Európai Bizottság > EIH > Jogi hivatások > Ausztria

Utolsó frissítés: 08-08-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogi hivatások - Ausztria

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bírák: 1.
2. Ügyészek: 2.
3. Önálló bírósági tisztviselők: 3.
4. Ügyvédek: 4.
5. Közjegyzők: 5.

 

1. Bírák:

A bírák képzése:

A jogtudományi tanulmányok befejezése után a gyakorlati képzés következik, az egyetemen kívüli intézményekben a bírói előkészítő gyakorló szolgálat keretében, a bírósági gyakorlat befejezése után. A szövetségi igazságügyi miniszter évente körülbelül 60 bírósági gyakornokot nevez ki pályázat alapján (egy értékelő központon keresztül a kiválasztott helyettes bírók pszichológiai alkalmassági vizsgálatával és véleményezési lehetőségével) a négy tartományi felsőbíróság egyikének elnöke által nyilvánosan kiírt álláshelyekre. A bírói szakmai gyakorlat (csak a bírósági gyakorlat) elvileg négy évig tart, és azt kerületi bíróságoknál, tartományi bíróságoknál, ügyészségen, büntetésvégrehajtási intézményben, és ügyvédnél vagy közjegyzőnél lehet teljesíteni. A szakmai gyakorlat egy részét le lehet tölteni a tartományi felsőbíróságnál, a legfelsőbb bíróságon vagy a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumban is. A bírói szakmai gyakorlat a bírói vizsgával zárul.

A bírák kinevezése:

A bírói vizsga letétele után következik egy szabad bírói állás megpályázása (a tartományi felsőbíróság elnöke írja ki a szabad bírói álláshelyeket betöltésre). A mindenkori tartományi bíróság személyzeti tanácsa és a felettes tartományi felsőbíróság személyzeti tanácsa a pályázati határidőnek a kerületi és tartományi bíróságokon betöltésre kiírt valamennyi álláshely vonatkozásában történő lejárata után egy betöltési javaslatot készít (amin legalább három személy szerepel, egynél több álláshely betöltése esetén pedig a kinevezendő bírák számának legalább kétszerese).

Lap tetejeLap teteje

A bírói kinevezés a szövetségi elnök révén történik. E jogának a szövetségi igazságügyi miniszterre történő átruházása miatt a legtöbb bírói álláshely vonatkozásában ő a kinevező. Csak osztrák állampolgárt lehet bírónak kinevezni.

A bírák jogállása:

Közjogi szolgálati viszony (szövetségi közszolgálati tisztviselő). A bírói függetlenséget (utasíthatatlanság, a B-VG87. cikke) az elmozdíthatatlanság és az áthelyezhetetlenség (a B-VG 88. cikke) garantálja: A bírákat – a törvényes korhatár elérése után a tartós nyugállományba vonulás miatti lemondástól eltekintve – csak a törvényben előírt esetekben és formában, és hivatalos bírói ítélet alapján lehet hivatalukból felmenteni, vagy akaratuk ellenére más álláshelyre kinevezni, vagy nyugállományba küldeni.

A sajátos alkotmányjogi jogállás mellett a bírák csak a bírói hivatást gyakorolhatják (a törvényben és az ügykörmegosztásban kijelölt minden bírósági ügykör ellátása, az igazságügyi igazgatási ügyek kizárásával, amelyek törvényi előírás szerint tanácsban vagy bizottságokon keresztül kell intézni).

Jogi felelősség:

  • Munkaügyi bíróság: Azon bírónak, aki foglalkozásából vagy állásából eredő kötelezettségeit vétkesen megszegi, a tartományi felsőbíróságon vagy a legfelső bíróságon a kizárólag bírákból álló fegyelmi bíróság előtt kell felelnie.
  • Büntetőbíróság: Ha a vétkes kötelezettségszegés révén egy büntetőjogi tényállás is megvalósul, a bírónak büntetőbíróság előtt is felelnie kell (például a hivatali hatalommal való visszaélés esetén).
  • Polgári bíróság: A bíró jogellenes és vétkes magatartása miatt károsodott felek e kárukat az állammal szemben érvényesíthetik. Szándékosság és súlyos gondatlanság esetén az államnak a bíróval szemben visszkereseti joga van

2. Ügyészek:

Általában:

Az ügyészek az ügyészségre törvényben kijelölt feladatokat töltik be, mindenekelőtt a büntető igazságszolgáltatásban az állami érdekek védelmét kísérik figyelemmel. A polgári jogi területen az ügyészek csak a házasság érvénytelenítése alkalmával és a származási perekben (és csak nagyon korlátozott körben) avatkoznak be.

Lap tetejeLap teteje

Mind a 17, büntetőügyekre első fokon illetékes törvényszék mellett működik egy ügyészség, valamint minden tartományi felsőbíróság mellett egy főügyészség és a Legfelsőbb Bíróság mellett a Legfőbb Ügyészség működik. A főügyészségek és a Legfőbb Ügyészség a szövetségi igazságügyi miniszternek alárendeltek. A Legfőbb Ügyészség nem rendelkezik utasítási joggal a főügyészségek és az egyes ügyészségek vonatkozásában.

Az elsőfokú bíróságok mellett működő ügyészségeknek kötelessége a vád képviselete a bíróság mindenkori illetékességi területén működő kerületi bíróságok előtt. Ezt a feladatot úgynevezett kerületi ügyészek végzik, akik az ügyészek felügyelete és irányítása alatt állnak.

Az ügyészségeknek szóló utasításokat írásban kell megtenni, és meg kell indokolni. Ha ez a késedelem veszélye miatt nem lehetséges, a szóban kiadott utasítást a lehető leghamarabb írásban meg kell erősíteni.

Ha az ügyész a hozzá intézett utasítást jogellenesnek tartja, ezt a felettes ügyésszel közölnie kell. Ebben az esetben – mint akkor is, ha az ügyész írásbeli utasítást kér – a felettesnek az utasítást írásban kell kiadnia vagy megismételnie, egyébként az visszavontnak minősül.

Az ügyésszé történő kinevezés:

Ügyésszé csak az nevezhető ki, aki teljesíti a bíróvá kinevezés feltételeit, és a bíróságon vagy ügyészségen legalább egyéves bírói gyakorlatot szerzett. További kinevezési feltétel az osztrák állampolgárság.

A szabad ügyészi álláshelyek betöltésére – a bírói állásokhoz hasonlóan – nyilvános pályázatot kell kiírni. A benyújtott pályázatokat az ügyészi kinevezéshez szükséges feltételeknek megfelelő négy tagból álló személyzeti bizottságnak kell értékelnie és egy – nem kötelező – betöltési javaslatot kell készítenie. Személyzeti bizottságot kell működtetni a főügyészségeken, a Legfőbb Ügyészségen és a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumban.

Lap tetejeLap teteje

A szövetségi elnököt illeti meg az ügyészek kinevezésének joga – akárcsak a bírák esetében –, a legtöbb ügyészi álláshely vonatkozásában azonban a kinevezési jogot a szövetségi igazságügyi miniszterre ruházta át.

Jogi felelősség:

  • Azon ügyésznek, aki foglalkozásából vagy állásából eredő kötelezettségeit vétkesen megszegi, a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumban működő fegyelmi bizottság előtt kell felelnie. A fegyelmi bizottság háromtagú tanácsban határoz, a tanács egy tagjának ügyésznek kell lennie. Másodfokon – a kivételektől eltekintve – a Szövetségi Kancellárián működő fegyelmi főbizottság illetékes, amely ugyancsak háromtagú tanácsban határoz. A tanács egy tagjának a jogi tárcához kell tartoznia. A fegyelmi bizottságok büntető hatásköre egészen a szolgálatból való elbocsátásig terjed.
  • Az ügyészek büntetőjogi és polgári jogi felelőssége a bírákkal egyezően került szabályozásra.

3. Önálló bírósági tisztviselők:

Általában:

  • Ausztriában az önálló bírósági tisztviselők az igazságszolgáltatás alapvető támaszai. Ma a bírósági határozatok több mint háromnegyedét a 700 körüli önálló bírósági tisztviselő hozza meg.
  • Az önálló bírósági tisztviselők szakképzett bírósági tisztviselők, akikre a Szövetségi Alkotmányos törvény (a B-VG 87a cikke) és az önálló bírósági tisztviselőkről szóló törvény alapján pontosan meghatározott ügyeket ruháztak át az elsőfokú igazságszolgáltatás polgári ügyszakában. Az önálló bírósági tisztviselők e feladatukban a mindenkori felettes bírónak alárendeltek, és őket csak a bíró – a gyakorlatban csak ritkán alkalmazott – utasításai kötik.

Az önálló bírósági tisztviselők tevékenységi területei:

Lap tetejeLap teteje

  • Az önálló bírósági tisztviselőket az alábbi munkaterületeken alkalmazzák:
    • Polgári perek, végrehajtási és fizetésképtelenségi ügyek („adósságrendezési eljárások“);
    • Perenkívüli ügyek;
    • Ingatlannyilvántartási és hajóregiszter-ügyek;
    • Cégnyilvántartási ügyek.
  • Valamennyi munkaterület sajátos képzettséget igényel, és az önálló bírósági tisztviselőt mindig az érintett területre jelölik ki.
  • Külön szabályozás érvényes az úgynevezett „figyelmeztetési” ügyekre (lásd az osztrák tájékoztatót a „Gyorsított és egyszerűsített eljárásokról“). E figyelmeztetési ügyekre minden önálló bírósági tisztviselő illetékes, ha a szakképesítését 1985. december 31. után szerezte. A korábban érvényben volt rendelkezéseknek megfelelően kiképzett önálló bírósági tisztviselők egy háromhónapos kiegészítő képzés elvégzésével terjeszthetik ki tevékenységi körüket a figyelmeztetési eljárásra.

A bíró és az önálló bírósági tisztviselő hatáskörének elhatárolása:

  • Az önálló bírósági tisztviselő hatásköre nem terjed ki az adott munkaterületre tartozó minden munkára és döntésre. Az önálló bírósági tisztviselőkről szóló törvény pontosan felsorolja a hatáskörükbe tartozó feladatokat, miközben az egyes munkaterületeken nagyban eltérő terjedelmű a hatáskörük.
  • Az ingatlannyilvántartási munkaterületen például szinte már nincs is bíráknak fenntartott feladat; ez a munkaterület ennélfogva a gyakorlatban kizárólag az önálló bírósági tisztviselők területe.
  • A végrehajtási ügyeknek nagy részét ugyancsak az önálló bírósági tisztviselők intézik; a bíráknak csak a különösen nehéz eljárásokat tartják fenn (mint az ingatlanra történő végrehajtás vagy a már említett adósságrendezési eljárás az 50.000 eurónál nagyobb aktívák esetében).
  • A perenkívüli ügyek közé tartozó hagyatéki és gondnoksági ügyekben, a figyelmeztetési eljárásban és végül a cégnyilvántartási ügyekben ugyancsak nagyon széles az önálló bírósági tisztviselők hatásköre. Így minden olyan hagyatéki ügy az önálló bírósági tisztviselőkhöz tartozik, amelyben a vagyon nem haladja meg a 100.000 eurót, akárcsak azon gondnoksági ügyek, amelyekben a gondnokolt vagyona 100.000 eurónál nem nagyobb.

Az önálló bírósági tisztviselők pályafutása és képzése:

  • Az önálló bírósági tisztviselő pályája feltételezi a középiskolai érettségi vizsga letételét. Ez a vizsga pótolható egy úgynevezett „tisztviselői minősítő vizsgával”, ha az érintett osztrák állampolgár a 18. életévének betöltése után nyolc évet állami szolgálatban eltöltött.
  • Az önálló bírósági tisztviselői képesítés megszerzése előtt az érintettnek legalább két évet kell dolgoznia a bíróság hivatalában, és le kell tennie a bírósági hivatali dolgozóknak előírt bírósági hivatali vizsgát, valamint a szakterület szerinti vizsgát is. A tartományi felsőbíróság elnöke csak ekkor bocsátja a bírósági tisztviselőt az önálló bírósági tisztviselői képzésre.
  • Az önálló bírósági tisztviselői képzés ideje három év, és felöleli az alábbiakat:
    • a megcélzott munkaterületen az ügyek előkészítése területén történő alkalmazás egy vagy több bíróságon,
    • egy alaptanfolyamon és egy szaktanfolyamon történő részvétel, valamint
    • a két részvizsgaként leteendő önálló bírósági tisztviselői vizsga.
  • A sikeres önálló bírósági tisztviselői vizsgát követően a leendő önálló bírósági tisztviselő a szövetségi igazságügyi miniszter által kiállított diplomát kap.
  • Ezt a diplomát meg kell különböztetni a hároméves képzés leteltét követően kiállítandó önálló bírósági tisztviselői oklevéltől, amely tanúsítja az önálló bírósági tisztviselői foglalkozás gyakorlásához szükséges képesítés megszerzését. Az önálló bírósági tisztviselői oklevéllel az érintett bírósági tisztviselő megszerzi az alapjogosultságot arra, hogy ellássa a hatáskörébe tartozó szövetségi igazságszolgáltatási ügyeket.
  • Ezt követően a tartományi felsőbíróság elnökének kell jóváhagynia, hogy melyik bíróságon és milyen időtartamon át kell az érintett bírósági alkalmazottat önálló bírósági tisztviselőként alkalmazni. A bíróságon belül a bíróság vezetője osztja be az önálló bírósági tisztviselőt a bírák által irányított egyik bírósági részlegbe – akár több részlegbe is. A bírósági részlegen belül az érintett bíró osztja el az ügyeket.

4. Ügyvédek:

Általában:

  • Az ügyvédek arra hivatottak és illetékesek, hogy képviseljék a feleket minden bírósági és bíróságon kívüli ügyben, az Osztrák Köztársaság minden bírósága és hatósága előtt, valamennyi köz- és magánügyben.
  • Az ügyvédi hivatás Ausztriában történő gyakorlásához hatósági kinevezés nem szükséges, a foglalkozás gyakorlása azonban a lentebb megjelölt követelményekhez kötött.

A foglalkozás gyakorlásának feltételei:

Lap tetejeLap teteje

  • Aki ügyvédi hivatást kíván folytatni, annak legalább kilenc hónapot kell a bíróságon joggyakornokként eltöltenie (bírósági gyakorlat) és három évet egy osztrák ügyvédnél ügyvédjelöltként. Összesen ötéves jogi szakmai gyakorlatot és az ügyvédi vizsga letételét kell igazolni.
  • Az ügyvédi vizsgát három év gyakorlat után lehet letenni, amelyből legalább kilenc hónapot bíróságon, és legalább két évet egy ügyvédnél kell letölteni. A vizsga letételének feltétele ezen felül az ügyvédi kamara által az ügyvédjelölteknek szervezett kötelező szakmai képzésen történő részvétel.
  • Aki a felsorolt feltételeket teljesíti, kérheti felvételét azon ügyvédi kamara névjegyzékébe, amelynek területén ügyvédi irodát kíván működtetni.
  • Meghatározott feltételek mellett az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térség másik szerződő államának ügyvédje
    • folytathat ideiglenesen ügyvédi tevékenységet,
    • egy szakmai alkalmassági vizsga letétele után kérheti az illetékes ügyvédi kamarában az ügyvédek jegyzékébe való felvételét, vagy
    • a székhely szerinti állam szakmai címe alatt szakmai alkalmassági vizsga előzetes letétele nélkül letelepedhet, és háromévi „hatékony és rendszeres“, Ausztriában történő foglalkozásgyakorlást követően az osztrák ügyvédek sorába léphet.
  • Meghatározott feltételek mellett más GATS-tagállamok ügyvédi kamarájának tagja is jogosult az Osztrák Köztársaságban ideiglenesen, egyes pontosan körülhatárolt ügyvédi tevékenységek folytatására.

    Lap tetejeLap teteje

Jogi felelősség:

  • Fegyelmi felelősség:
    • Azon ügyvédeknek, akik megszegik a foglalkozásukból vagy a helyzetükből eredő kötelezettségeiket, a helyi ügyvédi kamara által választott fegyelmi tanács előtt kell felelniük. A fegyelmi tanács büntető hatásköre egészen az ügyvédek névjegyzékéből való törlésig terjed.
    • Másodfokon az ügyvédek és ügyvédjelöltek négyes tanácsban eljáró szakmai és fegyelmi felső bizottsága dönt, amely a felsőbb bíróságok két bírájából és két ügyvédből áll.
  • Emellett az ügyvédek természetesen büntető és polgári jogi alapon is felelősségre vonhatók.

5. Közjegyzők:

Általában:

  • A magánjogi jogviszonyok szabályozására a közjegyző az igazságszolgáltatás független és pártatlan szerveként áll a jogkereső lakosság rendelkezésére. Fő feladata a közreműködés a lakosság jogügyleteiben és részére nyújtott jogi tanácsadásban. A közjegyző köziratokat készít, idegen javak letéti őrzését végzi, magánokiratokat szerkeszt, és képviseli a feleket, főként perenkívüli területen. Ezenkívül a közjegyző perenkívüli eljárásokban a bíróság megbízottjaként is eljár. Különösen a hagyatéki eljárás lebonyolításában kerül sor úgynevezett bírósági megbízottként történő bevonására. A közjegyző gondoskodik arról, hogy az elhunyt vagyona biztosított legyen és az arra jogosult személyekhez kerüljön. Ez a tevékenység sajátos ismereteket igényel az öröklési jog és a perenkívüli eljárások területén, ami ismét a közjegyzők lakosság általi állandó igénybevételét eredményezi, a végrendeletek készítésében való közreműködés és az öröklési ügyekben való tulajdonképpeni tanácsadás és képviselet formájában.
  • A közjegyző közhivatalt tölt be, mégsem köztisztviselő. Viseli az iroda működtetésével járó gazdasági kockázatot, tevékenységet ugyanakkor nem végez. A szabadfoglalkozásúakhoz közelít, bírósági megbízottként azonban bírósági szervként jár el.
  • A szövetségi igazságügyi miniszter mindenkor rendeletben szabályozza a közjegyzői helyek számát és helyét érintő változásokat. Jelenleg Ausztriában mintegy 460 közjegyzői állás van.

A közjegyzők képzése:

  • A közjegyzővé való kinevezéshez hosszú út vezet. Annak, aki befejezte jogtudományi tanulmányait és érdeklődik a közjegyzői foglalkozás iránt, keresnie kell egy közjegyzőt, aki őt alkalmazza és bejegyezteti a közjegyzőjelöltek névjegyzékébe. Az illetékes közjegyzői kamara által vezetett névjegyzékbe akkor lehet a közjegyzőjelöltet felvenni, ha az érintett kilenchónapos bírósági joggyakornoki gyakorlatot tud igazolni, és a jelöltek névjegyzékébe való első bejegyzésekor a 35. életévét még nem töltötte be. Egyébként a felvételt csak fontos okból lehet megtagadni, különösen például a jelölt tisztázatlan vagyoni viszonyai miatt.
  • A közjegyzőjelölt kizárólag e tevékenységet végezheti. A melléktevékenységek engedélykötelesek.
  • A közjegyzői vizsgát két részben kell letenni. Az első részt legkorábban 18 hónapi jelölti idő után, és legkésőbb a jelöltként eltöltött ötödik év végéig kell letenni, a második részt legkorábban további egy évi közjegyzőjelölti alkalmazás után, legkésőbb pedig a tízéves jelölti idő lejárata előtt. A közjegyzői vizsgára bocsátáshoz a közjegyzőjelöltnek részt kell vennie a közjegyzői kamara által kötelezően előírt továbbképzésen.

A közjegyzővé történő kinevezés:

  • A felszabadult vagy újonnan létesített közjegyzői helyek betöltésére nyilvános pályázatot kell kiírni. A törvény (a közjegyzőkről szóló rendelet 6. §-a) a közjegyzői állásra pályázóktól többek között az alábbiak meglétét követeli meg:
    • osztrák állampolgárság,
    • felsőfokú jogtudományi vagy állam- és jogtudományi tanulmányok sikeres befejezése,
    • a közjegyzői vizsga letétele, és
    • és jogi területen történő hétéves alkalmazás igazolása, amelyből legalább három évet a közjegyzői vizsga letételét követően közjegyzőjelöltként kell eltölteni.
  • Ezen alapfeltételek azonban még nem jogosítanak a közjegyzői kinevezésre. A felvételi eljárásban a pályázót szakvéleményezi és besorolja a helyi közjegyzői kamara, majd az illetékes elsőfokú bíróság és a tartományi felsőbíróság személyzeti tanácsa, ennek során a gyakorlati alkalmazásnak van a legnagyobb jelentősége. A közjegyzői kamara és a két személyzeti tanács is egy háromfős javaslatot terjeszt a szövetségi igazságügyi miniszter elé. A minisztert azonban a javaslatok nem kötik, de csak az azokban szereplő jelöltet nevezheti ki a praxisba.
  • A közjegyzővé történő első kinevezésekor az érintett átlagban 41 év körüli. A közjegyzői hivatalt azon év január 31-ig töltheti be, amelyben a 70. életévét betölti. A 64. életév után már nem lehet senkit közjegyzői állásba kinevezni, ugyanígy nem nevezhető ki másik közjegyzői állásba, ha a legutóbbi kinevezése alapján nem töltött el legalább hat évet közjegyzőként. Nem megengedett a közjegyzőnek másik közjegyzői állásba hivatalból történő áthelyezése.

    Lap tetejeLap teteje

A közjegyzők felügyelete; jogi felelősség:

  • A közjegyzők külön ellenőrzés alatt állnak a közokiratok szerkesztése és a bírósági megbízotti feladataik miatt. A szövetségi igazságügyi miniszter, az igazságügyi igazgatás, közvetlenül pedig a közjegyzői kamara látja el a közjegyzők felügyeletét.
  • A közjegyzőkre saját fegyelmi jogszabályok vonatkoznak.
    • A fegyelmi vétségeket első fokon a közjegyzők fegyelmi bíróságaként eljáró tartományi felsőbíróság, másodfokon pedig a közjegyzők fegyelmi bíróságaként eljáró Legfelsőbb Bíróság bírálja el, az eljáró tanácsnak azonban mindig van közjegyző tagja is.
    • A fegyelmi bíróság büntetési jogköre egészen a hivataltól való megfosztásig terjed.
    • Az egyszerű rendszabálysértéseket a közjegyzői kamara, fellebbezési hatóságként pedig az Osztrák Közjegyzői Kamara állandó bizottsága bírálja el.
  • A közjegyző fegyelmi felelőssége mellett természetesen büntető és polgári jogi alapon is felelősségre vonható.
    • Ha a közjegyző bírósági megbízottként tevékenykedik, büntetőjogi értelemben hivatalos személy, és így köztisztviselőként felelősségre vonható az úgynevezett hivatali bűncselekményekért, ide tartozik különösen a hivatali hatalommal való visszaélés.
    • A polgári jogi felelősség másként szabályozott: ha a közjegyző bírósági megbízottként jár el, a bírákkal és ügyészekkel azonos felelősségi szabályok vonatkoznak rá. A közjegyző ellen a felek nem csak közvetlenül fordulhatnak, hanem kártérítési igényüket az állammal szemben is érvényesíthetik. Az állam szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetén visszkereseti joggal élhet. A bírósági megbízottként történő tevékenységén kívül a közjegyző a feleknek közvetlen polgári jogi felelősséggel tartozik.

« Jogi hivatások - Általános információk | Ausztria - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 08-08-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság