Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Magyarország

Utolsó frissítés: 14-03-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Magyarország

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A magyar jogforrások rendszere I.
1. Alkotmány 1.
2. Törvény 2.
3. Rendelet 3.
4. A nemzetközi szerződések 4.
II. Jogszabálynak nem minősülő tágabb értelemben vett jogforrások II.
1. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei 1.
2. Az Alkotmánybíróság határozatai 2.
3. A bíróságok esetjoga 3.
III. A nemzetek feletti eszközökben foglalt szabályok hatálybalépése III.
IV. A jogszabályok elfogadására felhatalmazott különböző szervek IV.
V. A jogszabályok elfogadásának folyamata V.
VI. A nemzeti szabályok hatálybalépése VI.
VII. A jogforrások között felmerülő ellentmondások rendezésének eszközei VII.

 

I. A magyar jogforrások rendszere

1. Alkotmány

A magyar jogrendszerben a jogforrási hierarchia csúcsán az 1949. évi XX. törvény, az Alkotmány helyezkedik el, amelynek minden más jogi norma meg kell, hogy feleljen. Az Alkotmányt az Országgyűlés alkotja, megváltoztatásához az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata szükséges [Alk. 24.§ (3) bekezdés].

A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerkezetét tekintve tizenöt fejezetre tagolódik. Az általános rendelkezéseket tartalmazó I. fejezet rögzíti az ország államformáját, egyes hatásköröknek az Európai Unióra való átruházását, és számos alapvető fontosságú elvet, mint például a jogállamiság elvét, a hatalom erőszakos megszerzésének tilalmát, a pártok szabad megalakulását és működését, a háború elutasítását, az európai egység megteremtésében való közreműködést, az alapvető jogok elismerését valamint, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

A II.-XI. fejezetek az ország közjogi méltóságaira és legfontosabb intézményeire vonatkozó legalapvetőbb szabályokat tartalmazzák, így meghatározzák az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a Kormány, a fegyveres erők és a rendőrség, a helyi önkormányzatok, a bírói szervezet és az ügyészség jogállását, feladatait.

Lap tetejeLap teteje

A XII. fejezet az alapvető jogok és kötelezettségek deklarációját tartalmazza, a XIII. fejezet a választások alapelveit fekteti le, a XIV. fejezet a Magyar Köztársaság fővárosáról és nemzeti jelképeiről szól, a XV. Fejezet pedig a záró rendelkezéseket tartalmazza.

2. Törvény

Magyarországon törvényt az Országgyűlés alkothat. Az Alkotmány határozza meg azokat az alapvető jogokat és kötelezettségeket, melyeket törvényben kell szabályozni. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) további tárgyköröket von a kizárólagos törvényhozás körébe. A törvények egy részét egyszerű többséggel (a jelen levő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával), más részüket a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával (minősített többséggel) fogadja el az Országgyűlés. Az Alkotmány elfogadásán kívül az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződés megerősítése és kihirdetése, valamint a nemzeti jelképekről szóló törvény elfogadása is az összes képviselő kétharmadának szavazatával történhet. Azt, hogy mely törvények igényelnek kétharmados szavazati arányt, az Alkotmány határozza meg.

Az Alkotmányt módosító 1989. évi XXXI. törvény elfogadását megelőzően a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelet kibocsátására volt jogosult. A még hatályban lévő törvényerejű rendeletek a jogforrási hierarchia szempontjából törvényi szintű szabályozásnak minősülnek.

Lap tetejeLap teteje

3. Rendelet

A jogalkotási törvény kormányrendeletet, miniszteri rendeletet, valamint helyi önkormányzati rendeletet különböztet meg.

A Kormány rendeletalkotási jogköre lehet eredeti, és alapulhat törvényi felhatalmazáson is. Az eredeti jogkört az Alkotmány állapítja meg, amikor kimondja, hogy a Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki [35. § (2) bekezdés]. A Kormány Alkotmányban meghatározott hatásköre az Országgyűlésre nézve nem jelent korlátozást, az Országgyűlés ugyanis bármilyen szabályozási tárgykört magához vonhat.

A Jat. alapján ugyanakkor a Kormány kifejezett törvényi felhatalmazás alapján is alkothat rendeletet a törvény végrehajtására. A Jat. 15. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.

Külön rendelet típust alkotnak a miniszteri rendeletek, amelyek a kormányrendeletek alatt helyezkednek el a jogforrási hierarchiában. A Jat. szerint a miniszter feladatkörében, és törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. A miniszteri rendelet kiadásának tehát kettős feltétele van.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke a külön törvényben meghatározott körben jegybanki rendelettel a pénzügyi intézményekre és a pénzügyi intézménynek nem minősülő, kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végző jogi személyekre, a befektetési szolgáltatókra, valamint az elszámolóházakra kötelező előírásokat adhat ki.

Lap tetejeLap teteje

A rendeletek harmadik típusát az önkormányzati rendeletek képezik. Az Alkotmány 44/ A. §-ának (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. §-ának (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat képviselő-testülete a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvényi felhatalmazás alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. A szabályozásból látható, hogy önkormányzati rendelet megalkotása alapulhat egyrészről törvényi felhatalmazáson, másrészről viszont az önkormányzatok magasabb szintű jogszabállyal nem szabályozott életviszonyok rendezésére is rendeletet alkothatnak. Utóbbi esetben elengedhetetlen, hogy az önkormányzat a feladatkörében járjon el.

4. A nemzetközi szerződések

A Magyar Köztársaság más államokkal, illetve a Magyar Köztársaság Kormánya más államok kormányaival nemzetközi szerződéseket köthet. A Magyar Köztársaságban a nemzetközi szerződések és a belső jog viszonya a dualista rendszeren alapul, vagyis a nemzetközi szerződések jogszabállyal történő kihirdetésükkel válnak a belső jog részévé.

II. Jogszabálynak nem minősülő tágabb értelemben vett jogforrások

1. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei

A magyar jogrendszer részét képezik az állami irányítás egyéb jogi eszközei, amelyek normák ugyan, de nem számítanak jogszabálynak, mivel nem mindenkire, hanem - a jogi kötőerővel nem rendelkező jogi iránymutatások kivételével - csak a kibocsátó által irányított szervekre kötelező belső szabályok. Az állami irányítás jogi eszközei a Jat. alapján a határozat, az utasítás, a jegybanki rendelet, a statisztikai közlemény és a jogi iránymutatás.

Lap tetejeLap teteje

Határozatot az Országgyűlés, a Kormány, a kormánybizottságok, az önkormányzatok és az önkormányzatok szervei adhatnak ki, amelyben szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját működésüket, és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket.

A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki.

A statisztikai közleményt a Központi Statisztikai Hivatal elnöke adja ki, amely kizárólag statisztikai fogalmat, módszert, osztályozást, névjegyzéket és számjelet tartalmazó kötelező rendelkezést tartalmaz.

A jogi iránymutatások körében az Országgyűlés és a Kormány irányelvet bocsáthat ki, amelyben általános érvényű célokat, programokat határoz meg, illetőleg állást foglal az állami és a társadalmi élet fontos kérdéseiben. Az Országgyűlés és a Kormánya jogszabályokat elvi állásfoglalásban értelmezheti. A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője irányelvet és tájékoztatót adhat ki. Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére. A tájékoztató olyan tényt és adatot közöl, amelyet a jogszabály végrehajtásáért felelős szervnek a feladata teljesítéséhez ismernie kell.

2. Az Alkotmánybíróság határozatai

Az Alkotmánybíróság határozatai lényeges szerepet töltenek be a jogforrások rendszerében. Jelentőségüket az adja, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, és határozataiban megsemmisíti az alkotmányellenes jogszabályokat (jogszabályi rendelkezéseket). A határozatait részletesen indokolja, és a hasonló ügyeket a már korábban alkalmazott elvek szerint bírálja el. Az Alkotmánybíróság határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye, és a határozatok mindenkire nézve kötelezőek. Az Alkotmánybíróság legfőbb feladata az Alkotmány őrzése, az alkotmányos demokrácia és a jogállamiság stabilitásának fenntartása, ezért nagy függetlenséggel és hatalommal rendelkezik.

Lap tetejeLap teteje

3. A bíróságok esetjoga

Az életviszonyok és az alkalmazásra kerülő jogszabályok közötti esetleges ellentmondások feloldását segíti elő a Legfelsőbb Bíróság jogfejlesztő tevékenysége, amelynek során jogegységi határozatokat és elvi bírói határozatokat ad ki. A jogegységi eljárás megindításának akkor lehet helye, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges, illetve a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A jogegységi határozat a bíróságokra kötelező. Az ítélkezés egységét szolgálják továbbá a Legfelsőbb Bíróság bírói tanácsainak gyakorlatából kiválasztott elvi határozatok is, amelyeket a jogegységi határozatok mellett a Legfelsőbb Bíróság Hivatalos Gyűjteményében tesznek közzé.

III. A nemzetek feletti eszközökben foglalt szabályok hatálybalépése

A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról, benne a szerződések kihirdetéséről, hatálybalépéséről a 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Njtv.) rendelkezik. Az Njtv. 9. §-a szerint, ha a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére, annak a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságára tekintettel az Njtv. 7. §-ának (3) bekezdése alapján az Országgyűlés adott felhatalmazást, azt törvényben, egyéb esetben kormányrendeletben kell kihirdetni. A nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást a nemzetközi szerződést kihirdető jogi aktus tartalmazza. A nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályban a szerződés szövegét tartalmazó, valamint az ahhoz fűzött fenntartásokat, kifogásokat és nyilatkozatokat tartalmazó rendelkezések hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy az azonos legyen a szerződésnek a Magyar Köztársaság tekintetében történő hatálybalépésének időpontjával. Amennyiben ez utóbbi a szerződés kihirdetésekor még nem ismert, a szerződés hatályba lépésének feltételeire kell utalni, azzal, hogy a szerződés hatályba lépésének napját a külügyminiszter a Magyar Közlönyben közzétételre kerülő határozatban állapítja meg.

Lap tetejeLap teteje

A Magyar Köztársaság Alkotmánya a nemzetek feletti jog belső joggá válásának másik módját is ismeri. Az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. A 8. § (1) bekezdése értelmében pedig a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

Az európai közösségi jognak a magyar jogrendszerbe történő átültetése a tárgykörnek megfelelő, az Alkotmány és a Jat. szerint meghatározott szintű jogszabállyal történik.

IV. A jogszabályok elfogadására felhatalmazott különböző szervek

Magyarországon jogszabályt az Országgyűlés, a Kormány, a Kormány tagjai, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a helyi önkormányzat alkothat.

Az Országgyűlés, mint a Magyar Köztársaság legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát, valamint törvényeket hozhat.

A Kormány a végrehajtó hatalom központi szerve. A közigazgatás csúcsán helyezkedik el, irányítja és koordinálja a közigazgatási szervek tevékenységét. Tagjai a miniszterelnök és a miniszterek. A Kormány az Alkotmányban meghatározott saját feladatkörében, valamint törvényi felhatalmazás alapján alkothat rendeletet. A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.

A Kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek. A miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit, gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról. A miniszter a jogszabályoknak és a Kormány határozatainak megfelelően vezeti az államigazgatás feladatkörébe tartozó ágát, és irányítja az alárendelt szerveket. A miniszter feladatkörében és törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. A miniszteri rendelet a törvénnyel, valamint a Kormány rendeletével (határozatával) nem lehet ellentétes.

Lap tetejeLap teteje

A helyi önkormányzat olyan demokratikusan választott és működő helyi köztestü1et, amely illetékességi területén a törvények keretei között, saját felelősségére, lakosai érdekében, önállóan szabályozza és igazgatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Az önkormányzatok - amennyiben törvény erre felhatalmazást ad - saját ügyeik szabályozására rendeletet adhatnak ki, amely azonban nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Önkormányzati rendelet alkotható továbbá a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok szabályozására.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke a külön törvényben meghatározott körben jegybanki rendeletként a pénzügyi intézményekre és a pénzügyi intézménynek nem minősülő, kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végző jogi személyekre, a befektetési szolgáltatókra valamint az elszámolóházakra kötelező előírásokat adhat ki. A jegybanki rendelet törvénnyel nem lehet ellentétes.

V. A jogszabályok elfogadásának folyamata

Jogszabályalkotásra akkor kerül sor, ha arra társadalmi, gazdasági igény merül fel vagy az állampolgárok jogainak, kötelességeinek rendezése válik szükségessé, illetőleg amikor európai közösségi norma átültetése válik szükségessé. A jogszabály megalkotását a szabályozni kívánt viszonyok elemzése előzi meg. A jogszabálytervezetek előkészítéséért mindig a tárgy szerint hatáskörrel rendelkező, illetve a kijelölt miniszter felelős. Az elkészült tervezetet az előkészítő tárca közigazgatási egyeztetés céljából megküldi - a jogszabály jogforrási szintjétől függően - a minisztériumoknak, érdekképviseleti szerveknek, valamint más a szabályozásban érintett szerveknek. Ezzel egyidejűleg a jogszabályok tervezeteit az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. tv. 9. §-a alapján - az abban meghatározott kivételektől eltekintve - az előkészítő szerv honlapján elektronikusan közzé kell tenni, amelyről bárki véleményt nyilváníthat, illetőleg javaslatot tehet. Az egyeztetés során felmerülő szakmai, valamint a társadalom tagjai által jelzett észrevételek alapján az előterjesztő átdolgozza a tervezetet.

Lap tetejeLap teteje

A közigazgatási egyeztetést követően a Kormány elé terjesztendő jogszabálytervezeteket a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet tárgyalja meg és dönt arról, hogy a Kormány elé kerülhet-e a tervezet. A Közigazgatási Államtitkári Értekezlet az utolsó olyan fórum, ahol a tervezetet szakmai szempontból tárgyalják meg. Az államtitkári értekezleten azoknak a koncepcionális szakmai kérdéseknek a megvitatására kerül sor, amelyekről a közigazgatási egyeztetés során nem született megegyezés.

Az államtitkári értekezlet által megtárgyalt, és arra alkalmas előterjesztések benyújtásra kerülnek a Kormány elé. A kormányülésen az előterjesztések többsége vita nélkül kerül elfogadásra, de a jelentős vagy politikai szempontból problémás előterjesztéseket a Kormány megtárgyalja, és csak azt követően dönt az elfogadásukról.

Törvényjavaslatok esetén a jogszabályalkotás következő lépése a törvényjavaslatnak az Országgyűlés elé történő benyújtása. A törvényjavaslat benyújtását követően azt a kijelölt bizottságok és az országgyűlés plenáris ülése is megtárgyalja. A javaslathoz az országgyűlési bizottságok és bármely képviselő is nyújthat be módosító javaslatot. Az Országgyűlés külön szavaz a módosító javaslatok elfogadásáról, majd a törvényjavaslat egészéről.

A jogszabályt a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni, amelynek digitális másolatát is közzé kell tenni. A miniszteri rendelet melléklete - ha az állampolgárokat közvetlenül nem érinti - kivételesen a minisztérium hivatalos lapjában történő közzététellel is kihirdethető. Az önkormányzat rendeletét az önkormányzat hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni, amit az önkormányzat szervezeti és működési szabályzata állapít meg.

Lap tetejeLap teteje

VI. A nemzeti szabályok hatálybalépése

A jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. Az önkormányzat rendeletének hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki.

A Jat. megfogalmazza a visszamenőleges hatály tilalmának elvét, amikor kimondja, hogy jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

A jogszabályban mindig meg kell határozni a hatálybalépésének napját, úgy, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.

A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni. A jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt.

VII. A jogforrások között felmerülő ellentmondások rendezésének eszközei

A jogszabályok nem fogalmazhatnak meg más, azonos vagy magasabb szintű jogszabály rendelkezéseibe ütköző szabályokat. Amennyiben mégis ellentmondás keletkezik, a jogrendszer megfelelő eszközöket biztosít azok feloldására.

A legtöbbször az ellentmondás már a jogszabály-előkészítés során kiderül, és akkor már a jogszabály elfogadása előtt orvosolható a probléma. Általában azonban a jogalkalmazás során derül fény a normák közti összeütközésre. Ilyenkor a helyzet rendezése a jogalkalmazó feladata, aki az általános jogelvek segítségével oldja fel az ellentmondást. Ilyen általános jogelv, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály magasabb szintű normába ütközése esetén mindig a magasabb szintű jogszabályt kell alkalmazni, illetve, hogy a speciális szabály megelőzi az általános szabályt és a későbbi a korábban alkotott szabályt.

Az azonos szintű jogszabályok összeütközése esetén az olyan ellentmondásokat, amelyek nem jelentik az Alkotmány sérelmét, általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani. A jogalkalmazó a fenti jogelvek segítségével dönti el a konkrét jogviszonyokban, hogy az ellentétes rendelkezések közül melyik alkalmazásával kell eljárni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint abban az esetben azonban, ha az ellentmondást előidéző jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, alkotmányellenes helyzet jön létre és az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezi az alkotmányellenes rendelkezéseket.

Előfordul, hogy a normák összeütközésére úgy derül fény, hogy az még nem jelentett konkrét problémát a jogalkalmazásban. Ilyenkor a jogszabály megalkotója jogszabály-módosítással szünteti meg az ellentmondást.

Törvények esetén lehetőség van arra, hogy amennyiben a köztársasági elnök az Országgyűlés által már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat és kérheti, hogy a testület vizsgálja meg a törvényt (alkotmányossági vétó). Alkotmányellenesség megállapítása esetén az alkotmányellenességet az Országgyűlés köteles megszüntetni.

« Jogrend - Általános információk | Magyarország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 14-03-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság