Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Finnország

Utolsó frissítés: 09-11-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Finnország

 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Jogforrások 1.
1.1. Nemzeti jogforrások 1.1.
1.2. Nemzetközi jogforrások és az Európai Unió joga 1.2.
2. A jogforrások hierarchiája 2.
3. Nemzetközi kötelezettségek végrehajtása Finnországban 3.
4. Felhatalmazás jogszabályok elfogadására 4.
5. A jogszabályok megalkotása és hatályba lépése 5.
6. Jogszabályok ütközésének feloldása Finnországon belül 6.
7. További információk és linkek 7.

 

1. Jogforrások

A „jogforrások” kifejezés azon forrásokat jelenti, amelyekben jogi szabályok találhatók. Egyes jogforrások nemzetiek, míg mások nemzetköziek. Egyes források írottak, mások íratlanok. Az alábbiakban valamennyi jogforrás összefoglalását adjuk.

1.1. Nemzeti jogforrások

A legfontosabb nemzeti jogforrások az írott jogszabályok. A „jogszabály” fogalmát ebben az összefüggésben tágan kell értelmezni, ami jelenti az Alkotmányt, a rendes törvényeket (amelyek a Parlament törvényeiként is ismertek), a köztársaság elnöke, a Minisztertanács vagy a miniszterek rendeleteit, és az alacsonyabb rangú hatóságok által kibocsátott jogszabályokat. Az alacsonyabb rangú hatóságok jogszabályait és a rendeleteket csak az Alkotmány vagy egy törvény felhatalmazása alapján lehet kibocsátani, ami rendszerint megjelöli a kibocsátásra hatáskörrel rendelkező állami szervet vagy hatóságot.

Az eljárási törvénykönyv 1. fejezetének 11. szakasza az írott joggal le nem fedett körülmények esetére a szokásokat jelöli meg jogforrásként. Ahhoz, hogy a szokás kötelező erejűvé váljon, nem szabad aránytalannak lennie. A szokások uralma régi korokra vezethető vissza, és a jelenlegi értelmezése nem teljesen egyértelmű. A „szokás” ma főként egyes bevett gyakorlatokat jelent, amelyek például a kereskedelmi tevékenységben fordulnak elő. Mivel manapság az írott jog szabályai meglehetősen széleskörűek, a szokások csak viszonylag ritkán kapnak jelentőséget jogforrásként. Egyes területeken azonban, például a szerződési jogban, a szokásjognak még most is meglehetősen erős a helyzete.

Lap tetejeLap teteje

A jogalkotást előkészítő munka és a bírósági határozatok ugyancsak jogforrások. A jogalkotást előkészítő munka információkat nyújt a jogalkotó szándékáról, és ez okból az ilyen munkákat a jogszabály-értelmezés során használják. A különféle bírósági határozatok közül a legfontosabb jogforrások a magasabb szintű bíróságok határozatai, nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság és a Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság határozatai. E két bíróság határozatait precedensnek nevezik. Bár a precedensek jogilag nem kötelezőek, gyakorlati jelentőségük nagy. Más bíróságok határozatai ugyancsak fontos jogforrások lehetnek. Valójában olyan körülmények között, ha egy alacsonyabb szintű bíróság határozata jogerős lesz, az alacsonyabb szintű bíróságok gyakorlata ténylegesen nagy gyakorlati jelentőséggel bírhat.

A jogtudomány, az általános jogelvek és tényérvek ugyancsak a nemzeti jog forrásai. A jogtudomány sajátos feladata a jogrendszer tartalmának kutatása – a jogszabályok értelmezése és osztályozása –, és jogforrásként ez okból is jelentős. Az általános jogelvek és tényérvek, mint jogforrások ugyancsak rendelkezhetnek jelentőséggel . Amint azt lentebb bemutatjuk, e forrásoknak a jogforrási hierarchiában elfoglalt helye gyengébb, mint a fent említett egyéb forrásoké.

1.2. Nemzetközi jogforrások és az Európai Unió joga

A nemzetközi megállapodások és a Finnország által vállalt egyéb nemzetközi kötelezettségek Finnországban kötelező jogforrások. Az ilyen megállapodásokat alkalmazó nemzetközi testületek gyakorlata ugyancsak jelentőséggel bír jogforrásként. Az e kategóriába tartozó jogforrásokra példa az Európa Tanács Emberi Jogi Egyezménye, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata jelentős az egyezmény értelmezésében.

Lap tetejeLap teteje

Az Európai Unió tagállamaként Finnországot természetesen kötik az uniós jogszabályok is. A rendeletek és irányelvek az Európai Közösségek jogalkotásának legfontosabb részei. A rendeletek közvetlenül alkalmazandók minden tagállamban, míg az irányelveket a tagállamokban végre kell hajtani. A végrehajtó jogszabályok előkészítő anyagai némi jelentőséggel bírhatnak a közösségi jog értelmezésének mikéntjében, bár ez a jelentőség egyértelműen csekélyebb, mint a nemzeti jogalkotás előkészítő anyagai esetében. Más EU szabályozó aktusok ugyancsak ugyanolyan mértékben kötelezik Finnországot, mint a többi tagállamot. Az Európai Közösségek Bíróságának döntései ugyancsak jelentős jogforrások, mivel azok az uniós jog részét képezik.

2. A jogforrások hierarchiája

A finn jogforrásokat szokásosan szigorúan kötelező erejű, kötelező erejűnek tekinthető és figyelembe veendő jogforrásokra osztják. A törvények és a szokások szigorúan kötelező erejű jogforrások. Ezért a hierarchiában a legmagasabb helyet foglalják el. A jogszabályokat végrehajtó hatóságok hivatali kötelessége azok alkalmazása, félretételük hivatali visszaélésnek minősül. A nemzeti jogforrások hierarchiája a következő:

  1. Alkotmány,
  2. rendes törvények (a Parlament törvényei),
  3. a köztársasági elnök, a Minisztertanács és a miniszterek által kiadott rendeletek, és
  4. az alacsonyabb rangú hatóságok által kibocsátott jogszabályok

A kötelező erejűnek tekinthető jogforrásokat – nevezetesen a hierarchiában alacsonyabb rangúakat – a jogalkotást előkészítő munka és a bírósági határozatok alkotják. E jogforrások figyelmen kívül hagyása nem vezet a végrehajtó hatósággal szemben a hivatali visszaélés szankcióihoz, viszont nő a határozat magasabb bíróság általi megváltoztatásának valószínűsége. A figyelembe veendő jogforrások csoportja a jogtudományból, az általános jogelvekből és a tényérvekből áll. A figyelembe veendő jogforrások nem kötelezőek, de felhasználhatóak, és alátámaszthatnak egy érvelést, és ezáltal erősíthetik a döntés alapjául szolgáló indokokat.

Lap tetejeLap teteje

A nemzetközi megállapodásoknak ugyanaz a hierarchiában elfoglalt helyük, mint a finnországi végrehajtásukhoz használt aktusnak. Így ha egy nemzetközi megállapodást törvény hajt végre, e megállapodás rendelkezései Finnországban a törvényi rendelkezések hierarchikus rangjával fognak rendelkezni. Ha azonban a nemzetközi kötelezettséget rendeletként hajtják végre, rendelkezéseinek a rendelet rendelkezéseivel megegyező hierarchikus rangja lesz. A végrehajtási rendelkezések tehát az ugyanolyan hierarchikus ranggal rendelkező nemzeti rendelkezéseknek felelnek meg.

Az Európai Unió joga elsőbbségének tanával összhangban az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti jog előtt. Ezért amennyiben egy nemzeti rendelkezés és az uniós jog kötelező rendelkezése összeegyeztethetetlen egymással, az uniós jog rendelkezése élvez elsőbbséget, még a nemzeti Alkotmányunk felett is.

3. Nemzetközi kötelezettségek végrehajtása Finnországban

Finnország egyike azon dualista rendszerű országoknak, amelyekben a nemzetközi megállapodások nem válnak belföldön kötelezővé, amíg azokat belföldön külön végre nem hajtják. Az Alkotmányban az áll, hogy a törvényhozási hatáskörbe tartozó nemzetközi kötelezettségeket törvénnyel kell végrehajtani. Az egyéb rendelkezéseket rendelettel kell végrehajtani. A nemzetközi kötelezettség belföldön abban az időpontban lép hatályba, amit erre a végrehajtási rendelkezések előírnak. A Finnországot kötelező nemzetközi szerződéseket és az azokat végrehajtó rendelkezéseket Finnország Törvényeinek Könyve Szerződési Sorozatában teszik közzé.

Lap tetejeLap teteje

4. Felhatalmazás jogszabályok elfogadására

Az Alkotmány alapján a törvényhozási hatáskört Finnországban a Parlamentre ruházták. A Parlament alkotja meg az összes rendes törvényt, és ugyancsak a Parlament határoz az Alkotmány módosításairól is. A Parlament által hozott törvények vagy alaptörvények felruházhatnak egyes más szerveket adott kérdésekben jogszabályok kibocsátására vonatkozó felhatalmazással. Ilyen felhatalmazás alapján a köztársasági elnök, a kormány és a miniszterek bocsáthatnak ki rendeleteket. Ha nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a rendeletet kinek kell kibocsátania, az a kormány feladata. Az alacsonyabb rangú hatóságok meghatározott körülmények között törvényben felhatalmazhatók adott kérdésekben jogszabályok megállapítására, ha az érintett szabályok tárgyköréhez kapcsolódó sajátos indokok nem teszik szükségessé a szabályok törvényi vagy rendeleti megállapítását. Az ilyen felhatalmazás terjedelmét is egyértelműen meg kell határozni. A fent említetteken kívül más szerv nem rendelkezik általános kötőerővel rendelkező jogszabályok kibocsátására.

5. A jogszabályok megalkotása és hatályba lépése

A törvényi formában történő jogalkotáshoz azt a kormány javaslataként vagy egy parlamenti képviselő kezdeményezéseként be kell terjeszteni a Parlamenthez megfontolásra. A kormányzati javaslatokat a minisztériumokon belül készítik elő, és ezt követően azokat a kormány plenáris ülésein vitatják meg. Ezután az elnöki tanácsban döntenek arról, hogy a kormányzati javaslatot a Parlament elé vigyék-e.

Lap tetejeLap teteje

A Parlamentben a kormányzati javaslatról elsőként előzetes vita folyik, amely után azt kiosztják valamely parlamenti bizottságnak megfontolásra. A bizottság szakértőket hallgat meg, és jelentést fogalmaz meg a kormányzati javaslatról. Az ügyet ezt követően a Parlament plenáris ülése elé utalják, amelyen a parlamenti bizottság jelentése szolgál a vitaanyag alapjául. A törvényjavaslatok elfogadására vonatkozó döntést a Parlament plenáris ülése két olvasatban hozza meg. A Parlament a javaslatot elfogadhatja módosítás nélkül, azt módosíthatja vagy elutasíthatja. A törvényjavaslat végső sorsáról a döntés ezért a Parlament kezében van. A rendes törvényjavaslatokat a Parlament egyszerű többséggel fogadja el, míg az Alkotmány módosításához minősített többség szükséges. A törvényjavaslatot a Parlament általi elfogadása után felterjesztik a köztársasági elnökhöz jóváhagyásra. A törvény a hatálybaléptető rendelkezésében meghatározott időpontban lép hatályba, de semmi esetre nem lép hatályba a Finnország Törvényeinek Könyvében való közzététele előtt.

A köztársasági elnök, a kormány vagy a miniszterek által kibocsátott rendeleteket az a minisztérium készíti elő, amely az érintett tárgykörrel foglalkozik. Az elnöki rendeletek vonatkozásában, a köztársasági elnök a kormány javaslatára eljárva határoz rendelet kibocsátásáról. A kormányrendeletek kibocsátását a kormány plenáris ülésén határozzák el, a miniszteri rendeletekről pedig az érintett minisztérium határoz. Minden rendeletet közzétesznek Finnország Törvényeinek Könyvében. A rendelet a hatálybaléptető rendelkezésében meghatározott időpontban lép hatályba, de semmi esetre sem lép hatályba a Finnország Törvényeinek Könyvében való közzététele előtt.

Lap tetejeLap teteje

Az alacsonyabb rangú hatóságok által megállapított jogszabályokat – amelyeket a gyakorlatban határozatoknak vagy rendelkezéseknek neveznek – az érintett hatóság készíti elő, és ugyancsak ez határoz elfogadásukról is. Az alacsonyabb rangú hatóságok által elfogadott rendelkezések az azokban előírt időpontban lépnek hatályba, és azokat az érintett hatóság szabályzatainak és rendelkezésének gyűjteményében teszik közzé.

6. Jogszabályok ütközésének feloldása Finnországon belül

Alapjában a következő három szabályt használják a jogalkalmazó szervek a jogszabályok ütközése feloldására:

  1. A hierarchiában alacsonyabb helyen lévő rendelkezést hatálytalanítja a magasabb helyet elfoglaló rendelkezés,
  2. lex specialis derogat legi generali (a különös szabályok megelőzik az általános szabályokat) és
  3. lex specialis derogat legi priori (a későbbi szabályok megelőzik a korábbi szabályokat).

A jogalkotás alkotmányosságát Finnországban főként egy fejlett ellenőrzési rendszeren keresztül figyelik. Emiatt Finnországban nincs külön alkotmánybíróság. Az Alkotmányjogi Bizottság feladata a törvénytervezetek és más, elé terjesztett kérdések alkotmányosságának és a nemzetközi emberi jogi megállapodásokkal való összeegyeztethetőségének véleményezése. Az e mögött húzódó elv ennélfogva az, hogy a Parlament által elfogadott valamennyi törvénynek meg kell felelnie az Alkotmánynak és a nemzetközi emberi jogi megállapodásoknak.

Amennyiben az Alkotmány és más rendelkezések mégis ütköznek, annak feloldására értelmezés útján kell kísérletet tenni. Így arra tesznek erőfeszítéseket, hogy a jogalkotást és más rendelkezéseket úgy értelmezzék, hogy elháruljon az Alkotmánnyal való ütközés. Amennyiben emberi jogi nemzetközi kötelezettségekről van szó, az Alkotmányjogi Bizottság elfogadott egy elvet, amely szerint ha egy másodlagos értelmezés indokolt, azt a változatot kell elfogadni, amely támogatja az emberi jogokról szóló rendelkezés megvalósulását, más szóval azt a változatot, amelyet az emberi jogokra kedvezőnek tartanak.

Lap tetejeLap teteje

Abban az esetben, ha az értelmezés nem tudja az ütközést megszüntetni, az Alkotmány rendelkezik az alkotmányosság ezt követő felülvizsgálatának néhány eszközéről. Az Alkotmány 106. szakaszában az áll, hogy ha a bíróság az előtte lévő ügyben egy törvényi rendelkezés alkalmazásakor azt észleli, hogy az egy alkotmányos rendelkezéssel ütközik, a bíróságnak az Alkotmány rendelkezésének kell elsőbbséget adnia. Az Alkotmány 107. szakasza előírja, hogy ha rendelet, vagy a hierarchiában rangban a törvény alatt álló egyéb jogforrás ütközik az Alkotmánnyal, azt a bíróság vagy más szerv nem alkalmazhatja.

7. További információk és linkek

A jogalkotási folyamatról további információk elérhetők az Igazságügyi Minisztérium internetes oldalán (Jog és társadalom English - suomi - svenska – Igazságügyi Minisztérium). A Finnországban hatályos valamennyi törvény és rendelet megtekinthető az országos online jogszabálygyűjteményben, az alacsonyabb rangú hatóságok jogszabályaival együtt; az adatbázis címe (FINLEX English - suomi - svenska). Az adatbázisban szerepel minden kormányjavaslat 1992 óta, és a magasabb szintű bíróságok ítélkezési gyakorlata is. A kormányzati javaslatokról és a törvényjavaslatok parlamenti tárgyalásának korai dokumentumai elérhetők a Parlament internetes oldalán (Finn Parlament English - français - suomi - svenska).

« Jogrend - Általános információk | Finnország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 09-11-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság