Mit tesz az EU?
Az 1990-es évek eleje óta számos kezdeményezés történt az éghajlattal kapcsolatban mind az EU, mind az egyes országok szintjén. Az Európai Bizottság 2000-ben elindította az Európai Éghajlat-változási Programot (ECCP), amelynek keretében a Bizottság együttműködik ipari, környezetvédelmi szervezetekkel és más érdekelt felekkel, hogy meghatározzák, milyen költséghatékony intézkedések révén csökkenthetők a kibocsátások.
Az EU éghajlatváltozással kapcsolatos politikájának egyik sarokköve a 2005-ben bevezetett uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS). Az EU kormányai határértékeket tűztek ki arra vonatkozóan, hogy évente mennyi szén-dioxidot bocsáthat ki kb. 10 500 erőmű és nagy energiafogyasztású gyár. E létesítmények adják az EU összes széndioxid-kibocsátásainak közel felét.
Az ETS pénzügyi ösztönzésként szolgál a kibocsátás csökkentésére azáltal, hogy piacon alapuló kereskedelmi rendszert alakít ki. Azok a létesítmények, amelyek a számukra engedélyezettnél kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki, eladhatják a fel nem használt kibocsátási kvótáikat olyan cégeknek, amelyek a számukra engedélyezetthez képest több kibocsátást termelnek.
A kibocsátási kvótájukat túllépő vállalatoknak, amelyek nem fedezik azt másoktól megvásárolt kibocsátási jogokkal, súlyos büntetéseket kell fizetniük. A kibocsátáskereskedelmi rendszer biztosítja, hogy a kibocsátást ott fogják vissza, ahol a legolcsóbb, és ez csökkenti a kibocsátások csökkentésének összköltségét.
Az EU-ban a háztartások energiafelhasználásának 70%-át a lakások fűtése, további 14%-át a meleg víz tesz ki.
Az Európai Éghajlat-változási Program (ECCP) egyéb intézkedései például a következők: az autók üzemanyag-hatékonyságának és az épületek energiafelhasználási hatékonyságának javítása (a jobb hőszigetelés a fűtési költségeket akár 90%-kal is csökkentheti); a megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználása, mint például a szél, a napenergia, az árapály energiája, a biomassza (olyan szerves anyagok, mint a fa, a malomipari hulladék, a növények, az állati ürülék stb.) és a geotermikus energia (a meleg vizű források vagy a vulkánok hője); valamint a szemétlerakó helyek metánkibocsátásának csökkentése.
Az ECCP második szakasza 2005 októberében kezdődött. A középpontban a következő területek állnak: az unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének megerősítése a légi közlekedés és közúti személyforgalom során keletkező kibocsátások csökkentése révén; a szén-dioxid elkülönítését és tárolását lehetővé tevő technológiák fejlesztése; valamint olyan intézkedések finanszírozása, amelyek révén alkalmazkodhatunk az éghajlatváltozáshoz. A már elfogadott javaslatok között szerepel a légitársaságok bevonása az unió kibocsátáskereskedelmi rendszerébe, illetve az új gépkocsik széndioxid-kibocsátásának csökkentése.
Intézkedések
Az európai vezetők 2008-ban elfogadtak egy csomagot az éghajlatra és az energiára vonatkozóan, és ehhez kapcsolódóan egy sor konkrét intézkedésjavaslatot és nagyratörő célkitűzést határoztak meg.
Európa kötelezi magát arra, hogy legalább 20%-kal az 1990-es szintek alá csökkenti az üvegházhatást okozó gázok összesített kibocsátását, valamint ezt a vállalást 30%-ra fokozza, ha más iparosodott országok is vállalják ugyanezt magukra nézve.
Egy ilyen szintű csökkenés elérése érdekében más célkitűzéseket is kijelöltek: 2020-ra 20%-kal növelik az energiahatékonyságot, az EU egész területén 2020-ra 20%-kal növelik a megújuló energia részesedését az energiafelhasználásból, valamint 2020-ra a közlekedés területén 10%-ra emelik a bioüzemanyagok arányát.
A csomag megerősíti a kibocsátáskereskedelmi rendszert, így az valamennyi jelentős kibocsátást termelő ipari szereplőre ki fog terjedni, és további árverezési lehetőségeket vezet be. Az ETS által le nem fedett ágazatokat illetően – amilyen az építőipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a hulladékkezelés – 2020-ra 10%-kal a 2005-ös szintek alá kell csökkenteni a kibocsátásokat.
További intézkedések a szén-dioxid elkülönítését és tárolását lehetővé tevő technológiák ösztönzését, a gépkocsik által termelt szén-dioxid mennyiségének csökkentését, valamint szigorúbb üzemanyag-minőségi normák bevezetését célozzák.
A nemzetközi erőfeszítések élén
Az Európai Unió vezető szerepet igyekszik vállalni azon nemzetközi egyeztetések terén, amelyek célja, hogy korlátok közé szorítsuk az éghajlatváltozást, még mielőtt túl késő lenne. Ennek érdekében olyan új megállapodást sürget, amely elég nagyratörő ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az éghajlatot illetően előttünk álló súlyos kihívással, és 2020-ra olyan pályára állítsuk a világot, amely lehetővé teszi az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának stabilizálását, majd 2050-ig ezek mennyiségének az 1990-es szint legalább felével történő csökkentését.
A cél egy fenntartható, alacsony széndioxid-kibocsátású energiarendszer kiépítése és mielőbbi beindítása. Ez azt jelenti, hogy az energiahatékonyságra kell összpontosítani – aminek köszönhetően jelentősen csökkenni fognak világszinten a kibocsátások azzal együtt, hogy ez semmilyen vagy éppen negatív előjelű költséggel fog járni –, fel kell gyorsítani az új, tiszta energiához kapcsolódó technológiák fejlesztését és gyakorlati átültetését, valamint biztosítani kell az ehhez szükséges finanszírozási mechanizmusok meglétét.
A beruházások több mint felére fejlődő országokban lesz szükség, ezért az EU olyan újszerű nemzetközi finanszírozási források létrehozására törekszik, amelyek az országok kibocsátási szintjét és fizetési képességét veszik alapul.
Az Európai Bizottság szerepe
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem az Európai Bizottság egyik fő prioritása.
A Bizottság olyan stratégiákra és jogszabályokra tesz javaslatokat, amelyeket azután a kontinensen mindenhol alkalmaznak. A jogszabályokról a 27 EU-tagállamban közvetlenül megválasztott 785 küldöttből álló Európai Parlamenttel, valamint a valamennyi uniós kormányt képviselő Miniszterek Tanácsával közösen születik döntés.
A Bizottság arról is gondoskodik, hogy az elfogadott intézkedéseket ténylegesen végre is hajtják a tagállamok, valamint nemzetközi tárgyalásokon képviseli az EU-t, amely így az éghajlatváltozás elleni nemzetközi erőfeszítések élvonalában maradhat.
A tájékoztatás úgyszintén fontos, ezért a Bizottság olyan, egész Európára kiterjedő figyelemfelkeltő kampányokat indított – „Az éghajlatváltozás rajtad múlik” és „Climate Action” („Az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések”) –, amelyek célja, hogy tudassák a polgárokkal, milyen létfontosságú szerepet játszhatnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén. A további tájékoztatási kezdeményezések között szerepel például videoklipek, kiadványok és egy iskolák számára készült napló készítése és terjesztése, konferenciák rendezése, kiállítások szervezése, valamint az éghajlatnagykövetek hálózatának koordinálása.
Olvasson még az EU világszintű intézkedéseiről!
