|
Az Igazságügyi Hálózatról |
Események |
Könyvespolc |
Glosszárium |
Újdonságok |
Ugrópontok |
Polgári Ügyek Atlasza
Jogrend Igazságügyi szervezet Jogi hivatások Jogsegély Bíróságok hatásköre és illetékessége Bírósághoz fordulás Eljárási határidők Alkalmazható jog Iratok kézbesítése Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök Ideiglenes és biztonsági intézkedések Ítéletek végrehajtása Egyszerűsített és gyorsított eljárások Válás Szülői felelősség
Tartási igények Fizetőképtelenség Alternatív vitarendezési szabályok Bűncselekmények áldozatainak kártalanítása Automatikus feldolgozás
Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A tartás a tartásra jogosult megélhetési költségeihez való hozzájárulás kötelezettsége. A tartás fizetésének kötelezettsége vérrokonságból és házassági rokoni viszonyból, illetve (korábbi) házassági kötelékből ered. A bejelentett élettársi kapcsolatra hasonló feltételek vonatkoznak.
Valamennyi szülő köteles gyermekét eltartani. Ez a gyermek felnőttkorára ugyanúgy vonatkozik, mint gyermekkorára. A tartási kötelezettség a gyermek 21. évének eléréséig áll fenn, a szükséglet szintjétől függetlenül.
Lásd a 2. kérdést a szülők gyermekekkel szemben fennálló kötelezettségeire vonatkozó információkért.
A gyermekek kötelesek szüleiket eltartani.
A tartási kötelezettség csak a szülők szükséghelyzetében áll fenn.
A házastársak között a házasság során fennálló tartási kötelezettség a házasság felbomlását követően is fennmarad. A bíróság a bontóperben hozott ítéletben vagy későbbi ítéletben tartásdíjat ítélhet meg az egyik korábbi házastárstól azon házastárs részére, aki nem rendelkezik saját megélhetési költségeinek fedezésére elegendő anyagi eszközzel (és ésszerűen nem várható el, hogy képes lesz azt megszerezni), az utóbbi kérésére. Ilyen tartásdíj megállapításakor a bíró figyelembe veszi az egyik korábbi házastárs szükségleteit és a másik korábbi házastárs eszközeit (pénzügyi erőforrásait). Nem pénzügyi tényezők is szerepet játszhatnak, például a házasság vagy az együttélés időtartama. Ha a bíróság a tartási kötelezettségre nem ír elő időbeli korlátozást, az 12 év leteltével megszűnik. Ezen időszakot a bíróság a tartást igénylő korábbi házastárs kérésére meghosszabbíthatja, amennyiben ez utóbbi pénzügyi nehézségekkel kerül szembe. Rövid (legfeljebb 5 évig tartó), gyermektelen házasságot követően a tartási kötelezettség időtartama elvileg nem hosszabb magánál a házasságnál.
A fentiek a korábbi bejegyzett élettársakra is vonatkoznak.
A korábbi házastársak a tartást illetően bíróságon kívül is megegyezhetnek. Erről a bontóperben kötött egyezség rendelkezik. A gyakorlatban az ilyen egyezséget a bíróság a bontóperben hozott ítéletben megerősíti. Az ilyen megerősítés a tartásra jogosultnak nagyobb jogbiztonságot nyújt.
A házastársaknak és a bejegyzett élettársaknak, kivételes körülmények kivételével, egyaránt hozzá kell járulniuk a háztartási kiadásokhoz. Ilyen tekintetben házassági vagy élettársi szerződésben eltérően is megállapodhatnak.
A gyermek biológiai apja köteles (akár el nem ismert) gyermekének tartást biztosítani, amennyiben a gyermek nem áll törvényes rokoni kapcsolatban ezzel a személlyel vagy más férfival (vagyis ha nincs törvényes apja).
Ugyanez a kötelezettség vonatkozik az anya életében arra a partnerre, aki beleegyezett olyan aktusba, mely a gyermek fogantatását eredményezhette.
A szülővel együtt a gyermek felett felügyeletet gyakorló nem szülő a gyermek felé tartási kötelezettséggel bír (a BW 1:253w. cikke). A tartási kötelezettség a gyermek huszonegyedik születésnapjáig fennáll, amikor a gyermek nagykorúvá válásával a közös felügyelet megszűnik.
A tartási kötelezettség általában fennáll, ha a tartásra jogosultnak erre szüksége van. Egy személyről akkor ítélik meg úgy, hogy erre szüksége van, ha saját létfenntartásához nem rendelkezik elegendő jövedelemmel, és ennek megszerzése tőle ésszerűen nem várható el.
E szabály alól kivétel a szülők és biológiai apák kiskorú gyermekekkel és fiatal felnőtt (legfeljebb 21 éves) gyermekekkel szemben fennálló tartási kötelezettségének esete. Ilyen esetekben a tartási kötelezettség akkor is fennáll, ha a jogosultnak arra nincs szüksége.
A 18 év alatti (kiskorú) gyermekek esetében a szülőknek a gondviselés és a neveltetés költségeit meg kell fizetniük. Ez vonatkozik a megélhetési költségre és a gyermek felnevelése során az oktatáshoz és a szabadidős tevékenységekhez kapcsolódóan felmerülő egyéb költségekre. A szülők kötelesek a gondviselési és neveltetési költségeket lehetőségeikhez mérten biztosítani. Ez a kötelezettség akkor is fennáll, ha a gyermek rendelkezik saját anyagi forrásokkal és/vagy jövedelemmel.
18, 19 és 20 éves gyermekek („fiatal felnőttek”) esetében a szülők a megélhetési és oktatási költségek megfizetéséért felelősek. A megélhetési és oktatási költségek ugyanúgy értelmezendők, mint a gyermekkorban a gondviselési és neveltetési költségek. Ez a tartási kötelezettség független a tartásra jogosult igényeitől.
A kibővített tartási kötelezettség akkor is fennáll ilyen gyermekek esetén, ha munkaviszonyból vagy saját forrásból saját jövedelemmel rendelkeznek, vagy ha házasok. A gyermek saját jövedelme azonban meghatározza a tartásdíj iránti igényeik mértékét.
21 éves és idősebb gyermekek esetében a szülők csak akkor kötelezettek tartásdíjra, ha a gyermeknek erre szüksége van, és nem képes gondoskodni magáról. Például ha a gyermek testi vagy szellemi fogyatékkal él.
A tartási kötelezettség megállapítására alkalmazandó jogot a holland nemzetközi magánjog alapján határozzák meg, az 1973. évi, tartásról szóló Hágai Egyezmény vonatkozó szabályai (alkalmazandó jog) (Trb. 1974., 86) alapján. Az egyezményről további információt talál a nemzetközi magánjogról szóló hágai konferencia - 
weblapján:
E szerződésnek megfelelően a holland bíróság a holland jogot alkalmazza:
A holland bíróság ilyen esetben elvileg a tartásra jogosult tartózkodási helye szerinti külföldi jogot alkalmazza. Ha az említett jog nem rendelkezik a tartásról, a holland bíróság a tartásra kötelezett és a tartásra jogosult megegyező állampolgársága szerinti jogot alkalmazza.
Bontóper esetén a bontópernél alkalmazott jog a korábbi házastárs felé fennálló tartási kötelezettségre is alkalmazandó.
A tartásra kötelezett által fizetendő összeget vagy maguk a felek állapítják meg és rögzítik megállapodásban, vagy bíróság ítéli meg azt. Bontóperben a bíróságot gyakran kérik fel a korábbi házastárs vagy a gyermek tartásdíjáról való döntésre.
Ha a tartásdíjat bírósági ítélettel állapítják meg, az alábbi alkalmazandó:
A tartásdíj megállapítására, megváltoztatására vagy megszüntetésére alkalmazandó bírósági eljárás kereset benyújtásával kezdődik. A keresetet ügyvéd szövegezi. Ez az ügyvéd képviseli a tartásra jogosultat a bírósági tárgyaláson. A keresetnek tartalmaznia kell a tartásra jogosult, illetve a tartásra kötelezett vezetéknevét, keresztnevét, születési idejét és lakcímét. Meg kell határoznia továbbá, hogy miért van szükség tartás megállapítására, megváltoztatására vagy megszüntetésére. A keresetnek a bíróság hivatalánál történő benyújtásakor szükség esetén be kell nyújtani a keresetben foglalt információkat alátámasztó dokumentumokat. Tartási esetekben ezek a dokumentumok különösen a pénzügyi helyzetre vonatkozó dokumentumok, például adóügyi célokból készített pénzügyi kimutatások, bérkimutatások, a szükségletekről és a pénzügyi eszközökről szóló számítások. Az ügyvéd a keresetet az illetékes bíróság hivatalának küldi meg. A bíróság hivatala ezt követően (elvileg) megküldi a kérelem egy példányát, illetve a vonatkozó kísérő dokumentumokat az érdekelt félnek, vagyis tartási esetekben a tartásra kötelezettnek. Ez utóbbit ezután a bíróság beidézi.
Nem: a keresetet a tartásra jogosult ügyvédjének kell benyújtania. A tartásra jogosultak nem nyújthatnak be ügyvéd nélkül keresetet.
A kiskorú gyermeket törvényes képviselője (általában szülő) képviseli.
Itt meg kell különböztetni a nemzetközi joghatóságot (van-e a holland bíróságnak joghatósága?) és a belső illetékességet (melyik holland bíróság illetékes?).
A holland bíróság nemzetközi joghatóságára európai uniós kontextusban az úgynevezett „Brüsszel I.” rendelet alkalmazandó. Ez a rendelet a tartási keresetekre vonatkozóan rendelkezik a bíróságok joghatóságáról.
A rendelet 2. cikke szerint a Hollandiában lakóhellyel rendelkező tartásra kötelezett (alperes) elvileg a tartásra jogosult (felperes) holland bírósága elé idézhető.
A Brüsszel I. rendelet a tartási kötelezettségre vonatkozóan alternatív szabályt is tartalmaz. Az 5. cikk (2) bekezdése előírja, hogy egy tagállam területén lakóhellyel rendelkező alperes beidézhető másik tagállamban is:
Az a) pont azt jelenti, hogy a Hollandiában lakó tartásra jogosult például holland bíróság elé idézhet egy Franciaországban lakó tartásra kötelezettet, és ennek nemzetközi joghatósága van az 5. cikk (2) bekezdése szerint. A lakóhely szerinti bíróságnak van joghatósága.
Holland bíróság nem európai uniós kontextusban vizsgált nemzetközi joghatóságára a következő alkalmazandó. Ha az alperes (akár a jogosult, akár a kötelezett) az Európai Unión kívül él, a fent említett Brüsszel I. rendelet nem alkalmazandó, és a holland bíróság joghatósága a polgári perrendtartásból származtatható. A bontóperrel foglalkozó holland bíróság hatásköre tehát a bontóperrel kapcsolatos átmeneti rendelkezések vagy például a tartásdíjjal vagy a családi otthon közös használatával kapcsolatos kiegészítő rendelkezések meghozatala. A holland bíróság továbbá hatáskörrel rendelkezik külön tartásdíjra vonatkozó keresettel kapcsolatosan, ha vagy a felperes vagy egy vagy több érdekelt fél Hollandiában él, vagy ha az ügy egyéb okokból elegendő mértékben köthető Hollandia joghatóságához, ha a holland bíróságot választják mint hatáskörrel rendelkező bíróságot, vagy ha az érdekelt fél a bírósági eljárás során megjelenik és nem kifogásolja a hatáskör hiányát.
Holland bíróság nemzeti hatáskörére vonatkozóan a bíróságok (elsőfokú bíróság, fellebbviteli bíróság, Hollandia Legfelsőbb Bírósága) közül az elsőfokú bíróság rendelkezik hatáskörrel tartási esetekben. Az elsőfokú bíróság illetékességét a polgári perrendtartás határozza meg. Ez vagy a (z egyik) felperes lakóhelye szerinti elsőfokú bíróság vagy az egyik érdekelt fél lakóhelye szerinti, a keresetben illetékesként megjelölt bíróság, vagy az egyik fél lakóhelyének hiányában valamelyik fél tényleges lakóhelye szerinti bíróság.
A tartásdíj megállapítására, megváltoztatására vagy megszüntetésére vonatkozó kérelmet is ügyvédnek kell benyújtania. Az ügyvéd a tárgyalás során képviseli a felperest. Az ügyvédek nevei és címei megtalálhatók a nemzeti ügyvédi kamara - 
weboldalán.
Van továbbá „Családjogi Ügyvédek és Bontóperben Közvetítők Kamarája”, melynek tagjai többek között bontóperekre és tartásra szakosodtak. Ezek emellett bontóperben közvetítésre és ezzel járó ügyekre is szakosodnak.
Lásd a VFAS-Advocaten-t: ez a weboldal elérhető holland és angol nyelven.
Az igazságszolgáltatás során felmerülő költségekhez való hozzájárulást meg kell fizetni a bírósági eljárás tekintetében. Ez a bíróság hivatali díja. Emellett ügyvédi és végrehajtói díjak is felmerülnek.
Ha a felperes nem tudja (teljes mértékben) megfizetni az ügyvédi költséget, bizonyos feltételek mellett költségmentességet kaphat (lásd még a Költségmentesség című weboldalt). Ez a „költségmentesség esete”. A kormány részben megfizeti a költségeket, a felperes pedig „személyes hozzájárulást” fizet. A „személyes hozzájárulás” mértéke a felperes jövedelmétől és pénzügyi lehetőségeitől függ. A Költségmentességi Tanács ítéli meg a költségmentességet. A felperesnek kérelmet kell benyújtania a tanács felé azon a (fellebbviteli bíróság szerinti) illetékességi területen, ahol az ügyvéd irodája található. A gyakorlatban a kérelmet gyakran az ügyvéd nyújtja be, ha a költségmentességre irányuló kérelmet megelőzően már megkeresték.
Emellett (a lakóhely önkormányzati hatóságától beszerezhető) „szegénységi bizonyítványt” kell benyújtani. Ezt az igazolást a kérelemmel együtt meg kell küldeni a Költségmentességi Tanácsnak, mely kivizsgálja, hogy a felperes jogosult-e költségmentességre. Ha igen, kiadják a költségmentességre való jogosultság igazolását. Ilyen esetekben a bírósági hivatali díjat is csökkentik.
A költségmentességre való jogosultság határon átnyúló jogvitákban is fennáll, vagyis akkor, ha a felperes Hollandián kívül lakik. Ezt az határon átnyúló költségmentességről szóló európai irányelv írja elő. A költségmentesség a költségmentességről szóló törvény 23A–23K. cikkeire hivatkozással kérelmezhető, a hágai Költségmentességi Tanácsnál az említett irányelvhez csatolt formanyomtatványon, mely minden tagállamban egyforma.
Adott esetben a Költségmentességi Tanács az ügyvédválasztásban is segítséget nyújt. A tanács címe a 16. kérdésre adott válaszban található.
Határozatában a bíróság figyelembe veszi a tartásdíjat kérő vagy kapó személy szükségleteit, illetve a tartásdíjra kötelezett vagy azt megfizető személy lehetőségeit (pénzügyi erőforrásait).
A szükségletek és a lehetőségek viszonylagosak. A bíróság bizonyos mértékig szabadon határozhat az adott eset sajátosságaitól függően.
A bíróságok irányelveket, úgynevezett Trema-normákat (lásd: De Rechspraak - ) alakítottak ki. Ezek azonban nem kötelezők a bíróságokra.
A bíróság döntésénél az alábbi bevételek és kiadások fontosak:
Az Igazságügyi Minisztérium minden évben megállapítja a bíróság által megítélt vagy megállapodásban rögzített tartásdíj törvényes emelésének mértékét. Az emelés mértékének kiszámításakor a minisztérium figyelembe veszi az üzleti világban és a kormányzaton belül, továbbá egyéb szektorokban a bérek alakulását. Ezt a mértéket közzéteszik a Staatscourant-ban [a holland Hivatalos Közlönyben].
A tartásdíj automatikus kiigazítása alól számos kivétel van. A felek és a bíróság is figyelmen kívül hagyhatják a hivatalos indexálást vagy egyéb indexálási módszert állapíthatnak meg.
A korábbi házastársak tartását közvetlenül a tartásra jogosultnak fizetik meg.
A bíróság által kiskorú gyermekekre megállapított tartásdíjat közvetlenül a gyermeket gondozó szülőnek (vagy gondviselőnek) fizetik meg.
Ha a tartási kötelezettséget bírósági ítélettel állapítják meg, és a tartásra kötelezett elmulasztja a partner tartásdíjának megfizetését, a teljesítést általában végrehajtó útján kényszerítik ki. Bírósági ítélet hiányában az eset bíróság elé kerül. Ilyenkor ügyvédet kell bevonni. Gyermektartás fizetésének beszedéséhez számos esetben fellebbezni lehet a Tartásdíjfizetés Beszedésével Foglalkozó Nemzeti Irodához (LBIO) Goudában. Lásd az alábbi 13. kérdést.
Gyermektartás esetében a releváns szervezet a Tartásdíjfizetés Beszedésével Foglalkozó Nemzeti Iroda (National Bureau for the Collection of Maintenance Payments (LBIO)) Goudában.
Az LBIO eljárhat a beszedés ügyében a tartásra kötelezett esetleges hátralékának megléte vagy annak hiánya esetén is. Az LBIO-t erre fel kell hatalmaznia a tartásra jogosultnak vagy a tartásra kötelezettnek. A LBIO adott esetben végrehajtás útján járhat el a beszedés ügyében. Az LBIO például zár alá veheti a tartásra kötelezett bérét, járadékait vagy ingó és ingatlan javait.
Az LBIO szolgáltatásai nem ingyenesek. Fizetési hátralék esetében a tartásra kötelezettnek a beszedés költségeit meg kell téríteni az LBIO felé. Az LBIO a beszedésért külön díjat számol fel. Ez a külön díj az esedékes összeg 10%-a. A bírósági eljárás és a végrehajtás költségeit szintén beszedik a tartásra kötelezettől.
Az LBIO csak gyermektartás beszedésével foglalkozik. Az LBIO nem foglalkozik korábbi házastársak (korábbi bejegyzett élettársak) tartásdíjának megfizetésével. Ez alól kivételt jelentenek az LBIO egyezményből adódó feladatai (lásd a 17. kérdésre adott választ).
A „gyermektartás beszedésének átruházására” vonatkozó formanyomtatvány letölthető a LBIO weboldaláról NL.
Ezen a weboldalon számtalan információ található a LBIO feladatairól és eljárásairól, az ügyfélfogadásról (telefonon) és egyebekről.
Nem
Igen, gyermektartás esetében, lásd a 13. kérdést.
Igen, költségmentesség esetében, lásd a 8. kérdést.
Gyermektartás esetében:
Landelijk Bureau Inning Onderhoudsbijdragen (LBIO )
Postbus 800
2800 AV GOUDA
Telefon: +31 182 572 020
Fax: +31182.537 179
Költségmentesség esetében:
de Raad voor de rechtsbijstand ,
Postbus 450,
2501 CL Den Haag.
Telefon: +31 703 701 414
Lásd a 13. kérdésre adott választ.
Az LBIO-nak a tartás nemzetközi beszedése területén is vannak feladatai. Ezek a feladatok két olyan egyezményből származnak, melyeknek Hollandia részes fele:
Hollandia részes fele az ENSZ tartásdíj külföldi beszedéséről szóló egyezményének - (New York, 1956. június 20.). Ez kölcsönös jogsegélyről szóló egyezmény, melynek célja nemzetközi ügyekben a tartásdíjhoz való hozzáférés megkönnyítése. Ebből a célból az egyezmény küldő és fogadó intézmények rendszerét alakította ki, melyek a tartásra jogosultnak segítenek a tartási keresetek végrehajtásában. Az LBIO Hollandia küldő és fogadó intézménye.
Hollandiában lakó személyek, akik tartásdíj külföldön (vagyis a New York-i Egyezmény részes országában) lakóhellyel rendelkező tartásra kötelezettől való beszedésével kapcsolatosan problémával szembesülnek, hivatkozhatnak a New York-i Egyezményre. Ez az egyezmény a gyermektartásra és a partnertartásra egyaránt vonatkozik.
Az LBIO szintén beszedi a tartást a külföldön (vagyis a New York-i Egyezmény részes országában) lakóhellyel rendelkező tartásra jogosult kérésére a Hollandiában lakó tartásra kötelezettől. Ha a más tagállamban lakó tartásra jogosult tartást követel Hollandiában lakó tartásra kötelezettől, az említett egyezmény rendszerére hivatkozhat. Hollandia fogadó intézményéhez (az LBIO-hoz) kell kérelmet benyújtania. A fogadó intézmény ezután megteszi a szükséges intézkedéseket a tartás beszedésére.
Az LBIO szolgáltatásainak igénybevételéhez a „tartás külföldi beszedése” formanyomtatványt kell benyújtani. Ez a formanyomtatvány letölthető az LBIO weboldaláról NL.
A költségmentességre vonatkozóan lásd a 9. kérdésre adott választ.
« Tartási igények - Általános információk | Hollandia - Általános információk »
Lap teteje
Utolsó frissítés: 06-08-2007
