Európai Bizottság > EIH > Jogrend > Ausztria

Utolsó frissítés: 02-08-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Jogrend - Ausztria

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. Jogforrások I.
II. Jogforrások hierarchiája (a jogrendszer szerkezete) II.
1. A szövetségi alkotmány irányadó elvei 1.
2. Elsődleges és másodlagos közösségi jog 2.
3. „Rendes” szövetségi alkotmányjog 3.
4. Szövetségi jogalkotás 4.
5. Rendelet 5.
6. Helyi rendelet 6.
III. Jogalkotási folyamat III.

 

I. Jogforrások

Az osztrák jog alapvetően írott jog. A szokásjog ezzel szemben csak igen korlátozott szerepet játszik. A magasabb szintű bíróságok esetjoga, mely a jogalkalmazásra nézve fontos iránymutatásokat állapít meg, nagy jelentőségű, de a bírók által alkotott jogot formálisan nem ismerik el jogforrásként.

Az osztrák alkotmányjog szerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai részei a szövetségi jognak, és előírás szerint a nemzetközi szerződéseket az osztrák jogrendszer részévé kell tenni (általános és egyedi átültetés). A nemzetközi szerződések rendelkezéseinek a nemzeti jogrendszerben való hierarchikus szintjét azok tartalma határozza meg. Az alkotmányt módosító vagy kiegészítő nemzetközi szerződések nemzetgyűlés által történő elfogadásához a határozatképesség ugyanolyan feltételei szükségesek, mint a szövetségi alkotmányos törvények tekintetében hozott határozatoknál. Ugyanezek a követelmények alkalmazandók a nemzetközi szerződésekre vonatkozó határozatokra, melyek a törvények elfogadására vonatkozóan törvényt módosítanak vagy egészítenek ki. Elvileg a szövetségi elnök köti a nemzetközi szerződéseket a szövetségi kormány vagy az erre felhatalmazott szövetségi miniszter kérésére. A jogszabályokat módosító vagy kiegészítő, politikai jellegű nemzetközi szerződésekhez a nemzetgyűlés előzetes jóváhagyása szükséges. A szövetségi elnök felhatalmazhatja a szövetségi kormányt vagy annak illetékes tagjait egyes olyan nemzetközi szerződések megkötésére, melyek nem politikai jellegűek vagy nem módosítanak vagy egészítenek ki jogszabályokat.

Lap tetejeLap teteje

Az osztrák szövetségi alkotmánynak megfelelően a kilenc szövetségi tartomány saját tartományi (alkotmány)joggal rendelkezik a szövetségi (alkotmány)jog mellett. A tartományi alkotmányjog nem lehet összeférhetetlen a szövetségi alkotmányjoggal és ezért ez utóbbi irányadó. Azonban elvileg nincs a szövetségi és a tartományi jogi rendelkezésekre vonatkozó elsőbbségi rend. A tartományok 1988 óta nemzetközi szerződéseket is köthetnek a saját területükre vonatkozó ügyekben; azonban a szövetségi kormány továbbra is elsőbbséget élvez külügyekben.

II. Jogforrások hierarchiája (a jogrendszer szerkezete)

Az a tény, hogy a jog egyes szintjei eltérő mértékben érvényesülnek, mutatja, hogy a jogforrások hierarchikusak (ez a jogrendszer szerkezete). A bonyolultabb jogalkotási eljárás biztosítja az alkotmányjog tartósságát. Egy szövetségi alkotmányjogi rendelkezéshez ezért a nemzetgyűlésben leadott szavazatok kétharmados többsége szükséges, a tagok legalább felének jelenléte mellett. Emellett az ilyen módon létrejött rendelkezést kifejezetten „alkotmányjogi” vagy „alkotmányos rendelkezésnek” kell nevezni. A nemzetgyűlésben szövetségi jogi rendelkezésekre vonatkozó érvényes határozathoz viszont a tagok legalább egyharmadának jelenléte és a leadott szavazatok abszolút többsége szükséges.

1. A szövetségi alkotmány irányadó elvei

Az osztrák szövetségi alkotmány irányadó elvei (alapvető elvei) a jogrendszer szerkezetének legfontosabb jogi rendelkezései. Az osztrák szövetségi alkotmány alapvető elvei a következők: a demokratikus elv, a hatalmi ágak szétválasztásának elve, a jogállamiság elve, a köztársaság elve, a szövetségi állam elve és a liberális elv. Ezek az irányadó elvek teljes egészükben alkotják az alapvető alkotmányos rendet. Sajátos alkotmányos jelentőséggel bírnak, mivel a szövetségi alkotmány bármilyen átfogó módosítása csak népszavazás lefolytatását követően történhet meg a jogalkotási eljárásban. A szövetségi alkotmány átfogó módosítása egyrészt az, ha az alkotmányt olyan módon szövegezik újra, hogy annak valamelyik irányadó elvét elhagyják, vagy másrészt az, ha az ilyen elvek közötti viszony lényeges mértékben változik.

Lap tetejeLap teteje

2. Elsődleges és másodlagos közösségi jog

Ausztriának 1995. január 1-jén az Európai Unióhoz való csatlakozása az osztrák szövetségi alkotmány átfogó módosításával járt. A csatlakozás óta az irányadó osztrák jogrendet nem csak az osztrák alkotmányjog határozza meg, hanem az európai közösségi jog is (alkotmányos kettősség). Általában úgy tekintik, hogy a közösségi jog elsőbbséget élvez a nemzeti jog és a rendes szövetségi alkotmányjog felett, de a szövetségi alkotmány alapvető elvei felett nem.

3. „Rendes” szövetségi alkotmányjog

Az alkotmányjog határozza meg a politikai tevékenység „játékszabályait”, mivel ez állapítja meg a jogalkotási eljárást, a legmagasabb szintű szerveknek az államon belüli státuszát, a szövetségi kormány és a tartományok közötti viszonyt a jogalkotás és a végrehajtás, illetve a kormányzati tevékenységnek a bíróságok által történő ellenőrzése tekintetében.

4. Szövetségi jogalkotás

A szövetségi alkotmányban a jogállamiság alapelve azt jelenti, hogy a jogszabályok a végrehajtói hatalom egészére (közigazgatás és igazságszolgáltatás) kötelezőek. A szövetségi alkotmány a jogalkotási hatáskört megosztja a szövetségi kormány és a tartományok között.

5. Rendelet

A rendeletek olyan általános jogi rendelkezések, melyeket közigazgatási szervek hoznak, és melyek címzettjei a jogalanyok. Ebben az esetben az általános alkotmányos felhatalmazás csak rendeleteknek más általános rendelkezések (főleg rendes törvények) részletes szabályainak megállapítása céljából történő végrehajtására vonatkozik. A törvényt módosító vagy kiegészítő rendeletekhez kifejezett alkotmányos felhatalmazás szükséges.

Lap tetejeLap teteje

6. Helyi rendelet

A helyi rendeletek elsősorban egy vagy több meghatározott személynek címzett közigazgatási aktusok a törvény végrehajtása céljából.

III. Jogalkotási folyamat

A hatáskörnek a szövetségi kormány és a tartományok közötti, a szövetségi alkotmány szerinti megosztásával összhangban több szerv is fogadhat el jogszabályt. A nemzetgyűlés a felsőházzal együtt felelős a szövetségi jogalkotásért. Míg a nemzetgyűlés 183 küldöttjét közvetlenül a nép választja, a jogalkotási folyamatban általában csak elutasítási joggal rendelkező felsőházat a tartományi tanácsok választják. A tartományi jogalkotás a tartományi tanácsok feladata.

A szövetségi jogalkotási javaslatokat a nemzetgyűlés az alábbi módok valamelyikén kapja meg:

  • tagjainak javaslataként (javaslati kezdeményezések)
  • a szövetségi kormánytól származó törvényjavaslatként (kormányzati törvényjavaslatok)
  • a felsőház javaslataként.

Emellett bármely, 100 000 szavazóképes személy vagy három szövetségi tartomány szavazóképes lakosainak egyhatoda által benyújtott javaslatot (népi petíció) a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni.

Gyakorlatilag a szövetségi kormányzati törvényjavaslatok játsszák a legfontosabb szerepet. A szövetségi kormányzati törvényjavaslatok elfogadásához a szövetségi kormány egyhangúsága szükséges (a miniszterek tanácsában). A szövetségi kormány általi elfogadás elsőbbséget élvez az illetékes szövetségi miniszter által szövegezett törvényjavaslat véleményezésére felkért egyes szervek (szövetségi tartományok, érdekcsoportok) véleményével szemben.

A nemzetgyűlésben elfogadott törvényjavaslatokat, a felsőházi eljárást követően (szövetségi pénzügyi törvényjavaslatokhoz nincs szükség felsőházi eljárásra – a nemzetgyűlés szövetségi szuverenitása), a szövetségi kancellárnak a szövetségi elnök elé kell terjesztenie aláírásra. Minden, a nemzetgyűlés által elfogadott törvényjavaslatot népszavazásra kell bocsátani az aláírást megelőzően, ha a nemzetgyűlés így határoz vagy ha tagjainak többsége ezt kéri. Emellett a szövetségi alkotmány valamennyi átfogó módosítását népszavazásra kell bocsátani. A szövetségi elnök aláírásával engedélyezi a szövetségi jogszabály alkotmányos végrehajtását. Az engedélyezést a szövetségi kancellárnak ellenjegyeznie kell. A szövetségi kancellár hitelesítését követően a szövetségi törvényt kihirdetik a Bundesgesetzblattban. Szövetségi törvény kifejezett eltérő rendelkezésének hiányában (visszamenőleges hatály vagy vacatio legis) a törvény annak a napnak a végén lép hatályba, amelyen a Bundesgesetzblatt kihirdetést tartalmazó számát közzéteszik és terjesztésre bocsátják.

Törvényt vissza lehet vonni tételesen (formális hatályvesztés) vagy a korábbi rendelkezéssel összeférhetetlen tartalmú jogszabály elfogadásával (lényegi hatályvesztés) (lex posterior derogat legi priori). Az egyedi rendeletek elsőbbséget élveznek az általános rendeletek felett (lex specialis derogat legi generali). Emellett egy jogszabály maga is meghatározhatja hatályának időtartamát.

« Jogrend - Általános információk | Ausztria - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 02-08-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság