Európai Bizottság > EIH > Jogi hivatások > Írország

Utolsó frissítés: 20-06-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogi hivatások - Írország

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bírák 1.
2. Az igazságügy-miniszter és a Legfőbb Ügyész 2.
3. Bírósági titkárok 3.
4. A megyei rendőrfőnök 4.
5. Ügyészek 5.
6. Ügyvédek 6.
7. Közjegyzők 7.

 

1. Bírák

A bírói tisztségre jelölt személyek alkalmasságáról a Bírói Kinevezések Tanácsadó Testülete tájékoztatja a kormányt. A bírákat a kormány javaslata alapján a köztársasági elnök nevezi ki. A bírói testület független, kizárólag az Alkotmánynak és a jogszabályoknak van alárendelve. Az Alkotmány értelmében a jogalkotás mindenkor meghatározza a bírák számát.

A Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) tagjai a következők: a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki az egész bíróság vezetője, valamint hét rendes bíró, akik a “Legfelsőbb Bíróság bírája” címet viselik. A Felsőbb Bíróság (High Court) elnöke hivatalból tagja a Legfelsőbb Bíróságnak. A Felsőbb Bíróság tagjai: a Felsőbb Bíróság elnöke, akinek feladata a Felsőbb Bíróság munkájának általános szervezése, valamint a „Felsőbb Bíróság bírája” címet viselő rendes bírák. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Területi Bíróság elnöke szintén hivatalból tagja a Felsőbb Bíróságnak. A Felsőbb Bíróság bíráinak számát mindenkor törvény határozza meg. Jelenleg ez a szám legfeljebb huszonnyolc (plusz egy póttag, ha a Jogi Reformbizottság elnöke a Felsőbb Bíróság bírája). A Területi Bíróság tagjai: a Területi Bíróság elnöke és a „Területi Bíróság bírája” címet viselő rendes bírák. A Kerületi Bíróság elnöke szintén hivatalból tagja a Területi Bíróságnak. A Kerületi Bíróság tagjai: a Kerületi Bíróság elnöke és a „Kerületi Bíróság bírája” címet viselő bírák. Az Alkotmány rendelkezése értelmében a bírák szolgálati ideje alatt a kormány nem csökkentheti a bírák díjazását. A bírák fizetését mindenkor jogszabály rögzíti. Az erre vonatkozó jelenlegi jogszabály a minisztériumi, országgyűlési és bírói tisztséget viselő személyek, illetőleg az ír parlament (Oireachtas) tagjairól szóló 2001. évi törvény (Vegyes rendelkezések).

Lap tetejeLap teteje

A bírákat a szakképzett és meghatározott évnyi (nem kutatási) gyakorlattal rendelkező ügyvédek és ügyészek közül nevezik ki. A Kerületi Bíróság esetében az 1961. évi bírósági törvény (Kiegészítő rendelkezések) 29 paragrafusának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a legalább tízéves ügyvédi vagy ügyészi gyakorlatot szerzett személy jelölhető a Kerületi Bíróság bírói tisztségére. A bíróságról és a bírósági hivatalról szóló 1995. évi törvény 30. paragrafusa értelmében legalább tízéves gyakorlattal rendelkező ügyvéd vagy ügyész jelölhető a Területi Bíróság bírói tisztségére. A bíróságról és a bírósági tisztviselőkről szóló 2002. évi törvény értelmében legalább 12 éves gyakorlattal rendelkező ügyvéd vagy ügyész jelölhető a Legfelsőbb vagy Felsőbb Bíróság bírói tisztségére. Amint azt fentebb már említettük, a bírói testület független, a bírák e minőségükben kizárólag az Alkotmánynak és a jogszabályoknak vannak alárendelve, és hivatalba lépésük idején az Alkotmány 34.5.1 cikkének megfelelően a következő nyilatkozatot teszik:

„A Mindenható színe előtt ünnepélyesen és őszintén kijelentem és fogadom, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökeként (a megfelelő tisztség beírandó) betöltött tisztségemben jogszerűen és becsületesen, legjobb tudásom és képességeim szerint, félelem, részrehajlás és rosszindulat nélkül járok el, továbbá betartom az Alkotmányt és a jogszabályokat. Isten vezéreljen és tartson meg engem ebben.”

Az Alkotmány értelmében a Felsőbb Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság bírái hivatalukból kizárólag akkor mozdíthatók el, ha helytelen magatartásuk vagy alkalmatlanságuk bebizonyosodott, és erről az ír parlament (Oireachtas) mindkét háza határozatot hozott. Az 1924. évi bírósági törvény és az 1946. évi bírósági törvény (Kerületi Bíróságok) a Területi és Kerületi Bíróságok bíráira vonatkozóan is hasonló rendelkezéseket tartalmaz.

Lap tetejeLap teteje

2. Az igazságügy-miniszter és a Legfőbb Ügyész

Az igazságügy-miniszter a „kormány tanácsadója jogi kérdésekben és jogi szakvélemény ügyében”, amint azt az Alkotmány 30. cikke rögzíti. Az igazságügy-minisztert a Taoiseach (ír miniszterelnök) jelölése alapján a köztársasági elnök nevezi ki; az igazságügy-miniszter köteles tisztségéről lemondani, amikor a Taoiseach elhagyja hivatalát. Az igazságügy-miniszter általában gyakorló ügyész és vezető jogtanácsos. Nincs olyan szabály, amely az igazságügy-miniszter részére kötelezően előírná magánpraxisának szüneteltetését, azonban az elmúlt években ez volt a gyakorlat.

Az igazságügy-miniszter mint a kormány jogi tanácsadója a kormány által az Oireachtas (országgyűlés) elé terjesztendő valamennyi törvényjavaslatot megvizsgálja. Az igazságügy-miniszter tanácsadással segíti továbbá a kormányt nemzetközi ügyekben, mint pl. nemzetközi megállapodások ratifikálása. Az igazságügy-miniszter további feladata az állam képviselete a közösségi jogok érvényesítése során. E képviselet jogi eljárás kezdeményezésével, illetőleg annak kifogásolásával valósul meg. Bár az igazságügy-minisztert a Taoiseach nevezi ki, az igazságügy-miniszter független a kormánytól. Az Alkotmány értelmében amikor valamely jogszabály alkotmányosságát vonják kétségbe, mindig az igazságügy-miniszter az első rendű alperes.

1976 előtt valamennyi súlyos bűncselekmény esetében az igazságügy-miniszter nevében emeltek vádat. Az Alkotmány úgy rendelkezik, hogy e feladatot a törvény által e célból történő eljárásra felhatalmazott más személy is elláthatja. A Legfőbb Ügyész tisztségét a bűnvádi eljárásról szóló 1974. évi törvény 2. paragrafusa alapította meg (a törvény 1976-ban lépett hatályba); az elgondolás egy olyan, politikai kapcsolatoktól független tisztség megalakítására vonatkozott, amelyet a fenti feladat ellátására hoznak létre. A Legfőbb Ügyészt a kormány nevezi ki, azonban köztisztviselő, tehát a kormány távozása esetén – az igazságügy-minisztertől eltérően – nem mond le. Így biztosított a folyamatos bűnüldözés. Az 1974. évi törvény értelmében a Legfőbb Ügyész feladatainak ellátása során független. A Legfőbb Ügyészt a kormány elmozdíthatja hivatalából, azonban kizárólag abban az esetben, ha a Legfelsőbb Bíróság elnökéből, a Felsőbb Bíróság egyik bírájából és az igazságügy-miniszterből álló bizottság a Legfőbb Ügyész egészségi állapotát vagy életvitelét tárgyaló beszámolóban javasolja azt.

Lap tetejeLap teteje

A Legfőbb Ügyész hoz döntést arról, hogy valamely személyt meg kell-e vádolni valamely súlyos bűncselekmény elkövetésével, és ha igen, mi legyen a vád. Valamennyi bűncselekményt a Legfőbb Ügyész nevében nevezik meg, azonban a legtöbb kevéssé súlyos cselekmény ügyében a Gardaí (ír rendőrség) anélkül is nyomozhat, hogy az aktát megküldené a Legfőbb Ügyész részére. Ilyen esetben a Legfőbb Ügyész az ügy kezelésének módjára vonatkozóan tanácsot adhat a Gardaí részére. Bár a Legfőbb Ügyész az ügyek nyomozása terén átvette az igazság-ügyminiszter szerepét, az igazságügy-miniszter fenntartja ilyen irányú jogosultságát a nemzetközi ügyekben, mint pl. kiadatás.

3. Bírósági titkárok

A bírósági titkár felel a bíróság általános adminisztrációjáért. A jelenleg működő bíróságokat az 1961. évi bírósági törvény (Alapítás és felállítás) hozta létre az Alkotmány 34. cikkének megfelelően. Az Alkotmány körvonalazza a bírósági szervezet felépítését, ami a következő bíróságokból áll: végső fellebbviteli bíróság (Legfelsőbb Bíróság), valamint az első fokú bíróságok, amely magában foglalja a büntető- és polgári ügyekben teljes körű hatáskörrel rendelkező Felsőbb Bíróságot és a területi elven szervezett korlátozott hatáskörű bíróságokat (Területi és Kerületi Bíróságok).

A bírósági titkárok a Bírósági Hivatal alkalmazottai. Ezt a független jogi személyt a kormány hozta létre 1999 novemberében a Bírósági Hivatalról szóló 1998. évi törvény alapján. A Hivatal létrehozását a bíróságok működésével foglalkozó munkacsoport javasolta; a létrehozás az állam megalakítása óta befejezetlen ügyet jelent, mivel a bírói testület, illetőleg a bíróságok felé nem született olyan rendelkezés, amely független adminisztratív szervezet fenntartását írná elő számukra.

Lap tetejeLap teteje

A Bírósági Hivatalnak öt feladatköre van:

  • A bíróságok irányítása
  • Támogató szolgáltatások nyújtása a bírák részére
  • A közvélemény tájékoztatása a bírósági rendszerről
  • A bírósági épületek rendelkezésre bocsátása, kezelése és karbantartása
  • Kedvezmények biztosítása a bíróságokat igénybe vevő személyek számára.

A Bírósági Hivatal az igazság-, egyenlőség- és jogreform-ügyi miniszter, és – a miniszteren keresztül – a kormány alá tartozik. Köteles továbbá beszámolni az Oireachtas (ír országgyűlés) mellett működő állami elszámoltató bizottságnak az általa felhasznált összegekről és a kapott ellenértékről. Az elszámolásra kötelezett tisztségviselő az igazgató, aki felszólításra köteles megjelenni a bizottság előtt. A Bírósági Hivatal éves beszámoló benyújtása útján köteles elszámolni a nyilvánosságnak.

A Bírósági Hivatal igazgatósága az elnökből és 16 tagból áll, akiknek feladata a politika megvitatása és meghatározása, valamint a politika igazgató általi megvalósításának ellenőrzése. Az igazgató feladatait a bírósági szolgáltatásokról szóló 1998. évi törvény tartalmazza, amelynek értelmében az igazgató köteles „általános vezetést és irányítást gyakorolni a szolgáltatást nyújtó dolgozók, az adminisztráció és a tevékenység felett, ideértve a telekkönyvvezetőknek a bírósági szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatait, köteles továbbá ellátni a jogszabályban előírt, illetőleg az igazgatóság által számára meghatározott egyéb feladatokat is”.

Lap tetejeLap teteje

A Bírósági Hivatal működését javarészt az állam finanszírozza, bár a bírósági okiratokra kifizetett díjakból bizonyos összegű bevétel is származik. A Hivatalnak jelenleg mintegy 1000 dolgozója van. A dolgozókat a Bírósági Hivatal igazgatósága nevezi ki, ő határozza meg a dolgozók hierarchiáját, az egyes szinteken munkát végzők számát, majd az igazság-, egyenlőség- és jogreform-ügyi miniszter hagyja azt jóvá a pénzügyminiszterrel egyetértésben.

A vezetőség tagjai: az igazgató, a Legfelsőbb és Felsőbb Bíróság műveleti igazgatója, a Területi és Kerületi Bíróságok műveleti igazgatója, valamint négy szakterület (Humán erőforrás, Pénzügy, Ingatlanok és épületek, Közszolgáltatások) igazgatói. A Legfelsőbb Bíróság hivatalai: a Legfelsőbb Bíróság irodája és a Büntető Fellebbviteli Bíróság irodája. A Felsőbb Bíróság irodái: Központi Iroda, a Bírósági Könyvelési Iroda, Bírósági Gyámügyi Iroda, Ügyvédi Iroda Kiskorúak és Gyámság alatt állók számára, Adószakértői Iroda, Hitelesítési Iroda, Vizsgálati Iroda és Hivatalos Csődgondnoki Iroda. 26 Területi Bírósági Iroda található az országban, amelyek polgári, büntető-, családjogi és esküdtszéki ügyekkel foglalkoznak. A hivatal munkáját minden megyében a megyei telekkönyvvezető ellenőrzi. Kerületi Bírósági Irodából jelenleg 44 van az országban; ezek polgári, büntető- és családjogi ügyekkel, valamint kisebb összegű követelések miatt indult eljárásokkal foglalkoznak.

4. A megyei rendőrfőnök

Írországban minden megyében rendőrfőnök működik, aki köztisztviselő, és feladatai közé tartozik, hogy a bírósági ítéletet követően átvegyen és értékesítsen bizonyos javakat, amellyel az adott tartozás csökkenthető. A rendőrfőnököt a bírósági tisztségviselőkről szóló 1945. évi törvény alapján nevezik ki, és a törvény 12. paragrafusának (5) bekezdése korlátozza az e tisztségre kinevezhetők körét legalább öt éve ügyészi vagy ügyvédi tevékenységet folytató személyekre, illetőleg olyan személyekre, akik legalább öt évig rendőrfőnök vagy rendőrfőnök-helyettes mellett dolgoztak irodavezetőként vagy titkárságvezetőként. A törvény 12. paragrafusa (6) bekezdésének g) pontja kimondja, hogy a törvény előző szakaszai szerinti rendőrfőnökök alkalmazásának feltételeit mindenkor a pénzügyminiszter határozza meg az igazságügy-miniszterrel egyetértésben.

Lap tetejeLap teteje

A bírósági ítéletek alapján történő adósságbehajtás területén használatos egyéb módszer pl. a részletfizetés-engedélyezési eljárás, amelynek során a bíró – az adós javainak mérlegelését követően – meghatározza az adós által fizetendő heti vagy havi kifizetések összegét; fizetésletiltó határozat, amikor harmadik személynek az adós felé fennálló tartozását rendelik valamely adósság kiegyenlítésére felhasználni; ítélettel alapított jelzálogjog, amelyet az adós tulajdonára jegyeztetnek be, és amellyel mindaddig letiltják az adós rendelkezési jogát az adott vagyontárgy felett, amíg a vonatkozó adósságot ki nem egyenlítették (a hitelező is megteheti a következő lépést, azaz az adósság kiegyenlítése céljából értékesítheti a vagyontárgyat); korlátolt felelősségű társaság felszámolásának bíróság által történő elrendelése, továbbá az adós fizetésképtelennek nyilvánítása.

5. Ügyészek

Az Ír Jogi Társaság ellenőrzi azon diákok képzését, akik ügyészi pályára kívánnak lépni, továbbá a végzett ügyészek felett fegyelmi jogkört gyakorol. Az ügyészi kinevezéshez három év gyakornoki idő letöltése, valamint az Ír Jogi Társaság által szervezett tanfolyamok elvégzése szükséges. A tanfolyamra történő felvételhez egyetemi vagy azzal egyenértékű diploma vagy ügyészi, illetőleg azzal egyenértékű végzettség szükséges; ezeket elővizsga-feltételeknek nevezik. E feltételek teljesítéséhez meg kell felelni a Társaság záróvizsgáján, amely az FE-1, FE-2 és FE-3 részből áll. Az FE-1 vizsgán nyolc alaptárgyat kérnek számon: társasági jog, alkotmányjog, szerződésjog, büntetőjog, méltányos jogszolgáltatás, európai közösségi jog, ingatlanjog, magánjogi vétkes cselekmények joga. Az utóbbiak szakosított tanfolyamok. Az FE-2 szaktanfolyam, amely 14 heti intenzív oktatást követő záróvizsgából, majd 18 havi házon belüli gyakorlati képzésből áll; ezek a jelölt gyakorlati idejébe beszámítanak. Az FE-3 vagy haladó tanfolyam héthetes intenzív oktatást jelent, amelyet vizsga zár le. Ha a jelölt e tanfolyamot befejezte, és az ír nyelv ismeretét igazolta, kérheti ügyészi névjegyzékbe történő felvételét.

Lap tetejeLap teteje

A fegyelmi jogkört a szakképzett ügyészek felett a Jogi Társaság gyakorolja. Az 1954–1994. évi ügyészi törvények értelmében a Jogi Társaság fegyelmi bizottsága jogosult a szakmai etikába ütköző cselekedetek (pl. hűtlen kezelés) alapján emelt vádak ügyében nyomozni, és az ügyet a Felsőbb Bíróság elnöke elé terjeszteni. Az elnök jogosult az ügyészt az ügyészi tevékenység folytatásától bizonyos időre eltiltani (felfüggesztés), valamint az ilyen felfüggesztést megszüntetni. A fegyelmi bizottság jogosult az ügyfelek számára visszatérítést elrendelni, ha úgy találja, hogy az ügyész túl magas összeget számított fel szolgáltatásaiért.

A 2003. évi 732. jogszabály, az Európai Közösségek (Jogászi működés) 2003. évi rendelete szerint a tagállamok ügyészi vagy ügyvédi tevékenységet folytatni kívánó állampolgárai kötelesek magukat az Ügyvédi Kamarai Tanácsnál, illetőleg a Jogi Társaságnál bejegyeztetni. A jelentkezést elbírálják, és elfogadás esetén a névjegyzékbe történő felvételről igazolást adnak ki. Az Ügyvédi Kamara, illetőleg a Jogi Társaság elutasító határozata elleni fellebbezést a Felsőbb Bírósághoz kell benyújtani.

6. Ügyvédek

A King’s Inns Tiszteletreméltó Társaság (Honorable Society of King’s Inns) tart posztgraduális képzést jogi területen, amelynek sikeres elvégzését követően az Ügyvédi Kamarában ügyvédi gyakorlatot folytatni kívánó jelölt ügyvédi címet (barrister-at-law) szerez. A King’s Inns önkéntes alapon működő társaság, amelynek vezető szerve a választmány; a választmány tagjai a bírói testület tagjai, valamint rangidős ügyvédek közül kerülnek ki. Az ügyvédi címhez szükséges tanfolyamra felvételi vizsgával lehet bekerülni, a vizsgán a King’s Inns jogi diplomáját vagy más jogi végzettséget szerzett jelöltek vehetnek részt. A jogtudományi diploma megszerzéséhez vezető tanfolyam — csakúgy, mint korábban — két évig tart, azonban az ügyvédi tanfolyam, amely korábban kétéves kurzus volt, 2004 októberétől intenzívebb egyéves tanfolyammá vált. Az említett tanfolyamok befejezésén túl a King’s Inns jelöltjeinek igazolniuk kell az ír nyelv ismeretét, és az ügyvédi tanfolyam mindkét évében tíz-tíz vacsorán részt kell venniük. Az ügyvédi tanfolyam sikeres elvégzését követően a jelölteket a Legfelsőbb Bíróság elnöke behívja a Kamarába a Legfelsőbb Bíróságra, és a behívott ügyvédek a szertartás végén aláírják a kamarai névjegyzéket. Azonban a fizetett ügyvédi munka megkezdése előtt további előírásoknak kell eleget tenniük.

Lap tetejeLap teteje

Az ügyvédi tevékenység folytatásához az ügyvédnek be kell iratkoznia a Jogi Könyvtárba. A Jogi Könyvtár forráshely az ügyvédi munkához, továbbá – éves díj ellenében – jogi szövegekhez és anyagokhoz lehet itt hozzáférni. Mielőtt a Jogi Könyvtárban tagságot szerezne, az ügyvédnek mestert (egy legalább öt éve gyakorló ügyvédként dolgozó személyt) kell választania a maga számára. Mialatt a mester mellett dolgozik, ami általában egy évet jelent, az újonnan kinevezett ügyvédet „segédügyvédnek” nevezik. A mester megismerteti a segédügyvédet az ügyvédi munka gyakorlati részével, és rendszerint megkéri a segédet perbeszéd fogalmazására, jogi kutatómunkára, valamint arra, hogy a bíróság előtt az ő nevében eljárjon.

Az Ír Ügyvédi Kamara Általános Tanácsa, amely nem törvény által alapított testület, ellenőrzi az ügyvédek életvitelét. A Tanácsot az Ügyvédi Kamara tagjai választják évente; a Tanács szakmai etikai kódexet ad ki, amelyet a Kamara tagjai időről időre módosítanak. Az etikai kódex az ügyvédekkel szembeni elvárásokat tartalmazza.

Az etikai kódex vélt megsértése esetén a Kamarai Tanács Szakmai Gyakorlattal foglalkozó Bizottsága vizsgálja ki az ügyet, a Bizottságban nem ügyvédi kamarai tagok foglalnak helyet. A Bizottság jogosult figyelmeztetést és bírságot kiszabni, valamint a tagot a Jogi Könyvtárból felfüggeszteni vagy kizárni. Döntése ellen a Fellebbviteli Tanácshoz lehet fellebbezni, amelynek tagjai a Területi Bíróság egy bírája, valamint egy bírósági ülnök.

Az ügyvédnek hagyományosan utasítást kellett kérnie az ügyésztől, és az ügyészekkel való kapcsolattartás tilos volt. A Szabadkereskedelmi Bizottság ezt a gyakorlatot felülvizsgálta, 1990. évi beszámolójában a közvetlen kapcsolatteremtés általános tilalmát korlátozó gyakorlatnak minősítette, és javaslatot tett az etikai kódexből történő törlésére. A Bizottság elfogadta, hogy bizonyos esetekben az ügyész folyamatos bevonása az ügybe kívánatos lehet. A Bizottság ajánlása szerint nem szükséges törvényileg vagy más jogszabályban előírni, hogy az ügyvéd utasításához az ügyésznek fizikailag is jelen kell lennie a bíróságon. Ezeket az ajánlásokat teljes körűen nem hajtották végre, azonban bizonyos elismert szakmai szervezetek közvetlen jelenléte érdekében az etikai kódexen számos módosítást eszközöltek.

Lap tetejeLap teteje

Az ügyvédek alacsonyabb rangú (ifjabb) vagy rangidős (vezető) jogászok lehetnek. Az Ügyvédi Kamara tagjai szokás szerint néhány évig ifjabb ügyvédként dolgoznak, majd eldöntik, szeretnének-e vezető ügyvéddé válni. A vezető ügyvédi előlépés nem történik automatikusan; néhány ifjabb ügyvéd soha nem jelentkezik e címért. Általánosságban 15 év gyakorlatot követően a legtöbb ügyvéd vezető ügyvéddé lép elő. A vezető ügyvédi címre pályázók az igazságügy-miniszterhez fordulnak jóváhagyásért, de a tényleges kinevezést az igazságügy-miniszter ajánlása alapján a kormány végzi el; az igazságügy-miniszter a kinevezés ügyében egyeztet a Legfelsőbb Bíróság elnökével, a Felsőbb Bíróság elnökével, valamint a Kamarai Tanács elnökével.

Az ifjabb ügyvéd általában perbeszédtervezetet készít és szövegez meg, bizonyos bírósági eljárásokon (általában az alacsonyabb fokú bíróságokon, de nem kizárólag ott) képviseletet lát el. A vezető ügyvéd feladatai közé tartozik az ifjabb ügyvéd által készített perbeszédtervezetek átnézése, továbbá a nehezebb ügyek képviselete a Felsőbb és Legfelsőbb Bíróságon.

7. Közjegyzők

A közjegyzőket a Legfelsőbb Bíróság elnöke nevezi ki nyílt eljárás során. A kinevezésre a jelentkezés kérelem formájában történik; a kérelemben meg kell jelölni a kérelmező állandó lakhelyét és foglalkozását, az adott kerületben működő közjegyzők számát, a kerület lakosainak számát, a közjegyzői működés szükségességét alátámasztó körülményeket és/vagy az üresedés keletkezésének módját. A kérelmet a kérelmező írásbeli nyilatkozatával kell megerősíteni, amelyhez a kérelmezőnek hat helyi ügyész, valamint a helyi közösség hat vezetője által aláírt alkalmassági nyilatkozatot kell csatolnia. A kérelem indítvány útján kerül a Legfelsőbb Bíróság elnöke elé; az indítványt a Legfelsőbb Bíróság Hivatalán keresztül kézbesítik az Ír Közjegyzői Testület nyilvántartója, a Jogi Társaság titkára, valamint a kérelmező megyéjében és a szomszédos megyékben működő valamennyi közjegyző részére.

Az általános gyakorlat szerint kizárólag jogtanácsosokat (ügyészeket) neveznek ki közjegyzővé. Ha valamely személy, aki nem jogtanácsos, közjegyzői tisztségre jelentkezik, a Jogi Társaság kéri, hogy nyújtson be kötelezettségvállalási nyilatkozatot a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, miszerint nem foglalkozik ingatlanátruházással, továbbá nem végez általános jogtanácsosi tevékenységet. A közjegyzői kinevezésre pályázó kérelmezőnek az Ír Közjegyzői Testület előtt vizsgát kell tennie.

Megjegyzés:

Az igazságügy-miniszter, a Legfőbb Ügyész, a bírósági titkárok és a rendőrfőnökök jelenlegi díjazásával kapcsolatos kérdéseiket az alábbi módon tehetik fel:

  • elektronikus levélben vagy
  • postai úton az alábbi címen:
    Human Resources,
    Department of Finance,
    Merrion Street,
    Dublin 2.

Az ügyvédek önálló vállalkozási tevékenységet végeznek, keresetük igen eltérő.
A jogtanácsosok lehetnek önálló vállalkozók, ha saját praxisuk van, de lehetnek alkalmazottak is; keresetük igen eltérő.
A közjegyzők a hitelesített okiratok után díjat számítanak fel. Jogszabály nem írja elő a közjegyző által felszámítható díj mértékét; a közjegyzők általában az idő, az utazási költség és a szakmabeli szolgáltatások ára alapján határozzák meg a díjat.

« Jogi hivatások - Általános információk | Írország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 20-06-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság