Jogrend - Belgium

TARTALOMJEGYZÉK 1. Melyek a jog szabályait megállapító jogi eszközök vagy „jogforrások”?  2. Mi a jog, a szokásjog és az esetjog általános elveinek jogi megítélése?  3. A különféle jogforrások hierarchiája  4. A nemzetek feletti okmányokban foglalt szabályok hatálybalépésének módjai az állam területén  5. A jogszabályok elfogadására hatáskörrel rendelkező egyes hatóságok  6. E jogszabályok elfogadásának folyamata  7. A nemzeti szabályozás hatálybalépésének módjai  8. A tagállamon belül az egyes jogforrások közötti kollízió rendezési módjai

 

1. Melyek a jog szabályait megállapító jogi eszközök vagy „jogforrások”?

A jogforrások azon források, melyek megállapítják a jogot. Meg kell különböztetni a formális és az anyagi forrásokat. A formális forrásoktól eltérően az anyagi forrásokban nem szerepelnek tényleges jogi előírások. Anyagi például a jóhiszeműség, a méltányosság és az ésszerű magatartás.

A formális források öt fő csoportba sorolhatók. Ebből három kötelező erejű – a jogszabályok, a szokásjog és az általános jogelvek. A másik kettő nem kötelező, hanem pusztán „irányadó” – ezek az esetjog és a tudományos publikációk.

A jogszabályokkal részletesebben foglalkozunk alább a normák hierarchiájának bemutatásakor. Meghatározás szerint ezek egy hatóság által hatályba léptetett szabályok. A szokásjog a meghatározás szerint írásba nem foglalt jog, mely általában az emberek, különösen pedig kereskedők szokásai és viselkedése alapján működik. Az általános jogelvek azokat a felsőbb értékeket fejezik ki, melyeket egy adott társadalom tiszteletben kíván tartani, például valamennyi állampolgár egyenlőségét, a hozott szabályok és intézkedések arányosságát, illetve azt az elvet, hogy a hatóságoknak a törvénynek megfelelően kell eljárniuk. Számos ilyen elvet, úgynevezett jogi maximát állapítanak meg, ilyen a büntetőjogban a „non bis in idem” vagy a „lex posterior derogat legi priori” elve.

Az esetjog és a tudományos publikációk a jog irányadó forrásai. Egy ítélet csak az esetben érintett felek számára kötelező; Belgiumban nincs precedensjog. Egyetemesen csak a Választottbíróság (Alkotmánybíróság) ítéletei kötelezők. További legfelsőbb bíróságok az Államtanács (a legmagasabb szintű közigazgatási bíróság) és a Semmítőszék (a legmagasabb szintű rendes bíróság).

Lap teteje

2. Mi a jog, a szokásjog és az esetjog általános elveinek jogi megítélése?

Lásd az 1. kérdést.

3. A különféle jogforrások hierarchiája

A Belgiumban letelepedett személyekre sokféle jogi szabályozási kategória vonatkozik. Nemcsak a belga szövetségi hatóságok, hanem az alacsonyabb szintű egységek, mint a tartományok és a helyi kerületek által kibocsátott szabályozás is alkalmazandó rájuk (1). Belgium tagja továbbá számos nemzetközi és nemzetek feletti szervezetnek, úgymint az ENSZ-nek, az Európai Uniónak, az Európa Tanácsnak és a NATO-nak. Ezen szervezetek által kiadott szabályok szintén alkalmazandók a belga hatóságokra és lakosságra.

Nem minden jogalkotó hatóság rendelkezik élesen lehatárolt joghatósággal, és nem minden fajta szabályozás egyforma státuszú, tehát kollízió fordulhat elő. Ebből következően normahierarchia van, melynek alapelve az, hogy az alacsonyabb szintű normák sohasem kerülhetnek magasabb szintű normákkal összeférhetetlenségbe.

A belga nemzeti jogban az alkotmány a legmagasabb szintű norma. Egy 1971. május 27-i ítéletében a Semmítőszék úgy ítélkezett, hogy valamennyi nemzetközi és nemzetek feletti okmány magasabb szintű a hierarchiában a belső jogszabályoknál, így az alkotmánynál is. Ha egy európai rendelet összeférhetetlen az alkotmánnyal, a rendelet alkalmazandó.

Az alkotmány alatt három normakategória van: a jogszabályok, a végrehajtási rendelkezések és a pszeudojogszabályok, melyek közül a jogszabályoké az elsőbbség a végrehajtási rendelkezések felett. A pszeudojogszabályok – főleg belső körlevelek – , a hatóságokra kötelezőek, az állampolgárokra nem.

Lap teteje

Belgium belső jogszabályai két párhuzamos szinten keletkeznek: szövetségi szinten (alapvetően a nemzeti szint) és egységszinten (közösségek és régiók). Valamennyi szuverén egymáshoz viszonyítva. A szövetségi jogalkotási eszközök a törvények, míg a három közösség – a flamand, a francia és a német nyelvű közösség –, illetve a flamand és a vallon régió által kibocsátottak a rendeletek. A Brüsszeli Fővárosi Régió által kibocsátott eszközök a helyi rendeletek. A törvények végrehajtási eszközei királyi vagy miniszteri rendeletek, a rendeletek és a helyi rendeletek végrehajtási eszközei pedig a kormány– vagy miniszteri rendeletek.

Belgium a közösségek és régiók mellett további területi egységekkel is rendelkezik. Ezek közül a legfontosabbak a tartományok és a helyi kerületek. Ezek nem függetlenek. Az általuk kibocsátott eszközök rendeletek és határozatok, és ezek nem bírnak teljes mértékű jogalkotási státusszal (lásd az alkotmány 159. cikkét).

4. A nemzetek feletti okmányokban foglalt szabályok hatálybalépésének módjai az állam területén

Az európai uniós rendeletek közvetlenül alkalmazandók, és a belga jogalkotás nem részese közvetlenül végrehajtásuknak. De a nemzetközi szerződések jóváhagyásához és ratifikálásához belső jogszabályra van szükség. Egyes területeken Belgium valamennyi jogalkotási szervének jóvá kell hagynia és ratifikálnia kell a szerződéseket, ami fáradságos és hosszú eljárásokat jelenthet. Belső jogalkotásra van továbbá szükség az európai uniós irányelvek végrehajtásához, mivel ezek mindig belső jogalkotást írnak elő.

Lap teteje

5. A jogszabályok elfogadására hatáskörrel rendelkező egyes hatóságok

Szövetségi jogalkotási kezdeményezés származhat a képviselőház egy vagy több tagjától, vagy a szenátus egy vagy több tagjától, vagy a királytól (gyakorlatilag ez minisztereit vagy államtitkárait jelenti). Mindenesetre ez a belgiumi törvényhozói hatalom három összetevője.

A törvények alapja kétféle javaslat lehet – egy képviselő javaslata (wetsvoorstel/proposition de loi, a képviselőház vagy a szenátus egyik tagja részéről) vagy kormányjavaslat (wetsontwerp/projet de loi, a király részéről). A szövetségi jogszabályok végrehajtási eszközeit a végrehajtó hatalom készíti elő, melynek élén a király áll. A jogkör egy miniszterhez delegálható. Ez az oka a királyi és a miniszteri rendeletek közötti megkülönböztetésnek.

A rendelet- és helyirendelet-javaslatokat vagy tervezeteket adott esetben a releváns tanács egy vagy több tagja, vagy az állam valamely alegységének kormánya nyújtja be. A végrehajtási jogszabályokat egy alegység kormánya vagy annak valamelyik minisztere bocsátja ki.

6. E jogszabályok elfogadásának folyamata

Lásd az 5. kérdést.

7. A nemzeti szabályozás hatálybalépésének módjai

Egy szövetségi jogszabály a király által történő hatályba léptetését és kihirdetését követően hatályosul. Eltérő rendelkezés hiányában elvileg a Belgische Staatsblad/Moniteur belge-ben (Belga Hivatalos Közlöny) történő kihirdetését követő tíz nap után lép hatályba (2).

Lap teteje

Az állam alegységeinek jogszabályait – a rendeleteket és helyi rendeleteket – a releváns alegység kormánya lépteti hatályba és hirdeti ki. Eltérő rendelkezés hiányában ezek a Belgische Staatsblad/Moniteur belge-ben (Belga Hivatalos Közlöny) történő kihirdetést követő tíz nap után lépnek hatályba.

8. A tagállamon belül az egyes jogforrások közötti kollízió rendezési módjai

Amennyiben a megfelelően hatályba lépett jogszabályok között összeférhetetlenség lép fel, kollíziós technikákat kell alkalmazni. A normahierarchia azt jelenti, hogy a legtöbb összeférhetetlenség elkerülhető, de előfordulásuk esetén ezeket mégis meg kell oldani.

Az alkotmány 142. cikke a Választottbírósághoz utalja a jogszabályoknak az állam, a közösségek és a régiók hatáskörére vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetőségének felülvizsgálatával kapcsolatos kizárólagos jogkört. Ezeket a szabályokat az alkotmány, illetve a belga szövetségi állam intézményeit korszerűsítő jogszabályok tartalmazzák.

A Választottbíróság hatáskörrel rendelkezik továbbá olyan esetekben, amikor arra hivatkoznak, hogy egyes jogszabályok sértik az alkotmány II. címe (8-32. cikk) által biztosított alapjogokat és szabadságokat. Ide tartozik az egyenlőség elve (10. cikk) és a megkülönböztetés tilalma (11. cikk). A Választottbíróság felülvizsgálhatja továbbá a jogszabályoknak az alkotmány 170. cikkével (a törvényesség elve az adótörvénnyel kapcsolatosan), a 172. cikkel (az egyenlőség az adótörvénnyel kapcsolatosan) és a 191. cikkel (a külföldi állampolgárok védelme) való összeegyeztethetőségét.

Lásd még a Federale Overheidsdienst Justitie-t  -  -  és a Választottbíróságról szóló 1989. január 6-i egyedi törvényt a „geconsolideerde wetgeving/législation consolidée” területén.

Az Államtanács (3), az alkotmány 159. cikke alapján eljárva, rendezi a végrehajtási eszközök (rendeletek és szabályok) és a jogszabályok között felmerülő valamennyi összeférhetetlenséget. Emellett egy parlamenti vizsgálóbizottság foglalkozik az érdekütközésekkel.

További információk

(1) Lásd a Federale Overheidsdienst Justitie-t  -  - , egységes szerkezetbe foglalt jogszabályok, az 1994. évi alkotmány és a speciális intézményi reformról szóló 1980. augusztus 8-i törvény; lásd még a szövetségi weboldalt  -  -  - , ahol klikkeljen a bal oldali oszlopban „az állam” linkre.

A Flamand Közösség és a Flamand Tanács (Flamand Parlament néven is ismert)

A Francia Közösség és a Francia Közösség Tanácsa

A Német Nyelvű Közösség és a Német Nyelvű Közösség Tanácsa

A Flamand Régió és az említett Flamand Tanács

A Vallon Régió és a Vallon Régió Tanácsa

A Brüsszeli Fővárosi Régió, Brüsszel és a Brüsszeli Fővárosi Régió Tanácsa (közösségi ügyekben Flamand és Francia Bizottság összetételben is)

A közösségek hatáskörrel rendelkeznek az alábbiakban:

1° kulturális ügyek;

2° oktatás, kivéve (…);

3° együttműködés a közösségek között, nemzetközi együttműködés, ideértve a szerződéskötési hatáskört is az 1. és 2. pontokban említett ügyekben.

A Flamand és a Francia Közösség Tanácsai saját területükön személyzeti kérdésekkel és ilyen kérdésekben a közösségek közötti és a nemzetközi együttműködéssel foglalkozó rendeleteket bocsátanak ki, ideértve a szerződéskötési hatáskört is. A Német Nyelvű Közösség Tanácsa hasonló hatáskörrel rendelkezik.

A regionális tanácsok hatáskörrel rendelkeznek a földhasználat rendezésének, a műemlékek és a vidék, a gazdaság, a mezőgazdaság stb. területén.

(2) Lásd a Federale Overheidsdienst Justitie-t  -  - , egységes szerkezetbe foglalt jogszabályok, a jogszabályok nyelvhasználatáról, illetve a jogszabályok és szabályok szövegezéséről, kihirdetéséről és hatálybalépéséről szóló 1961. május 31-i törvény.

(3) Lásd a Federale Overheidsdienst Justitie-t  -  - , egységes szerkezetbe foglalt jogszabályok, az Államtanácsról szóló 1973. január 12-i törvények.

« Jogrend - Általános információk | Belgium - Általános információk »

Lap teteje

Utolsó frissítés: 25-05-2006