|
Az Igazságügyi Hálózatról |
Események |
Könyvespolc |
Glosszárium |
Újdonságok |
Ugrópontok |
Polgári Ügyek Atlasza
Jogrend
Igazságügyi szervezet Jogi hivatások Jogsegély Bíróságok hatásköre és illetékessége Bírósághoz fordulás Eljárási határidők Alkalmazható jog Iratok kézbesítése Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök Ideiglenes és biztonsági intézkedések Ítéletek végrehajtása Egyszerűsített és gyorsított eljárások Válás Szülői felelősség Tartási igények Fizetőképtelenség Alternatív vitarendezési szabályok Bűncselekmények áldozatainak kártalanítása Automatikus feldolgozás
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ezek a Franciaország és a külföldi államok közötti nemzetközi szerződések és megállapodások, mint például az 1950. november 4-én, Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, amely Franciaország vonatkozásában 1974-ben lépett hatályba, és jelenleg az Európa Tanács 40 országát kapcsolja össze.
A közösségi szerződésekből eredő szabályokon túlmenően léteznek a másodlagos jogalkotásként ismert jogforrások, amelyek az 1957. március 25-i Római Szerződésben létrehozott Európai Közösség és az 1992. február 7-i Maastrichti Szerződéssel létrehozott Európai Unió intézményei által elfogadott aktusokban formájában jelennek meg. Ezen aktusok megnevezése: irányelvek, határozatok, rendeletek, vélemények és ajánlások.
A Parlament mint a jogalkotási hatáskör letéteményese által elfogadott törvény a közakarat kifejeződése. Az Alkotmány 34. cikke tételesen felsorolja azon területeket, amelyeken a jogalkotó szerv hatáskörrel rendelkezik szabályok jogalkotási formában történő kibocsátására.
A rendelkezések valamely végrehajtó hatóság által megalkotott, általános hatókörű aktusok. Az Alkotmány 37. cikke alapján a rendelkezések körébe tartoznak azok a szabályok, amelyek nem az Alkotmány 34. cikkében említett tárgykörökre vonatkoznak, és az alábbi aktusok részét képezik:
Ezek a bíróságok által kialakított elvek, ezek eredhetnek az írott aktusok rendelkezéseiből, de azon kívülről is. Nagyobb súlyuk van, mint a rendelkezéseknek és csak a törvényhozás térhet el tőlük. Ezen elvek többségükben az Emberi Jogok 1789. évi Deklarációjából származnak (a polgárok állami hatóságok előtti egyenlősége, a lelkiismereti szabadság), az Alkotmány 1946. évi Preambulumából, a társadalmi élet szükségszerűségeiből (a közszolgáltatások folyamatossága, az elöljárók ténykedésének az alárendeltek általi ellenőrzése) vagy a méltányosság követelményeiből (az indokolatlan gazdagodás elve).
Elméletben az Alkotmány nem hatalmazza fel a bíróságokat általános szabályok megállapítására, és szerepük csak az eléjük vitt jogviták rendezésére korlátozódik. Értelmezniük kell azonban az írott jogot, amelynek alapján a jogviták rendezését végzik. Ezen túlmenően rendszeresen előfordul, hogy nem létezik az adott jogvitára alkalmazható szabályokat tartalmazó írott aktus. Ilyen esetben nem tagadhatják meg a döntéshozatalt, és maguknak a bíróságoknak kell kialakítaniuk azt az általános szabályt, amely a jogvita eldöntését lehetővé teszi.
Az általános hatókörű jogszabály hiánya vezetheti a bíróságokat az ítélkezési gyakorlaton keresztül egy kifinomult szabályrendszer létrehozására, amint ezt tették például a kormányzati felelősség területén is.
Ezt a Nemzetközi Bíróság (az ENSZ legfőbb bírói szerve), a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszéke, a Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék, és a Nemzetközi Büntetőbíróság alakítja ki.
Ezt az Európai Közösségek Bírósága (EB) és az Emberi Jogok Európai Bírósága alakítja.
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 234. cikkének erejénél fogva a Bíróság kötelezővé teszi ítélkezési gyakorlatát a nemzeti bíróságokra azon előzetes döntéshozatali eljáráson keresztül, amelynek révén döntéshozatal előtt a nemzeti bíróságok megkérdezhetik a Bíróságot a magánszemélyek által felvetett, a közösségi jog alkalmazása során a felvetődött problémák megoldásáról.
A törvényeket és szerződéseket kihirdetésük előtt alkotmányossági felülvizsgálatra a tanács elé lehet utalni. A tanács automatikusan ellenőrzi az intézményi jogalkotás és a Parlamenti Nemzetgyűlések Eljárási Szabályainak alkotmányosságát. Másrészről viszont nem vizsgálja felül a szuverén nép által közvetlenül, népszavazáson elfogadott törvények alkotmányosságát.
E bíróságok feladata a hatóságokat érintő jogviták rendezése. Az általános jogszabályoktól elkülönülő külön jogot alkalmaznak, amely nagymértékben az ítélkezési gyakorlaton alapul.
Az általános hatáskörű bíróságok bírálják el a magánszemélyek közötti jogvitákat, és büntetik a személyek, a tulajdon és a társadalom ellen elkövetett bűncselekményeket.
A nemzeti jogszabályok hierarchikus rendet alkotnak. A legmagasabb rendű jogforrással kezdődően a hierarchia a következőképpen alakul: az Alkotmány, az Alkotmányos Tanács ítélkezési gyakorlata, a törvények, a közigazgatási és az általános hatáskörű bíróságok ítélkezési gyakorlata és a rendelkezések.
A közösségi jog elsőbbsége elvének erejénél fogva a rendeletek és az irányelvek a francia jogrend részét alkotják, a nemzeti törvények és rendelkezések felett elsőbbséget élveznek, összhangban a jogi aktusokban és ítélkezési gyakorlatban lefektetett szabályokkal.
A nemzetközi kötelezettségvállalások megelőzik az alkotmányos szabályozáson kívüli nemzeti jogot, az Alkotmány 55. cikkének erejénél fogva. Nem előzik meg azonban az alkotmányos normákat annyiban, hogy amennyiben az Alkotmányos Tanács - az Alkotmány 54. cikke alapján - az elé terjesztett, nemzetközi kötelezettségvállalást ratifikáló törvényről megállapítja, hogy az Alkotmánnyal ellentétes rendelkezést tartalmaz, csak az Alkotmány felülvizsgálatát követően adható felhatalmazás a szóban forgó kötelezettségvállalás ratifikálására vagy jóváhagyására.
Franciaországban valamely szerződés vagy nemzetközi megállapodás kihirdetése a ratifikálásának vagy jóváhagyásának és közzétételének alárendelt. A nemzetközi megállapodások a francia jogrendben közvetlenül alkalmazandók.
A közösségi jog egyes aktusai közvetlen hatállyal rendelkeznek, mint például a rendeletek, amelyek általánosan alkalmazandók és teljes egészben kötelezőek, és a határozatok, amelyek a címzettekre teljes egészében kötelezőek. A többi közösségi normát a tagállamnak át kell ültetnie nemzeti jogába. Az irányelvek az elérendő célokat illetően kötelezőek a tagállamokra, azonban a forma és a módszerek megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják. Az átültetésnek a magában az irányelvben meghatározott határidőn belül kell megtörténnie, a szóban forgó rendelkezéssel érintett tárgykörtől függően törvény vagy rendelkezés útján.
A nemzetközi megállapodások vonatkozásában az államfő tárgyalja le és ratifikálja ezen aktusokat, az Alkotmány 52. cikkének erejénél fogva.
A törvényeket a Parlament, ennélfogva a nép képviselői szavazzák meg. De a nép időnként közvetlenül jár el, népszavazás révén, az Alkotmány 11. és 89. cikkének erejénél fogva.
A rendelkezéseket elfogadó hatóságok a következők:
A törvények kezdeményezésének előjoga egyszerre illeti meg a miniszterelnököt (a kormány törvényjavaslatai) és a Nemzetgyűlés képviselőit (az egyéni képviselői törvényjavaslatok). A törvényjavaslatokat megvitatja a Miniszterek Tanácsa, miután az Államtanács azokat megvizsgálta, majd azonos feltételekkel azokat szavazásra bocsátják a Nemzetgyűlésben és a Szenátusban. A Parlament által végül elfogadott törvényt a Köztársaság elnöke hirdeti ki, és közzéteszik azt nyomtatásban a Journal Officiel-ben (Hivatalos Lap), illetve elektronikus formában is.
A rendelkezések egyes formáihoz külön alakiságok szükségesek. Ez a helyzet például a rendeletekkel.
Az „Államtanács rendeleteként” ismert rendeletekhez az „Haute Assemblée” (a francia Szenátus) előzetes véleménye szükséges.
Az illetékes hatóság(ok) általi aláírást követően a rendeleteket ellenjegyzi a végrehajtásukért felelős miniszter, és közzéteszik azokat nyomtatásban a Journal Officiel-ben, valamint elektronikus formában is.
Valamely szabály akkor lép hatályba és akkortól lehet rá hivatkozni, amikor azt kihirdették és közzétették.
A törvényeket és rendeleteket közzé kell tenni a Francia Köztársaság Hivatalos Lapjában (Journal officiel de la République Française). Egyes rendelvények esetében elegendő az érintett miniszter hivatalos tárcalapjában történő közzététel. A helyi hatóságok határozatai tekintetében elegendő a plakátok útján történő megjelenítés, vagy pedig megfelelő kivonatuk közzététele.
Az egyedi határozatok kihirdetése az érdekelt fél értesítésének formáját ölti.
A törvények kihirdetése előtt az Alkotmányos Tanács - ha a törvényt elébe utalják (a köztársaság elnöke, a miniszterelnök, a Nemzetgyűlések elnöke, hatvan képviselő vagy hatvan szenátor) - ellenőrzi, hogy azok megfelelnek-e az Alkotmánynak. A törvény kihirdetését követően azonban nincs eljárás annak vitatására. Ettől kezdve a bírák nem bírálhatják a közigazgatási aktusokat, még akkor sem, ha azok közvetlenül az Alkotmányba ütköznek. Ha annak alkotmányellenessége abból a tényből ered, hogy olyan törvényt alkalmaz, ami önmagában is alkotmányellenes, a bíró nem bírálhatja a törvényt. A jog megnehezíti a bíró számára az ellenőrzési eljárás elvégzését.
Ha egy rendelkezés magasabb rendű normával ellentétes, az megtámadható a közigazgatási bíróságokon, az ultra vires (hatáskörtúllépés) alapján. Ez egy megsemmisítési eljárás, amellyel bármely választópolgár élhet bármely, valószínűleg jogellenes végrehajtható határozat ellen, a megtámadott határozat hatálybalépésétől számított két hónapon belül.
A közigazgatási rendelkezések jogellenességére a bíróságokon bármikor lehet hivatkozni, nem a megsemmisítésére irányuló fő keresetként, hanem mellékesen, jogellenességi kifogással. Ha az aktus jogellenességét megállapítják, azt nem feltétlenül helyezik hatályon kívül, hanem a bíróság azt egyszerűen figyelmen kívül hagyja az előtte folyó jogvitában.
« Jogrend - Általános információk | Franciaország - Általános információk »
Utolsó frissítés: 10-08-2006
Lap teteje