Navigációs útvonal

Print versionDecrease textIncrease textSubscribe to our RSS Feed
DG Interpretation Conference Video Portal
DG Interpretation Conference Streaming Portal
EU careersTREATY of Lisboneurope directPresidency
DG Interpretation

Rövid történeti áttekintés

A Tolmácsolási Főigazgatóság, korábbi nevén a Közös Tolmács- és Konferenciaszolgálat (vagyis – a francia névből képzett betűszó alapján – a SCIC) a kezdetektől részese volt az Európai Unióban (korábbi nevén az Európai Közösségben) folyó változásoknak, és lépést tartott az egyes bővítések kapcsán felmerülő igényekkel.

2005: Az Európai Bizottság első ízben átfogó keretstratégiát fogad el a többnyelvűséggel kapcsolatban, mely foglalkozik a nyelvtanulás kérdésével, valamint a gazdasági életben, illetve az uniós intézmények és az állampolgárok közötti kommunikáció során megvalósuló nyelvhasználattal. Döntés születik arról, hogy az ír nyelv (bizonyos megszorításokkal) 2007-től az EU hivatalos nyelveinek sorába lép. Az Európai Unió Tanácsa elismeri a hivatalos társnyelveket (a regionális hivatalos nyelveket). A tagállamok saját költségükön lehetővé tehetik, hogy részükre az EU intézményei ezekre a nyelvekre korlátozott mértékben fordítást és tolmácsolást biztosítsanak. Spanyolország eseti alapon tolmácsolást kér baszk és galíciai nyelvből, valamint a Katalóniában, a Baleár-szigeteken és Valenciában beszélt katalánból.

2004: Május 1-jén tíz új országgal bővül az Európai Unió, a hivatalos nyelvek közé pedig a következő kilenc új nyelv lép: cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén. Rendszeressé válnak a 20 nyelv közötti közvetítést igénylő ülések. Az Európai Bizottság a Tolmácsolási Főigazgatóság konferenciaszervező és technikai képességeinek fejlesztését irányozza elő, és létrehozza a Tolmácsolási Főigazgatóság konferenciaszervezéssel foglalkozó „D" Igazgatóságát.

Az Európai Unió Tanácsa számos munkacsoportülés esetében bevezeti az ún. „kérésen alapuló" tolmácsolást. Jan Figel’ biztos az Európai Bizottság első olyan tagja, akinek feladatköre a többnyelvűség kérdésére is kiterjed.

2003: Októberben az Európai Bizottság jóváhagyja a Közös Tolmács- és Konferenciaszolgálat átszervezését és adminisztratív képességeinek fejlesztését célzó terveket, és létrehozza a Tolmácsolási Főigazgatóságot. A belső nyelvhasználat megőrzi a SCIC betűszót. A főigazgatóság tolmácsolási egységeket hoz létre azokból a nyelvekből, melyek a következő évi bővítés kapcsán várhatóan hivatalos nyelvekké válnak.

2002: Elkészül a SCIC működésével és bővítésre való felkészülésével kapcsolatos stratégia végleges változata. Az Európai Bizottság jóváhagyja Neil Kinnock bizottsági elnökhelyettes közleményét. A közlemény címe: Conference Interpreting and Enlargement: A strategy for the Joint Interpreting and Conference Service in the lead-up to 2004 (Konferenciatolmácsolás és a bővítés: SCIC-stratégia a 2004-es bővítés jegyében).

2000: Új szervezeti egységek jönnek létre a bővítésre történő felkészülés és az új konferenciatolmácsolási technológiák alkalmazásának elősegítése érdekében. Új program indul azzal a céllal, hogy a szabadúszó tolmácsok a tagjelölt országokban évente legalább egyszer akkreditációs vizsgát tehessenek. A SCIC szorosabbra fonja együttműködését az egyetemekkel, és nagyobb hangsúlyt kap a pedagógiai segítségnyújtás.

1998: A SCIC megkezdi a felkészülést a következő bővítésre: a főállású tolmácsoknak képzést biztosít a leendő tagállamok nyelveiből, továbbá együttműködik a tagállamok és a tagjelölt országok egyetemeivel.

1997: A SCIC megszünteti belső tolmácsképzését. Az ok a szubszidiaritás elvének alkalmazása, továbbá az az igény, hogy az intézmény alapfeladatára, a tolmácsolásra összpontosítson. A SCIC évente konferenciasorozatot rendez a nemzeti hatóságok, egyetemek és tolmácsképző intézetek részvételével, fórumot biztosítva a tolmácsolás terén tevékeny valamennyi érdekelt félnek. Ettől az évtől kezdve az európai biztosok és a polgárok között megrendezett többnyelvű internetes „ csevegések" alkalmával a nyelvi közvetítés feladatát a SCIC tolmácsai látják el.

1995: Ausztria, Finnország és Svédország az Európai Unió tagjainak sorába lép. A hivatalos nyelvek köre kiegészül a finnel és a svéddel. Az Unió immár 11 hivatalos nyelvvel rendelkezik.

1986: Spanyolország és Portugália belép az Európai Unióba. A hivatalos nyelvek száma kilencre emelkedik. Ezek: angol, dán, francia, görög, holland, német, olasz, portugál és spanyol.

1981: Görögország csatlakozik az Európai Unióhoz. A görög az Unió hetedik hivatalos nyelve. 1981 áprilisában a Tolmácsolási Igazgatóság felveszi a Közös Tolmács- és Konferenciaszolgálat (SCIC) nevet.

A SCIC tolmácsokat biztosít a Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Beruházási Bank (Luxemburg) és a későbbiek folyamán a Régiók Bizottsága, illetve a különböző európai alapítványok és ügynökségek részére.

1973: Dánia, az Egyesült Királyság és Írország csatlakozik az Európai Unióhoz. A tolmácsrészleg főigazgatósággá szerveződik. Kiemelt hangsúlyt kap a két új nyelven, azaz a dánul és angolul dolgozó tolmácsok képzése. A hivatalos nyelvek száma hatra bővül.

1979-től kezdve a tagállamok egyetemein is folyik tolmácsképzés. Az Unióban tagsággal nem rendelkező országok is kérnek technikai segítséget, és 1979-ben képzés indul kínai tolmácsok részére is.

1964: Képzés. Mivel továbbra is hiány mutatkozik a szükséges nyelvkombinációkban dolgozó képesített tolmácsokból, egyetemi diplomások részére házon belül konferenciatolmács-képzés indul.

1958: Hatályba lép az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés; Walter Hallstein, az Európai Bizottság elnöke létrehozza a 15 főállású tolmácsot foglalkoztató tolmácsrészleget.

1952: Létrejön az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK). A Közösség a hat alapító tagállam állami nyelveinek megfelelően négy hivatalos nyelvvel rendelkezik, ezek a francia, német, olasz és holland. A tolmácsolási feladatokat néhány főből álló szakembergárda látja el.