Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Svédország

Utolsó frissítés: 29-08-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Svédország

 

TARTALOMJEGYZÉK

Jogforrások Jogforrások
A jogforrási hierarchia A jogforrási hierarchia
Nemzetközi szerződések Nemzetközi szerződések
A jogalkotási folyamat A jogalkotási folyamat
Hatálybalépés Hatálybalépés
Ütközések a jogalkalmazás során Ütközések a jogalkalmazás során

 

Jogforrások

Svédországban jogforrások a jogszabályok, a bírósági joggyakorlat és a jogszabálytervezeteken végzett előkészítő munka.

A legfontosabb jogforrások a jogszabályok. Ezeket kinyomtatják és törvénykönyvekben kihirdetik. A jogszabályok törvényekre, rendeletekre és rendelkezésekre oszthatók. A törvényekről a Parlament határoz, a rendeletekről a kormány, míg a rendelkezéseket a hatóságok bocsátják ki.

A jogalkalmazásban fontos szerepet játszanak a bírósági határozatok és az esetjog. Különösen érvényes ez a legmagasabb szint, a Legfelsőbb Bíróság és a Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság határozataira.

A jogszabálytervezeteken végzett előkészítő munkát, azaz a jogalkotási folyamatban létrejött szövegeket ugyancsak használják a jogalkalmazásban.

A jogelvek, kereskedelmi szokások, szerződéses rendelkezések és az általános szokások kiegészítő jogforrásnak nevezhetők.

A jogforrási hierarchia

A legfontosabb jogszabályok az alkotmányos törvények. Svédországnak négy alkotmányos törvénye van: Az Alkotmányról szóló törvény, a Jogutódlási törvény, a Sajtószabadságról szóló törvény, és a Szólásszabadságról szóló törvény. Ezeket csak külön eljárással lehet módosítani (erről lentebb még szó esik). Ezt követik a törvények, rendeletek és rendelkezések, ebben a sorrendben.

Az előkészítő munka és a bíróságok joggyakorlata alárendelt jogforrás. Az előkészítő munkát a jogalkalmazás során segítő eszközként használják. A kormány törvényjavaslataihoz kapcsolódó előkészítő munka a legjelentősebb. A bíróságok joggyakorlata ugyancsak jelentős fontossággal bír a jogalkalmazásban. Mindig a legutóbbi előkészítő munkának van nagyobb jelentősége. Ha a jogszabályok régiek, és a jogterületen sok változás történt, az esetjog fontossága növekszik.

Lap tetejeLap teteje

Nemzetközi szerződések

A nemzetközi szerződéseket főszabályként be kell építeni a svéd jogba ahhoz, hogy azokat a bíróságok és más jogalkalmazó szervek alkalmazhassák. A szerződések beépíthetők egyrészt egy svéd alkotmányos szöveggé való átdolgozással, vagy pedig egy olyan külön jogi aktussal, ami előírja a szerződés Svédországban való alkalmazását.

Az EU jogszabályai azonban kivételt képeznek e szabály alól, mivel Svédország szabályozási hatáskörének egy részét átruházta az EU-ra. Az EU jogszabályai ezért egy meghatározott terjedelemben minden további jogalkotás nélkül alkalmazandók Svédországban. Bővebb információkért tekintse meg az EU jogrendjéről szóló tájékoztatót.

A jogalkotási folyamat

Csak a Parlament fogadhat el törvényeket. A legtöbb törvényt a kormány javaslatát követően alkotják meg. Törvényjavaslatot előterjeszthetnek a parlamenti képviselők és a parlamenti bizottságok is. Ezen túlmenően a politikai pártok, érdekcsoportok, társulások és magánszemélyek is kezdeményezhetik a jogszabályok módosításait.

Mielőtt a kormány egy törvényjavaslatot összeállíthat, az ügyet meg kell vizsgálni. Ez történhet egy bizottság vagy vizsgálóbizottság felállításával, vagy pedig a Kabinet Hivatalának saját köztisztviselői is megvizsgálhatják a kérdést. A törvényjavaslatot rendszerint számos érintett hatóságnak és társulásnak megküldik, amelyeknek lehetőségük van a törvényjavaslat vonatkozásában észrevételek megtételére. Az észrevételek tételére adott határidő lejáratakor a Kabinet Hivatala tárgyalja a törvényjavaslatot. A legtöbb törvényjavaslatot felterjesztik a Jogalkotási Tanácshoz, ami legnagyobbrészt a Legfelsőbb Bíróság és a Svéd Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság bíráiból áll. A Jogalkotási Tanács vizsgálja meg a törvénytervezetet jogtechnikai szempontból. A Jogalkotási Tanács észrevételeit továbbítják a Kabinet Hivatalához, amely újratárgyalja a törvényjavaslatot. E folyamat végére áll elő az a kormány által tett törvényjavaslat, amit felterjesztenek a Parlamenthez. A Parlamentben ezt kiadják egy bizottságnak, amely megvizsgálja a javaslatot. A Parlament ezt követően határoz arról, hogy a törvényt jóvá kell-e hagyni vagy sem. A Parlament természetesen változtathat a felterjesztett javaslaton. Ha a Parlament határozatát meghozta, a kormány bocsátja ki és hozza nyilvánosságra az új törvényt.

Lap tetejeLap teteje

Egyes esetekben a kormány rendeleti úton is kibocsáthat szabályozást. Egyfelől a kormány önálló rendeletalkotási hatáskörrel is rendelkezik, másfelől pedig a Parlament is felhatalmazhatja egyes területeken rendeletek kiadására. A kormány önálló rendeletalkotási hatáskörébe tartoznak a törvények végrehajtására szolgáló rendelkezések és az alkotmányos törvényeknek megfelelően a nem a Parlament által kibocsátandó rendelkezések, az olyan rendelkezések azonban nem tartoznak ide, amelyek az egyénekre állapítanak meg kötelezettséget. Meghatározott tartalmú szabályok megalkotása kizárólag a Parlament hatáskörébe tartozik, és nem átruházható.

Az alkotmányos törvények módosításakor a Parlamentnek két alkalommal kell egybehangzó határozatot hoznia, és a két határozat között parlamenti választásokat kell tartani. Főszabály továbbá, hogy legalább kilenc hónapnak kell eltelnie az ügy első parlamenti felvetése és a választások között.

Hatálybalépés

Rendszerint maga a törvény tartalmazza azt, hogy mikor fog hatályba lépni. Néha azonban előfordul, hogy a hatálybalépésről egy külön, úgynevezett kihirdető törvény rendelkezik, vagy a kormányt hatalmazzák fel egy törvénnyel a hatálybalépés időpontjának meghatározására, ez pedig külön rendelettel történik.

A rendeletalkotási eljárás kevésbé kiterjedt és összetett. A vizsgálatot követően a kormány maga határozhat a rendeletről. Maga a rendelet tartalmazza azt, hogy mikor fog hatályba lépni. Ezért nincs szükség külön kihirdető határozatra.

Ütközések a jogalkalmazás során

Ha a jogalkalmazás során ütközések merülnek fel, az általános értelmezési elveket használják az elsőbbséggel rendelkező jogszabály meghatározásához.

  • A „lex superior” a hierarchiában magasabb helyen álló jogszabály elsőbbségét jelenti.
  • A „lex specialis” azt jelenti, hogy a különös jogszabály megelőzi az általános jogszabályt.
  • A „lex posterior” alapján a később hozott jogszabály élvez elsőbbséget a korábbi jogszabállyal szemben.

Ugyancsak lehetőség van az alkotmányos törvények alá tartozó szabályok vizsgálatára. Ha a bíróság vagy más hivatalos szerv észleli, hogy a kormány vagy a Parlament által alkotott szabályok ütköznek egy alkotmányos törvény vagy magasabb rendű más jogszabály rendelkezésével, a szabályokat nem lehet alkalmazni, ha a hiba nyilvánvaló (az Alkotmányról szóló törvény 11. fejezetének 14. szakasza).

Svédországban nincsen alkotmánybíróság.

« Jogrend - Általános információk | Svédország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 29-08-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság