Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Hollandia

Utolsó frissítés: 02-08-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Hollandia

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Jogszabályok vagy jogforrások 1.
2. További jogforrások 2.
3. A jogforrások hierarchiája 3.
4. A nemzetközi szabályok hatálybalépése 4.
5. A rendeletek elfogadásáért felelős hatóságok 5.
6. A jogalkotási folyamat 6.
7. Hogyan lépnek hatályba a nemzeti jogszabályok 7.
8. A jogszabályok közötti kollízió rendezési módjai 8.

 

1. Jogszabályok vagy jogforrások

Az alkotmány biztosítja a holland állam szervezeti keretét és képezi a jogalkotás alapját.

A Hollandia és más államok között kötött szerződések fontos jogforrások. Az alkotmány 93. cikke előírja, hogy a szerződések és a nemzetközi intézmények rendelkezései közvetlenül hatályosak a holland jogrendszerben, és ezekben az esetekben a holland jogszabályokkal szemben irányadóak. Ezért a Holland Királyság területén alkalmazandó jogszabályok nem alkalmazhatók, ha az említett rendelkezésekkel összeférhetetlenek. Így az Európai Unió szerződésekben, rendeletekben és irányelvekben megállapított szabályai Hollandiában fontos jogforrást képeznek.

A Holland Királyság chartája szabályozza a Királyság három részének (Hollandia és a két tengerentúli terület, a Holland-Antillák és Aruba) viszonyait.

A törvényeket nemzeti szinten hozzák.

A jogalkotási hatáskör átruházásával a központi kormányzat (további) szabályokat állapíthat meg kormány-, illetve miniszteri rendeletek útján. A független (nem törvényből származtatható) kormányrendeletekre van lehetőség, de ezeket büntető rendelkezés útján nem lehet kikényszeríteni.

Az alkotmány szabályozási hatáskört ruház a közigazgatási jog szerint az alacsonyabb szintű szervekre (tartományok, önkormányzatok és vízügyi bizottságok).

2. További jogforrások

Az általános jogelvek fontosak a kormány és az igazságszolgáltatás számára. Egyes esetekben ezeket tartalmazza a jog, például a polgári törvénykönyv (ésszerűség és méltányosság). A bíróság is igazodhat az általános jogelvekhez ítéletei meghozatalakor.

Lap tetejeLap teteje

A szokásjog további jogforrás. Elvileg a szokásjog csak akkor releváns, ha a jogszabály utal rá, de a bíróság ismét figyelembe veheti a szokásjogot ítéletében, összeférhetetlenség esetén. A szokásjog nem szolgálhat jogforrásként bűncselekmény megállapításánál (az alkotmány 16. cikke).

A precedensek is jogforrásként szolgálnak, mivel a bírósági ítéletek jelentősége túlmutat azon egyetlen eseten, melyre vonatkozóan az ítéletet meghozták. A magasabb szintű bíróságok döntései irányadóak. A Legfelsőbb Bíróság döntései különösen irányadóak, mivel ennek a bíróságnak a feladata a jog egységességének biztosítása. Új esetekben ezért az alacsonyabb szintű bíróság figyelembe veszi a Legfelsőbb Bíróság döntését az ítélet meghozatalakor.

3. A jogforrások hierarchiája

Az alkotmány 94. cikke szerint egyes nemzetközi jogszabályok hierarchikusan elsőbbséget élveznek: az ezekkel össze nem egyeztethető szabályok nem alkalmazandók. Az európai jog természetéből adódóan irányadó a nemzeti joggal szemben. Ezt követi a charta, az alkotmány és a parlamenti törvények. Ezek más szabályok felett állnak. A parlamenti törvényeket a kormány és a parlament (a nép választott képviselői) közösen fogadják el.

Előírás szerint továbbá egy törvény hatályát teljesen vagy részben csak egy későbbi törvénnyel veszítheti el. Emellett általános értelmezési szabály szerint az egyedi törvények az általános törvényekkel szemben irányadók.

A kontinentális hagyomány szerint a jogszabályok magasabb szintű jogforrások a precedenseknél.

Lap tetejeLap teteje

4. A nemzetközi szabályok hatálybalépése

A szerződésekhez a parlament hallgatólagos vagy kifejezett jóváhagyására van szükség. Kétharmados többségű kifejezett jóváhagyásra van szükség az alkotmánytól eltérő rendelkezéseket tartalmazó szerződéshez.

A szerződéseket a Traktatenbladban, a Szerződések Közlönyében teszik közzé. A szerződéseket az egész királyságban kihirdetettnek kell tekinteni a közlöny, azon számának, amelyben az adott szerződés megjelent, megjelenési napját követő második naptári hónap első napján. A szerződések jóváhagyásáról és kihirdetéséről és a nemzetközi szervezetek határozatainak kihirdetéséről szóló szabályokat tartalmazó, 1994. július 7-i királyi törvény tartalmaz erre vonatkozó rendelkezéseket.

Az Európai Unió jogszabályai, rendeletei, jellegükből adódóan, közvetlenül alkalmazandók a nemzeti jogrendszerben. Más jogszabályok, vagyis az irányelvek címzettjei a tagállamok, és ezeket át kell ültetni és végre kell hajtani a nemzeti jogban. Az európai jogszabályokat a nemzeti szabályozás minden szintjén végrehajtják. Így a végrehajtás szintjétől és tárgyától függően ezeket törvényekben, kormány- vagy miniszteri rendeletekben hajtják végre.

5. A rendeletek elfogadásáért felelős hatóságok

A kormány tárgyal a szerződésekről és a nemzetközi megállapodásokról. Azonban a királyságot nem kötik az ilyen szerződések a parlament által történő jóváhagyást megelőzően.

Lap tetejeLap teteje

A jelentős rendelkezések lényegi elemeinek a polgárokra kötelező jellegének alapelvét a jog állapítja meg. A jogszabályokat (ideértve az alkotmányt) a kormány (vagyis a király és a miniszterek) és a parlament közösen fogadja el.

A kormány felhatalmazással rendelkezik kormányrendeletek kibocsátására. A parlament ennek a folyamatnak általában nem részese, kivéve akkor, ha a kormányrendeletet jóváhagyásra megküldik az alsóháznak, melynek ilyen esetben van valamennyi ellenőrzési joga.

Az egyes miniszterek külön is alkothatnak miniszteri rendeleteket. A miniszterek parlament előtti felelőssége ebben az esetben is fennáll.

A közigazgatási jog szerint az alacsonyabb szintű szervek által hozott szabályokat különféle szinteken a népképviselet fogadja el (tartományi kormányzat, önkormányzati tanács, a vízügyi bizottság választott tanácsa).

6. A jogalkotási folyamat

Az alkotmány nem rendelkezik „törvényhozói hatalomról”. A jogszabályok a kormány és a parlament közös döntéseinek eredményei. Jogalkotási javaslatot tehet a kormány vagy a parlament alsóháza. Az államtanács véleményezi a jogalkotási javaslatokat és a kormányrendeleteket. Más érintettekkel is folytatnak konzultációt jogalkotási javaslat elkészítésekor. Az alsóház módosítási joggal rendelkezik. A miniszterek tanácsa fogadja el általában a jogalkotási javaslatokat, és küldi meg az államtanácsnak ajánlásra. A kormány az ajánlásra további jelentés elkészítésével válaszol. Ezt követően a kormány királyi leirat útján megküldi a jogalkotási javaslatot – a szükséges módosításokkal együtt – az alsóháznak. A javaslatot az alsóházban folyó vita során lehet módosítani. Amint az alsóház elfogadja, a felsőház megvitatja a javaslatot. További módosítások ezen szakaszban nem tehetők, a felsőház csak elfogadási vagy elutasítási joggal rendelkezik. A felsőház által történő elfogadást követően az államfő ratifikálja a javaslatot és az törvényerőre emelkedik.

Lap tetejeLap teteje

7. Hogyan lépnek hatályba a nemzeti jogszabályok

A jogszabályokat a király írja alá és az illetékes miniszter ratifikálja. A hatályosuláshoz a jogszabályt először ki kell hirdetni a Staatsbladban (Törvények és Rendeletek Közlönye) (az alkotmány 88. cikke). Az igazságügyi miniszter felelős a jogszabályok kihirdetéséért. A jogszabály szövege általában megállapítja a hatálybalépés napját.

Ehhez hasonlóan a kormányrendeletek sem hatályosak a Staatsbladban történő kihirdetést megelőzően. A miniszteri rendeleteket a Nederlandsche Staatscourantban, a Holland Kormányközlönyben teszik közzé.

A tartományi és önkormányzati jogszabályok nem kötelezőek, míg ki nem hirdetik ezeket (lásd pl. az önkormányzati törvény 139. cikkét).

8. A jogszabályok közötti kollízió rendezési módjai

Előkészítő szakaszban valamennyi törvényt és rendeletet először az Igazságügyi Minisztérium ellenőriz, és többek között megvizsgálja ezek törvényességét (magasabb szintű jogszabályokkal való megfelelőségüket) és más szabályokkal való összeegyeztethetőségüket. Az államtanács is figyelembe veszi ezt a két szempontot ajánlásában.

A fent említett kollíziós szabályokon kívül más rendelkezések nincsenek (a magasabb szintű irányadó az alacsonyabb szintűvel, az új a régivel, az egyedi az általánossal szemben). A bíróság nem ellenőrizheti egy jogszabály alkotmányosságát, de ellenőrizheti megfelelőségét a nemzetközi jogszabályokkal. Ha a jogszabályok összeférhetetlennek bizonyulnak, egyes esetekben a bíróságnak ezt is meg kell oldania. Ez a kormány számára alapot képezhet egy törvénymódosítási javaslathoz.

A közigazgatási jog szerint az alacsonyabb szintű szervek (tartományok, önkormányzatok és vízügyi bizottságok) rendeletei – és más határozatai – megsemmisíthetők magasabb szintű kormányzati szervek, illetve a korona által, az általános érdekű jogszabályokkal való összeférhetetlenség okán. A bíróságok az ilyen rendelkezéseket nem kötelezőnek nyilváníthatják.

« Jogrend - Általános információk | Hollandia - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 02-08-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság