Jogrend
Igazságügyi szervezet
Jogi hivatások
Jogsegély
Bíróságok hatásköre és illetékessége
Bírósághoz fordulás
Eljárási határidők
Alkalmazható jog
Iratok kézbesítése
Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök
Ideiglenes és biztonsági intézkedések
Ítéletek végrehajtása
Egyszerűsített és gyorsított eljárások
Válás
Szülői felelősség
Tartási igények
Fizetőképtelenség
Alternatív vitarendezési szabályok
Bűncselekmények áldozatainak kártalanítása
Automatikus feldolgozás
A frissitett változat megtekinthetö E rendelet értelmében a tartásdíjra jogosult választhat, hogy melyik bíróság elé viszi az ügyet: az alperes lakhelye vagy a jogosult állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága elé. A jogosult tehát kedvező helyzetben van. Másrészről viszont, ha a tartásra kötelezett kezdeményezi az eljárást, rá az általános szabály vonatkozik, azaz neki egyetlen lehetősége van: a jogosult lakhelye szerinti bíróság elé kell vinnie az ügyet.
Továbbá ha az ügy a „személy jogállásával” (például válás) kapcsolatos eljárással függ össze, az említett ügyben azon a bíróságon döntenek, amely - saját joga szerint - joghatósággal rendelkezik ezen eljárások lefolytatására, kivéve, ha joghatósága egyedül valamelyik fél állampolgárságán alapszik.
A valamely tagállamban tartásdíjra vonatkozóan hozott ítéletet más tagállamban is elismerik (a rendelet 33. cikke), és más tagállamban is végrehajtják, ha bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították (38. cikk).
Összevetve a rendeletet az 1968. évi Brüsszeli Egyezménnyel, amelynek helyébe lép, a rendelet (34. cikk) úgy rendelkezik, hogy az ítélet nem ismerhető el, amennyiben az elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a nemzetközi magánjogi szabályaival, ahol az elismerést kérik, amennyiben az eredeti bírósági ítélet személyek jogállásáról vagy jogképességéről határoz. A jövőben a külföldi ítélet elismerését kizárólag akkor tagadják meg, ha az ellentétes a közrenddel, összeegyeztethetetlen valamely korábbi ítélettel, vagy ha az eljárást megindító iratot nem kézbesítették megfelelő időben.
Végül az 57. cikk értelmében a közigazgatási hatósággal kötött vagy általa hitelesített, tartási kötelezettséggel kapcsolatos megállapodást szintén közokiratnak kell tekinteni, amely feljogosít az egyszerűsített végrehajtási eljárásra.
Bár az eljárás viszonylag egyszerű, a rendelet nem távolítja el az összes akadályt az „ítéletek szabad mozgása” elől az Európai Unión belül, hanem közbenső intézkedéseket hagy életben, amelyek még mindig túlságosan korlátozóak.
Ez a javaslat arra törekszik, hogy megszüntesse az összes olyan akadályt, amelyek még napjainkban is gátolják a tartásdíjak behajtását az Európai Unióban. Olyan jogi környezet kialakítását teszi lehetővé, amely igazodik a tartásdíjra jogosultak jogos igényeihez, akik célja, hogy könnyen, gyorsan és - a leggyakrabban - költségmentesen kaphassanak olyan végrehajtható okiratot, amely akadálytalanul képes „mozogni” az európai jogi térségben, és amelynek konkrét eredményeként a fizetendő összegeket rendszeresen fizetik.
Ez az új európai jogrend olyan fellépést tesz szükségessé, amely nem korlátozódhat a jelenlegi mechanizmusok átfésülésére; tehát a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés valamennyi vonatkozó területén ambiciózus intézkedésekre vonatkozó javaslatok születnek: nemzetközi hatáskör, alkalmazandó jog, elismerés és végrehajtás, együttműködés és az eljárások megfelelő lefolytatását gátló akadályok megszüntetése. Ezeket az átfogó válaszokat egy egységes okirat tartalmazza.
- A polgárok életének megkönnyítése az ahhoz szükséges formaságok csökkentésével, hogy a bírósági határozatot bármelyik tagállamban meghozzák és végrehajtsák, illetve a tartásdíjra jogosultak részére konkrét támogatás és segítség nyújtásával. Többek között említést kell tenni arról a lehetőségről, hogy az összes szükséges lépést a szokásos tartózkodási helyen végezhessék el, a szorosan vett végrehajtás szakaszát is beleértve, nevezetesen a bérből vagy a bankszámláról történő letiltás elérése érdekében, az együttműködési mechanizmusok elindítása érdekében, vagy a tartásdíjra kötelezett tartózkodási helyének meghatározását és vagyona felmérését lehetővé tevő információkhoz való hozzáférés érdekében.
- A jogbiztonság növelése a kollíziós szabályok harmonizálása révén.
- A behajtás hatékonyságának és állandóságának biztosítása annak lehetővé tételével, hogy a jogosult az Európai Unió egész területén végrehajtható határozatot kaphasson, amelyre azt követően egyszerű és összehangolt végrehajtási rendszer vonatkozik.
Ez az értelmezés kínálkozik jogi szempontból, tekintettel arra, hogy rendkívül szoros a kapcsolat a tartási kötelezettségek és a családjog között. Az értelmezésnek azonban három hátránya van:
Ez az oka annak, hogy a Bizottság közleményben kérte fel a Tanácsot arra, hogy a Szerződés 67. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének megfelelően a tartási kötelezettségek tárgyában egyhangú döntés helyett az együttdöntési eljárást alkalmazza.
Ebben a vonatkozásban hangsúlyozzuk, hogy valamennyi tagállam csatlakozott a tartási követelések külföldön történő érvényesítéséről szóló, 1956. június 20-i New York-i ENSZ Egyezményhez
. Ez az egyezmény közigazgatási együttműködési eljárásokat hoz létre a szerződő felek között.
Végezetül emlékeztetni szükséges arra, hogy egyes tagállamok a nemzetközi magánjogi Hágai Konferencia négy egyezményét is elfogadták; ezeket szintén alkalmazni kell a tartási kötelezettségre (a témáról ld. „Nemzetközi jog”).
« Tartási igények - Általános információk | Közösségi jog - Általános információk »
Utolsó frissítés: 08-02-2007

