tolmácsolást kér baszk és galíciai nyelvből, valamint a Katalóniában, a Baleár-szigeteken és Valenciában beszélt katalánból.

2004: Május 1-jén tíz új országgal bővül az Európai Unió, a hivatalos nyelvek közé pedig a következő kilenc új nyelv lép: cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén. Rendszeressé válnak a 20 nyelv közötti közvetítést igénylő ülések. Az Európai Bizottság a Tolmácsolási Főigazgatóság konferenciaszervező és technikai képességeinek fejlesztését irányozza elő, és létrehozza a Tolmácsolási Főigazgatóság konferenciaszervezéssel foglalkozó „D" Igazgatóságát.

Az Európai Unió Tanácsa számos munkacsoportülés esetében bevezeti az ún. „kérésen alapuló" tolmácsolást. Jan Figel’ biztos az Európai Bizottság első olyan tagja, akinek feladatköre a többnyelvűség kérdésére is kiterjed.

2003: Októberben az Európai Bizottság jóváhagyja a Közös Tolmács- és Konferenciaszolgálat átszervezését és adminisztratív képességeinek fejlesztését célzó terveket, és létrehozza a Tolmácsolási Főigazgatóságot. A belső nyelvhasználat megőrzi a SCIC betűszót. A főigazgatóság tolmácsolási egységeket hoz létre azokból a nyelvekből, melyek a következő évi bővítés kapcsán várhatóan hivatalos nyelvekké válnak.

2002: Elkészül a SCIC működésével és bővítésre való felkészülésével kapcsolatos stratégia végleges változata. Az Európai Bizottság jóváhagyja Neil Kinnock bizottsági elnökhelyettes közleményét. A közlemény címe: Conference Interpreting and Enlargement: A strategy for the Joint Interpreting and Conference Service in the lead-up to 2004 (Konferenciatolmácsolás és a bővítés: SCIC-stratégia a 2004-es bővítés jegyében).

2000: Új szervezeti egységek jönnek létre a bővítésre történő felkészülés és az új konferenciatolmácsolási technológiák alkalmazásának elősegítése érdekében. Új program indul azzal a céllal, hogy a szabadúszó tolmácsok a tagjelölt országokban évente legalább egyszer akkreditációs vizsgát tehessenek. A SCIC szorosabbra fonja együttműködését az egyetemekkel, és nagyobb hangsúlyt kap a pedagógiai segítségnyújtás.

1998: A SCIC megkezdi a felkészülést a következő bővítésre: a főállású tolmácsoknak képzést biztosít a leendő tagállamok nyelveiből, továbbá együttműködik a tagállamok és a tagjelölt országok egyetemeivel.

1997: A SCIC megszünteti belső tolmácsképzését. Az ok a szubszidiaritás elvének alkalmazása, továbbá az az igény, hogy az intézmény alapfeladatára, a tolmácsolásra összpontosítson. A SCIC évente konferenciasorozatot rendez a nemzeti hatóságok, egyetemek és tolmácsképző intézetek részvételével, fórumot biztosítva a tolmácsolás terén tevékeny valamennyi érdekelt félnek. Ettől az évtől kezdve az európai biztosok és a polgárok között megrendezett többnyelvű internetes „ csevegések" alkalmával a nyelvi közvetítés feladatát a SCIC tolmácsai látják el.

1995: Ausztria, Finnország és Svédország az Európai Unió tagjainak sorába lép. A hivatalos nyelvek köre kiegészül a finnel és a svéddel. Az Unió immár 11 hivatalos nyelvvel rendelkezik.

1986: Spanyolország és Portugália belép az Európai Unióba. A hivatalos nyelvek száma kilencre emelkedik. Ezek: angol, dán, francia, görög, holland, német, olasz, portugál és spanyol.

1981: Görögország csatlakozik az Európai Unióhoz. A görög az Unió hetedik hivatalos nyelve. 1981 áprilisában a Tolmácsolási Igazgatóság felveszi a Közös Tolmács- és Konferenciaszolgálat (SCIC) nevet.

A SCIC tolmácsokat biztosít a Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Beruházási Bank (Luxemburg) és a későbbiek folyamán a Régiók Bizottsága, illetve a különböző európai alapítványok és ügynökségek részére.

1973: Dánia, az Egyesült Királyság és Írország csatlakozik az Európai Unióhoz. A tolmácsrészleg főigazgatósággá szerveződik. Kiemelt hangsúlyt kap a két új nyelven, azaz a dánul és angolul dolgozó tolmácsok képzése. A hivatalos nyelvek száma hatra bővül.

1979-től kezdve a tagállamok egyetemein is folyik tolmácsképzés. Az Unióban tagsággal nem rendelkező országok is kérnek technikai segítséget, és 1979-ben képzés indul kínai tolmácsok részére is.

1964: Képzés. Mivel továbbra is hiány mutatkozik a szükséges nyelvkombinációkban dolgozó képesített tolmácsokból, egyetemi diplomások részére házon belül konferenciatolmács-képzés indul.

1958: Hatályba lép az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés; Walter Hallstein, az Európai Bizottság elnöke létrehozza a 15 főállású tolmácsot foglalkoztató tolmácsrészleget.

1952: Létrejön az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK). A Közösség a hat alapító tagállam állami nyelveinek megfelelően négy hivatalos nyelvvel rendelkezik, ezek a francia, német, olasz és holland. A tolmácsolási feladatokat néhány főből álló szakembergárda látja el.