Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Litvánia

Utolsó frissítés: 27-04-2009
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Litvánia

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Jogforrások és jogi rendelkezéseket tartalmazó jogi aktusok 1.
2. Egyéb jogforrások 2.
3. A jogforrások hierarchiája 3.
4. Nemzetközi kötelezettségek végrehajtása Litvániában 4.
5. A jogi rendelkezések elfogadására feljogosított különféle hatóságok 5.
6. E jogi rendelkezések elfogadásának eljárása 6.
7. Nemzeti jogi rendelkezések hatálybalépési eljárása 7.
8. A különböző jogi rendelkezések között adott esetben felmerülő összeütközések megoldásának eszközei 8.

 

1. Jogforrások és jogi rendelkezéseket tartalmazó jogi aktusok

A jogforrások a jogi rendelkezések kifejezésére és egységes szerkezetbe foglalására szolgáló hivatalos eszközök.

Jogi aktus - a hatáskörrel rendelkező állami intézmény által elfogadott, hivatalos írott okirat, amely jogi rendelkezéseket egységes szerkezetbe foglal és kifejt, illetve amely meghatározza, hogy egyedi esetekben mely jogi rendelkezéseket kell alkalmazni. Az ezekben található jogi információ jellege szerint a jogi aktusoknak az alábbi különféle típusait különböztetjük meg:

  1. Szabályozási jogi aktusok - állami intézmények írott formában kifejezett olyan határozatai, amelyek általános jellegű, bármely jogi vagy természetes személyre alkalmazandó szabályokat hoznak létre, módosítanak vagy helyeznek hatályon kívül állami felhatalmazás alapján. A szabályozási jogi aktusok két csoportra oszthatók:
    • Törvények - a legkomolyabb jogi erővel rendelkező jogi aktusok, amelyeket a Litván Köztársaság Parlamentje (Seimas) vagy országos népszavazás fogad el, és olyan általános jogi rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek célja az alapvető emberi viszonyok szabályozása, és a legmagasabb jogi erővel rendelkeznek. A törvény alapvető jogforrásnak minősül.
    • Másodlagos aktusok - törvény alapján elfogadott szabályozási jogi aktusok, amelyek a törvényeket hatályba léptetik és rendelkeznek azok végrehajtásáról. A másodlagos aktusok nem állhatnak ellentétben törvénnyel. A másodlagos aktusok formája a következő lehet:
      • a Seimas (Litván Parlament) határozata,
      • kormányhatározat,
      • minisztériumi szervezeti egységek utasításai és rendeletei,
      • helyi önkormányzatok és közigazgatási intézmények határozatai és döntései,
      • egyéb.
  2. Értelmező jogi aktust abból a célból fogadnak el, hogy a hatályos jogi rendelkezések jelentését és lényegét magyarázzák. Ezeket a kérdéses jogi rendelkezések értelmezéséért felelős intézmények fogadják el.
  3. Az egyedi végrehajtási jogi aktus a jogalkotásban lefektetett rendelkezések végrehajtásának eszköze. Az egyedi aktusok a szabályozási jogi aktusokhoz hasonló jogkövetkezményekkel rendelkeznek, de nem minősülnek jogforrásnak, mivel nem hoznak létre általánosan alkalmazandó, általános jellegű szabályokat, valamint a bennük foglalt rendelkezések egyedi esetben, egyedi személyekre vonatkoznak, továbbá csak egyszer lehet alkalmazni őket, azaz csak addig vannak érvényben, amíg fennállnak azok a társadalmi körülmények, amelyekre vonatkoznak (kinevezés egy tisztségre, figyelmeztetés, nyugdíj megítélése stb.).

2. Egyéb jogforrások

A szabályozási jogi aktusokon túl az alábbiak is elsődleges jogforrásnak minősülnek:

Lap tetejeLap teteje

  • Általános jogelvek (a jóhiszeműség alapelve, igazságosság, egyéni felelősség, mérséklet) a litván jogrendszer integráns részének minősülnek és alapul szolgálnak mind a jogszabályok értelmezéséhez, mind pedig a joghézagok betöltéséhez. Ezen túlmenően a litván Alkotmány 135. cikkének (1) bekezdése szerint a nemzetközi jog általánosan elfogadott elvei szintén a litván jogrendszer részét képezik, így a litván bíróságok kötelesek ezen alapelveket alkalmazni és figyelembe venni.
  • Jogszokások - ezek olyan, az állam által jóváhagyott magatartási szabályok, amelyek hosszú időn át történő ismételt alkalmazásuk folytán lettek köztudomásúak. A litván polgári törvénykönyv szerint ezek a szokások közvetlen jogforrásnak minősülnek. A jogszokás akkor alkalmazható, ha törvény vagy egyezmény közvetlenül úgy rendelkezik, hogy azt alkalmazni kell, illetőleg szabályozási joghézag esetén. Nem alkalmazható olyan jogszokás, amely ellenkezik az általános jogelvekkel vagy a kötelező jogi rendelkezésekkel.

A következők minősülnek származékos jogforrásnak:

  • Jogi precedens - adott ügyben hozott bírósági ítélet, amelyet hasonló ügyben azonos vagy alacsonyabb szintű bíróság hozott. A litván jogrendszerben a precedenseket főként konzultatív célra használják.
  • Jogi doktrína.

3. A jogforrások hierarchiája

A jogalkotási hierarchia lépcsőzetes rendszer, amely alá-fölérendeltségi láncot alkot. Meghatározza egy jogalkotási aktus helyzetét, jelentőségét és elsőbbségét, attól függően, hogy a jogi aktust elfogadó intézmény milyen szereppel, jelentőséggel, alkotmányos felhatalmazással és hatáskörrel rendelkezik. Ez a hierarchia a jogi erő differenciálásán alapul: a hierarchiában alacsonyabb szinten található jogi aktus nem lehet ellentétes olyan jogi aktussal, amely a hierarchikus rendszerben magasabb szinten van. A litván jogrendszer jogalkotási hierarchiája a következő:

Lap tetejeLap teteje

  • Az Alkotmány - ez a jogi aktus rendelkezik a legnagyobb jogi erővel, és ez határozza meg a jogalkotás és a jogalkalmazás alapjait, meghatározza a közjogi eljárásokat, az állami szervek és a köz viszonyát, valamint a politikai kormányzás szervezeti alapelveit. Törvény vagy más jogi aktus nem mondhat ellent az Alkotmánynak.
  • Alkotmányos aktusok - egyes jelentős jogviszonyokat szabályoznak, különleges eljárásban kell őket elfogadni, és az Alkotmány szerves részének minősülnek.
  • A Seimas által jóváhagyott nemzetközi szerződések - a Litván Köztársaság nevében kötött olyan nemzetközi szerződések, amelyek nem állnak ellentétben a litván Alkotmánnyal, és amelyeket a Seimas megerősített.
  • Kodifikált aktusok (törvénykönyvek) - belső összetartó erővel rendelkező, jogilag integrált aktusok, amelyek belső összehangoltsága egységes koncepción alapul, magas fokú szabályozottság jellemzi őket, és a társadalmi viszonyok bizonyos területét átfogóan szabályozzák (például a polgári törvénykönyv, a polgári perrendtartás, a büntető törvénykönyv, a munka törvénykönyve stb.).
  • Rendes törvények - az Alkotmány, az alkotmányos törvények és a megerősített nemzetközi szerződések alapján kerülnek elfogadásra, figyelemmel a közösségben felmerülő szabályozási igényekre.
  • Másodlagos jogi aktusok (lásd az 1. kérdést).

4. Nemzetközi kötelezettségek végrehajtása Litvániában

A litván Alkotmány szerint csak a kihirdetett törvények érvényesek. Ezért a Litvánia által kötött és hatályba lépett szerződéseket Litvániában végre kell hajtani. Egy hatályba lépett nemzetközi szerződés figyelembe nem vétele és/vagy végrehajtásának elmulasztása nem indokolható belső (nemzeti) jogi rendelkezéssel. A litván Alkotmány szerint a litván Seimas által megerősített nemzetközi szerződések a litván jogrendszer részét képezik, így a Litvániában megerősített nemzetközi szerződések - csakúgy, mint a kontinentális Európa sok más országában - közvetlenül alkalmazhatók.

Lap tetejeLap teteje

A Litván Köztársaság nemzetközi szerződéseiről szóló törvény és bizonyos egyéb nemzeti törvények szerint, ha ellentét áll fenn a litván nemzeti törvények és egy megerősített nemzetközi szerződés között, akkor a megerősített nemzetközi szerződésnek van elsőbbsége. Így ha bizonyos viszonyokat ugyanolyan módon szabályoz egy nemzetközi többoldalú vagy kétoldalú szerződés, akkor a szerződés rendelkezéseit, és nem a belső (nemzeti) jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha azonban egy bizonyos kérdést kétoldalú és többoldalú szerződés is szabályoz, akkor a kétoldalú szerződés élvez elsőbbséget. Meg kell jegyezni, hogy ha egy bizonyos kérdést a Litván Köztársaság és az EU-tagállamok közötti kétoldalú szerződés és az Európai Unió jogi aktusa is szabályoz, akkor az EU joga élvez elsőbbséget.

Azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeknek Litvánia részes fele, a litván bíróságok a külföldi esetjog összefüggésében alkalmazzák és értelmezik.

Az Európai Unió joga

Mivel a rendeletek közvetlen alapon hatályosak és közvetlenül alkalmazandók, nincs szükség külön aktusra vagy további jogalkotásra ahhoz, hogy ezek végrehajthatóak legyenek.

Az irányelvek nem rendelkeznek a tagállamokban közvetlen hatállyal, így ezek csak az adott irányelvben meghatározott eredmények eléréséhez szükséges mértékben jelentenek kötelezettséget, és a nemzeti szervek szabadon választják meg a végrehajtásukhoz szükséges eszközöket és intézkedéseket.

5. A jogi rendelkezések elfogadására feljogosított különféle hatóságok

A Seimas az egyetlen törvényhozási hatáskörrel felruházott intézmény. Az állam szervei által elfogadott minden egyéb jogi aktusnak meg kell felelnie a litván Alkotmánynak és egyéb törvényeknek.

Lap tetejeLap teteje

Egyéb szabályozási jogi aktust fogadhatnak el az alábbiak:

  1. a Seimas (határozatok);
  2. az elnök (rendeletek);
  3. a kormány (határozatok);
  4. minisztériumok és más kormányzati intézmények (rendeletek);
  5. regionális kormányzati tisztségviselők (rendeletek);
  6. helyi önkormányzatok (határozatok, rendeletek).

6. E jogi rendelkezések elfogadásának eljárása

Nemzetközi szerződések

A Seimas Litvánia nemzetközi szerződéseit törvények útján erősíti meg. Litvánia elnöke a nemzetközi szerződéseket saját kezdeményezésére vagy a kormány javaslatára terjeszti be a Seimas elé megerősítés céljából.

Litvánia azon nemzetközi szerződései, amelyekre a litván Alkotmány, a Litván Köztársaság nemzetközi szerződéseiről szóló említett törvény vagy maga a szerződés szerint nem vonatkozik megerősítési eljárás, a litván kormány határozata útján kerülnek jóváhagyásra. Az adott nemzetközi szerződés végrehajtásáért felelős minisztérium együttműködik a Külügyminisztériummal annak érdekében, hogy a szerződést a litván kormány elé terjessze jóváhagyás céljából.

Törvények

A törvényhozási eljárás a következő lépésekből áll:

  1. törvényjavaslat tétele;
  2. a törvénytervezet nyilvántartásba vétele és vizsgálata a parlamenti bizottságok részéről;
  3. a törvénytervezet megvitatása a parlament ülésén;
  4. a törvény elfogadása;
  5. a törvény aláírása és kihirdetése.

A Seimas képviselői, az elnök és a kormány jogosult a Seimasban törvényjavaslatot előterjeszteni. A Seimas köteles megvitatni minden olyan törvényjavaslatot, amelyet 50 000 választópolgár terjesztett elé. A litván Alkotmány módosítására vagy kiegészítésére vonatkozó javaslatot a Seimas képviselőinek legalább egynegyede vagy pedig legalább 300 000 választópolgár terjeszthet a Seimas elé. A törvénytervezetek megjelennek a Seimo kronika és a Valstybės žinios című kiadványban.

Lap tetejeLap teteje

A Seimas ülésén megvitatják az adott törvénytervezet célszerűségét, koncepcióját, alapvető rendelkezéseit és alapelveit, továbbá beterjesztik a törvényjavaslat benyújtására feljogosított személyek által javasolt és a fő bizottság által átvett valamennyi módosítást és kiegészítést, valamint beterjesztik az elnök, a kormány vagy a Seimas tagja által a törvénytervezethez benyújtott és a bizottság által jóváhagyott módosításokat.

A törvény akkor minősül elfogadottnak, ha a Seimas ülésén részt vevő tagok többsége a törvény elfogadására szavaz. A Litván Köztársaság alkotmányos törvényének elfogadására akkor kerül sor, ha a Seimas valamennyi tagjának több mint a fele a törvény elfogadására szavaz, és ez csak a Seimas valamennyi tagja legalább a háromötödének a szavazatával módosítható.

A Seimas által elfogadott törvény kézhezvételét követő tíz napon belül az elnök vagy aláírja és hivatalosan kihirdeti a törvényt, vagy pedig indokolással ellátva visszaküldi a Seimashoz további megvitatásra. Ha az elnök a fenti határidőn belül nem írja alá és nem küldi vissza a Seimas által elfogadott törvényt, a törvény a Seimas elnöke általi aláírással és hivatalos kihirdetéssel lép hatályba. A Seimas előtti, további vita tárgyát képező törvény akkor minősül elfogadottnak, ha az elnök által javasolt minden módosítást és kiegészítést elfogadnak, vagy - törvény esetén - ha a Seimas valamennyi tagjának több mint a fele, illetve alkotmányos törvény esetén a Seimas valamennyi tagjának legalább háromötöde annak elfogadására szavaz.

Lap tetejeLap teteje

Az Alkotmány olyan módosításait, amelyek az Alkotmányon belüli másik rendelkezésből erednek, meg kell vitatni, és a Seimasban két szavazási fordulót kell tartani. A két szavazási forduló között legalább három hónapnak kell eltelnie. Az Alkotmány módosítására vonatkozó törvénytervezet akkor minősül elfogadottnak a Seimas részéről, ha a Seimas valamennyi tagjának legalább háromötöde mindkét szavazási fordulóban annak elfogadására szavaz. Az alkotmánymódosítás elutasítása esetén legalább egy évnek kell eltelnie a módosításnak a Seimas elé történő ismételt benyújtása előtt.

7. Nemzeti jogi rendelkezések hatálybalépési eljárása

Az Alkotmány 7. cikke kimondja, hogy csak a kihirdetett törvények érvényesek. A törvények és más jogi aktusok hivatalos kihirdetésének fóruma a Valstybės žinios című lap.

A Litván Köztársaság törvényei az elnök általi aláírással és a Valstybės žinios című lapban való kihirdetéssel lépnek hatályba, kivéve ha a kérdéses törvény későbbi hatálybalépési dátumról rendelkezik.

Az Alkotmányt módosító, népszavazással elfogadott törvény legkorábban a törvényt elfogadó népszavazást követően egy hónappal lép hatályba.

A Seimas által elfogadott jogi aktusok - a törvények kivételével -, az elnöki rendeletek, kormányhatározatok, miniszteri vagy kormányrendeletek és az állami szervek vezetői vagy kollegiális testületek által kibocsátott egyéb szabályozási aktusok a Valstybės žiniosban való közzétételüket követő napon lépnek hatályba, kivéve ha a kérdéses jogi aktusban későbbi hatálybalépési időpontot szabnak meg.

Lap tetejeLap teteje

A helyi önkormányzatok képviseleti és végrehajtó testületei által elfogadott szabályozó jogi aktusok a helyi sajtóban történő közzétételüket követő napon vagy az elfogadásukról szóló hivatalos közlemény helyi sajtóban történő közlését és teljes szövegüknek a megfelelő helyi önkormányzat honlapján történő közzétételét követő napon lépnek hatályba, kivéve ha a kérdéses jogi aktus későbbi hatálybalépési időpontról rendelkezik.

8. A különböző jogi rendelkezések között adott esetben felmerülő összeütközések megoldásának eszközei

Ha megerősített és hatályos litván nemzetközi szerződés olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ellentétesek a litván törvényekkel vagy más olyan jogi aktusokkal, amelyek a szerződés megkötése idején érvényesek voltak, vagy amelyek a szerződés hatályba lépését követően léptek hatályba, akkor a litván nemzetközi szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az Alkotmánnyal ellentétes bármely törvény vagy más jogi aktus érvénytelen.

Az Alkotmánybíróság dönt arról, hogy a Seimas által hozott törvények vagy más jogi aktusok ellentétesek-e az Alkotmánnyal, valamint hogy az elnök és a kormány jogi aktusai ellentétesek-e az Alkotmánnyal vagy törvényekkel. Azok a litván törvények, illetve a Seimas, az elnök vagy a kormány más jogi aktusai, amelyekről az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ellentétben állnak a litván Alkotmánnyal, nem alkalmazhatók attól a naptól kezdve, hogy az Alkotmánybíróság erre vonatkozó ítéletét hivatalosan kihirdették. Az Alkotmánybíróság azon kérdésekben hozott döntései, amelyekre nézve az Alkotmány alapján hatáskörrel rendelkezik, jogerősek és megfellebbezhetetlenek.

Az Alkotmánybíróság kifejtheti továbbá a véleményét arról, hogy adott litván nemzetközi szerződés ellentétben áll-e az Alkotmánnyal. A végső határozatot a Seimas hozza meg az Alkotmánybíróságnak a nemzetközi szerződésre vonatkozó véleménye alapján.

Amennyiben az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy felülvizsgálja egy szabályozási jogi aktusnak az Alkotmánnyal vagy törvényekkel való összeegyeztethetőségét, és a bíróság megállapítja, hogy ez a szabályozási aktus vagy annak egy része ellentétes a törvénnyel vagy a kormány jogi aktusával, akkor a bíróság nem köteles ezt figyelembe venni a döntéshozatal során. Az általános joghatósággal rendelkező bíróságok jogosultak az eljárást felfüggeszteni és határozatot hozni az ügynek a közigazgatási bíróság elé történő utalásáról, annak vizsgálatát kérve, hogy adott jogi aktus vagy egy része összeegyeztethető-e a törvényekkel vagy a kormány jogi aktusával. Egy szabályozási jogi aktus (vagy annak egy része) hatályát vesztettnek minősül és általában nem alkalmazható attól a naptól fogva, amikor hivatalosan kihirdetik a közigazgatási bíróság arra vonatkozó érvényes határozatát, hogy az aktus (vagy annak egy része) jogellenes.

« Jogrend - Általános információk | Litvánia - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 27-04-2009

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság