Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Portugália

Utolsó frissítés: 09-01-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Portugália

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Jogi előírásokat tartalmazó jogi aktusok és jogforrások 1.
2. Egyéb jogforrások 2.
3. A különféle jogszabályok hierarchiája 3.
4. Szupranacionális jogi aktusokban szereplő szabályok nemzeti területen történő hatályba léptetésére irányuló eljárások 4.
5. A jogi rendelkezés elfogadására jogosult különféle hatóságok 5.
6. E jogi szabályok elfogadásának folyamata 6.
7. Eljárás nemzeti szabályok hatályba léptetése esetén 7.
8. A különböző jogszabályok között esetlegesen felmerülő összeütközések rendezésének módja 8.

 

1. Jogi előírásokat tartalmazó jogi aktusok és jogforrások

A hagyományos megközelítésnek megfelelően Portugáliában az alábbi jogforrások léteznek:

  1. Alkotmányos törvények, amelyek közé tartozik maga a Portugál Alkotmány, egyéb alkotmányos törvények és az Alkotmányt módosító törvények;
  2. „Az általános vagy közös nemzetközi jog szabályai és alapelvei”, „a megfelelően megerősített vagy jóváhagyott nemzetközi megállapodásokban meghatározott szabályok”, „a Portugália részvételével működő nemzetközi szervezetek hatáskörrel rendelkező testületei által kiadott szabályok…, – azzal a feltétellel, hogy erről a vonatkozó alapító szerződések kifejezetten rendelkeznek”, valamint „az Európai Unióra irányadó szerződések rendelkezései, továbbá az uniós intézmények által feladataik teljesítése során kiadott szabályok” (az Alkotmány 8. cikke);
  3. Jogszabályok, amelyek közé tartoznak az országgyűlés (a Köztársaság nemzetgyűlése) által alkotott törvények, a kormány által kiadott rendeletek, valamint az Azori-szigetek és Madeira autonóm régióinak törvényhozó gyűlése által kiadott regionális szabályrendeletek;
  4. Törvényerejű rendeletek, mint pl. a nemzetközi egyezményeket, szerződéseket vagy megállapodásokat jóváhagyó jogi aktusok, az Alkotmánybíróság jogszabályokat alkotmány- vagy jogellenesnek minősítő, általánosan kötelező érvényű határozatai, kollektív szerződések és munkajogviszonyt szabályozó egyéb kollektív szabályzatok;
  5. Rendeletek és a törvénynél alacsonyabb rendű jogszabályok, amelyek célja a jogszabályok kiegészítése és részletes kifejtése azok alkalmazása és végrehajtása érdekében. Ide tartoznak a szabályrendeletek, rendeletek, regionális szabályrendeletek, határozatok, szabályok, miniszteri rendeletek, végrehajtási utasítások, a kormányzók által kiadott rendőrségi rendeletek, valamint az önkormányzati rendeletek és határozatok.

2. Egyéb jogforrások

Különböző nézetek állnak fenn az államnak az írott jogszabályok alkotására irányuló politikai hatáskörén túl létező egyéb jogforrások elfogadhatóságával és fontosságával kapcsolatban. E véleménykülönbségek elsősorban abból a tényből következnek, hogy egyesek számára a jogforrások a jogszabály-alkotás eszközei, míg mások csatornáknak tekintik a jogforrásokat, amelyeken keresztül a szabályok napvilágra kerülnek, ismét mások pedig egyaránt tartják azokat jogalkotási és kinyilvánítási eszköznek. Gyakran tesznek különbséget a közvetlen és közvetett jogforrások között; ezáltal az alapmegközelítéssel kapcsolatos véleménykülönbségek néhány nehézsége kivédhető.

Lap tetejeLap teteje

Az alábbiakat rendszerint mint lehetséges jogforrást említik:

  1. Szokásjog, más szóval egy bizonyos, az általános vélekedés szerint kötelező viselkedési mód ismételt és szokásos követése. Ez kizárólag bizonyos tárgykörben tekinthető jogforrásnak. Az ilyen módon keletkezett szabályok megtalálhatók például a nemzetközi közjog területén (pl. a külföldi államok szokásjogon alapuló vád alóli mentességének elve), valamint a nemzetközi magánjogban és a közigazgatási jogban;
  2. Esetjog, azaz a bíróságok által hozott ítéletekből és határozatokból következő jogelvek összessége, amely egyes helyeken nem számít eredeti jogforrásnak, hanem jelentősége pusztán a jogi rendelkezések értelmének feltárásában rejlik, ugyanis értelmezési problémákra nyújt más esetben is használható megoldást – az alapjául szolgáló logikai és technikai érvek súlyának megfelelően. Egyes szerzők nemcsak az adott ügyekben hozott bírósági határozatokat sorolják ebbe a kategóriába, hanem a jogilag kötelező erejű bírósági döntéseket is (az Alkotmánybíróság általánosan kötelező érejű döntései), mivel álláspontjuk szerint mindezek olyan jogszabályok, amelyek eredeti módon jogszabályt hoznak létre;
  3. Jogérzék, amely szerint a bíróságok általános igazságszolgáltatási alapelvek és a bíró erkölcsi meggyőződése alapján jogosultak a vizsgálatra hozzájuk előterjesztett bizonyos meghatározott esetekre vonatkozóan az adott eset jellegzetességeinek megfelelő jogi szabályokat megfogalmazni. „A bíróságok kizárólag akkor dönthetnek a jogérzék alapján, ha: (a) jogi rendelkezés lehetővé teszi; (b) a felek között erre nézve megegyezés van, és lehetséges a fellebbezés felsőbb bíróságon; vagy (c) a felek korábban megállapodtak a jogérzék alkalmazásában” (a Polgári Törvénykönyv 4. cikke);
  4. Szokás, más szóval a kötelezőnek nem minősülő, de jogi ügyekben (különösen jogviszony hivatalos formába öntése során, elsősorban a kereskedelem területén) fontosnak tartott ismételt társadalmi gyakorlat. A szokásokat a bíróság akkor veheti figyelembe, ha jogszabály így rendelkezik, és az „nem ellentétes a jóhiszeműség elvével” (a Polgári Törvénykönyv 3. cikke). Jogi szabály tehát nem keletkezhet pusztán szokás révén, és számosan nem tekintik a szokást valódi jogforrásnak;
  5. A jogelmélet vagy jogi szerzők véleménye nem tekinthető valódi jogforrásnak, bár a jogi ismeretek tudományos és technikai fejlődésében fontos szerepet játszik, és jelentős hatást gyakorol a jogszabályok értelmezésével és alkalmazásával foglalkozó személyek munkájának végeredményére.

3. A különféle jogszabályok hierarchiája

A jogszabályok hierarchiájára történő utalás esetén a különböző jogszabályok egymáshoz viszonyított helyzetéről, más szóval a rangsorban elfoglalt helyükről van szó.

Lap tetejeLap teteje

Néhányan ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy hierarchiát kizárólag a jogszabályok keletkezési módja alapján lehet felállítani. Nézetük szerint a hierarchia nem a jogszabályok egymáshoz viszonyított helyzetén alapul, hanem az adott jogszabályt létrehozó források között áll fenn.

Bármelyik nézetet fogadjuk is el, az elsőbbségi sorrend megállapítható.

Az első kérdésre felsorolt válaszban szereplő különböző jogforrások hierarchikus rendje a következő:

  1. Alkotmány és alkotmányos törvények;
  2. Az általános vagy közös nemzetközi jog szabályai és alapelvei, valamint a nemzetközi megállapodások (azaz az 1. b) pontban említett összes jogszabály);
  3. Törvények és kormányrendeletek;
  4. Regionális szabályrendeletek;
  5. Törvényerejű rendeletek;
  6. Rendeletek.

4. Szupranacionális jogi aktusokban szereplő szabályok nemzeti területen történő hatályba léptetésére irányuló eljárások 

A nemzetközi jogalkotási eszközöket a portugál Alkotmány 8. cikkében rögzített alábbi alapelvek szerint ültetik át a portugál jogba:

  1. „Az általános vagy közös nemzetközi jog szabályai és alapelvei a portugál jog szerves részét képezik.”;
  2. „A megfelelően megerősített vagy jóváhagyott nemzetközi megállapodásokban rögzített szabályok hivatalos kihirdetésüket követően lépnek hatályba a portugál nemzeti jogban, és mindaddig hatályosak maradnak, amíg nemzetközileg kötelezőek a portugál államra.”;
  3. „ A Portugália részvételével működő nemzetközi szervezetek hatáskörrel rendelkező testületei által kiadott szabályok közvetlenül hatályba lépnek a portugál nemzeti jogban – azzal a feltétellel, hogy erről a vonatkozó alapító szerződések kifejezetten rendelkeznek”;
  4. „ Az Európai Unióra irányadó szerződések rendelkezéseit, továbbá az uniós intézmények által feladataik teljesítése során kiadott szabályokat az uniós jog rendelkezéseivel összhangban, a jogállamiság talaján működő demokratikus államok alapelveinek megfelelően kell alkalmazni a portugál nemzeti jogban.”

Egyes szerzők szerint a c) pontban említett alapelv a közösségi rendelkezések és irányelvek, valamint a tagállamok vonatkozásában hozott határozatok közvetlen hatását jelenti.

Lap tetejeLap teteje

5. A jogi rendelkezés elfogadására jogosult különféle hatóságok

Jogi rendelkezés elfogadására jogosult hatóság az országgyűlés, a kormány, a regionális kormányok, valamint az Azori-szigetek és Madeira törvényhozó gyűlése, továbbá a helyi hatóságok és egyes közigazgatási hatóságok.

6. E jogi szabályok elfogadásának folyamata

A szabályok elfogadására irányuló eljárás testületenként változó – a szabályalkotásért felelős testületek sajátos eljárással rendelkeznek. Így a különböző fajtájú jogszabályok eltérő eljárás során keletkeznek. A jogszabályalkotás két leghivatalosabb és legfontosabb eljárását az alábbiakban ismertetjük.

Az országgyűlés közreműködésével zajló, legösszetettebb eljárás lépéseit az alábbiakban foglaljuk össze:

  1. Jogalkotási kezdeményezés: a jogszabályalkotás kezdeményezésére irányuló jogkör „a képviselőket, az országgyűlési csoportokat és a kormányt, valamint – jogszabályban rögzített feltételekkel – a nyilvántartásba vett választópolgárok csoportjait illeti. Az autonóm régiókra vonatkozó jogszabály alkotására a megfelelő törvényhozó gyűlés jogosult.” (Az Alkotmány 167. cikkének (1) bekezdése);
  2. Első befogadás, közzététel, nyilvántartásba vétel, számozás és értékelés: ebben a szakaszban történik a törvényjavaslat elfogadhatóságának vizsgálata, a szövegnek az országgyűlés hivatalos közlönyében történő megjelentetése, az adminisztratív feldolgozás, végül pedig a törvényjavaslat tartalmának értékelése;
  3. Vita és jóváhagyás: ide tartozik az általános kérdések megvitatása, egy másik vita a szakkérdésekről, szavazás a törvényjavaslat egészéről, szavazás az egyes pontokról, majd a végső, átfogó szavazás. A törvényjavaslatot egyszerű, abszolút vagy minősített többséggel fogadhatják el;
  4. A köztársasági elnök által végzett vizsgálat a jogszabályban rögzített határidőn belül: ezt követően a köztársasági elnök vagy kihirdeti a tervezet szövegét, vagy él vétójogával. Az utóbbi esetben az országgyűlés újratárgyalja a jogszabályt. Ha az indítványt megerősítik vagy változtatást eszközölnek azon, a szöveget ismét megküldik a köztársasági elnöknek kihirdetésre, amelynek szintén meg kell történnie az előre megállapított határidőn belül. A köztársasági elnök feladata a törvények kihirdetése és „a köztársaság nemzetgyűlése által nemzetközi megállapodások jóváhagyásáról hozott határozatok aláírása” (Az Alkotmány 134. cikkének b) pontja);
  5. Közzététel: A kihirdetést követően az elnöknek el kell rendelnie az új törvény szövegének a Portugál Köztársaság Hivatalos Közlönyében történő közzétételét.

A kormány jogszabály-alkotási eljárása az alábbi főbb lépésekből áll:

Lap tetejeLap teteje

  1. A jogszabályalkotási kezdeményezés: a minisztériumi főosztály előterjeszti a jogszabálytervezetet;
  2. Vizsgálat: ebben a szakaszban a tervezetet előterjesztő miniszternek alaposan meg kell vizsgálnia a véleményeket, és konzultálnia kell az Alkotmányban és más jogszabályokban meghatározott szervekkel;
  3. Előzetes és részletes értékelés: az első jóváhagyást követően a javaslatot megvizsgálják és értékelik;
  4. Jóváhagyás: bár bizonyos fajta jogszabályok esetében nem szükséges a kabinet jóváhagyása, a tervezet jóváhagyása általában a kabinet feladata;
  5. Vizsgálat: „A köztársasági elnök a kihirdetésről szóló kormányhatározat kézhezvételétől számított negyven napon belül vagy kihirdeti a jogszabályt, vagy él vétójogával. Az utóbbi esetben köteles írásban tájékoztatni a kormányt eljárásának okairól.” (Az Alkotmány 136. cikkének (4) bekezdése);
  6. A végleges szöveg közzététele a Portugál Köztársaság Hivatalos Közlönyében.

7. Eljárás nemzeti szabályok hatályba léptetése esetén

„A jogszabályok kizárólag a Hivatalos Közlönyben történő kihirdetést követően kötelező erejűek.” „A jogszabály annak kihirdetése után magában a jogszabályban rögzített határidő leteltét követően, illetőleg ha ilyen határidőt nem kötöttek ki, a külön jogszabályban megállapított időszak leteltét követően lép hatályba.” (A Polgári Törvénykönyv 5. cikke).

A 2005. január 24-i 2/2005. törvénnyel módosított 1998. november 11-i 74/98 törvény 2. cikke értelmében:

Lap tetejeLap teteje

  1. „A jogalkotási aktusok és más általános jellegű jogi aktusok az azokban meghatározott napon lépnek hatályba; semmi esetre sem léphetnek hatályba a közzététel napján”;
  2. „Ha a jogszabályban nem határoztak meg időpontot, az adott jogszabály (…) a közzétételt követő ötödik napon lép hatályba”;
  3. „Az említett jogszabályok az Azori-szigetek és Madeira autonóm régióiban a közzétételt követő tizenötödik napon, Portugálián kívül pedig a harmincadik napon lépnek hatályba”;
  4. Ezeket a határidőket „a jogszabály kihirdetésének, illetőleg tényleges közlésének (amennyiben ez később történik) napját követő naptól számítják.”

8. A különböző jogszabályok között esetlegesen felmerülő összeütközések rendezésének módja

E tekintetben a legfontosabb szerepet az alkotmánybíróság játssza, amely köteles alkotmányellenesnek minősíteni minden olyan szabályt, amely ellenkezik a portugál Alkotmánnyal vagy az abban foglalt elvekkel.

A bíróságok az eléjük terjesztett ügyek megítélése során nem alkalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek az Alkotmányba vagy az abból következő elvekbe ütköznek.

A bíróságok az eléjük döntéshozatalra előterjesztett tényállások mérlegelése céljából végzett értelmezési folyamat során mindenkor a fent említett jogforrási hierarchia szem előtt tartásával kötelesek rendezni a különböző jogszabályok összeütközéséből keletkező jogvitákat. Ennek során egységes egészként kell szemlélniük a rendszert, nem ismerhetnek el semmiféle  –különösen logikai vagy szemantikai jellegű – joghézagot vagy ellentmondást, mérlegelniük kell a szabályok elfogadása mögött rejlő körülményeket és az eljárás idején fennálló feltételeket, mindig meg kell követelniük a minimális szó szerinti megfelelést (még ha a kifejezés módja nem is tökéletes) az elfogadott állásponttal, és azt kell feltételezniük, hogy a kiválasztott jogszabály a „józan észnek leginkább megfelelő” megoldás, amely a „szándékot a legmegfelelőbb módon fejezi ki” (A Polgári Törvénykönyv 9. cikke).

„Különös közigazgatási keresettel” kérhető valamely, „a közigazgatási jog rendelkezései alapján elfogadott jogszabály jogellenes” voltának megállapítása (a közigazgatási bíróságok perrendtartása 46. cikke (2) bekezdésének c) pontja).

A nemzetközi magánjog szabályai között felmerülő összeütközésekkel kapcsolatban ld. az Alkalmazandó jog - Portugália c. témát.

« Jogrend - Általános információk | Portugália - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 09-01-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság