Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Olaszország

Utolsó frissítés: 14-02-2008
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Olaszország

Az olasz jogrendszert az Olasz Köztársaság 1948-ban kihirdetett Alkotmánya szabályozza. Ez rögzített alkotmány, ami azt jelenti, hogy rendes jogszabályokkal nem módosítható; kizárólag különleges eljárással módosítható vagy egészíthető ki, amely igen összetett, és amelyet maga az Alkotmány állapít meg (138. cikk).

Az Alkotmány rögzített jellegét annak nyomon követésével biztosítják, hogy a jogszabályok és jogerővel rendelkező határozatok megfelelnek-e az Alkotmánynak; ez egy speciális alkotmányos szerv, az Alkotmánybíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az Alkotmány néhány cikke semmilyen körülmények között sem változtatható meg; ilyen például az Olaszország köztársasági jogállására vonatkozó cikk, amely alkotmányosan nem vizsgálható felül; általánosságban minden olyan pont, amely az alkotmányos rendszer alapvető elemei közé tartozik, megváltoztathatatlannak minősül (például a szabadság és egyenlőség elve, a parlamentáris rendszer, a rögzített alkotmány elve és az alkotmányos igazságszolgáltatás elve).

Az Alkotmány azokat az általános elveket tartalmazza, amelyek az állam léte szempontjából alapvető értéknek minősülnek; előírja azokat az elveket, amelyeket a parlament, a régiók, valamint általános vagy egyedi érvényű végzések és rendeletek kibocsátási hatáskörével rendelkező más közintézmények által alkotott jogszabályoknak tiszteletben kell tartaniuk; megállapítja a külpolitika és az Európai Unió jogrendszerével való kapcsolat alapját.



 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Az olasz magánjog forrásai 1.
1.1. Elsődleges jogforrások 1.1.
1.2. Másodlagos jogforrások 1.2.
1.3. Szokásjog vagy jogszokás 1.3.
1.4. Méltányosság 1.4.
1.5. A jogrendszer általános elvei 1.5.
1.6. Esetjog 1.6.
1.7. Jogi körlevelek 1.7.
2. A parlament jogalkotási hatásköre 2.
3. A régiók, tartományok, helyhatóságok és nagyvárosok jogalkotási és szabályozási hatásköre 3.
4. Jogi normák időbeli hatálya 4.
5. A nemzeti jognak a nemzetközi joggal történő harmonizációjára vonatkozó eljárások 5.
6. A közösségi jog és a közösségi jog elsőbbsége a belső rendelkezésekkel szemben 6.
7. A jogforrások hierarchiája és alkalmazási ellentétek 7.

 

1. Az olasz magánjog forrásai

Az olasz magánjog forrásai a következők: törvények, rendeletek (korporációs normák, azonban a fasiszta korporációs rendszert 1943-ban hatályon kívül helyezték), szokásjog vagy jogszokás (a polgári törvénykönyv bevezető rendelkezéseinek 1–8. cikke).

Ezek a jogforrások hierarchikus skálán helyezkednek el, amely a forrás jogerején és az ebből következő előírásokon alapszik.

1.1. Elsődleges jogforrások

Az alkotmányos törvényeken kívül az elsődleges jogszabályi források a következők:

  1. az állam rendes törvényei (a bevezető rendelkezések 1. cikke); a törvények felsőbbrendűsége az állam jogrendjében abból a tényből következik, hogy törvényben megállapított rendelkezés kizárólag egy újabb törvénnyel módosítható vagy helyezhető hatályon kívül, míg a rendes törvény a jogrendszer bármely rendelkezését módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti - az alkotmányos jogállású rendelkezések kivételével, amelyek kizárólag alkotmányos törvénnyel módosíthatók vagy helyezhetők hatályon kívül.
  2. „átruházott” törvények, amelyeket a kormány bocsát ki a parlament által előzetesen ráruházott hatáskörében.
  3. „rendeletek”, amelyeket a kormány bocsát ki különleges esetekben, és amelyeket még ugyanazon a napon a parlament elé kell terjeszteni törvénnyé való átalakításuk céljából; amennyiben a közzétételüket követő hatvan napon belül nem válnak törvénnyé, akkor visszamenőleges hatállyal hatályukat vesztik, de a parlament jogi eszközökkel minden olyan jogviszonyt szabályozhat, amely törvénnyé nem vált rendelet következtében merült fel.
  4. az általános régióknak a Köztársaság törvényei értelmében elfogadott rendeletei és a regionális tanácsok által elfogadott törvények (regionális törvények), valamint a trentói és bolzanói tartományi tanácsok által elfogadott törvények (tartományi törvények).

A rendeletek és regionális törvények (valamint a tartományi törvények) tárgyi és földrajzi hatálya korlátozott, amint azt az Alkotmány 123. és 117. cikke előírja; az egyedi autonómiával rendelkező régiók esetében a jogalkotási hatáskör korlátozását az alkotmányos törvény alapján elfogadott rendeletek tartalmazzák.

Lap tetejeLap teteje

Az elsődleges jogforrások keretében az átruházott törvények (jogalkotási rendeletek) és a regionális törvények nem minősülnek elsődleges jogforrásnak, amennyiben a jogalkotási rendeleteket a felhatalmazó törvényben megállapított irányadó elvek és kritériumok korlátozzák, míg a regionális és tartományi törvényeknek meg kell felelniük az állami jogszabályokat olyan egyedi témakörökben átható elveknek, amelyek „nem kizárólagos” hatáskörükbe tartoznak.

Figyelemmel e jogforrások nem elsődleges jellegére, alkotmányos törvényességi hibának minősül, ha azok átlépik az adott jogforrásra megállapított kereteket.

Az olasz magánjog elsődleges okmányai a „törvénykönyvek”, amelyek szintén törvények, és nem rendelkeznek az egyes törvényekénél tágabb hatállyal még akkor sem, ha tartalmi kiterjedésük és nagyobb kohéziójuk miatt különös jelentőséggel bírnak. A magánjogi területre vonatkozó olasz törvénykönyvek a polgári törvénykönyv és a tengerészeti törvénykönyv - azonban az utóbbinak csak az a része, amely magánjogi jellegű.

1.2. Másodlagos jogforrások
  1. Törvényerejű másodlagos jogforrások: az általános és elvont jellegű szabályokat tartalmazó valamennyi olyan rendelet (vagy rendeletek egyedi rendelkezései), amelyet a korábban már meglévő normák változtatásaként fogadtak el, bár az általuk bevezetett szabályok kizárólag jogerővel rendelkező más normákkal módosíthatók.

    Ezeket nevezik általában „szabad” normatív rendelkezéseknek, amelyeket közigazgatási hatóságok fogadnak el; ilyenek például az áruk és szolgáltatások kötelező árait és díjait megállapító kormányzati, miniszterközi, miniszteri vagy prefektusi rendelkezések, a városi és községi rendeletek, valamint - eltérve a polgári törvénykönyvben megállapított rendszertől - az építési szabályokat bevezető szabályozási tervek.

    Lap tetejeLap teteje

  2. Törvényerővel nem rendelkező másodlagos jogforrások: végrehajtási rendeletek (amelyek célja a jogszabályokban megállapított elvek konkrét és egyedi végrehajtása) és más normatív közigazgatási rendelkezések, amelyeket állami közigazgatási hatóságok (központi vagy helyi) vagy kisebb állami szervek (önkormányzatok és tartományok) bocsátanak ki, és amelyek nem térhetnek el a jogerővel rendelkező jogi aktusoktól.

    Az ilyen jogi aktusok kizárólag akkor érvényesek és kötelező erejűek, ha valamennyi jogerővel rendelkező (elsődleges és másodlagos) forrásnak megfelelnek.

1.3. Szokásjog vagy jogszokás

A jogrend által elfogadott szokásjog az általa betöltött funkciónak megfelelően törvény szerinti (secundum legem) vagy törvénypótló (preater legem) szokásjog lehet.

A törvény szerinti szokásjog kiegészíti az írott forrás (törvény vagy rendelet) tartalmát, amelyet részben befejezetlenül hagytak. Így a szokásjog beépül a jogba; ilyen esetben azonban a szokás a rá hivatkozó jogforrással azonos jogerőt szerez, ennélfogva a bevezető rendelkezések 1. cikkében megállapított jogforrási hierarchiával való ütközés során elsődleges vagy másodlagos jogforrássá válik.

A törvénypótló szokásjog betölti az írott jog hézagait, és az egyedi jogszabályi hivatkozásoktól függetlenül működik.

Ilyen esetben a szokásjog olyan párhuzamos jogforrás, amely bizonyos értelemben egyenértékű a törvényekkel, amennyiben az így keletkezett szabályokat nem módosíthatja más olyan másodlagos jogforrás, amely nem törvényerejű jogi aktus.

Lap tetejeLap teteje

1.4. Méltányosság

A méltányosság csak kivételes esetben jogforrás, nevezetesen akkor, ha – előzetesen megállapított normák hiányában – előírják, hogy a bíróság az alkalmazandó elv megállapítása érdekében ahhoz folyamodhat.

Ha azonban a méltányosságot, mint értelmezést segítő eszközt használják az írott törvény szigorúságának enyhítésére, a méltányosság nem jogforrás.

1.5. A jogrendszer általános elvei

Egyes szerzők a nem írott jogforrások között említik a „jogrendszer általános elveit”, amelyeket a bevezető rendelkezések 12. cikke említ, és amelyeket analógia vagy kiterjesztés útján történő értelmezéssel nem rendezhető jogviták rendezése során vesznek igénybe.

Másrészről megállapításra került, hogy a nem írott elvek (amelyek lehetnek egy adott témakörre vonatkozó tájékoztató elvek vagy a jogrendszer általános elvei) nem alkotnak (autonóm) jogforrásokat, hanem maguk is normák, mivel egy vagy több olyan normatív jogszabályból erednek, amelyek az elv létezését mutatják.

1.6. Esetjog

Az esetjog nem hoz létre jogi szabályokat, mivel a jogalkotó által meghatározott kereteken belül jár el.

Az esetjog által alkotott „szabályok” egy adott esetre vonatkoznak; ezek gyenge szabályok, amelyek új eset mérlegelése során bármikor módosíthatók.

Az esetjog ezért nincs az általa létrehozott szabályokhoz kötve, ugyanígy nem hivatkozhat azokra egy elfogadandó határozat indokolásakor. Az esetjog mindig elfogadhat új megközelítést, mivel a precedensszabály nem alkalmazandó.

Lap tetejeLap teteje

A semmítőszéki eljárásokkal kapcsolatos nemrégiben lezajlott reform (2006. évi 40. jogalkotási rendelet) meghatározta, hogy - amennyiben a Semmítőszék egyik osztálya nem ért egyet az együttesen ülésező osztályok által kimondott valamely jogelvvel - indokolással ellátott végzésben kell a fellebbezés tárgyában hozott határozatot az együttes osztályok elé terjeszteni. Ez azonban olyan beavatkozás, amelynek célja a Legfelsőbb Bíróság azon feladatának elősegítése és szavatolása, amely a jogszabályi egységesség biztosítására irányul, míg fennmarad a lehetőség, hogy az esetjog új, eltérő megközelítést alkalmazzon.

1.7. Jogi körlevelek

A körlevelek nem jogi normaforrások, hanem egy felsőbb közigazgatási hatóság által egy alsóbb közigazgatási hatóság számára adott utasításokból áll, ezért eleve hierarchikus kapcsolatot feltételez a két hatóság között.

2. A parlament jogalkotási hatásköre

Az Alkotmány a szenátusból és a képviselőházból álló parlamentre ruházza a törvényalkotás feladatát, amely törvények az állam jogrendjének elsődleges jogforrásai.

Az állami törvény úgy jön létre, hogy a két ház elfogadja az Alkotmánynak megfelelő szöveget; a törvényt a köztársasági elnök az elfogadást követő egy hónapon belül kihirdeti; a kihirdetést követően a törvényt közzéteszik az Olasz Köztársaság hivatalos lapjában, és beépítik a hivatalos törvények és rendeletek gyűjteményébe. A köztársasági elnök a két háznak küldött indokolással ellátott memorandummal új vitát kérhet, de ha a törvényt a házak ismételten elfogadják, ki kell hirdetni azt.

Lap tetejeLap teteje

Egyedi esetekben a parlament a jogalkotási feladatot – kizárólag korlátolt időre és (a felhatalmazó törvényben) meghatározott tárgyra vonatkozóan – a kormányra ruházza, amely felhatalmazással rendelkezik jogalkotási rendeletek kibocsátására, amennyiben az irányadó elveket és kritériumokat korábban meghatározták.

Ha a jogalkotási rendeletek túllépnek az átruházott hatáskör korlátain, felvethető az alkotmányellenesség kérdése.

3. A régiók, tartományok, helyhatóságok és nagyvárosok jogalkotási és szabályozási hatásköre

Az Alkotmány 117. cikke rendelkezéseinek megfelelően a húsz olasz régió – az Alkotmánynak, valamint a közösségi jogból és a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó kötelezettségeknek megfelelően – jogalkotási hatáskört gyakorol azokban a témakörökben, amelyek nem tartoznak az állami jogalkotás kizárólagos hatáskörébe.

A régiók és a trentói és bolzanói autonóm tartományok azokon a területeken, amelyekre hatáskörük kiterjed, részt vesznek a közösségi normatív jogszabályok alkotását célzó határozatok meghozatalában, továbbá alkalmazzák és végrehajtják a nemzetközi megállapodásokat és az Európai Unió jogi aktusait, ugyanakkor pedig betartják az állami jogszabályokban megállapított szabályokat, amelyek meg nem felelés esetén az adott szabály felváltására vonatkozó hatáskört is szabályozzák.

A különleges jogállású régiók (Friuli Venezia Giulia, Szardínia, Szicília, Trentino Alto Adige és Valle d’Aosta) kifejezetten kiterjedt jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek.

Lap tetejeLap teteje

A helyhatóságok, a tartományok és a nagyvárosok a számukra biztosított szervezeti rendnek és működési módnak megfelelő szabályozási hatáskörrel rendelkeznek.

4. Jogi normák időbeli hatálya

A jogszabályok (törvények és rendeletek) hatálybalépéséhez a következők szükségesek:

  1. közzététel a hivatalos lapban;
  2. a szünetelési időként (vacatio legis) ismert idő letelése, amely a közzétételtől a hatálybalépésig tart. Eltérő rendelkezés hiányában a jogszabály a közzétételét követő tizenötödik napon lép hatályba. A szünetelés idejének leteltét követően a törvény vagy rendelet akkor is kötelező erejűvé válik, ha a jogszabály által kötelezettek nem szereztek, vagy nem szerezhettek róla tudomást.

A jogi norma kifejezett vagy hallgatólagos hatályon kívül helyezéssel veszti hatályát (ha egy új szabállyal ellentétes, vagy ha a jogalkotó új jogszabályt fogadott el az egész tárgykörre vonatkozóan).

5. A nemzeti jognak a nemzetközi joggal történő harmonizációjára vonatkozó eljárások

A nemzeti jognak a nemzetközi joggal történő harmonizációja vagy a nemzetközi rendelkezés automatikus alkalmazásával történik, mint például a szokásjogi normák esetében – az Alkotmány 10. cikke szerint – vagy pedig rendes eljárással, amelynek során rendelkezést adnak ki a nemzetközi rendelkezés átültetéséről.

A nemzetközi rendelkezések rangja az adott rendelkezés bevezetését engedélyező jogszabály rangjának felel meg. Tehát az említett első esetben akár szokásjogi normák is alkotmányos rangot szerezhetnek. A második esetben a nemzetközi szerződés a belső rendelkezésekkel azonos rangot kap; mindazonáltal, az általános vélekedés szerint a nemzetközi rendelkezés különleges jellege azt a követelményt támasztja, hogy a nemzetközi rendelkezés értelméhez legközelebb álló értelmezési lehetőségeknek biztosítsanak elsőbbséget.

Lap tetejeLap teteje

6. A közösségi jog és a közösségi jog elsőbbsége a belső rendelkezésekkel szemben

A rendeletek a nemzeti jogrendszeren belül közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktusok; azonban minden olyan közösségi rendelkezés, amely az érintett magánszemélyekre joghatást gyakorolhat, közvetlen hatással rendelkező jogszabálynak minősül.

Az irányelveket a nemzeti szerveknek jogi aktussal át kell ültetniük a nemzeti jogba. Ha azonban az irányelv teljes és önmagában is elegendő, vertikális értelemben (még ha csak) vertikálisan is közvetlen hatást gyakorolhat; ez azt jelenti, hogy egy végre nem hajtott irányelv rendelkezéseire hivatkozni lehet azon állammal szemben, amely nem hajtotta végre az adott irányelvet (vertikális irányban), de más magánszemélyekkel szemben (horizontális irányban) nem.

A határozatok a kifejezetten megnevezett vagy pontosan meghatározandó címzettekre (a tagállamok, illetve természetes vagy jogi személyek) vonatkozóan kötelező erejűek.

Az ajánlások és vélemények nem kötelező erejűek.

A közösségi jogrendszer és a nemzeti jogrendszer közötti kapcsolatot a közösségi jog szisztematikus elsőbbsége jellemzi a nemzeti joggal szemben, mivel a közvetlen joghatással rendelkező közösségi rendelkezéssel ellentétes (korábbi vagy későbbi) belső rendelkezések alkalmazhatóságának tilalma érvényesül.

Az Alkotmánybíróság hosszú fejlődési folyamatot követően elismerte a belső rendelkezések alkalmazhatóságának tilalmát, mint az összeegyeztethetetlen közösségi rendelkezésekkel szemben fennálló ellentmondások rendezésének módját, amelynek következtében az összeegyeztethetetlen belső rendelkezések előzetes alkotmányossági vizsgálata szükségtelenné vált, kivéve, ha azok a Szerződés elutasítására irányuló kívánságot fejeznek ki.

Lap tetejeLap teteje

Az alkotmány alapelvei szintén leküzdhetetlen akadályként állnak a közösségi rendelkezések megtámadhatatlansága mellett, azonban ilyen esetben nem a közösségi rendelkezés, hanem a Szerződéshez való csatlakozásról szóló belső jogszabály képezné az ellenőrzés tárgyát a jogrendszerek közötti elkülönítés elvének megfelelően, amelyet az Alkotmánybíróság fogadott el.

Az Alkotmánybíróság elismerte továbbá annak lehetőségét, hogy a regionális belső rendelkezések és a közösségi rendelkezések közötti ellentmondást kérelem útján rendezzék.

A közösségi kötelezettség nemrégiben lezajlott Alkotmányba illesztése (az Alkotmány 117. cikkének módosításával) azonban nem érintette az összeegyeztethetetlen belső rendelkezések alkalmazhatóságának tilalmára vonatkozó mechanizmust, ami arra a visszavonhatatlan irányvonalra mutat rá, miszerint a nemzeti jogrendszert egyetlen (közösségi) jogrendszer részrendszerévé alakítják át.

7. A jogforrások hierarchiája és alkalmazási ellentétek

Az Alkotmány rendelkezései minden más rendelkezéssel szemben elsőbbséget élveznek, mivel a közélet és az állam szervezete alapelveit állapítják meg.

Az Alkotmány rendelkezései után következnek az elsődleges és másodlagos jogforrások, valamint a szokásjog – a fent megállapított hierarchia szerint.

A jogszabályok nem visszaható hatályúak; vagyis kizárólag a jövőre nézve alkalmazandók, kivéve, ha a visszaható hatályt maga a normatív rendelkezés állapítja meg. A különböző időben hozott jogszabályok közötti ellentétet azon elv alapján rendezik, miszerint a későbbi jogszabály a korábban hatályban volt jogszabály helyébe lép (lex posterior derogat prior).

A jogforrások hierarchiája azt jelenti, hogy az elsődleges jogforrásoknak primátusa van a másodlagos jogforrásokkal, és – nyilvánvalóan – az alacsonyabb jogforrásokkal szemben is.

A törvényerejű jogi aktusok és az Alkotmány közötti ellentét az Alkotmánybíróság elé terjeszthető úgy, hogy az adott ügyet a megkeresett bíróság az Alkotmánybíróság elé utalja, ha megítélése szerint az ügy nem nyilvánvalóan megalapozatlan, és az az ő határozatára is kihat; a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása – a hatályon kívül helyezéssel ellentétben – kezdettől fogva érvénytelenné teszi az adott rendelkezést, kivéve a bírósági tárgyalás során ítéletben már rendezett jogviszonyok vonatkozásában.

Az állami jogszabály és egy régió normatív aktusa közötti ellentét – az említettek hatásköri összeütközése révén – az állami hatáskörök gyakorlására az Alkotmányban meghatározott korlátozások megsértését idézi elő, és ebből következően joghatósági ütközést is okozhat, amely az Alkotmánybíróság elé terjeszthető.

A hazai jogszabályok és a közösségi jogszabályok közötti összeütközések témakörében ld. a 6. pontot.

Frissítették: 2007. április 30.

« Jogrend - Általános információk | Olaszország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 14-02-2008

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság