Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Luxembourg

Utolsó frissítés: 09-11-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Luxembourg

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Melyek a jogi szabályozás alapjául szolgáló jogi eszközök vagy „jogforrások”? 1.
1.1. Nemzetközi jogforrások 1.1.
1.1.1. Nemzetközi szerződések 1.1.1.
1.1.2. Közösségi jog 1.1.2.
1.2. Nemzeti jogforrások 1.2.
1.2.1. Az alkotmány szabályai 1.2.1.
1.2.2. A törvényhozási szabályok 1.2.2.
1.2.3. A rendeletekre vonatkozó szabályok 1.2.3.
2. Melyek a további jogforrások, és milyen értékkel bírnak? 2.
2.1. Esetjog 2.1.
2.1.1. Nemzetközi esetjog 2.1.1.
2.1.2. Európai esetjog 2.1.2.
2.1.3. Nemzetközi esetjog 2.1.3.
2.2. Általános jogelvek 2.2.
3. Mi ezen eszközök hierarchiája? 3.
4. Melyek a nemzetek feletti okmányokban foglalt szabályok hatálybalépésének módjai az állam területén? 4.
4.1. Nemzetközi szerződések 4.1.
4.2. Közösségi jogforrások 4.2.
5. Melyek a jogszabályok elfogadására felhatalmazott szervek? 5.
5.1. Nemzetközi jogforrások 5.1.
5.2. Nemzeti jogforrások 5.2.
6. Mi ezen jogszabályok elfogadásának folyamata? 6.
6.1. Törvények 6.1.
6.2. Rendeletek 6.2.
7. Melyek a nemzeti jogszabályok hatályba lépési módjai ? 7.
8. Melyek a tagállamban a különféle jogforrások közötti kollízió rendezésének módjai? 8.

 

1. Melyek a jogi szabályozás alapjául szolgáló jogi eszközök vagy „jogforrások”?

1.1. Nemzetközi jogforrások

A Luxemburgi Nagyhercegségre nemzetközi, kétoldalú vagy többoldalú szerződések vonatkoznak. A luxemburgi államra más államokkal való kapcsolatában rótt kötelezettségek mellett némelyik ilyen szerződés az állampolgárok számára is jogforrás (pl. az Európai Unió állampolgárai közvetlenül gyakorolhatják a szabad mozgást az európai szerződések alapján).

1.1.1. Nemzetközi szerződések

Ide tartoznak a Luxemburgi Nagyhercegség és a külföldi államok által kötött nemzetközi szerződések és megállapodások. Például meg lehet említeni az emberi jogokról és az alapvető szabadságokról szóló, Rómában 1950. november 4-én aláírt európai egyezményt vagy a Hágában 1958. február 3-án aláírt Benelux-szerződést, mely Belgiumra, Hollandiára és Luxemburgra vonatkozik.

1.1.2. Közösségi jog

A közösségi jog tartalmazza az európai szerződéseket (nevezetesen az 1957. március 25-i Római Szerződést, az 1992. február 7-i Maastrichti Szerződést, az 1997. október 2-i Amszterdami Szerződést és a 2001. február 26-i Nizzai Szerződést), és az Európai Közösségek és az Európai Unió intézményei által elfogadott jogszabályok formájában a másodlagos joganyagot: az irányelveket, határozatokat, rendeleteket, véleményeket és ajánlásokat.

Lap tetejeLap teteje

1.2. Nemzeti jogforrások
1.2.1. Az alkotmány szabályai

A Luxemburgi Nagyhercegség alkotmánya 1868. október 17-én lépett hatályba. Az 1868-ban létrehozott alkotmányos rendszer nagyon hasonlít az 1831. évi belga alkotmányra. A számos eltérő részlet ellenére a belga alkotmányjogi munkák feltétlenül hasznosíthatók az általános elvek tekintetében. A hatálybalépés óta történt számos alkotmánymódosítás ellenére a jelenlegi alkotmány alapvetően megfelel az 1868. évi szövegnek.

A luxemburgi alkotmány kötött alkotmány, vagyis a módosításokhoz az általános jogalkotási eljárásnál bonyolultabb különleges eljárásra van szükség. Az alkotmány módosításához a Képviselői Kamara két egymást követő szavazására van szükség, a tagok legalább kétharmados többségével. A meghatalmazott útján történő szavazás nem engedélyezett. A két szavazás között legalább három hónapnak kell eltelnie.

Ha az első szavazást követő két hónapon belül a Képviselői Kamara tagjainak több, mint egynegyede vagy 25 000 szavazó petíciót nyújt be, a kamara első olvasatakor elfogadott szöveget népszavazásra bocsátják. Ebben az esetben nincs második szavazás, és a módosítást az érvényes szavazatok többségének támogatása esetén elfogadják.

1.2.2. A törvényhozási szabályok

A törvényeket a Képviselői Kamara fogadja el, majd a nagyherceg hagyja jóvá és lépteti hatályba. A luxemburgi törvényhozás szuverén a közigazgatási jog vonatkozásában, kivéve azokat az eseteket, amikor szabadságát az alkotmány vagy nemzetközi jogi okmány korlátozza.

Lap tetejeLap teteje

A luxemburgi alkotmány szerint a törvényhozói hatalom a nagyherceghez és a Képviselői Kamarához tartozik. A törvényhozói hatalom két ágának együttes jóváhagyása nélkül törvény nem hozható.

1.2.3. A rendeletekre vonatkozó szabályok

A törvényhozás nyilvánvalóan nem szabályozhat minden kérdést a legapróbb részletekig. Ráadásul egy viszonylag bonyolult jogalkotási eljárás alkalmazása nem mindig megfelelő, ha például olyan kérdést kívánnak szabályozni, melyre vonatkozóan a szabályozás gyakran módosulhat.

Ilyen esetben alkalmazzák a nagyhercegi rendeleteket, a törvények végrehajtásaként. A luxemburgi alkotmány a nagyhercegre bízza azt a feladatot, hogy „(alkossa meg) a szükséges rendeleteket a törvények végrehajtására, anélkül, hogy a törvények hatályának felfüggesztésére vagy végrehajtásuk mellőzésére lehetősége lenne”.

2. Melyek a további jogforrások, és milyen értékkel bírnak?

2.1. Esetjog

Az esetjog jogforrásként történő alkalmazása nem problémamentes. A luxemburgi jog nem ismeri el az angolszász jogrendszerekben alkalmazott precedensjogot, és a bírókat általában nem kötik a más ügyekben hozott bírói ítéletek, még hasonló esetekben sem. A bírók nem hozhatnak általános alkalmazású ítéleteket, és az ítéletnek mindig az aktuálisan tárgyalt ügyre kell vonatkoznia.

A gyakorlatban a hasonló ügyekben hozott korábbi bírósági határozatokat komolyan figyelembe kell venni. Továbbá ha egy törvény szabadabban értelmezhető, a bíró jogköre tagadhatatlanul szélesebb, mivel ennek értelmezése révén jogalkotói hatalmat kap. Időnként nincs olyan jogi rendelkezés, amely egy adott esetre alkalmazható lenne. Ilyen esetben a bíró, mivel köteles ítélkezni, általános szabályt alkot, melynek révén meghozhatja az ítéletet.

Lap tetejeLap teteje

2.1.1. Nemzetközi esetjog

A Luxemburgi Nagyhercegség több nemzetközi bíróság közvetlen hatáskörét ismeri el, például Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságáét.

2.1.2. Európai esetjog

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 234. cikke szerint a Bíróság esetjoga előzetes döntéshozatal iránti kérelmek révén befolyásolhatja a nemzeti bíróságokat, mert ezek ítélethozatal előtt az adott esetben a felekre vonatkozó közösségi jog alkalmazásából adódó problémák eldöntésére kérhetik a Bíróságot.

2.1.3. Nemzetközi esetjog

Az általános szabály szerint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéletek csak az adott ügyben kötelezőek: a határozatok kötik a feleket, de a jog egészére nincs kihatásuk.

Ez igaz a közigazgatási bíróságok legtöbb határozatára is. Ez alól kivétel, ha egy közigazgatási bíróság vagy a Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság egy szabályozási aktus elleni keresettel foglalkozik, amikor az ítélet vagy végzés általános hatályú, és közzéteszik a „Mémorial”-ban, a Luxemburgi Nagyhercegség hivatalos közlönyében.

Az Alkotmánybíróság határozatai szintén kötelezőek, és ezeket közzéteszik a „Mémorial”-ban.

2.2. Általános jogelvek

Az esetjog szabályai között különösen meg kell említeni az általános jogelveket, melyek „közigazgatási szempontból kötelező jogi szabályok és melyeket a bírósági határozatok során formálisan is kinyilvánítanak”.

Lap tetejeLap teteje

3. Mi ezen eszközök hierarchiája?

A belső jogban a jogforrások rendszere hierarchikus. Az alkotmány a legmagasabb szintű jogforrás, ezt követik a törvények és rendeletek.

Luxemburgban a nemzetközi és a belső jog közötti viszonyra ilyen tárgyú alkotmányos rendelkezés hiányában teljes mértékben az esetjogból származó szabályok vonatkoznak.

Ez a jog az 1950-es évektől alakult ki, amikor először a Semmítőszék, majd az Államtanács szakított azzal az addig meglevő állásponttal, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának elve miatt egy bíró nem ítélkezhetett a törvényeknek a nemzetközi szerződésekkel való megfeleléséről.

Az Államtanács 1951. évi vonatkozó határozata szerint „a belső jogszabályokba ratifikálással bekerült nemzetközi szerződés lényegéből adódóan magasabb szintű jogszabály, mivel egy belső szerv határozatánál magasabb szintről ered. Ebből következően egy nemzetközi szerződés rendelkezései és egy később hatályba lépett nemzeti törvény rendelkezései közötti kollízió esetén a nemzetközi jogi okmány irányadó a nemzeti törvénnyel szemben” (Államtanács, 1951. július 28., Pas. lux. t. XV., 263. o.).

E határozat szövegezése egyértelműen tág, mivel feltétlenül megerősíti, hogy egy nemzetközi rendelkezés bármely nemzeti szerv határozatával szemben irányadó. Azonban a luxemburgi bíróságok sohasem mondták ki, hogy a nemzetközi szabályok az alkotmánnyal szemben irányadóak.

Azonban meg kell jegyezni, hogy 1956-ban egy olyan értelemben rendelkező kormányzati törvényjavaslatot, hogy „A nemzetközi jog szabályai a nemzeti jogrendszer részei. Ezek irányadóak a nemzeti törvényekkel és más jogszabályokkal szemben” az alkotmányreform részeként elutasítottak. A kísérő indokolás szerint ebbe a kifejezésbe bele kívánták érteni az alkotmányos rendelkezéseket is.

Lap tetejeLap teteje

Azonban az Államtanács 1992. május 26-án az EU-Szerződés ratifikálására vonatkozó törvényjavaslatról szóló véleményében utalt az elsőbbség megadására. Véleménye szerint „nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogszabályok hierarchiája szerint a nemzetközi jog irányadó a nemzeti joggal szemben, és kollízió esetén a bíróságok a belső jog helyett a Szerződést alkalmazzák. Mivel kívánatos, hogy ne legyen ellentmondás a nemzeti és a nemzetközi jog között, az Államtanács előírja, hogy az alkotmány szükséges módosítását időben végezzék el az összeférhetetlenség megelőzésére”. A jelek szerint tehát a Luxemburgi Nagyhercegség egyértelműen a nemzetköziség útját választotta.

Kétségtelen, hogy ez a helyzet technikailag a luxemburgi törvények alkotmányos felülvizsgálatának hiányából adódik. Az 1999-ben létrehozott a hatályos törvényeknek az alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét ellenőrző alkotmánybíróság nem dönthet arról, hogy egy nemzetközi szerződés ratifikálásáról szóló törvény összeegyeztethető-e az alkotmánnyal.

4. Melyek a nemzetek feletti okmányokban foglalt szabályok hatálybalépésének módjai az állam területén?

4.1. Nemzetközi szerződések

A luxemburgi alkotmány különösen tömören szabályozza a nemzetközi szerződések ratifikálására vonatkozó eljárást, mivel pusztán annyit mond ki, hogy „a szerződések nem hatályosak, amíg ezeket törvénnyel nem ratifikálják, és a törvények kihirdetésére előírt módon nem hirdetik ki”.

Lap tetejeLap teteje

A Nagyhercegség monisztikus hagyománnyal rendelkező ország. Ez azt jelenti, hogy maga a szerződés a Nagyhercegség belső törvényeinek megfelelően alkalmazandó anélkül, hogy azt valamilyen módon át kellene ültetni.

A ratifikálási törvény ezért nagyon rövid, és általában egyetlen szakaszból áll, mellyel az adott szerződést „jóváhagyják”. A törvény nem bír jogalkotási tartalommal. A ratifikálási törvény jóváhagy, de nem ültet át; egyetlen célja a kormány felhatalmazása a szerződés ratifikálására.

A törvényt a Parlament rendes eljárással fogadja el. A szavazás általában abszolút többséggel történik, hacsak a szerződés nem írja elő a jogkör átruházását (lásd alább). Az 1956. évi módosításnak köszönhetően a luxemburgi alkotmány kifejezetten rendelkezik a szerződés által nemzetközi szervezeteknek delegált jogkörökről. Az alkotmány 49a. cikke szerint „az alkotmány által a törvényhozás, a végrehajtó és a bírói hatalom számára fenntartott jogkörök gyakorlása szerződés által ideiglenesen átruházható nemzetközi jog által létrehozott intézményekre”. Az alkotmány 37. cikkének (2) bekezdése szerint az ilyen szerződéseket a Képviselői Kamara ratifikálja minősített többséggel.

Kifejezett eltérő rendelkezés hiányában ratifikálási törvényt jóváhagyó szavazás nem bír a szerződést a belső luxemburgi jog részévé tevő hatállyal. A ratifikálási törvény elengedhetetlen feltétel, de a hatálybalépés csak a ratifikálással történik meg. A luxemburgi gyakorlat szerint a végrehajtó hatalomnak a kamara által történő jóváhagyást követően is joga van a ratifikáláshoz, és e jogkör gyakorlása nem tárgya bírói felülvizsgálatnak.

Lap tetejeLap teteje

Egy szerződés a belső jog részeként történő hatálybalépésének három feltétele van: (1) a Nagyhercegségnek ratifikálnia kell a szerződést, (2) a szerződésnek nemzetközi szinten hatályosnak kell lennie és (3) a szerződés szövegét a törvényekhez hasonló módon ki kell hirdetni a „Mémorial”-ban.

Meg kell jegyezni, hogy a szerződés kihirdetésének követelménye (melyet az alkotmány 37. cikke ír elő) nem ugyanaz, mint az azt ratifikáló törvény kihirdetésének követelménye. A legtöbb esetben a két követelmény valóban ugyanakkor teljesül, amennyiben a szerződés szövegét rögtön a törvényét követően hirdetik ki a „Mémorial”-ban. De a két aktus nem keverhető, és a két kihirdetés külön is megtörténhet, mivel a szerződés a ratifikálásról szóló törvénynek nem szerves része.

4.2. Közösségi jogforrások

A luxemburgi alkotmány nem rendelkezik az európai rendelkezéseknek a luxemburgi jogba történő átültetéséről.

Az európai irányelveket általában a Parlamentben rendes többséggel elfogadott törvénnyel hajtják végre.

Míg elvileg az európai irányelveket törvénnyel kell átültetni a luxemburgi jogba, formális törvényre nincs szükség, ha az irányelv olyan kérdésre vonatkozik, melyet egy vonatkozó luxemburgi törvény már szabályoz. Ilyen esetben az átültetés nagyhercegi rendelettel is megtörténhet, az alkotmány 33. és 36. cikke értelmében a kormányra ruházott általános jogszabály-végrehajtási jogkör alapján. A nagyherceg ezzel formálisan hatályosítja a luxemburgi jogszabályt, még ha a rendelet tartalmát valójában az európai irányelv határozta is meg.

Lap tetejeLap teteje

A jogalkotás akkor is elkerülhető, ha az irányelv által harmonizált kérdést már szabályozza felhatalmazó jogszabállyal, mellyel a Parlament felhatalmazza a kormányt a rendesen törvény által szabályozott kérdésekben egyszerű rendeletek alkotására.

A felhatalmazó jogszabályokat 1915. óta évente a Képviselői Kamara fogadja el, és a kormány széles szabályozási jogkörrel rendelkezik pénzügyi és gazdasági területen, mellyel még egyedi európai hivatkozási alap hiányában is számos európai irányelvet átültethet.

Az európai irányelvek átültetését jelenleg egy 1980. december 8-án módosított, 1971. augusztus 9-i egyedi felhatalmazó törvény szabályozza, mely felhatalmazza a kormányt az Európai Közösségek irányelveinek végrehajtására és jóváhagyására gazdasági, műszaki, mezőgazdasági, erdészeti, szociális és közlekedési ügyekben. A rendes szabályozási eljárás alóli kivételként a kérdéses rendeleteket jóvá kell hagynia a Képviselői Kamara munkabizottságának.

A nagyhercegi rendeletek elfogadási eljárása során, hasonlóan a törvényhozási eljáráshoz, a kormánynak be kell nyújtania a szöveg tervezetét az Államtanácshoz és a szakmai csoportokat képviselő kamarákhoz. A törvényhozási eljárástól eltérően a szabályozási eljárás lehetővé teszi a kormány számára, hogy az ilyen konzultációkat mellőzze a kérdéses intézkedés sürgősségére hivatkozással. Ez a lehetőség nem áll nyitva a kormány számára, ha rendelet útján európai irányelvet kíván átültetni. Az 1971. augusztus 9-i törvény kiegészíti a rendes szabályozási eljárást azzal, hogy előírja az Államtanáccsal folytatott kötelező konzultációt és a Képviselői Kamara munkabizottságának jóváhagyását.

Lap tetejeLap teteje

A nagyhercegi rendelet tervezetét mindkét esetben a Miniszterek Tanácsa hagyja jóvá, majd az érintett miniszter írja alá, és azt benyújtják a nagyhercegnek. A rendelet a „Mémorial”-ban való kihirdetését követően lép hatályba.

5. Melyek a jogszabályok elfogadására felhatalmazott szervek?

5.1. Nemzetközi jogforrások

A luxemburgi alkotmány 37. cikke szerint „A nagyherceg köt szerződéseket”. Azonban hozzáteszi, hogy “a szerződések nem hatályosak, amíg ezeket törvénnyel nem ratifikálják, és a törvények kihirdetésére előírt módon nem hirdetik ki”.

Meg kell jegyezni, hogy valamennyi nemzetközi szerződést ratifikálni kell, célkitűzésüktől függetlenül, és ennek a ratifikálásnak törvénnyel kell megtörténnie. Ez utóbbi feltételt utólag 1956-ban kötötték ki az Államtanács egyedi kérésére, mely szerint „a jóváhagyás a jogszabály-előkészítéshez kötődik, mivel az alkotmány az adott kérdéstől függetlenül csak a kamara egésze akaratának valamennyi kifejezéséhez kötődő egyetlen eljárást ismeri el”.

5.2. Nemzeti jogforrások

A luxemburgi alkotmány szerint a törvényhozói hatalmat együtt jelenti a nagyherceg és a Képviselői Kamara, és a törvényhozói hatalom két ágának együttes jóváhagyása hiányában törvény nem fogadható el (az alkotmány 46. cikke).

A törvényhozói hatalom mindkét ága kezdeményezhet jogszabályt. Ha a kezdeményezés a nagyhercegtől érkezik, elnevezése „projet de loi” (kormányzati törvényjavaslat); ha a kamara, akkor „proposition de loi” (képviselői törvényjavaslat).

Lap tetejeLap teteje

6. Mi ezen jogszabályok elfogadásának folyamata?

6.1. Törvények

A luxemburgi parlament egykamarás.

Ezért a hirtelen cselekvés egykamarás rendszerben rejlő kockázatának csökkentése érdekében a luxemburgi rendszer előírja, hogy valamennyi törvénytervezetről kétszer szavazzanak, és ezek között legalább három hónap teljen el.

Az alkotmány 59. cikke szerint a második szavazás (vagyis a „második alkotmányos szavazás”) elengedhető, „ha a kamara, az Államtanáccsal egyetértésben, nyílt ülésben eltérően határoz”.

Az Államtanács itt sajátos szerepet játszik, hasonlóan más országokban a második törvényhozási kamara által játszott szerephez (különösen Angliában a Lordok Háza szerepéhez). Először a parlamenti vitákat megelőzően avatkozik be, mivel az alkotmány 83a. cikke előírja, hogy az Államtanács alkosson véleményt valamennyi kormányzati vagy képviselői törvénytervezetről. Az Államtanács másodszor a kamara első szavazását követően avatkozik be, nyílt ülésben annak eldöntésére, hogy jóváhagyja-e a második szavazás alóli felmentést.

A gyakorlatban a legtöbb törvényt második szavazás nélkül elfogadják. A kamara felmentést ad önmagának a törvényről történő szavazást követően, rendes esetben. Az Államtanács gyakorlata szerint a felmentést szinte minden esetben megadják, kivéve a nagyon súlyos eseteket. A felmentés lehetséges akadályait a legtöbb esetben kiküszöbölik az előzetes eljárás során.

Lap tetejeLap teteje

Hangsúlyozni kell, hogy az Államtanács jogköre nem valódi vétójog, mivel ezt nehéz lenne összeegyeztetni azzal a ténnyel, hogy az Államtanács nem demokratikus szerv (tagjait a nagyherceg nevezi ki. Üresedés esetén a kinevezések felváltva történnek; az elsőt a nagyherceg közvetlenül nevezi ki, a másodikat a kamara által benyújtott listán szereplő három jelölt közül, a harmadikat pedig az Államtanács által benyújtott listán szereplő három jelölt közül nevezik ki). Az Államtanács csak késleltetheti a törvényről való szavazást két hónappal, a jogalkotás számára így hosszabb mérlegelési időszakot biztosítva.

A nagyherceg nemcsak a törvényhozási eljárás elején avatkozik be (törvénytervezeteknél), de a kamarának a törvényre vonatkozó utolsó szavazása után is. A luxemburgi alkotmány 34. cikke szerint „a nagyherceg jóváhagyja és hatályba lépteti a törvényeket. Döntését a kamara szavazását követő három hónapon belül nyilvánosságra hozza”.

6.2. Rendeletek

A nagyhercegi rendeletek formális érvényességéhez szükséges egyetlen feltétel a miniszteri ellenjegyzés.

Az alkotmányt azonban más dokumentumokkal is kiegészítik, különösen az Államtanács intézményi jogalkotásával, mely, sürgősség kivételével, előírja, hogy a nagyherceg nyújtsa be a jogszabály szövegét az Államtanácsnak véleményalkotásra.

Továbbá a kormány felépítéséről szóló, 1857. július 9-én hatályba lépett nagyhercegi rendelet kiköti, hogy a nagyherceg elé kerülő ügyeket előzetesen meg kell vitatni a Miniszterek Tanácsának ülésén. Ennek hiányában a rendelet semmis.

7. Melyek a nemzeti jogszabályok hatályba lépési módjai ?

A Luxemburgi Nagyhercegségben a törvények és a rendeletek csak a Mémorial, Journal officiel du Grand Duché de Luxembourg”-ban történő kihirdetést követően hatályosak.

8. Melyek a tagállamban a különféle jogforrások közötti kollízió rendezésének módjai?

A luxemburgi jogrendszerben az alkotmánybíróság az alkotmánnyal összeegyeztethetetlen törvényeket alkotmányellenesnek nyilváníthatja. Luxemburg bármely bírósága vagy közigazgatási bírósága ehhez a bírósághoz fordulhat, ha alkotmányossági kérdés merül fel az adott bíróság előtt levő ügyben. A alkotmánybírósághoz közvetlenül nem lehet fordulni.

Jogellenes jogszabályok tekintetében közigazgatási bírósághoz benyújtott, hatályon kívül helyezésre vonatkozó kérelemre is van lehetőség, és ilyen ügyekben a Közigazgatási Fellebbviteli Bírósághoz lehet fellebbezni. Ez a lehetőség csak az adott rendelet kihirdetését követő három hónapon belül áll nyitva. Ha a három hónap letelik, és a rendelet jogszerűségét bíróságon vagy közigazgatási bíróságon megkérdőjelezik, az illető bíróságnak joga van az adott rendeletet a törvénnyel szemben figyelmen kívül hagyni, de a kihirdetést követő három hónapon belül tehető közvetlen intézkedésekkel szemben ennek a döntésnek nem lesz általános következménye.

« Jogrend - Általános információk | Luxembourg - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 09-11-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság