A mi Földünk – velünk vagy nélkülünk
Szeretné egyszerre áttekinteni, hogy mekkora mennyiségű széndioxid-kibocsátás kötődik a szupermarketben kapható egyes termékekhez? Megteheti, ha ellátogat arra a nagyszabású brüsszeli kiállításra, amely azt vizsgálja, hogy milyen hatással van az emberiség bolygónkra. Az üzenet egyértelmű: A Föld nélkülük is fennmarad, nekünk azonban nincs jövőnk a Föld nélkül. Közös érdekünk tehát gondoskodni arról, hogy egyetlen otthonunk képes legyen fenntartani az emberi – és más jellegű – életet.
Volt idő, évmilliókkal ezelőtt, amikor az emberiség még nem létezett, és ez a távoli jövőben, talán újabb évmilliók múlva, ismét bekövetkezhet. Minthogy azonban az ember minden korábbi fajnál nagyobb mértékben képes hatni a bolygóra, ezért az első faj lehet, amely meggyorsítja saját kihalását – a többi olyan élőlénnyel együtt, amelyet kipusztítunk. Nem csupán a bolygóra és az élet fennmaradására jelentünk veszélyt, hanem saját magunkra nézve is.
Milyen lenne vajon a Föld nélkülünk? Többek között ezt mutatja be az „A mi Földünk” című kiállítás a brüsszeli (Belgium) Tour & Taxis kiállítási központban. Yannick Monget francia tudományos-fantasztikus író és környezetvédelmi aktivista a kiállítók egyike. Az általa készített alkotások két híres épületet ábrázolnak, amelyeket visszahódított a természet: az egyik a sűrű, buja erdő által csaknem teljesen benőtt washingtoni Capitolium, a másik a brüsszeli Atomium egy új jégkorszak beköszönte után.
A kiállítás néhány meglepő tényre is felhívja a figyelmet annak nyomatékosításaként, hogy mennyire múlandónak bizonyulhat a Földre gyakorolt hatásunk: a New York-i metró az ember nélkül két napon belül víz alá kerülne, a Panama-csatorna 2 év alatt teljesen eltűnne, és a növényzet még a legcsodálatosabb városainkat is teljesen elborítaná néhány évszázad leforgása alatt. Csupán az általunk termelt leglassabban lebomló hulladék maradna fenn több százezer éven át, például a műanyag.
„A gondolatébresztés szándékával, valamint abból a célból hoztuk létre a kiállítást, hogy a közönyt végre felváltsa a felismerés és a tenni akarás” – magyarázza Nicolas St-Cyr, a kiállítás egyik kurátora. „Egyszerre próbálunk hatni az emberek érzelmeire és eszére, ezért műalkotásokat és tudományos tényeket egyaránt bemutatunk.”
Kibocsátás helyett lemondás
A kiállítás egyik fontos témája az éghajlatváltozás. Az egyik installációban a látogatók széndioxid-szupermarketben „vásárolhatnak”, ahol speciális leolvasók segítségével ellenőrizhetik a különböző napi cikkekhez kapcsolódó széndioxid-kibocsátást. „Bízunk benne, hogy egy napon minden üzlet biztosítja majd a vásárlóinak ezeket az információkat” – mondja St-Cyr.
A kiállításon energiaigényes életvitelünkkel kapcsolatban is rádöbbenhetünk egy tényekre. A „nappaliban” a látogatók megtudhatják, mennyi energiát használunk, és ezáltal mennyi szennyező anyagot termelünk. A nyugati országokban az épületek energiafogyasztása teszi ki a teljes energiafogyasztás 46%-át, illetve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 18%-át. 1900 óta a világ energiafogyasztása hihetetlen mértékben – mintegy 18-szorosára – növekedett, miközben a népesség csupán ötszörösére. Ez nyilvánvalóan nem tartható fenn hosszú távon, ezért meg kell találnunk a módját, hogy megálljt parancsoljunk a mértéktelen fogyasztásnak.
A túlzott fogyasztás és hulladéktermelés szomorú jelképe az a szemkápráztató bemutató, amelyet Thomas Bacher amerikai művész készített – ultraibolya sugarakkal megvilágított fluoreszkáló festék felhasználásával – a New Yorki Time Square-ről, amely az elektromos energia pazarlásának problémájára figyelmeztetve.
A kiállítás ezenkívül arra is törekszik, hogy tágabb környezeti perspektívába helyezze a globális felmelegedésről folytatott vitát. „Az éghajlatváltozás olyan nagy figyelmet kap, hogy szem elől veszíthetjük a teljes képet” – hangsúlyozza St-Cyr. „Éppen ezért az éghajlatváltozás problémájával szélesebb kontextusban, a fenntartható fejlődés vonatkozásában foglalkozunk.”
A kiállítás fontos témája továbbá a víz is, amely szervesen kapcsolódik az éghajlatváltozás kérdéséhez. A Mosószobában azzal az ellentmondással szembesül a látogató, hogy noha látszólag bőséges vízmennyiség áll a rendelkezésünkre, valójában – az emberi igényekhez mérten – meglehetősen száraz bolygón élünk: a Föld vízkészletének pusztán 0,3%-a hozzáférhető és használható. Ráadásul ez a vízmennyiség is egyenlőtlenül oszlik el és kerül felhasználásra. A világ különböző részein mért vízfogyasztást egymás tetejére helyezett vödrökkel szimbolizálja: az USA oszlopa messze fölülemelkedik a többi területén napi 400 literes fejenkénti vízfogyasztásával, míg utolsó helyen Fekete-Afrika áll mindössze 20 literrel.
A kiállítás arra is rávilágít, hogy fogyasztói szemléletünknek és az eldobható termékek népszerűségének köszönhetően lassan nem csupán a fosszilis energiahordozókból, hanem csaknem minden egyéb természeti kincsből is kifogyunk. Gloria Friedmann német-francia származású művésznő egyik alkotása egy szarvast ábrázol, amely keservesen bőg egy óriási halom újságpapír tetején, elveszett élőhelyét siratva. Egy másik helyen egy táblázat azt ismerteti, hogy a jelenlegi fogyasztási tendenciák mellett hány évig tartanak ki a különböző ásványianyag-, fém- és egyéb nyersanyagkészletek.
Változtassuk meg a világot!
A problémák feltárása mellett a szervezők a kiállítás egy teljes részét a megoldások keresésének szentelik. Több téma képezi a vizsgálat tárgyát: a közlekedés, az élelmiszer, a fogyasztás, a lakhatás, a termelés, az oktatás, a társadalom felelőssége és a technológia. A közlekedés vonatkozásában az egyik javaslat a városi közlekedés 65%-os csökkentése.
A fogyasztással kapcsolatban felmerül az a javaslat, hogy változtassuk meg az „eldobhatóság kultúráját”. Ennek érdekében arra kellene ösztönözni a lakosságot, hogy vásároljanak tartósabb termékeket, készítsenek több dolgot házilag, tovább tartsák meg a termékeket, illetve adják tovább azt, amire már nincs szükségük. A lakhatással kapcsolatos javaslatok között szerepel a zöld építési és felújítási technikák alkalmazása, városi területeken kisebb házak építése, valamint a városok környezetbarátabbá tétele.
A feszültség oldása érdekében ezen a ponton némi humorral is éltek az alkotók. Vicces például a városi közlekedés legkiválóbb módját – a gyaloglást – népszerűsítő kitalált reklámhadjárat. A „Foot” (láb) márkanevet hirdető reklámok a gyaloglás környezetvédelmi, egészségügyi és gazdasági előnyeit taglalják.
„Ha nem csökkentjük a következő néhány évtized folyamán radikális mértékben a bolygónkra gyakorolt káros hatásunkat, a következő generációknak kell majd megbirkózniuk az emberiséget és sok más fajt érintő katasztrofális következményekkel” – figyelmeztet St-Cyr.
További információk:
A kiállítás 2009. április végéig tart. További tájékoztatás: www.expo-terra.be/en/