Európai Bizottság > EIH > Igazságügyi szervezet > Hollandia

Utolsó frissítés: 19-03-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Igazságügyi szervezet - Hollandia

Az állampolgárok közötti jogvitákra a magánjog irányadó. Ezek rendezhetők bírósági úton vagy a vitarendezés alternatív eszközeivel is. Az alábbi leírás a bírósági szervezetre vonatkozik, amennyiben a magánjogot alkalmazzák.

Az igazságszolgáltatás szervezeti diagramja a magánjogra tekintettel

Harmadik bírósági szint

Hoge Raad (Legfelso Bíróság)

Második bírósági szint (fellebbezés)

Vitarendezés

Elso bírósági szint (elsofok)

Bíróság

Kerületi tanács

Polgári tanács

Bíróságok

Hollandiában 19 bíróság működik. Mindegyik az ország egy adott részét fedi le. A bírósági területeket kerületnek (arrondissement) nevezik. Mindegyik bíróságnak van egy központi székhelye és számos ágazata. Körülbelül hatvan városban van bírósági épület, és a kerületi bíró gyakran itt tartja a tárgyalásait.

Lap tetejeLap teteje

A bíróság (hivatalos neve: „arrondissementsrechtbank” vagy kerületi bíróság) polgári, büntető- és közigazgatási jogi területen tárgyal. A bíróságok mérete nagymértékben változó. A kisebbek körülbelül 150 embert, a nagyobbak pedig 900-nál is többet foglalkoztatnak. A bíróság irányításáért az elnöklő bíró felel.

Tanácsok

Minden bíróság négy tanácsból áll: kerület, polgári, büntető és közigazgatási tanácsból.

A kerületi tanács által tárgyalt ügycsoportok közé az alábbiak tartoznak:

  • pénzbeli igények 5000 euróig;
  • lakó- és üzlethelyiségek bérlete;
  • munkaviszonnyal kapcsolatos ügyek, beleértve a fizetéssel és a munkaszerződés megszüntetésével kapcsolatos igényeket;
  • bérlet;
  • felnőttek ügyeinek vitele és gondnokság;
  • a házasságon kívül született gyermekek feletti szülői felügyeletet biztosító rendelkezések.

E tanácsban a bírákat kerületi bírónak nevezik. Egyesbíróként járnak el, és az ítéletet is egyedül hozzák meg. A kerületi bírónak ennélfogva az ügyet teljesen önállóan kell intéznie. Emiatt a kerületi bírák mindig kiterjedt korábbi gyakorlattal rendelkeznek, amit polgári jogi bíróként az igazságszolgáltatás egyéb területén, vagy ügyvédként szereztek.

Minden más magánjogi jogvitát a polgári tanács intéz. Az előforduló legfőbb ügykörök a következők:

  • az 5000 eurónál magasabb perértékű pénzügyi jogviták;
  • csődök;
  • örökösödési jogviták;
  • kisajátítás;
  • családjogi jogviták, mint például:
  • házasság felbontása;
  • tartásdíj;
  • gyermekelhelyezés és láthatás;
  • házassági feltételek módosítása; és
  • örökbefogadás.

Ezen összefoglaló hátralévő részében nem esik szó a büntetőjogi és közigazgatási jogi tanácsról.

Kamarák

A tanácsok tovább tagozódnak kamaráknak („kamers”) nevezett kisebb egységekre. A kamarák három, többé-kevésbé állandó bírói taggal rendelkeznek, akik az elnökhelyettes bíró elnökletével határoznak a jogvitákról. A kamarák főként egy, vagy esetenként több ügycsoporttal foglalkoznak. A bíróság polgári tanácsának van például egy kizárólag családjogi ügyekkel foglalkozó kamarája (a családjogi kamara). Más kamarák a pénzkövetelésekkel, építési joggal, biztosítási joggal vagy kisajátítási joggal kapcsolatos ügyeket intézik.

Lap tetejeLap teteje

A polgári tanács egy másik részlege foglalkozik a sürgős igényekkel: ő az ideiglenes intézkedésekkel foglalkozó bíró. Ez a bíró két héten belül meghozza a határozatot. A hozzá utalt kérdések lehetnek kereskedelmi vagy családjogi ügyek. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet néha a folyamatban lévő eljárás befejeződésig félreteszik.

Az egyesbíróság vagy társasbíróság általi igazságszolgáltatás

A bíróság elé vitt ügyeket egyesbíró, vagy egy három bírából álló „kamara” intézi. A kerületi tanács előtti eljárásban részt vevő felek a tárgyaláson és az ítélethirdetéskor mindig egyesbíró előtt jelennek meg. Ezt ‘enkelvoudig’-ként, azaz egyesbíró általi igazságszolgáltatásként ismerik. A polgári tanácsban egyesbíró dönt a viszonylag egyszerű ügyekben. Az összetett ügyek intézése a „meervoudig”, más szavakkal azokat három bíróból álló kamara tárgyalja.

Magasabb szintű bíróságok

Az általános hatáskörű bíróságok határozatai ellen valamely magasabb szintű bírósághoz kell fellebbezni. Hollandiában öt magasabb szintű bíróság működik. Ezek a következők: Amszterdam, Hága, Arnhem, Leeuwarden és Den Bosch. Hatáskörüket „ressort”-ként ismerik. A magasabb bíróság tárgyalja az általános hatáskörű bíróságok polgári határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket.

Az általános hatáskörű bíróságokhoz hasonlóan a magasabb szintű bíróságok bírái is tanácsokban dolgoznak. Például minden magasabb szintű bíróságon van egy polgári, egy büntető- és egy adózási tanács. A magasabb bírósági tanács tovább tagozódhat három bírából álló „kamarákra”, akik az ügyet együttesen döntik el.

A Hoge Raad (Legfelső Bíróság)

A Holland legfelsőbb bíróságot „Hoge Raad der Nederlanden”-nek, vagy röviden Hoge Raadnak hívják. A Hoge Raad feladata a semmítési ítélkezés gyakorlása: az ítéletek semmissé nyilvánítása. Soha nem feladata a Hoge Raadnak a tényállás megállapítása valamely jogvitában. Ehelyett az alsóbb szintű bíró által megállapított tényállás alapján azt vizsgálja, hogy a többi bíró a jogot megfelelően alkalmazta-e. A Hoge Raad nem tanácsokba, hanem kamarákba szerveződik. Ennek alapján van egy kamara, amely a polgári ügyekkel foglalkozik. A Hoge Raad ítéleteit három bíró hozza meg. Különleges esetekben – a Hoge Raad mérlegelése alapján – az ügyet öt bíró tárgyalja.

Lap tetejeLap teteje

Fellebbezéskor

Elvileg mindegyik fél jogosult ügyének három bírósági szinten történő, megfelelő elbírálására. Az elsőfokú bíróságon az ügyet a kerületi vagy a polgári tanács tárgyalja, a kereset jellegétől függően. A fellebbezést a magasabb szintű bíróságnál lehet előterjeszteni. Ezt követően semmítési fellebbezést lehet benyújtani a Hoge Raadhoz.

Ezen kívül nem minden ügyben nyújtható be fellebbezés, ilyen például az 1750 eurónál kisebb pénzösszegre vonatkozó jogvita. Azonban minden esetben nyitva áll a semmítésre utalás lehetősége, ha a fél úgy véli, hogy az ítélet nem tartalmazza az alapjául szolgáló indokokat.

Semmítésért folyamodás

Ha a felsőbb szintű bíróság általi elbírálást követően a fél a Hoge Raadhoz kíván fordulni, ezt nem fellebbezésnek hívják, hanem „semmítésért folyamodásnak”. A Hoge Raad Hollandia legfőbb bírósági szerve. Ennélfogva a Hoge Raad határozatát követően nincsen lehetőség ugyanazon ügynek bármely más bírósághoz utalására. Ha a Hoge Raad úgy ítéli meg, hogy az alacsonyabb szintű bíróság téves ítéletet hozott, természetesen vissza is utalhatja az ügyet az alacsonyabb szintű bíróságnak, az ügy érdemének felülvizsgálata céljából. Majd az új ítélet ellen ismét megnyílik a Hoge Raadhoz folyamodás lehetősége.

A tények megítélése

Az általános hatáskörű és fellebbviteli bíróságokat „feitenrechters”-ként – a tények elbírálóiként ismerik. Ez annyit jelent, hogy ezen igazságszolgáltatási hatóságok derítik fel az előttük megindított ügyek teljes tényállását. A felderítés minden esetben azt jelenti, hogy a bírák megállapítják, mi a jogvita ténybeli háttere. Ha például a fél azt állítja, hogy egy autót hibás fékekkel és kormányművel vásárolt, a bíróság elrendelheti olyan tanúk megjelenését, akik bővebb információkkal szolgálhatnak az autó állapotáról. Így e bíróságok foglalkoznak a tények összegyűjtésével. Lehetőség szerint megkísérelik bebizonyítani, hogy pontosan mi is történt. Az ítélethozatal e tényállás alapján történik.

A jogszabályok téves alkalmazása

A Hoge Raad nem foglalkozik a tényállás megítélésével. Feladata annak megfontolása, hogy az alacsonyabb szintű bírák – a tények bírái – megfelelően végezték-e munkájukat. Más szavakkal a Hoge Raad biztosítja, hogy az alsóbb szintű bírák helyesen alkalmazzák a jogszabályokat.

Lap tetejeLap teteje

E feladat azt is jelenti, hogy a fél nem kérheti a Hoge Raadtól a tényállás további vizsgálatát. Ha a fél a tények legfelsőbb szintű bíráinak ítéletével nem ért egyet, természetesen az ügy felterjeszthető a Hoge Raadhoz, de az érintett fél csak azt állíthatja, hogy az alacsonyabb szintű bíróság félreértelmezte a magánjogot, és ezért méltánytalan ítéletet hozott. Az ilyen esetet hívjuk a jogszabályok téves alkalmazásának.

Képviselet az általános hatáskörű, a magasabb szintű bíróságok és Hoge Raad szintjén

A felek, az érintett polgárok saját maguk is vihetik ügyüket, ha az a bíróság kerületi tanácsa előtt folyik. Az idézést azonban minden esetben végrehajtónak kell az ellenérdekű fél részére kézbesítenie. Családjogi ügyekben gyakran elegendő a bíróhoz írt írásos kérelem is.

Más esetekben a magánjogi ügyek felei nem járhatnak el saját ügyükben. Meg kell bízniuk egy jogtanácsost (aki a gyakorlatban a tárgyaló ügyvéd is lesz) az ügy bíró elé terjesztésére.

Ítéletek, végzések és határozatok

A kerületi tanács vagy az általános hatáskörű bíróságok ítéleteit „vonnissen”-nek (ítéletek), míg a felsőbb szintű bíróságok vagy a Hoge Raad ítéleteit „arresten”-nek hívják. Családjogi ügyekben az eljárást befejező határozatok gyakran végzésként vagy határozatként („beschikkingen”) ismertek.

Független bíróságok

Ismert mondás, hogy a bírót egy életre választják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy – függetlenül az ítélkezése minőségétől – nem lehet neki felmondani, egészen a 70 éves korában bekövetkező nyugdíjazásáig. Természetesen felfüggeszthető vagy felmenthető, ha viselkedése ellentétben áll azzal, amit a jogszabályok tőle megkövetelnek. A legfelsőbb bíróság, a Hoge Raad dönt az ilyen felfüggesztésről vagy felmentésről.

A bíráktól azt várják el, hogy ítéleteiket függetlenül hozzák meg és hirdessék ki. A másik alapelv, hogy a bíró határozatát csak egy másik bíró ítélete változtathatja meg.

Az igazságügyi miniszternek vagy a kormány többi tagjának nincs semmiféle hatásköre a bírák felmentésére, és nincs hatásköre az ítéletek vagy azok módosításának tartalma vonatkozásában sem. Ennélfogva garanciák vannak arra, hogy a bírói kar tevékenységét függetlenül végezhesse.

Az Igazságszolgáltatási Tanács

Az Igazságszolgáltatási Tanács („Raad voor de Rechtspraak”)a központi kormányzat egy szerve, az igazságszolgáltatás terén fennálló hatáskörökkel. A Tanács a bírói kar részét alkotja, és nem vonható felelősségre a kormányzat bármely más ága által. Általános feladata a bíróságok kötelezettségei megfelelő teljesítésének előmozdítása. A Tanács maga nem tölt be bírósági feladatokat.

Lap tetejeLap teteje

Az igazságszolgáltatás pénzügyi forrásait évente törvény határozza meg. A Tanács osztja el e pénzeszközöket a bíróságok között. A Tanács az igazságügyi miniszternek tartozik beszámolási kötelezettséggel e források elköltéséről. A Tanács gondoskodik a bíróságok közös érdekeinek külső kapcsolatokban történő képviseletéről. Gondoskodik a valamennyi vagy egyes bíróságok által igénybevett szolgáltatásokról is (például képzés vagy információtechnológia). Felügyeli a bíróságok irányítását és pénzügyi ellenőrzését, és szükség esetén általános utasításokkal látja el azokat.

Igazságügyi Minisztérium

Az igazságügyi miniszter tartozik politikai felelősséggel a bírói rendszer megfelelő működéséért. Az igazságügyi miniszter erről a parlamentnek tartozik számot adni. Feladatkörének fontos része annak biztosítása, hogy a bíróságok megkapják a feladatuk megfelelő elvégzéséhez szükséges pénzügyi forrásokat. Ha azt a jobb igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek tartja, jogszabálytervezetet is készíthet.

Fontos linkek

Az igazságszolgáltatás szervezete saját internetes oldallal rendelkezik, ami további információkat nyújt a bíróságokról.

Az egyéb idetartozó internetes oldalak az alábbiak:

  • Igazságügyi Minisztérium English - Nederlands
  • A végrehajtók Deutsch - English - français - Nederlands
  • Az ügyvéd ikamara English - Nederlands
  • A jogi segítségnyújtási tanácsok Nederlands
  • A jogsegélyirodák Nederlands
  • A közjegyzők Nederlands

« Igazságügyi szervezet - Általános információk | Hollandia - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 19-03-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság