Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Németország

Utolsó frissítés: 01-09-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Németország

A nemzeti jog fő írott forrásai az Alkotmány, a törvényhozás, a törvényen alapuló aktusok és a rendelkezések. Ezen felül léteznek íratlan jogforrások, így a nemzetközi jogban megfogalmazódó általános elvek, a szokásjog és a bíróságok ítélkezési gyakorlata.

A Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi felépítése miatt e különböző jogforrások meghatározott mértékben megkettőződnek szövetségi (Bund) szinten és az egyedi tartományok szintjén. E két jogi szféra közötti kapcsolatra vonatkozik a Grundgesetz (Alaptörvény) 31. cikke, azaz szövetségi szinten az Alkotmány. E cikknek megfelelően, amennyiben a szövetségi és a tartományi jog ütközésbe kerül, a szövetségi jog élvez elsőbbséget. Ez az elv az ütköző jogszabályok hierarchiában elfoglalt helyétől függetlenül érvényesül, így például a szövetségi törvény elsőbbséget élvez a tartományi Alkotmánnyal szemben.

A szövetségi jog elsőbbsége általános elvétől függetlenül a jogi aktusok hierarchiában elfoglalt helye mindig forrásuktól, azaz jogállásuk az azokat megalkotó testülettől függ.

Ez annyit jelent, hogy az alaptörvény (GG) a szövetségi jog csúcsa, és ennélfogva a nemzeti jogszabályok hierarchiájának is, mert Németország Alkotmányaként ez az az aktus, amelytől valamennyi német nemzeti és jogi rendszer függ, és amelyet csak a Bundestag (Parlament) és a Bundesrat (a tartományok jogalkotó kamarája) tagjainak kétharmados többségével lehet módosítani (a GG 79. cikkének (2) bekezdése). Az alaptörvény egyes fő alkotóelemei egyáltalán nem is módosíthatók (a GG 79. cikkének (3) bekezdése). Minden egyes jogi rendelkezésnek alakját és tartalmát tekintve is alkotmányosnak kell lennie. A jogalkotást, a végrehajtó hatalmat és az ítélkezési gyakorlatot is különösen kötik az alapvető emberi jogok, amelyek a jogszabályokban közvetlenül érvényesülnek (a GG 1. cikkének (3) bekezdése). Az alapvető jogok ezen elve az érintettek által a bíróságok előtt is segítségül hívható, végső soron a Szövetségi Alkotmánybíróság elé alkotmányos fellebbezés beterjesztésével.

A nemzetközi jog általános szabályai töltik ki az Alkotmány és a törvények közötti űrt. Az alaptörvény kifejezetten kimondja, hogy ezek a szövetségi jog alkotóelemei, elsőbbséget élveznek e törvényekkel szemben, és közvetlenül keletkeztetnek jogokat és kötelezettségeket a szövetségi felségterület lakosai számára (a GG 25.cikke). A nemzetközi jog ezen, magánszemélyek számára is jelentőséggel bíró általános szabályai közé tartoznak például a külföldiek megfelelő formájú jogvédelme, vagy a szakosodás alapelve, amelynek révén a büntetőeljárás a kiadó külföldi állam kiadatási engedélye feltételei mellett zajlik.

Lap tetejeLap teteje

A törvényhozás rangban az Alkotmány alatt helyezkedik el. A Bund törvényhozói hatáskörét az alaptörvény szabályozza és sorolja fel (különösen a GG 73-75. cikke). A törvényeket a Bundestag a Bundesrattal együttesen fogadja el. Törvényjavaslatokat benyújthat a szövetségi kormány, a Bundesrat, illetve azok érkezhetnek a Bundestagon belülről is (egy politikai csoporttól vagy a képviselők 5%-tól). Az alaptörvény kifejezetten megállapít meghatározott sajátos eseteket, amelyekben a törvény Bundestag általi jóváhagyásához a Bundesrat egyetértése szükséges (jelenleg az összes törvény körülbelül 60 %-ához). A Bundestag által elfogadott többi törvény vonatkozásában a Bundestag csak kifogást terjeszthet elő, amelyet a Bundestag visszautasíthat. Amennyiben véleményeltérés áll fenn a Bundestag és a Bundesrat között, a két kamara tagjaiból álló (jelenleg 16 fő mindkét kamarából) egyeztető bizottságot lehet kijelölni. Az egyeztető bizottság feladata az egyhangúság elérésre előterjesztések készítése, azonban nem hozhat döntést a Bundestag vagy a Bundesrat nevében (a jogalkotási folyamatról bővebben lásd a GG 76-78. cikkét).

A szövetségi törvényeket a szövetségi elnök hirdeti ki – a szövetségi kormány felelős tagjainak ellenjegyzését követően – majd közzéteszik azokat a Szövetségi Közlönyben. A hatálybalépésre vonatkozó rendelkezés hiányában az ilyen törvények a Szövetségi Közlönyben való kihirdetésüket követő 14. napon lépnek hatályba ( a GG 82. cikke).

Bármely egyedi törvény Alkotmánynak való megfelelését vizsgálhatják rendes bíróságok, egy adott ügy részeként. A bíróságok azonban önmaguk nem nyilváníthatják ki egy törvény alkotmányellenességét. Amennyiben a bíróság egy adott ügyben hozott döntése olyan törvényből származik, amelyet alkotmányellenesnek tart, a bíróságnak az eljárást be kell állítania és döntéshozatalt kell kérnie a Szövetségi Alkotmánybíróságból (a GG 100. cikke). Ilyen módon a Szövetségi Alkotmánybíróság egyértelműen meghatározhatja, hogy a Parlament - mint a demokratikusan megválasztott jogalkotó szerv - alkotmányellenesen járt-e el.

Törvényen alapuló aktusok (Rechsverordnungen) rangban a törvényhozás alatt állnak. A törvényen alapuló aktusokat a végrehajtó hatalom bocsátja ki (szövetségi kormány, szövetségi miniszterek és adott esetben egyéb közigazgatási szervek) azon jogi felhatalmazás erejénél fogva, amelynek tartalmát, célját és hatályát pontosan meg kell határozni. Mivel rangban a törvények alatt állnak, nem lehetnek azokkal ellentétesek (a törvények elsőbbsége).

Lap tetejeLap teteje

Az érintett személyre lényeges hatást gyakorló alapvető döntéseket nem lehet törvényen alapuló aktus formájában meghozni, csak törvényben (törvényi szabályozás követelménye).

A szövetségi szinten kibocsátott törvényen alapuló aktusokhoz a Bundesrat jóváhagyása szükséges, ha az alaptörvényben meghatározott társított feltételek egyike előírja, vagy ha a jogi felhatalmazás azt szükségesség teszi (a GG 80. cikkének (1) és (2) bekezdése).

A törvényen alapuló aktusokat a kibocsátó szerv hirdeti ki. A törvényen alapuló szövetségi szintű aktusokat rendszerint az egyik szövetségi hivatalos közlönyben (a Bundesgesetzblattban vagy a Bundesanzeigerben) teszik közzé. A Bundesanzeigerben közzétett, törvényen alapuló aktusokat is felsorolják tájékoztatási okokból a Bundesgesetzblattban, megadva a kibocsátó szerve nevét és az aktus hatálybalépésének időpontját (a GG 82. cikkének (1) bekezdése a törvényen alapuló aktusok közzétételéről szóló törvény 1.szakaszával együttes olvasatban).

Az ilyen aktusok által érintett személyek vitathatják azok jogszerűségét a bíróságokon keresztül – legalább közvetetten, a hatóság által az aktus erejénél fogva hozott egyedi döntés elleni fellebbezés részeként, és a tartományi törvényre tartozó kérdések esetében egy adott mértékig közvetlenül is (a közigazgatási eljárási törvénykönyv 47. szakasza).

A rendelkezések (Satzungen vagy Ordnungen) olyan jogszabályi rendelkezések, amelyeket az állam által meghatározott, közjog alapján létrehozott jogi személyek bocsátanak ki (közvállalkozások, intézmények vagy alapítványok). A fő felhasználási terület az önkormányzati igazgatás, és a tudományos, szakmai vagy szociális biztonsági szervek igazgatása (pl. rendelkezések szabályozzák az önkormányzat által az utcaseprésért vagy szemétszállításért felszámított díjat, vagy ilyeneket hoznak az egyetemek is).

A rendelkezések kibocsátásának hatásköre egy mértékig szerepel az Alkotmányban (különösen a helyi hatósági igazgatás összefüggésében, a GG 28. cikke (2) bekezdésének első mondata). Ezen túlmenően a hatáskör egy jogilag megfogalmazott felhatalmazásból ered, hasonlóan a törvényen alapuló aktusok vonatkozásában adott felhatalmazáshoz. Az aktusokra adott felhatalmazástól eltérően a törvény nem (csak) előre meghatározott tartalmú egyedi rendelkezések kibocsátására ad hatáskört, hanem sokkal inkább rendelkezések megfogalmazására vonatkozó általános felhatalmazást ad, az adott független igazgatás hatáskörén belül (szabályozási függetlenség). Következésképpen a rendelkezés olyan jogszabályi rendelkezés, amely állami felhatalmazásból ered. A lefedett hatáskörök azonban független igazgatási szinten és nem állami szinten találhatók, bár meg kell felelniük az állam törvényeinek. A rendelkezések tartalmát illetően a felhatalmazás az egyedi intézmény egy adott ügyére korlátozódik, és csak annak tagjait, illetve a keretébe tartozó személyeket köti.

Lap tetejeLap teteje

A rendelkezéseket a felhatalmazott jogi személy irányító (és demokratikusan feljogosított) testülete hozza létre és fogadja el. Gyakran előfordul, hogy a felelős felügyeleti szervnek jóvá kell azt hagynia, mintegy jogi átnézés formájában, annak biztosítására, hogy az működni tudjon az intézmény független igazgatása keretében és megfeleljen az állam jogszabályainak. A rendelkezés kihirdetéséről és közzétételéről az adott állami jogszabály rendelkezik.

A rendelkezés által érintett személyek vitathatják annak jogszerűségét a bíróságokon keresztül – közvetetten, egy hatóság által a rendelkezés erejénél fogva hozott egyedi döntés elleni fellebbezés részeként, és bizonyos mértékig a közigazgatási eljárási törvénykönyv 47. szakasza alapján a bírósági felülvizsgálatra irányuló bírósági eljárásban is.

A jogi aktusok fajtáját és elsőbbségét illetően tartományi szinten a jogszabályok megfelelnek a szövetségi jogszabályoknak, ezért a fenti megjegyzések értelemszerűen alkalmazandók. Csak a nemzetközi jog általános rendelkezéseire vonatkozó szövetségi szabályoknak nincsen tartományi szinten megfelelőjük.

A külföldi kapcsolatok fenntartása, és ennélfogva a nemzetközi jog alapján szerződések megkötése kizárólag a szövetségi hatóságok területe. A nemzetközi szerződéseket ezért a szövetségi kormány köti meg.

A Bund politikai kapcsolatait szabályozó vagy a szövetségi törvényhozási tárgykörökbe tartozó nemzetközi szerződésekhez szükséges a szövetségi jogalkotásért felelős szerv jóváhagyása vagy részvétele egy szövetségi törvény formájában. Az általános szabályok előírják, hogy a Bundesratot be kell vonni a jogalkotási folyamatba, azaz valamilyen formában vagy alakban a jóváhagyása szükséges.

A fent megnevezett ügykörökön kívüli szövetségi szerződések vonatkozásában nem szükséges a Bundestag részéről törvényalkotás – helyette azokat a végrehajtói hatalom rendelkezésére álló eszközökkel fogadják el (törvényen alapuló aktusok, közigazgatási rendelkezések, közigazgatási aktusok).

Amennyiben a tartományok jogalkotási felhatalmazással rendelkeznek, a szövetségi kormány jóváhagyásával külföldi államokkal szerződéseket köthetnek. Ha a szerződésnek bármiféle hatása van a tartományi jogalkotás vonatkozásaira, az adott tartomány Alkotmányától függően a Tartományi Parlament tartományi törvényt alkothat az elfogadásáról. A tartományok köthetnek nemzetközi szerződéseket azon területeken is, amelyeken a tartományi kormány felhatalmazással rendelkezik törvényen alapuló aktusok kibocsátására.

« Jogrend - Általános információk | Németország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 01-09-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság