Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Franciaország

Utolsó frissítés: 10-08-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Franciaország

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Melyek a jogszabályok, vagy a jogi szabályokat lefektető „jogforrások” (különösen nemzetközi szerződések, közösségi jog, az Alkotmány, törvények, rendeletek, rendelkezések, végrehajtási rendeletek stb.)? 1.
1.1. Nemzetközi jogforrások 1.1.
1.1.1. Nemzetközi szerződések 1.1.1.
1.1.2. Közösségi jog 1.1.2.
1.2. Nemzeti jogforrások 1.2.
1.2.1. Alkotmányos szabályok 1.2.1.
1.2.2. Jogalkotási szabályok 1.2.2.
1.2.3. Rendelkezések 1.2.3.
2. Adott esetben melyek az egyéb jogforrások (különösen, például, általános jogelvek, szokások, bírósági joggyakorlat) és mi a jelentőségük? 2.
2.1. Általános jogelvek 2.1.
2.2. Ítélkezési gyakorlat 2.2.
2.2.1. Nemzetközi ítélkezési gyakorlat 2.2.1.
2.2.2. Európai ítélkezési gyakorlat 2.2.2.
2.2.3. Nemzeti ítélkezési gyakorlat 2.2.3.
3. Adott esetben milyen hierarchikus viszony van a különféle aktusok között (a normák hierarchiája)? 3.
4. Melyek a nemzetek feletti aktusok szabályainak a nemzeti felségterületen történő hatályba léptetésére szolgáló eljárások? 4.
4.1. Nemzetközi szerződések 4.1.
4.2. Közösségi jog 4.2.
5. Melyek a jogszabályok elfogadására felhatalmazott hatóságok? 5.
5.1. Nemzetközi aktusok 5.1.
5.2. Nemzeti aktusok 5.2.
6. Mi az e jogszabályok elfogadására szolgáló eljárás? 6.
6.1. Törvények 6.1.
6.2. Rendelkezések 6.2.
7. Melyek a nemzeti szabályok hatálybaléptetésére szolgáló eljárások? 7.
7.1. Közzététel 7.1.
7.2. Értesítés 7.2.
8. Milyen eszközök vannak a tagállamon belüli különböző jogszabályok közötti ütközések feloldására? 8.

 

A „jogforrások” azon eljárásokat jelentik, amelyekkel a jogrendünket képező jogszabályokat megalkotják.

1. Melyek a jogszabályok, vagy a jogi szabályokat lefektető „jogforrások” (különösen nemzetközi szerződések, közösségi jog, az Alkotmány, törvények, rendeletek, rendelkezések, végrehajtási rendeletek stb.)?

1.1. Nemzetközi jogforrások

1.1.1. Nemzetközi szerződések

Ezek a Franciaország és a külföldi államok közötti nemzetközi szerződések és megállapodások, mint például az 1950. november 4-én, Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, amely Franciaország vonatkozásában 1974-ben lépett hatályba, és jelenleg az Európa Tanács 40 országát kapcsolja össze.

1.1.2. Közösségi jog

A közösségi szerződésekből eredő szabályokon túlmenően léteznek a másodlagos jogalkotásként ismert jogforrások, amelyek az 1957. március 25-i Római Szerződésben létrehozott Európai Közösség és az 1992. február 7-i Maastrichti Szerződéssel létrehozott Európai Unió intézményei által elfogadott aktusokban formájában jelennek meg. Ezen aktusok megnevezése: irányelvek, határozatok, rendeletek, vélemények és ajánlások.

1.2. Nemzeti jogforrások

1.2.1. Alkotmányos szabályok
  • az 1958. október 4-i Alkotmány;
  • az Alkotmány 1946. október 27-i Preambuluma, az 1789. augusztus 26-i Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, és a Köztársaságnak a Preambulumban említett törvényei által említett törvényekben elismert alapvető elvek;
  • az Alkotmányban annak meghatározására előírt intézményi törvények, hogy annak a kormány szervezetére vonatkozó egyes szabályait miként kell alkalmazni.
1.2.2. Jogalkotási szabályok

A Parlament mint a jogalkotási hatáskör letéteményese által elfogadott törvény a közakarat kifejeződése. Az Alkotmány 34. cikke tételesen felsorolja azon területeket, amelyeken a jogalkotó szerv hatáskörrel rendelkezik szabályok jogalkotási formában történő kibocsátására.

Lap tetejeLap teteje

1.2.3. Rendelkezések

A rendelkezések valamely végrehajtó hatóság által megalkotott, általános hatókörű aktusok. Az Alkotmány 37. cikke alapján a rendelkezések körébe tartoznak azok a szabályok, amelyek nem az Alkotmány 34. cikkében említett tárgykörökre vonatkoznak, és az alábbi aktusok részét képezik:

  • Rendeletek: az Alkotmány 38. cikkének erejénél fogva a kormány felkérheti a Parlamentet felhatalmazás megadására a törvényhozás számára fenntartott tárgykörökben történő eljárásra. Ezen intézkedések ideiglenesen rendeleti jogállással rendelkeznek, és törvényi jogállást nyernek azzal, hogy a törvényhozás azokat megerősíti.
  • Rendelkezések: a rendelkezések általános kategóriájának nagy tömegét alkotják a köztársaság elnöke vagy a miniszterelnök rendeletei, a miniszterek és prefektusok által kibocsátott rendelvények, a helyi hatóságok vagy állami létesítmények tanácskozó vagy végrehajtó szerveinek határozatai.

2. Adott esetben melyek az egyéb jogforrások (különösen, például, általános jogelvek, szokások, bírósági joggyakorlat) és mi a jelentőségük?

2.1. Általános jogelvek

Ezek a bíróságok által kialakított elvek, ezek eredhetnek az írott aktusok rendelkezéseiből, de azon kívülről is. Nagyobb súlyuk van, mint a rendelkezéseknek és csak a törvényhozás térhet el tőlük. Ezen elvek többségükben az Emberi Jogok 1789. évi Deklarációjából származnak (a polgárok állami hatóságok előtti egyenlősége, a lelkiismereti szabadság), az Alkotmány 1946. évi Preambulumából, a társadalmi élet szükségszerűségeiből (a közszolgáltatások folyamatossága, az elöljárók ténykedésének az alárendeltek általi ellenőrzése) vagy a méltányosság követelményeiből (az indokolatlan gazdagodás elve).

Lap tetejeLap teteje

2.2. Ítélkezési gyakorlat

Elméletben az Alkotmány nem hatalmazza fel a bíróságokat általános szabályok megállapítására, és szerepük csak az eléjük vitt jogviták rendezésére korlátozódik. Értelmezniük kell azonban az írott jogot, amelynek alapján a jogviták rendezését végzik. Ezen túlmenően rendszeresen előfordul, hogy nem létezik az adott jogvitára alkalmazható szabályokat tartalmazó írott aktus. Ilyen esetben nem tagadhatják meg a döntéshozatalt, és maguknak a bíróságoknak kell kialakítaniuk azt az általános szabályt, amely a jogvita eldöntését lehetővé teszi.

Az általános hatókörű jogszabály hiánya vezetheti a bíróságokat az ítélkezési gyakorlaton keresztül egy kifinomult szabályrendszer létrehozására, amint ezt tették például a kormányzati felelősség területén is.

2.2.1. Nemzetközi ítélkezési gyakorlat

Ezt a Nemzetközi Bíróság (az ENSZ legfőbb bírói szerve), a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszéke, a Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék, és a Nemzetközi Büntetőbíróság alakítja ki.

2.2.2. Európai ítélkezési gyakorlat

Ezt az Európai Közösségek Bírósága (EB) és az Emberi Jogok Európai Bírósága alakítja.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 234. cikkének erejénél fogva a Bíróság kötelezővé teszi ítélkezési gyakorlatát a nemzeti bíróságokra azon előzetes döntéshozatali eljáráson keresztül, amelynek révén döntéshozatal előtt a nemzeti bíróságok megkérdezhetik a Bíróságot a magánszemélyek által felvetett, a közösségi jog alkalmazása során a felvetődött problémák megoldásáról.

Lap tetejeLap teteje

2.2.3. Nemzeti ítélkezési gyakorlat
  • az Alkotmányos Tanács

    A törvényeket és szerződéseket kihirdetésük előtt alkotmányossági felülvizsgálatra a tanács elé lehet utalni. A tanács automatikusan ellenőrzi az intézményi jogalkotás és a Parlamenti Nemzetgyűlések Eljárási Szabályainak alkotmányosságát. Másrészről viszont nem vizsgálja felül a szuverén nép által közvetlenül, népszavazáson elfogadott törvények alkotmányosságát.

  • a közigazgatási bíróságok

    E bíróságok feladata a hatóságokat érintő jogviták rendezése. Az általános jogszabályoktól elkülönülő külön jogot alkalmaznak, amely nagymértékben az ítélkezési gyakorlaton alapul.

  • az általános hatáskörű bíróságok

    Az általános hatáskörű bíróságok bírálják el a magánszemélyek közötti jogvitákat, és büntetik a személyek, a tulajdon és a társadalom ellen elkövetett bűncselekményeket.

3. Adott esetben milyen hierarchikus viszony van a különféle aktusok között (a normák hierarchiája)?

A nemzeti jogszabályok hierarchikus rendet alkotnak. A legmagasabb rendű jogforrással kezdődően a hierarchia a következőképpen alakul: az Alkotmány, az Alkotmányos Tanács ítélkezési gyakorlata, a törvények, a közigazgatási és az általános hatáskörű bíróságok ítélkezési gyakorlata és a rendelkezések.

A közösségi jog elsőbbsége elvének erejénél fogva a rendeletek és az irányelvek a francia jogrend részét alkotják, a nemzeti törvények és rendelkezések felett elsőbbséget élveznek, összhangban a jogi aktusokban és ítélkezési gyakorlatban lefektetett szabályokkal.

Lap tetejeLap teteje

A nemzetközi kötelezettségvállalások megelőzik az alkotmányos szabályozáson kívüli nemzeti jogot, az Alkotmány 55. cikkének erejénél fogva. Nem előzik meg azonban az alkotmányos normákat annyiban, hogy amennyiben az Alkotmányos Tanács - az Alkotmány 54. cikke alapján - az elé terjesztett, nemzetközi kötelezettségvállalást ratifikáló törvényről megállapítja, hogy az Alkotmánnyal ellentétes rendelkezést tartalmaz, csak az Alkotmány felülvizsgálatát követően adható felhatalmazás a szóban forgó kötelezettségvállalás ratifikálására vagy jóváhagyására.

4. Melyek a nemzetek feletti aktusok szabályainak a nemzeti felségterületen történő hatályba léptetésére szolgáló eljárások?

4.1. Nemzetközi szerződések

Franciaországban valamely szerződés vagy nemzetközi megállapodás kihirdetése a ratifikálásának vagy jóváhagyásának és közzétételének alárendelt. A nemzetközi megállapodások a francia jogrendben közvetlenül alkalmazandók.

4.2. Közösségi jog

A közösségi jog egyes aktusai közvetlen hatállyal rendelkeznek, mint például a rendeletek, amelyek általánosan alkalmazandók és teljes egészben kötelezőek, és a határozatok, amelyek a címzettekre teljes egészében kötelezőek. A többi közösségi normát a tagállamnak át kell ültetnie nemzeti jogába. Az irányelvek az elérendő célokat illetően kötelezőek a tagállamokra, azonban a forma és a módszerek megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják. Az átültetésnek a magában az irányelvben meghatározott határidőn belül kell megtörténnie, a szóban forgó rendelkezéssel érintett tárgykörtől függően törvény vagy rendelkezés útján.

Lap tetejeLap teteje

5. Melyek a jogszabályok elfogadására felhatalmazott hatóságok?

5.1. Nemzetközi aktusok

A nemzetközi megállapodások vonatkozásában az államfő tárgyalja le és ratifikálja ezen aktusokat, az Alkotmány 52. cikkének erejénél fogva.

5.2. Nemzeti aktusok

A törvényeket a Parlament, ennélfogva a nép képviselői szavazzák meg. De a nép időnként közvetlenül jár el, népszavazás révén, az Alkotmány 11. és 89. cikkének erejénél fogva.

A rendelkezéseket elfogadó hatóságok a következők:

  • A miniszterelnök és a Köztársaság elnöke: Elméletben az Alkotmány 21. cikke ruházza fel a miniszterelnököt a rendelkezés meghozatalának hatáskörével. A kormányrendelet formáját öltő rendelkezéseket azonban a Köztársaság elnökének alá kell írnia. Bármely hatóságtól származzanak is, a rendeleteket a végrehajtásukért felelős miniszternek ellen kell jegyeznie.
  • Miniszterek: A miniszterek nem rendelkeznek általános hatáskörrel a rendelkezések meghozatalára. Ellenjegyzésük révén vesznek részt a Köztársaság elnökére és a miniszterelnökre ruházott hatáskör gyakorlásában. Néhány szöveg egyes minisztereknek saját rendelkezésalkotási hatáskört biztosít egy adott tárgykör szabályozására. A miniszterek ugyancsak gyakorolhatják az ítélkezési gyakorlatban elismert hatásköreiket a miniszterek felügyelete alá tartozó közigazgatási hatóságok megfelelő működésével kapcsolatos ügyekben.
  • Az átruházott (prefektusok) vagy decentralizált hatóságok (regionális és helyi hatóságok) rendelkezésalkotási hatáskörrel rendelkeznek az illetékességi területük vonatkozásában.
  • Egyes szakmai hatóságok (például az „ordre des médecins”) felhatalmazással rendelkeznek az adott szakmára vonatkozó rendelkezések alkotására.
  • Független közigazgatási hatóságok.

6. Mi az e jogszabályok elfogadására szolgáló eljárás?

6.1. Törvények

A törvények kezdeményezésének előjoga egyszerre illeti meg a miniszterelnököt (a kormány törvényjavaslatai) és a Nemzetgyűlés képviselőit (az egyéni képviselői törvényjavaslatok). A törvényjavaslatokat megvitatja a Miniszterek Tanácsa, miután az Államtanács azokat megvizsgálta, majd azonos feltételekkel azokat szavazásra bocsátják a Nemzetgyűlésben és a Szenátusban. A Parlament által végül elfogadott törvényt a Köztársaság elnöke hirdeti ki, és közzéteszik azt nyomtatásban a Journal Officiel-ben (Hivatalos Lap), illetve elektronikus formában is.

Lap tetejeLap teteje

6.2. Rendelkezések

A rendelkezések egyes formáihoz külön alakiságok szükségesek. Ez a helyzet például a rendeletekkel.

  • A Miniszterek Tanácsában megvitatott rendeleteket a Köztársaság elnöke írja alá, és azok a miniszterelnök ellenjegyzését is viselik.
  • A Miniszterek Tanácsában meg nem vitatott rendeleteket a miniszterelnök írja alá.

Az „Államtanács rendeleteként” ismert rendeletekhez az „Haute Assemblée” (a francia Szenátus) előzetes véleménye szükséges.

Az illetékes hatóság(ok) általi aláírást követően a rendeleteket ellenjegyzi a végrehajtásukért felelős miniszter, és közzéteszik azokat nyomtatásban a Journal Officiel-ben, valamint elektronikus formában is.

7. Melyek a nemzeti szabályok hatálybaléptetésére szolgáló eljárások?

Valamely szabály akkor lép hatályba és akkortól lehet rá hivatkozni, amikor azt kihirdették és közzétették.

7.1. Közzététel

A törvényeket és rendeleteket közzé kell tenni a Francia Köztársaság Hivatalos Lapjában (Journal officiel de la République Française). Egyes rendelvények esetében elegendő az érintett miniszter hivatalos tárcalapjában történő közzététel. A helyi hatóságok határozatai tekintetében elegendő a plakátok útján történő megjelenítés, vagy pedig megfelelő kivonatuk közzététele.

7.2. Értesítés

Az egyedi határozatok kihirdetése az érdekelt fél értesítésének formáját ölti.

Lap tetejeLap teteje

8. Milyen eszközök vannak a tagállamon belüli különböző jogszabályok közötti ütközések feloldására?

A törvények kihirdetése előtt az Alkotmányos Tanács - ha a törvényt elébe utalják (a köztársaság elnöke, a miniszterelnök, a Nemzetgyűlések elnöke, hatvan képviselő vagy hatvan szenátor) - ellenőrzi, hogy azok megfelelnek-e az Alkotmánynak. A törvény kihirdetését követően azonban nincs eljárás annak vitatására. Ettől kezdve a bírák nem bírálhatják a közigazgatási aktusokat, még akkor sem, ha azok közvetlenül az Alkotmányba ütköznek. Ha annak alkotmányellenessége abból a tényből ered, hogy olyan törvényt alkalmaz, ami önmagában is alkotmányellenes, a bíró nem bírálhatja a törvényt. A jog megnehezíti a bíró számára az ellenőrzési eljárás elvégzését.

Ha egy rendelkezés magasabb rendű normával ellentétes, az megtámadható a közigazgatási bíróságokon, az ultra vires (hatáskörtúllépés) alapján. Ez egy megsemmisítési eljárás, amellyel bármely választópolgár élhet bármely, valószínűleg jogellenes végrehajtható határozat ellen, a megtámadott határozat hatálybalépésétől számított két hónapon belül.

A közigazgatási rendelkezések jogellenességére a bíróságokon bármikor lehet hivatkozni, nem a megsemmisítésére irányuló fő keresetként, hanem mellékesen, jogellenességi kifogással. Ha az aktus jogellenességét megállapítják, azt nem feltétlenül helyezik hatályon kívül, hanem a bíróság azt egyszerűen figyelmen kívül hagyja az előtte folyó jogvitában.

« Jogrend - Általános információk | Franciaország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 10-08-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság