Európai Bizottság > EIH > Jogi hivatások > Lengyelország

Utolsó frissítés: 03-03-2008
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogi hivatások - Lengyelország

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. BÍRÁK 1.
2. ÜGYÉSZEK 2.
3. VÉGREHAJTÓK 3.
4. KÖZJEGYZŐK 4.
5. ÜGYVÉDEK (BARRISTERI FOKOZATÚ ÜGYVÉDEK) 5.
6. JOGTANÁCSOSOK (BIZONYOS BÍRÓSÁGI KÉPVISELETI JOGGAL NEM RENDELKEZŐ SOLICITORI FOKOZATÚ ÜGYVÉDEK) 6.

 

1. BÍRÁK

A bírák a jogi hivatást gyakorló személyek különleges csoportját alkotják; az előírt speciális szintű képesítésen túlmenően a bírákat elsősorban a bírói függetlenség elve különbözteti meg a többi jogi hivatást gyakorló személytől.

A bírói függetlenség elvét a lengyel Alkotmány 178. cikkének (1) bekezdése tartalmazza, amely kimondja, hogy a bírák feladataik teljesítése során függetlenek, és kizárólag az Alkotmánynak, valamint a jogalkotási aktusoknak vannak alárendelve. Ez azt jelenti, hogy a bírák mind a jogvitában szereplő felektől, mind pedig az állami hatóságoktól függetlenek. Másrészről azonban a bírákkal szemben fennáll a pártatlanság követelménye, és a bírákra az Alkotmány és a jogalkotási aktusok rendelkezései vonatkoznak, amelyek szerint és alapján feladataikat végezni kötelesek.

A bírákat – a Nemzeti Igazságügyi Tanács kérelmére – a köztársasági elnök nevezi ki határozatlan időre.

Kerületi bírósági bíróvá (a bírósági hierarchia legalacsonyabb rangja) az a személy nevezhető ki, aki: lengyel állampolgár, teljes körű polgári és állampolgári jogokkal rendelkezik, feddhetetlen jellemű, egyetemi szintű jogi tanulmányait Lengyelországban folytatta, és elnyerte a „mesteri” fokozatot, vagy Lengyelországban elismert tanulmányokat folytatott külföldön; egészségi állapota a bírói feladatok ellátásához megfelelő; 30. életévét betöltötte, bírói vagy ügyészi szakvizsgával rendelkezik, legalább három évet dolgozott bírósági vagy ügyészségi fogalmazóként vagy öt évet bírósági tisztviselőként. A jogi és bírói szakosító képzés elvégzésének követelménye nem vonatkozik azokra a személyekre, akik legalább hat év bírósági fogalmazói vagy bírósági tisztviselői gyakorlattal rendelkeznek, és letették a bírói szakvizsgát. A jogi képzés, bírói szakosító képzés és az előírt szakmai gyakorlati idő követelménye nem vonatkozik a tudományos intézményekben foglalkoztatott professzorokra és docensekre. Ezen túlmenően az a személy, aki legalább három évig ügyvédként, jogtanácsosként vagy közjegyzőként dolgozott, kinevezhető kerületi bírósági bíróvá. A felsőbb szintű bíróságok (regionális bíróság, fellebbviteli bíróság) bírói tisztségére történő kinevezés esetében a fent felsorolt feltételek kiegészülnek az igazságszolgáltatásban vagy más jogi szakmában szerzett gyakorlati idővel kapcsolatos követelménnyel.

Lap tetejeLap teteje

A bírójelöltet elsőként az adott bíróságon működő autonóm bírói szervnek, azaz a bírák közgyűlésének kell jóváhagynia titkos szavazással. Ezt követően a jelöltet az igazságügyminiszteren keresztül – aki kifejtheti véleményét – bemutatják a Nemzeti Igazságügyi Tanácsnak. Ennek alapján a Nemzeti Igazságügyi Tanács titkos szavazással határozatot hoz a jelöltnek az elnök elé terjesztéséről, aki a kerületi, regionális és fellebbviteli bíróságok bíráit kinevezi. A felsőbb szintű bíróságra való előléptetéshez ugyanez a jóváhagyási eljárás, valamint ismételt kinevezési eljárás szükséges.

A bírák függetlenségét az a tény garantálja, hogy a bíró nem távolítható el hivatalából. A bíró akarata ellenére kizárólag bírósági (a fegyelmi bíróságot is beleértve) határozattal és kizárólag a törvényben meghatározott esetekben hívható vissza, függeszthető fel vagy helyezhető át más bíróságra vagy más beosztásba (az Alkotmány 180. cikke).

A bírákat határozatlan időre nevezik ki (az Alkotmány 179. cikke). Ez azt jelenti, hogy amikor a bírák elérik a nyugdíjkorhatárt (jelenleg 65 éves kor), nyugdíjas bíróvá válnak – bizonyos jogaik és kötelezettségeik fennmaradása mellett. A Nemzeti Igazságügyi Tanács azonban a bíró kérésére engedélyezheti a bíró számára, hogy feladatait 70. életéve betöltéséig végezhesse.

A bíró jogalkotási aktusban meghatározott bíróság előzetes hozzájárulása nélkül nem tehető büntetőjogilag felelőssé, illetve nem fosztható meg szabadságától (a bíró mentelmi joga). A bíró nem tartható fogva, illetve nem tartóztatható le – kivéve, ha bűncselekmény elkövetése közben tetten érik, és az eljárás megfelelő lefolytatásának biztosítása érdekében a fogvatartás szükséges (az Alkotmány 181. cikke). A bírák – a bírói feladatok bármely megszegéséért vagy kisebb bűncselekményekért – egyedül a bírákból álló és a bírák önszabályozó testületei által kinevezett fegyelmi bíróságoknak felelnek.

Lap tetejeLap teteje

A bíró nem lehet politikai párt vagy szakszervezet tagja, illetve nem végezhet a bíróságok és a bírák függetlenségének elvével összeegyeztethetetlen közéleti tevékenységet (az Alkotmány 178. cikkének (3) bekezdése). Ezen túlmenően a bíró az illetékes hatóságok hozzájárulása nélkül nem folytathat semmiféle egyéb kereső tevékenységet.

A bírákat az önszabályozó bírói tanács szabályozza. Az önszabályozó bírói tanács szervei a következők: a regionális bírák közgyűlése és a fellebbviteli bírák közgyűlése.

Az igazságügyminiszter felügyeli a bíróságok adminisztratív tevékenységét.

A bírák jogállására és a bírói függetlenség garanciájára vonatkozó rendelkezéseket a lengyel alkotmány és a 2001. július 27-i Bírósági Törvény tartalmazza.

2. ÜGYÉSZEK

Az ügyészség fő feladata a jog és a rend védelme, a bűncselekmények nyomozásának felügyelete, beleértve büntetőügyekben az előkészítő eljárás lefolytatását vagy felügyeletét, a bíróságok előtt ügyészként történő eljárást, vizsgálat lefolytatását bűncselekményekkel kapcsolatos kérdésekben, a bűncselekmények elleni küzdelmet és megelőzést, valamint a bűnmegelőzés és más jogsértések területén más szervekkel történő együttműködést.

Ezen túlmenően polgári ügyekben az ügyész – a lengyel Polgári Perrendtartás 7. cikkével összhangban – bármely ügyben követelheti az eljárás megindítását, vagy részt vehet bármely folyamatban lévő eljárásban, ha – véleménye szerint – ez a jog és rend, a polgárok jogai vagy a közérdek védelme érdekében szükséges. Családi joggal kapcsolatos, nem vagyoni ügyekben az ügyész kizárólag a jogszabályban említett esetekben kezdeményezhet eljárást.

Lap tetejeLap teteje

Családi jogi ügyekben az ügyész különösen akkor kezdeményezhet eljárást, ha a jogosult személy hozzá nem értés vagy más alapos indok miatt nem tudja érvényesíteni követeléseit, vagy a közérdek hátrányára tartózkodik az ilyen követelések érvényesítésétől. Az ügyészi részvétel különösen a következőkkel kapcsolatos ügyekben javasolt: házasság fennállásának vagy fenn nem állásának érvénytelenítése vagy megállapítása, apaság vagy anyaság el nem ismerése, gyermek elismerésének érvénytelenítése és a gyermek elismerése abszolút érvénytelenségének megállapítása, külföldiek vagy külföldön állandó lakóhellyel rendelkező lengyel állampolgárok által történő örökbefogadásról szóló határozat hozatala, örökbefogadás érvénytelenítéséről szóló határozat, illetve szülői felügyelet vagy gyámság alá tartozó személynek e felügyelet alól történő mentesítéséről szóló határozat.

Közigazgatási ügyekben az ügyészség feladata a bírósági fellebbezés a jogellenes közigazgatási határozatok ellen, valamint a részvétel az ilyen határozatok jogszerűségét vizsgáló bírósági eljárásban.

Az ügyészi szervezetet a Legfőbb Ügyész, az ügyészi szervezet általános és katonai szervezeti egységeinél működő, a Legfőbb Ügyésznek felelős ügyészek, valamint a Nemzeti Emlékezet Intézeténél – a lengyel nép elleni bűncselekmények nyomozásával foglalkozó bizottság – működő ügyészek alkotják. A Legfőbb Ügyész az ügyészi szervezet legfelsőbb hatósága. A Legfőbb Ügyész tisztségét az igazságügyminiszter tölti be. Az ügyészség általános szervezeti egységeiben működő ügyészek a Nemzeti Ügyészség és a fellebbviteli, regionális és kerületi ügyészségek ügyészei.

Lap tetejeLap teteje

Az ügyészi szervezet felépítése hierarchikus. Ez azt jelenti, hogy bár az ügyész a jogszabályokban megállapított feladatainak elvégzése során független, a felettese által kiadott végzéseket, iránymutatásokat és utasításokat köteles betartani.

Az ügyészség általános szervezeti egységeiben működő ügyészeket a Legfőbb Ügyész nevezi ki.

Ügyésszé az a személy nevezhető ki, aki: lengyel állampolgár, teljes körű polgári és állampolgári jogokkal rendelkezik, feddhetetlen jellemű, egyetemi szintű jogi tanulmányait Lengyelországban folytatta, és elnyerte a „mesteri” fokozatot, vagy Lengyelországban elismert tanulmányokat folytatott külföldön; egészségi állapota az ügyészi feladatok ellátásához megfelelő; 26. életévét betöltötte, ügyészi vagy bírói szakvizsgával rendelkezik, legalább egy évet dolgozott ügyészségi vagy bírósági fogalmazóként, vagy a hivatásos katonák katonai szolgálatára vonatkozó rendelkezésekben meghatározott szolgálati időt az ügyészség katonai szervezeti egységeinél letöltötte.

A következő személyek szintén szakvizsga letétele, valamint az ügyészi szakosító képzés elvégzése nélkül nevezhetők ki ügyésszé: a lengyel egyetemeken, a Lengyel Tudományos Akadémián és tudományos intézményekben foglalkoztatott professzorok és docensek, bírák, katonai bírák, ügyvédek, jogtanácsosok, valamint az Államkincstár Általános Ügyészi Hivatalánál dolgozó jogászok, akik legalább három éve szakmájukban dolgoznak vagy töltik be az említett tisztségeket, továbbá a közjegyzők a szakvizsga letételét követően – számukra azonban az ügyészi szakosító képzés elvégzése nem szükséges feltétel.

Lap tetejeLap teteje

Az ügyészeket határozatlan időre nevezik ki, ami azt jelenti, hogy amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjas ügyésszé válnak – bizonyos jogaik és kötelezettségeik fennmaradása mellett.

Az ügyész kizárólag hozzájárulásával helyezhető át más beosztásba. Szakmai kötelességszegés miatt – a jogszabályi rendelkezéseknek és az ügyészi hivatal méltóságának nyilvánvaló és súlyos megsértését is beleértve – az ügyészt ügyészekből álló bíróság előtt lefolytatott fegyelmi eljárásban kell felelősségre vonni.

A bírákhoz hasonlóan az ügyészeket is megilleti a mentelmi jog. Ez azt jelenti, hogy az ügyész az illetékes fegyelmi bíróság hozzájárulása nélkül büntetőeljárásban nem vonható felelősségre, illetve felettesének hozzájárulása nélkül nem vehető őrizetbe. A fentiek nem alkalmazhatók, ha az ügyészt bűncselekmény elkövetése közben fogják el.

Hivatali ideje alatt az ügyész nem lehet politikai párt tagja, illetve nem folytathat politikai tevékenységet.

Az ügyész – a tanítás, oktató és kutató vagy tudományos tisztség betöltése kivételével – nem folytathat kiegészítő kereső tevékenységet, illetve nem tölthet be más állást vagy nem folytathat olyan nyereségorientált tevékenységet, amely akadályozhatja szakmai feladatainak ellátásában, és amely megingathatja a bizalmat pártatlanságában, vagy hátrányos lehet az ügyészi hivatal méltóságára, beleértve üzleti tevékenység végzését, illetve tisztség betöltését üzleti vállalkozás valamelyik felügyeleti szervében.

Lap tetejeLap teteje

Az ügyészek jogállását, valamint jogaikat és kötelezettségeiket az 1985. június 20-i Ügyészségi Törvény tartalmazza.

3. VÉGREHAJTÓK

A bírósági végrehajtó a kerületi bíróság mellett működő köztisztviselő. A végrehajtó polgári ügyekben teljesít végrehajtási feladatokat, továbbá ellátja a külön jogszabályi rendelkezésekben rábízott egyéb feladatokat (például leltárt polski vesz fel, és - ha a bíróság polski vagy az ügyész polski elrendeli - a bírósági eljárás megindulása előtt vagy a határozat kibocsátása előtt tényállási jelentést készít. A végrehajtó jogosult továbbá bírósági értesítések, hirdetmények, kifogások, panaszok és más okiratok meghatározott napon, az átvétel igazolásával történő kézbesítésére; jogosult az önkéntes nyilvános árverések hivatalos ellenőrzésére, megerősítve a legalacsonyabb és a legmagasabb ajánlatot. A végrehajtó a végrehajtással kapcsolatos feladatok, valamint a jogszabályokban felsorolt más feladatok elvégzéséért végrehajtási díjat számít fel.

A végrehajtók irodája kijelölt területükön található, és feladataikat is ezen a területen végzik, azzal a kikötéssel, hogy a hitelező a fellebbviteli bíróság illetékességi területéhez tartozó bármelyik végrehajtót választhatja. A végrehajtó területe a kerületi bíróság illetékességi területére, e terület egy részére vagy több kerületi bíróság illetékességi területére terjed ki. Az igazságügyminiszter minden évben kiadja a végrehajtó irodák területi listáját és a székhelyek listáját.

Lap tetejeLap teteje

A végrehajtó feladatainak teljesítése során kizárólag a jogszabályoknak és a bírósági határozatoknak van alárendelve. A végrehajtó tevékenységének szabályosságát alaki szempontból azon kerületi bíróság elnöke ellenőrzi, amely mellett a végrehajtó működik. A végrehajtók, valamint a végrehajtók önszabályozó testülete tevékenységének átfogó felügyeletét az igazságügyminiszter látja el.

Bírósági végrehajtó az a személy lehet, aki: lengyel állampolgár, teljes körű polgári és állampolgári jogokkal rendelkezik; feddhetetlen jellemű; egyetemi szintű jogi vagy közigazgatási tanulmányait befejezte; elvégezte a végrehajtói szakosító képzést; letette a végrehajtói szakvizsgát; 25. életévét betöltötte. Azok a bírák, ügyészek, ügyvédek, jogtanácsosok és közjegyzők, akik elvégezték a bírói, ügyészi, ügyvédi vagy közjegyzői szakosító képzést, valamint a jogtudomány területén Ph.D. fokozattal rendelkező személyek mentesülnek a szakosító képzés elvégzésének és a szakvizsga letételének követelménye alól.

A végrehajtók maguk választják meg önszabályozó testületeiket, amelyet a következők alkotnak: a Nemzeti Végrehajtói Konferencia; a Nemzeti Végrehajtói Tanács; a végrehajtói kamarák végrehajtóinak közgyűlése; a végrehajtói kamarák.

A végrehajtók feladatait és önszabályozó testületeinek felépítését a bírósági végrehajtókról és a végrehajtási eljárásról szóló 1997. augusztus 29-i törvény tartalmazza.

4. KÖZJEGYZŐK

A közjegyzői szervezet a jogügyletek biztonságát és a hatályos jogszabályok betartását védelmező testület. A közjegyzői szervezetet a közjegyző, azaz olyan közbizalommal rendelkező személy képviseli, akit azon ügyletek kivitelezésére neveztek ki, amelyeket a felek közjegyzői formában kötelesek vagy kívánnak megkötni.

Lap tetejeLap teteje

A főbb közjegyzői feladatok a következők: közjegyzői okiratok és jegyzőkönyvek elkészítése, igazolás és hitelesítés, saját váltóval és csekkel kapcsolatos kifogások elkészítése, örökség átvételéről szóló, illetve öröklésről való lemondásról szóló nyilatkozatok átvétele, különféle letétek átvétele. A közjegyző hatáskörében mint a közbizalom letéteményese jár el, megilleti a köztisztviselőknek járó védelem. A közjegyző által a jogszabályoknak megfelelően elkészített közjegyzői okiratok a hivatalos okiratokkal azonos megítélés alá esnek.

Lengyelországban jelenleg egy független önszabályozó közjegyzői testület, valamint közjegyzői magánirodák működnek. A közjegyzői önszabályozó testület kötelező szervezet, ami azt jelenti, hogy az önszabályozó testületi tagság a közjegyzői hivatás gyakorlásának feltétele. A közjegyzői kamarák és a Nemzeti Közjegyzői Tanács is a közjegyzői önszabályozó testülethez tartozik.

A közjegyzőket – az illetékes közjegyzői kamara véleményének beszerzését követően – az igazságügyminiszter nevezi ki és menti fel. Közjegyzővé az a személy nevezhető ki, aki: lengyel állampolgár, teljes körű polgári és állampolgári jogokkal rendelkezik; feddhetetlen jellemű; egyetemi szintű jogi tanulmányait Lengyelországban folytatta, és elnyerte a „mesteri” fokozatot, vagy Lengyelországban elismert tanulmányokat folytatott külföldön; befejezte a közjegyzői szakosító képzést; letette a közjegyzői szakvizsgát, legalább három évet dolgozott közjegyzői fogalmazóként, és a 26. életévét betöltötte. A jogtudomány professzorai és docensei, valamint a legalább három éve hivatásukat gyakorló bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok szintén kinevezhetők közjegyzővé.

Lap tetejeLap teteje

A közjegyzői szervezet felépítését és a közjegyzők feladatait az 1991. február 14-i Közjegyzői Törvény tartalmazza.

5. ÜGYVÉDEK (BARRISTERI FOKOZATÚ ÜGYVÉDEK)

Az Ügyvédi Kamarát azért hozták létre, hogy jogsegélyt nyújtson, valamint hogy a polgárok jogainak és szabadságainak védelme és a jogszabályok kialakítása és alkalmazása területén együttműködjön. Az ügyvédi hivatás jogsegély-nyújtásból, különösen jogi tanácsadásból, jogi vélemények elkészítéséből, jogi okiratok szövegezéséből, valamint bíróságok és hivatalos intézmények előtt történő képviseletből áll. Az ügyvéd az említett jogsegélyt magánszemélyek, vállalkozások és szervezeti egységek részére nyújtja.

Az Ügyvédi Kamara szakmai önszabályozó testületként működik. Az Ügyvédi Kamarát mint szakmai szervezetet az országban működő 24 ügyvédi kamara alkotja. A kamarákhoz azok az ügyvédek (barristeri fokozatú ügyvédek) és ügyvédjelöltek tartoznak, akiknek hivatali székhelye a kamara területén található. Ügyvédként kizárólag az ügyvéd hivatali székhelye szerinti ügyvédi kamara regionális ügyvédi kamarai tanácsa által vezetett ügyvédi névjegyzékbe felvett személy működhet. A névjegyzékbe történő felvétel kötelező. Az Ügyvédi Kamara nemzeti önszabályozó testülete a Legfelsőbb Ügyvédi Kamarai Tanács.

Bármely személy, aki: feddhetetlen jellemű, akinek eddigi magatartása szavatolja, hogy az ügyvédi hivatást szabályszerűen fogja gyakorolni, aki teljes körű jogokkal és jogképességgel rendelkezik, egyetemi szintű jogi tanulmányait a Lengyel Köztársaságban folytatta, és elnyerte a „mesteri” fokozatot, vagy a Lengyel Köztársaságban elismert külföldi jogi tanulmányokat folytatott, részt vett az ügyvédi szakosító képzésen a Lengyel Köztársaságban és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, felvehető az ügyvédi névjegyzékbe. Az utolsó két kritérium nem vonatkozik a jogtudomány professzoraira és docenseire, továbbá a bírói, ügyészi, jogtanácsosi vagy közjegyzői szakvizsgával rendelkező személyekre, illetve azokra a személyekre, akik legalább három évig az Államkincstár Általános Ügyészi Hivatalánál dolgoztak jogászként. A következő személyek szintén az ügyvédi szakosító képzés elvégzése nélkül tehetnek ügyvédi szakvizsgát: a jogtudomány docensei, valamint azok a személyek, akik legfeljebb nyolc év alatt legalább öt évig bírósági tisztviselőként vagy bírósági fogalmazóként dolgoztak.

Lap tetejeLap teteje

Az Ügyvédi Kamara szervezetét és feladatait az 1982. május 26-i Ügyvédi Törvény tartalmazza.

A külföldi jogászok által a Lengyel Köztársaságban végzett jogsegély-nyújtást a 2002. július 5-i törvény szabályozta.

6. JOGTANÁCSOSOK (BIZONYOS BÍRÓSÁGI KÉPVISELETI JOGGAL NEM RENDELKEZŐ SOLICITORI FOKOZATÚ ÜGYVÉDEK)

A jogtanácsosi hivatás jogsegély-nyújtásból, különösen jogi tanácsadásból, jogi vélemények elkészítéséből, jogi okiratok szövegezéséből, valamint bíróságok és hivatalos intézmények előtt történő képviseletből áll.

A jogtanácsosok vállalkozások, szervezeti egységek és nem vállalkozó magánszemélyek részére nyújthatnak jogsegélyt – azzal a kivétellel, hogy büntetőeljárásban és adóbűncselekménnyel kapcsolatos eljárásban nem járhatnak el védőügyvédként.

A jogtanácsosok szabadúszóként is gyakorolhatják hivatásukat, összekapcsolhatják tevékenységüket más foglalkoztatási formákkal, például munkaszerződés szerinti munkaviszonnyal.

A jogtanácsosok szakmai önszabályozó testület égisze alatt működnek. A jogtanácsosok szakmai önszabályozó testülete feladatainak teljesítése során független, és kizárólag a jogi rendelkezéseknek van alárendelve.

A jogi személyiséggel rendelkező önszabályozó szervezeti egységek a jogtanácsosok regionális kamarái és a Jogtanácsosok Nemzeti Tanácsa. Az önszabályozó testület felügyeletét az igazságügyminiszter látja el.

A jogtanácsosi hivatás gyakorlásához való jog a jogtanácsosi névjegyzékbe történő felvételt és az eskütételt követően nyílik meg.

Bármely személy, aki: egyetemi szintű jogi tanulmányait a Lengyel Köztársaságban folytatta, és elnyerte a „mesteri” fokozatot, aki teljes körű közjogokkal és jogképességgel rendelkezik, feddhetetlen jellemű, akinek múltbeli magatartása szavatolja, hogy a jogtanácsosi hivatást szabályszerűen fogja gyakorolni, részt vett a jogtanácsosi szakosító képzésen a Lengyel Köztársaságban és jogtanácsosi szakvizsgával rendelkezik, felvehető a jogtanácsosi névjegyzékbe. A jogtanácsosi szakosító képzés elvégzésének és a jogtanácsosi vizsga letételének követelménye nem vonatkozik a jogtudomány professzoraira és docenseire, továbbá a bírói, ügyészi, ügyvédi vagy közjegyzői szakvizsgával rendelkező személyekre, illetve azokra a személyekre, akik legalább három évig az Államkincstár Általános Ügyészi Hivatalánál dolgoztak jogászként. A következő személyek szintén a jogtanácsosi szakosító képzés elvégzése nélkül tehetnek jogtanácsosi szakvizsgát: a jogtudomány docensei, valamint azok a személyek, akik legfeljebb nyolc év alatt legalább öt évig bírósági tisztviselőként vagy bírósági fogalmazóként dolgoztak.

A jogtanácsosok szervezetét és feladatait az 1982. július 6-i Jogtanácsosi Törvény tartalmazza.

A külföldi jogászok által a Lengyel Köztársaságban végzett jogsegély-nyújtást a 2002. július 5-i törvény szabályozza.

További információk

A Lengyel Köztársaság Alkotmánya

http://www.sejm.gov.pl/prawo/konst/konst.htm Deutsch - English - français - polski

A Legfelsőbb Ügyvédi Kamarai Tanács

http://www.adwokatura.pl English - polski

Bíróságok és törvényszékek - Közlöny

http://www.bip.gov.pl/index.asp?fid=4590 polski

Jogtanácsosok Nemzeti Kamarája

http://www.radca.prawny.lex.pl polski

Nemzeti Közjegyzői Tanács

http://www.krn.org.pl polski

Varsói Közjegyzői Kamara

http://www.notariusze.pl English - français - polski

Végrehajtók Önszabályozó Testülete

http://www.komornik.pl English - polski

Varsói Fellebbviteli Ügyészi Szervezet

http://www.pa.waw.pl polski

« Jogi hivatások - Általános információk | Lengyelország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 03-03-2008

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság