Jogrend - Lettország

TARTALOMJEGYZÉK 1. A jogforrások hierarchiája  2. Jogi eszközök vagy „jogforrások”, amelyek meghatározzák a nemzetközi jog, az európai uniós jog, az alkotmány, a törvények és más jogszabályok jogállását a jogrendszeren belül  3. További jogforrások (általános jogelvek, common law, esetjog) és jelentőségük  3.1. Általános jogelvek  3.2. Common law  3.3. Esetjog  4. A jogszabály-alkotásra jogosult hatóságok és feladatkörük  5. A jogszabályok elfogadására vonatkozó eljárások  6. A nemzeti jogszabályok hatályba lépésének szabályai  7. A transznacionális okmányokban szereplő rendeletek hatálybalépését megállapító rendeletek  8. Hogyan rendezi Lettország a különféle jogi rendelkezések és jogforrások közti esetleges eltéréseket vagy ellentmondásokat?

 

1. A jogforrások hierarchiája

A lett jogszabályok hierarchiája a következő:

1. az Alkotmány;
2. törvények, törvényerejű kormányrendeletek;
3. kormányrendeletek;
4. kötelező helyhatósági rendeletek.

2. Jogi eszközök vagy „jogforrások”, amelyek meghatározzák a nemzetközi jog, az európai uniós jog, az alkotmány, a törvények és más jogszabályok jogállását a jogrendszeren belül

A közigazgatási eljárásokról szóló törvény 15. szakaszának (3) bekezdése megállapítja, hogy a nemzetközi jogszabályok – forrásuktól függetlenül – a külső jogszabályok hierarchiájában elfoglalt helyüknek megfelelően alkalmazandók. Ha egy nemzetközi jogszabályi rendelkezés ellentétes egy azonos jogerejű lett jogszabályi rendelkezéssel, a nemzetközi jogszabályi rendelkezés érvényesül.

Más jogszabályokhoz hasonlóan a nemzetközi megállapodások jogereje is a megállapodást aláíró vagy jóváhagyó intézménytől és az aláírási eljárásoktól függ. A Saeima (Parlament) által megerősített nemzetközi megállapodás alaki szinten a törvényekével megegyező jogerővel rendelkezik, a kormány által jóváhagyott nemzetközi megállapodás pedig a kormányrendeletekkel azonos jogerejű.

A Lett Köztársaság nemzetközi megállapodásairól szóló törvény 13. szakasza szerint azonban, ha a Saeima által jóváhagyott nemzetközi megállapodás olyan szabályokat ír elő, amelyek eltérnek a lett jogszabályokban megállapítottaktól, a nemzetközi megállapodás rendelkezései alkalmazandók. Az Alkotmánybírósági Törvény 16. szakaszának (9) bekezdése is kimondja, hogy a nemzetközi megállapodásoknak egyrészről meg kell felelniük az Alkotmánynak, másrészről viszont elsőbbséget élveznek a nemzeti jogszabályokkal szemben, beleértve a törvényeket is.

Lap teteje

A közigazgatási eljárásokról szóló törvény 15. szakaszának (4) bekezdése szerint az Európai Unió (Közösség) jogszabályainak rendelkezései a külső jogszabályok hierarchiájában elfoglalt jogállásuknak megfelelően alkalmazandók. Az Európai Unió (Közösség) jogszabályainak alkalmazása során a hatóságok és a bíróságok kötelesek figyelembe venni a Bíróság ítélkezési gyakorlatát. Az Európai Unióhoz történt csatlakozása óta a Lett Köztársaságnak közvetlenül vagy közvetve alkalmaznia kell nemcsak az Európai Unió rendeleteit, hanem más jogi eszközeit is: az EU alapító szerződéseit, a Közösség harmadik országokkal kötött megállapodásait, irányelveit, az uniós intézmények határozatait, az ajánlásokat, véleményeket, a második pillér (közös kül- és biztonságpolitika) és harmadik pillér (igazságügyi és belügyi együttműködés) alatt létrejött együttműködési jogi eszközöket, a tagállamok általános jogi rendelkezéseit, és végül az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott jogelveket.

3. További jogforrások (általános jogelvek, common law, esetjog) és jelentőségük

3.1. Általános jogelvek

Az általános jogelv jogforrásként történő alkalmazását a lett Polgári Törvénykönyv 5. szakasza, valamint a Polgári Perrendtartás 11. szakaszának (3) bekezdése említi. A közigazgatási eljárásokról szóló törvény 15. szakaszának (5) bekezdése előírja az általános jogelvek alkalmazását, ha egy adott kérdést a külső jogszabályok nem szabályoznak, továbbá a jogszabályok értelmezése céljából.

Lap teteje

Továbbá a közigazgatási eljárásokról szóló törvény 4. szakaszában a jogalkotó hangsúlyozza a közigazgatási eljárások alábbi elveit és jelentőségüket:

1. a magánszemélyek jogai tiszteletben tartásának elve;
2. az egyenlőség elve;
3. a jogállamiság elve;
4. a jogi rendelkezések ésszerű alkalmazásának elve;
5. az önkényesség tilalmának elve;
6. a cselekmények jogszerűségébe vetett bizalom elve;
7. a jogalap elve;
8. a demokratikus berendezkedés elve;
9. az arányosság elve;
10. a jogszabályok elsőbbségének elve;

A bíróságok joghatóságáról szóló törvény tartalmazza az olyan általános jogelveket, mint például a magánszemélyek törvény előtti egyenlősége, a bíróságok és bírósági ülnökök mentelmi joga, a felek egyenlő jogai, az ártatlanság vélelme stb.

3.2. Common law

A Polgári Törvénykönyv 2. szakasza alapján a common law nem érvénytelenítheti, és nem is módosíthatja a jogalkotási aktusokat, és a jogszabályokban meghatározott esetekben alkalmazandó. A nemzetközi common law a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény alapján is alkalmazandó.

3.3. Esetjog

Az esetjog fontos jogforrás a jogszabályok összehangolt alkalmazása – ekként pedig a jogbiztonság biztosítása – szempontjából. Az esetjog értelmező eszközként használt kiegészítő jogforrás.

4. A jogszabály-alkotásra jogosult hatóságok és feladatkörük

Az Alkotmány 64. szakasza megállapítja, hogy a jogalkotási jogkör a Saeima-t és a népet (népszavazás útján) illeti. Az Alkotmány 81. szakasza értelmében a kormány szintén jogosult rendeletek kibocsátására, amelyek a törvényekkel azonos módon hatályosak. Így a Saeima és a nép elsődleges jogalkotási hatáskörrel rendelkezik, amely jogosultság a kormányra és a helyhatóságokra ruházható. A kormány szervezeti felépítéséről szóló törvény szerint a kormány rendeletek formájában bocsáthat ki jogszabályt, ha a jog kifejezetten felhatalmazza erre a kormányt, és amennyiben a szóban forgó kérdést törvény nem szabályozza. A kötelező helyhatósági rendeleteket a helyhatóságok bocsátják ki a Helyhatósági Törvénynek megfelelően. Az Alkotmány előírja továbbá, hogy a Saeima nemzetközi intézményekre is átruházhatja jogalkotási hatáskörét.

Lap teteje

A Saeima jogalkotási hatásköre Lettország egészére kiterjed, azonban a helyhatóságok jogalkotási hatásköre az adott helyhatóság számára megállapított területre korlátozódik.

5. A jogszabályok elfogadására vonatkozó eljárások

A következők nyújthatnak be törvénytervezetet a Saeima-hoz:

• az elnök
• a kormány
• a parlamenti bizottságok
• legalább öt parlamenti képviselő
• a választók egytizede.

1. Első olvasat - a törvénytervezet első olvasata magában foglalja a felelős bizottság által tartott bejelentést, amelyet a törvénytervezet elveiről szóló vita követ. A vita végén a Saeima határoz a törvénytervezet első olvasatban történő elfogadásáról. Ha a törvénytervezetet első olvasatra nem fogadják el, az elutasítottnak minősül, és kizárólag akkor nyújtható be ismételten ugyanabban az ülésszakban, ha legalább 51 parlamenti képviselő aláírja, vagy ha a tervezethez módosításokat fűztek. Ha a Saeima - a felelős bizottság vagy tíz parlamenti képviselő javaslatára - olyan határozatot fogad el, amelyben egy törvénytervezetet sürgősnek ismernek el, a törvénytervezetet csak két olvasatban tárgyalják. A következők fogadhatók el két olvasat után:
   • a sürgősnek elismert törvénytervezetek;
   • az állami költségvetés tervezete és annak módosításai;
   • a nemzetközi megállapodások jóváhagyását előíró törvénytervezetek.
2. Második olvasat - a törvénytervezeteket a felelős bizottság készíti elő második olvasatra, amely jelentést is tesz a benyújtott javaslatokról. A Saeima törvénytervezetéhez vagy határozattervezetéhez a következők nyújthatnak be módosító javaslatokat:
   • az elnök
   • a Saeima bizottsága
   • frakció vagy politikai blokk
   • parlamenti képviselő
   • a miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettes, miniszter, államminiszter
   • minisztériumi parlamenti titkár a miniszter felügyelete alatt
   • a Saeima jogi szolgálata, ha a javaslatok a jogalkotás vagy kodifikáció technikai vonatkozásait érintik.

   A javaslat elfogadottnak minősül, ha megkapta a jelen lévő parlamenti képviselők szavazatainak abszolút többségét. Miután valamennyi javaslatot megvizsgáltak, szavazást tartanak a törvényjavaslat egészéről, az elfogadott javaslatokat is beleértve. Ha a Saeima a második olvasatkor elutasítja a törvénytervezetet, visszaküldik azt a felelős bizottsághoz, és a tervezet második olvasatra ismételten benyújtható. Ha a Saeima ilyen módon elfogad egy törvénytervezetet, a tervezetet visszaküldik a felelős bizottsághoz a harmadik olvasatra történő előkészítés céljából.

   Lap teteje

3. Harmadik olvasat - a harmadik olvasat során kizárólag a második olvasatot követően javaslatokkal érintett szakaszokat vitatják meg, és ezekről szavaznak. Ha valamennyi javaslatot megvizsgáltak, szavazást tartanak a törvényjavaslat egészéről, az elfogadott javaslatokat is beleértve. Ha a Saeima a harmadik olvasatkor elutasítja a törvénytervezetet, visszaküldik azt a felelős bizottsághoz, és a tervezet harmadik olvasatra ismételten benyújtható.
4. A törvény második felülvizsgálata - ha az elnök az Alkotmány 71. szakasza alapján egy törvény második felülvizsgálatát kéri, a Saeima benyújtja az elnök indokolással ellátott kifogásait a felelős bizottsághoz. A törvénytervezet harmadik olvasatára vonatkozó szabályok alkalmazandók, ha egy törvényt felülvizsgálnak, és kizárólag az elnök által előterjesztett kifogásokat és javaslatokat vizsgálják. A törvénytervezet elfogadottnak minősül és törvénnyé válik, ha két vagy - adott esetben - három olvasatot követően a jelen lévő parlamenti képviselők abszolút többsége az elfogadása mellett szavaz. A Saeima által elfogadott törvényeket az elnök hirdeti ki.

6. A nemzeti jogszabályok hatályba lépésének szabályai

1. Törvények - a törvények és a Saeima, az elnök és a kormány által elfogadott más jogszabályok kihirdetéséről, közzétételéről, hatálybaléptetési eljárásáról és érvényességéről szóló törvény alapján a törvény - magában a törvényben foglalt eltérő rendelkezés hiányában - a kihirdetését követő tizennegyedik napon lép hatályba. A törvény hatálybalépéséig tartó tizennégy napos időszak a kihirdetést követő napon kezdődik.
2. Kormányrendeletek - a kormány szervezeti felépítéséről szóló törvény értelmében a kormány utasításait és ajánlásait a törvényekkel azonos eljárás szerint teszik közzé. Eltérő rendelkezés hiányában a kormányrendeletek a közzétételt követő napon lépnek hatályba.
3. Kötelező helyhatósági rendeletek - a Helyhatósági Törvény értelmében a rendeletek és utasítások az aláírást követő napon lépnek hatályba, kivéve, ha más napot határoztak meg a hatálybalépésre vonatkozóan. Az egyes természetes vagy jogi személyekre vonatkozó helyhatósági határozatok aláírásukat követően lépnek hatályba. A városi tanácsok által kibocsátott kötelező rendeleteket legfeljebb két héttel elfogadásukat követően közzéteszik a hivatalos lapban, és e rendeletek a közzétételt követő napon lépnek hatályba. A regionális tanácsok, kerületi tanácsok, valamint a városi és községi tanácsok kötelező rendeleteit a helyhatóság épületében vagy annak közelében található, jól látható helyen, legfeljebb két héttel a rendelet elfogadását követően kifüggesztik, és a kifüggesztést követő első napon lépnek hatályba.

7. A transznacionális okmányokban szereplő rendeletek hatálybalépését megállapító rendeletek

A nemzetközi megállapodásokat a Saeima által elfogadott törvényekben hagyják jóvá. A Saeima által elfogadott törvényeket az elnök hirdeti ki. Valamennyi nemzetközi megállapodást és azok lett nyelvű fordítását közzéteszik a Latvijas Vēstnesis című hivatalos lapban és a kormány Ziņotājs című lapjában. A törvény – magában a törvényben foglalt eltérő rendelkezés hiányában – a kihirdetését követő tizennegyedik napon lép hatályba. A törvény hatálybalépéséig tartó idő számítása a közzétételt követő napon kezdődik.

Lap teteje

8. Hogyan rendezi Lettország a különféle jogi rendelkezések és jogforrások közti esetleges eltéréseket vagy ellentmondásokat?

1. A jogszabályi rendelkezések (elvek) közti eltéréseket e rendelkezések (elvek) újraértelmezésével (egyben harmonizációjával) vagy az elsőbbségi rendszer alkalmazásával rendezik.
2. Ha ellentmondást tárnak fel a különféle, különböző jogerővel rendelkező jogszabályi rendelkezések között, a legmagasabb jogerővel rendelkező jogszabályi rendelkezés alkalmazandó.
3. Ha nemzetközi jogszabályi rendelkezés és nemzeti jogszabályi rendelkezés között állapítanak meg ellentmondást, a nemzetközi jogszabályi rendelkezés érvényesül.
4. Ha ellentmondást állapítanak meg egyenlő jogerejű általános és különös jogszabályok között, az általános jogszabály alkalmazandó, amennyiben különös jogszabály nem korlátozza az előbbi érvényét.
5. Ha egy korábbi jogszabályi rendelkezés nem összeegyeztethető egy későbbi jogszabályi rendelkezéssel, az utóbbi rendelkezés érvényesül.
6. Ha egy későbbi általános jogszabályi rendelkezés nem összeegyeztethető egy korábbi különös jogszabályi rendelkezéssel, a korábbi különös jogszabályi rendelkezés érvényesül.

A közigazgatási eljárásokról szóló törvény szerint abban az esetben, ha két egyenlő jogerővel rendelkező jogszabályi rendelkezés között döntenek az elsőbbségről, figyelembe kell venni az említett jogszabályi rendelkezések általánosságban képviselt objektív jelentőségét, és annak a rendelkezésnek kell elsőbbséget biztosítani, amelyik a demokratikus társadalom és kormányzati rendszer szempontjából nagyobb jelentőségű kérdést szabályoz.

Továbbá ha az egyes jogszabályok alkalmazásáért felelős hatóságnak ésszerű kétségei vannak, hogy a jogszabály megfelel-e egy másik, nagyobb jogerővel rendelkező jogszabálynak, alkalmaznia kell az érintett rendelkezéseket, de tájékoztatnia kell a felettes hatóságot és az Igazságügyi Minisztériumot is kétségeiről. A hatóságok és bíróságok nem utasíthatják el a határozathozatalt azon az alapon, hogy az érintett kérdéseket jogalkotási aktus nem szabályozza.

« Jogrend - Általános információk | Lettország - Általános információk »

Lap teteje

Utolsó frissítés: 18-02-2008